Sziasztok!
Nekem egy 8 hónapos pekingi palotapincsi kislány kutyusom van. Nagyon szeretem őt, bár a fogadtatása vegyes érzelmeket keltett fel bennem... Ugyanis a lányom váratlanul hazaállított vele akkor amikor még csak 6 hetes volt.
Amikor megláttam majdnem belehaltam. Lakásban már tartottam régen (14évig ) kutyát, (ő egy foxterrier volt), hát tudom, hogy milyen nagy felelősséggel jár a tartása. Akkor azt mondtam a lányomnak: az éjszaka itt maradhat a kutyus holnap reggel meg visszaviszed oda ahonnan hoztad! Hallottam már a palotapincsikről és sajnos csak kevés jót :-( (tisztelet a kivételnek). De a kutyus végül maradt. Amit egy percig sem bántam meg. Nagyon aranyos, kedves, nyugodt kiskutya. Kicsit ugyan önfejű, de hát én is az vagyok néha
. Úgy látszik a jobbik fajtából sikerült kifognunk őt.,... Legalábbis remélem ! Bár azt mondják, hogy felnőtt korukra már nem lesznek ilyen kedvesek, én mégis azt gondolom és remélem, hogy ha a körülményei, a tartása nem változik, akkor ő sem a szélsőséges rossz természetűekből kerül ki. Remélem jól gondolom
A foxink elpusztulása után 6-7 évig nem volt kutyám. Most úgy gondolom, hogy elvesztegettünk egy csomó szép időt amit egy hűséges társ társaságában is eltölthettünk volna.