Némelyik történet első pillantásra szomorúnak tűnik, de nem feltétlenül van így. Néha két olyan ember között szövődik szerelem, akiket az élet mégsem egymásnak szánt. Nem összeillők, nem lehetne közöttük tartós a kapcsolat.
Ilyenkor is fáj a szakítás, hát hogyne fájna. De még mindig jobb időben elválni, megőrizve a szép emlékeket, mint később kilépni egy teljesen elromlott kapcsolat romjai közül sérülten, lelkibetegen, csalódottan.
Ifjúkori boldogság<o></o>
<o> </o>
Júliánk 16 éves volt, olyan, mint a 70-es évek tinijei általában. Voltak körülötte fiúk, mert szeretett flörtölni, de a szerelem még váratott magára.Szülei nem igazán féltették a vele egykorú fiúktól, mert a kis kamaszok sem voltak még járatosak az udvarlás művészetében.
Azután egy szép napon bekopogott a szerelem Rómeó képében, aki 26 éves volt. A tíz év korkülönbség már megijesztette a szülőket, ez már veszélyes helyzet. Rómeó nagy udvarló hírében állt, kedvelték a nők. Szinte semmit sem tudtak róla, mert nem helybeli volt. Egy keleti határszéli kisváros árvaházában nőtt fel, munkája ide-oda vetette az országban. Így került Veronába, Júlia városába.<o
></o
>
A szülők minél jobban tiltakoztak, Júlia annál mélyebbre merült ebbe a szerelembe. Rómeó őszintén megmondta, nem akar házasodni, mert most menekült ki egy házasságból, egy három éves kislányt hagyva maga után.<o
></o
>
De Júliát ez nem érdekelte, hiszen ő sem akart férjhez menni. Mondom, csak 16 éves volt. Furcsa páros voltak ők. A fiú, ha nem dolgozott, ült a lány mellett, amíg az a házi feladatát írta. Elmenni ritkán mehettek el felügyelet nélkül, mert a szülők nem bíztak a fiú megfontoltságában. De otthon, családi kötelékben , minden este együtt voltak. Azért néha sikerült a felügyeletet kijátszani, de Rómeó tényleg vigyázott a lányra. Mellette érett nővé az alig serdült gyereklány. Formálgatta ízlését, biztatta, ha elkeseredett .A lány családja lett az ő családja is. Ami aggasztó volt, az a műveltségbeli különbség. A lánynak jó feje volt, a szülők szerették volna, ha érettségi után is továbbtanul. A fiú nem látott közös jövőt ezek miatt a dolgok miatt, a szakmunkás bizonyítványai nem kelhettek versenyre egy diplomával. Többször is megpróbált szakítani, de a lány állhatatos szerelme legyőzte ellenkezését. Egy szép napon azt vették észre, már az esküvőt tervezték, ha Júlia leérettségizett.<o
></o
>
Akkor történt valami nagyon rossz. Egy motorbaleset, ami a fiú hibájából történt. Összetört a motor, Rómeót kórházba szállították. Ittas vezetés miatt eljárás indult ellene.<o
></o
>
A büntetés 9 hónap börtön. Kétségbeestek. Már alig beszélgettek, csak fogták egymás kezét. Egyik este Rómeó a szokottnál is csendesebb volt. Mikor? - kérdezte Júlia. Holnap-hangzott a felelet. Aznap este a kapuban Rómeó örökre elbúcsúzott Júliától. Börtönviselten nem akar ide visszajönni, Júlia csak élje tovább az életét, rá ne is gondoljon többet. Nem, nem akarja, hogy meglátogassák a börtönben. Ennyi volt, szép volt, vége.<o
></o
>
Júlia azonban nem adta fel ilyen könnyen. A 9 hónap alatt csak otthon ült, ha a leckével végzett, írta a naplóját, amit majd együtt olvasnak el Rómeó kiszabadulása után. A szülők szánakozva győzködték, hisz Rómeó tőlük is elbúcsúzott de minden hiába. Júlia várt.<o
></o
>
Aztán végre, érettségi előtt két hónappal eljött a nagy nap. Júlia rohant haza az iskolából, csupa izgalom volt az egész lány. Egész délután ült az udvaron és a kaput leste. Este azután beparancsolták. Miért nem tudja felfogni, hogy nem fog jönni, NEM FOG JÖNNI! Júlia meg sem hallotta. A szülők éjszakára mentek dolgozni, nem voltak nyugodtak, hogy magára kell hagyni, de nem volt más megoldás.<o
></o
>
Júlia ült a TV előtt, nézte Domján Edit halhatatlan alakítását az Üvegcipőben, közben peregtek a könnyei. Nem tudta, kit sirat inkább, a főhőst vagy magát. Végre megértette, az a búcsú tényleg örökre szólt, bárcsak jobban odafigyelt volna minden pillanatára. Bárcsak ő is elbúcsúzott volna. De most már nem teheti meg.<o
></o
>
Karjára szedte az ágyneműt, nekiállt megágyazni. Abban a pillanatban kopogtak. A fiú meggyötört, sovány arcát látta maga előtt, azt a sokszor elképzelt pillanatot élte meg, amikor a 9 hónapja nem látott szerelme megjelenik előtte. Eufórikus boldogságot érzett, soha ehhez foghatót ezelőtt, sem az óta.<o
></o
>
- Nem tudtam búcsú nélkül elmenni. Még egyszer látnom kellett téged, még egyszer beszélnem kell veled, hogy megértsd végre, miattad teszem, amit teszek. Az én természetem olyan, sehol nem maradok sokáig. Nem találom helyem sehol. Mindig keresek valamit, amiről kiderül, nem ez, amire vágyom. Neked nyugalom kell, állandóság. Ezt nem tudom megadni neked. Érted? Kérlek, ne nehezítsd meg még jobban a helyzetet.<o
></o
>
Júlia megértette. Ismerte már annyira, akit szeretett, hogy tudja, igazat mond. Ezen az éjszakán nem gondoltak a búcsúzásra, csak egymásra. Hajnaltól új élet kezdődik mindkettejük számára.<o
></o
>
Két hónap múlva, a ballagásán Júlia körülnézett az osztálytársain. Szinte mindegyiket udvarló, menyasszony, vőlegény várta. Csak ő volt egyedül. Elszomorodva bámult ki az ablakon, de azután eszébe jutott az a boldog pillanat. De jó, hogy megérhette.<o
></o
>
Az a boldog pillanat ott a nyitott ajtóban megérte erre a világra jönni, megérte átszenvedni a nehézségeket. Ezután is, bármikor megtörténhet velünk a csoda, és újra meg újra átéljük ezt az élményt. Sokszor a legnehezebb periódus után köszönt be hozzánk a boldogság. Júlia megkönnyebbült szívvel fordult el az ablaktól. - Menjünk ünnepelni mi is, hiszen ezért jöttünk ide - mondta a többieknek, csak egy pici könnycsepp maradt a szeme sarkában, de lelke már az új és szép dolgokra készült, amik még várják, várhatják az életben.<o
></o
>
______<o
></o
>