Apu.. /Bernard Allison-é/
Luther Allison - Live in Paris (Full Album)
Huuuúúúú,ez egy szuper klip.
wikipediából:
Luther Allison (1939. augusztus 17., Widener,
Arkansas,
USA – 1997. augusztus 12., Madison,
Wisconsin)
[1] amerikai
blues-gitáros.
Tízéves korában maga készítette hangszereken kezdett játszani. Tizenkét éves korában,
1951-ben családjával
Chicagóba költözött.
[2] Önmagától tanult meg gitározni, miközben sokat hallgatott blues előadókat. Három évvel később már éjszakai blues-kocsmák előtt ácsorgott, abban a reményben, hogy lehetősége lesz játszani.
A későbbiekben játszott
Howlin' Wolf együttesében és
James Cottonháttérzenészeként. Koncertjei erőteljesek és legendásak voltak, ezeken sokszor három órán át játszott.
Karrierje
Bemutatkozó előadása és egyben karrierje akkor indult, amikor
Howlin' Wolf 1957-ben felhívta a színpadra játszani. Ezután
Freddie King foglalkozott vele, és amikor Kingnek lemezfelvételeket kellett készítenie, Allison vezette King zenekarát a Chicago nyugati részében zajló koncerteken. Zenei klubokban játszott az
1950-es évek végén és az
1960-as évek elején. Első
kislemezét 1965-ben vették fel. 1967-ben szerződött a
Delmark Records kiadóval, akik bemutatkozó albumát, a
Love Me Mama-t a következő évben kiadták.
1969-es fellépése az
Ann Arbor Blues Festival-on olyan sikeres volt, hogy felkérést kapott a fesztiválon való részvételre a következő három évre.
[2] Ugyanakkor országszerte turnézott, és
1972-ben leszerződött a
Motown Records-nál. Ő volt az első blues-zenész, aki ezt megtette.
[3] Az
1970-es években Európában turnézott és
1977-ben
Franciaországba költözött.
[3]
Allison ismert volt erőteljes koncertjeiről, amiken hosszasan és érzékenyen játszott
Gibson Les Paul márkájú gitárján. Rövid ideig
Illinois állam Peoria nevű településén élt. Itt leszerződött a
Rumble Records-nál, akik két élő koncertjének felvételeit adták ki: ezek a
Gonna Be a Live One in Here Tonight (ennek producere Bill Knight volt), és a
Power Wire Blues (aminek producere George Faber és Jeffrey P. Hess volt).
Allison továbbra is fellépett bárokban és koncerteken, egy évben nyolc hónapon át úton volt. Ezek között volt a
Montreux Jazz Festival is.
1992-ben együtt játszott a legendás francia rock'n'roll sztárral,
Johnny Hallyday-vel, 18 koncerten, amiket
Párizsban tartottak. Allison még a szünetekben is játszott.
Allison európai menedzsere, Thomas Ruf 1994-ben lemezcéget alapított, a
Ruf Records-ot. Ugyanakkor az
Alligator Records alapítója,
Bruce Iglauer meggyőzte, hogy térjen vissza az Egyesült Államokba. A
Soul Fixin' Man albumot
1994-ben vették fel és még ugyanabban az évben kiadták, Allison ezzel turnézott az Egyesült Államokban és
Kanadában.
1994-ben négy
Blues Music Award-ot nyert el. A James Solberg együttessel folyamatosan turnézott és kiadta a
Blue Streak albumot (ezen szerepelt először a
Cherry Red Wine című szám). További blues-díjakat kapott és blues-kiadványok címoldalára került fel.
1997 nyarán, egy turné közepén Allison szédüléses panaszokkal kórházba került. Ekkor derült ki, hogy a tüdejében daganat van, ami
áttéttel az agyára is hatással van.
[4]
Kómába esett, majd 1997. augusztus 12-én meghalt.
[2] A
Reckless című albuma akkor jelent meg.
Fia,
Bernard Allison, aki egyszer a zenekarában is játszott, szólókarrierbe kezdett.
Halála után,
1998-ban bevezették a
Blues-hírességek Csarnokába. Az
Illinois állambeli Homewood település
Washington Memory Gardens Cemetery nevű temetőjében temették el.