Csak találgatni tudunk. Tények nincsenek, mi vár ránk, ha itthagyjuk a jelenlegi helyünket, hogy tulajdonképpen mi is valójában a halál?! Fogalmazhatunk-e másképp? Jó, vagy rossz dolog? Kell-e félnünk tőle? Mindenképp bennünk van a kétely, hiszen az ember általánosan fél attól, amiben nem biztos, amit nem ismer, amivel még nem találkozott, amit még nem tapasztalt saját bőrén. Gondoljunk csak bele, mennyire hihetetlennek tűnik, az hogy egész életünkben dolgozunk, mint a szorgos hangyák, teszünk- veszünk, kapunk-és adunk...így van célja az életünknek, magunkért és másokért teszünk és élünk ...mígnem végetér MINDEN. Akkor miért a sok fáradtság??? Mind hiába??? Annyi munkát és energiát fektetünk az Életünkbe, mások Életébe... próbáljuk beosztani az időnket a nekünk legmegfelelőbben. Mintha tudnánk, hogy nincs olyan sok idő. Évek, évek, hosszúnak tűnik, mégis olyan hamar tovaszáll. Mintha valami azt súgná: "ketyeg az óra, ne fecséreld hát semmi feleslegesre a drága Életed Idejét"
Nem akarunk tudomást venni arról, hogy a mi időnk is lejár. Próbáljuk elfedni a valóságot. Próbálunk nem arra gondolni, hogy nincs tovább.
Mi várunk rá? Vagy Ő ránk? Mindenkinek megvan írva a sorsa? Miért kell annyi embernek szenvednie? Mit nevezhetünk " szép halálnak" ... és még rengeteg ehhez hasonló kérdésre keressük a választ. Egyátalán miért akarjuk tudni a választ? Ha meg is tudnánk a választ az min változtatna? Mindig úgy érzem, ha erről kérdezik az embereket, bizakodva remélik, hogy nem rossz dolog. Miértünk van, és hitetlenkedve arra gondolunk, nem létezik, hogy pár évekkel lezáruljon minden, minden ami velünk történt- jó és rossz egyaránt. Ezek mind filozófiai kérdések, ha erről van szó mindenki filozófus. A maga filozófusa.
Én úgy gondolom a halál egy átmeneti állapot, a földi (fizikai) - és szellemi lét között. Egy megnyugvás, pihenés bizonyos ideig, hogy megtisztuljon a szellemünk, erősödjön, és újratöltsön egy magasabb, vagy alacsonyabb fizikai szintre, míg a testünk, mondjuk úgy hogy " hordozó " biológiailag teljesen elfárad.
Ismét feltehetnék egy újabb kérdést, hogy egy ember hányszor halhat meg, illetve hányszor kap új testet, új létezést? A lélek mikor fárad el? Vagy fáradhatatlan? A lélek a bölcs? A test csak segít, hogy bölcsebb legyen?
Lesz-e olyan, hogy nem lesz szükség már testre, csak a puszta lélek lesz az ami boldoggá tesz? Akkor nem lesz testi öröm, sem fájdalom, ezáltal mi már valami magasabb szintet érnénk el?
Mindenki hallott már bizonyára az előző életről, ami azt jelenti bizonyos periódusokban mi már léteztünk valahol, valahogyan, tehát akkor meg is haltunk. Nekünk akkor találkoznunk kellett azzal az " érzéssel " ...akkor talán néha azért támad olyan érzésünk, hogy valahonnan ismert dolog amit mi tapasztalunk az életben, ismerős ember...ismerős táj...ismerős illat...talán ezek azok a tényezők ami miatt mi nem tartunk a haláltól ami miatt nem annyira félünk. Talán ismerve, csak nem várva fogadjuk el.