Helló Tybia!
Remek megállapítás, amiről írtál, kiegészíteném azzal, hogy az emberek nagy többsége vagy a múltjában révedezik napi szinten többször is akár, vagy a jövőjét úgy logikázza ki, hogy bebiztosítsa magát különféle helyzetek esetére. Mindkét véglet semmiképp sem a jelen pillanat megélését segíti, hisz amíg kizárja a jelen pillanatot, a lehetőségeket, melyeket a jelenben észlelve megragadhatna, elszalasztja...
Pedig most tud tenni mindenki magáért, nem a múltjában (ahová azért révedezik, mert már másképp tenné, vagy azért mert nosztalgiázik) sem a jövőjében, hisz a jelenét átugorva nem kerülhet a jövőjébe, ha már a linearitásban maradunk... Cselekedeteinek következménye a jövője, ezért mindenképp a mostban kell lenni, megélni, így tudja jövőjét is megteremteni kedvezően!
Az ego pedig sokszor kelt kételyeket -ezt sok esetben tapasztaltam másokkal beszélgetve- a múltjával kapcsolatban, mi az ami helytelen volt, a jövőjével kapcsolatban: félelmek formájában.Ilyenkor azzal szoktam megnyugtatni az illetőt, hogy "azt a folyót majd akkor ússzuk át", amikor eljön az a pillanat, jelenné válik! A jelenben tartani a figyelmet gyakorlás kérdése, már az is előnyös, ha valaki addig eljut, hogy tudatosítsa mindezt, úgy vélem; innen pedig rajta áll, mennyire kívánja rendszeres gyakorlatává tenni mindezt.
Drága Edit! Ez mind igaz és totálisan egyet értek vele DE......., tudod milyen "nehezen kivitelezhető" az, hogy ne ugrálj az időkben? Hiába vagyok tudatában annak, hogy nincs múlt, nincs jövő, a jelenben kell élni..., most az utóbbi hétben iszonyatosan sokat voltam egy olyan jövőben (tegnap ezt megbeszéltem magammal, hogy ez így nagyon gáz, amit az utóbbi pár hétben művelek...) ami még el se jött, ami még nincs kialakulva, ami még az se biztos, hogy úgy lesz, ahogy a kicsi kis agyam a sok hülye gondolataimmal eltervezi már jó előre és egy olyan parát, félelmet ad hozzá, hogy csak lesek mi a manó történik bennem...
Nagyon sokan írjátok, hogy a mostban kell lenni, a jelent kell megélni (többek közt én is ezt mondogatom, csak szembesültem este azzal, hogy vizet iszok és bort prédikálok még mindig)... Én kíváncsi lennék, aki ezt gyakorolja, ő hogyan szokta megélni a jelenben élést, mi van olyankor benne, mit érez, mi változik benne...
Tudom mit kellene tennem, min kellene változtatnom, de megerőszakolni magam nem fogom, hogy agyf***-t kapjak ettől és adjon egy szorongást, hogy nem megy, miért nem megy, stb...
Most az utóbbi 3-4 hónapban olyan problémák sokasága jött össze, hogy akaratlanul is múltban meg jövőben ugrabugráltam, és 1000%-on elemeztem magam, találós kérdéseket raktam össze magamból, meg a sok felesleges önelemzéseimből tök értelmetlenül, ezzel is generálva magamnak egy jó adag nagy problémát, mert annyira de szükségem van a problémákra, meg a velejárójukra, hogy csak na, aztán belekerültem egy ilyen depis állapotfélébe és totál elegem van ebből, hogy majd a depis hangulat győz felettem, hát egy nagy fenéket fog győzni (természetesen cinikusan és irónikusan értem ezeket, amolyan önkritikaként)...
Szóval, csak oda akarok kilyukadni, hogy Boninak és Hanninak köszönhetően elég sok mindent megértettem, csak valahogy elfelejtődnek azok, mit is kéne csinálni, hogyan is kéne hozzáállni, hogy el kell engedni a sok értelmetlen dolgot, gondolatot amivel a buksim tele van..., csak tudjátok, amikor belekerülsz egy spirálba rajtad kívül álló dolgok miatt, akkor néha csődöt mondanak a megszerzett ismeretek, tudás, tapasztalás..., mert a figyelmed szanaszét van össze vissza és mindenhol jársz gondolatban, csak a lényegről feledkezel meg, felejted el...
Azt érzem, hogy lépegetek előre egyet, kettőt, utána meg jó nagyot esem vissza... és egyszerűen passz, hogy miért... ok, azonosulás, meg ítélkezés, reagálás van ezerrel megint, mert ilyen csacsi vagyok, hogy még mindig az elme csapdájába csúszok vissza, meg a gondolatokat választom az érzelem helyett és beletemetkezem hülyeségekbe...
Komolyan már azon gondolkodom, hogy ki fogom rakni a szoba falára azt, hogy Jelenlét, vagy valamit kitalálok, hogy emlékeztessem magam arra, hogy hahóóóóó..., mert elfeledkezem elég sokszor róla..., miért kell elfeledkezni a lényegről és a sok lényegtelent meg elraktározni és annak átadni az irányítást? Miért kell folyamatosan emlékezzem a gondolataimra?
Úgyhogy úgy érzem, hogy Boninak megint kell fognia a kezem, vagy iránymutatást adjon, mert visszaeső vagyok sajnos... Ez van, nem jó érzés bevallani, de ha ez az igazság...