Nos, nekem is szerencsém volt, illetve ki tudja, minek nevezzem.
Egy véletlen folytán ismertem meg a páromat, aki már kicsit több mint fél éve a férjem.
Volt egy kezdődő kapcsolatom, de nem lett belőle semmi. Mivel rengeteget csalódtam, így az utolsó reményt is letettem, hogy nekem valaha is lesz-e normális párom. Akkoriban egy fórumon baszélgettem (már néhány éve tagja voltam), ahol néhány imserőst, barátot megismertem, viszont nem kerestem társat. Érdekes módon, ahogyan föltűntem, feltűnök egyik-másik beszélgetős oldalon (pl. chat.hu, ahová már nem járok), a normális embereket találtam meg, illetve ők engem. Néhányan közülük értékes emberek. Nos, visszatérve a fórumhoz. Éppen Harkányban nyaraltam, amikor fölnéztem a fórumra és beírtam az egyik topicba, hogy mit ennék most. Bureket-volt a hozzászólásom. Mivel a burek szerb nemzeti étel, így nem sokan tudták, hogy mi az. Akkoriban regisztrált a férjem és mivel ő szerb állampolgár, így egyből írta a privit, hogy honnan tudom mi az. innestől kezdve egyre többet és többer priviztünk. Egyikőnk sem gondolt semmilyen kapcsolatra, de aztán, amikor először találkoztunk (2006 szeptemberében), ő jött Magyarországra, onnastól kezdve együtt vagyunk. Igaz, kemény 3 év volt, hiszen 1-2-3 hónapig nem láttuk egymást. De kibírtuk ezt a távkapcsit, megbíztunk egymásban. Ez a kapcsolat 2009. 08-08-án pecsételődött meg, kimondtuk egymásnak a boldogító igent. Gyönyörű esküvőnk volt a szabadkai városháza dísztermében.
Tehát a remény hal meg utoljára. Mihelyst lemondasz valamiről, a másik lehetőség ajtaja akkor nyílik meg számodra!