Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma
Igazából sajnálom, hogy nem ezzel a kötettel kezdtem a sorozatot. Sokkal inkább magával ragadott a könyv hangulata, mint A szél árnyékánál. Az angyali játszma kézen fog, és beinvitál egy elvarázsolt labirintusba.
A történet a misztikum és a lázálom határán egyensúlyoz. Néha kissé vontatottnak éreztem, de szerencsére nem sűrűn.
A főbb karakterek, mélyek, sokrétűek, nagyon szerettem őket, főleg David és Isabella párbeszédeit.
Külön kiemelném, hogy a fordítás nagyon szép, le a kalappal érte.
Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában
Kissé hiányoltam a könyvből az előző kötetekre (főleg az Angyali játszmára) jellemző misztikumot, mégis a három kötetből ez tetszett a leginkább.
Fermín története szomorú, de nagyon megkapó. Összefogott jó néhány szálat az előző részekből, tovább szőve a labirintust, amibe korábban beléptünk.
Sajnálom, hogy ennyire rövid, kicsit összecsapottnak hat helyenként.
Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Először is nagyon örülök, hogy az első kötet óta nekem csak fél év telt el, és nem hét. Volt ideje leülepedni a történetnek, de nem volt időm elfelejteni.
Az első kisregényt egy szóval megrázónak írnám le. Számomra hihetetlenül szívbemarkoló volt Lóna szemszögéből átélni, ahogy keresi az utat a lányához, pedig igazából még saját magát sem lelte meg. Az pedig, hogy hogy születnek a sárkányok… egyszerre kegyetlen és zseniális.
A második kisregényben az útját keresi tinilány nem tudott annyira megfogni. (Azt hiszem az ilyesmit már kinőttem.) De nem is idegesített, és ezzel ki tudok egyezni. A történet többi része viszont, a változó Tündérvilág, Lóna, Firene, Adél stb szó szerint lenyűgözött.
Azon túl, hogy vége lett, csak azt sajnálom, hogy a kölcsönkönyvet vissza kell adnom a gazdájának.
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek
Kedvelem a temetőket, így nem csoda, hogy nagyon el akartam olvasni ezt a könyvet. Alapvetően tetszett, de egy kicsikét csalódott vagyok. A temetők bemutatása nagyon tetszett. Tények keverednek az író benyomásaival és némi filozófia-szerű elmélkedéssel. Tartalmas és elgondolkodtató volt mindegyik. A kedvencem, azt hiszem a yokohamai.
A novelláktól viszont többet vártam volna. Nem rosszak, viszont hol esetlennek, hol tárgyilagosnak éreztem őket, szóval igazából nem is jók.