Az első idézettel kapcsolatban: a lényekkel szembeni támogatás, védelmezés szerintem nem merül ki fizikai tettlegességben. Ha megkér valaki, hogy segítsek, segítek, de ha nem kér, nem erőszakolom rá a segítségemet, csak mert én azt jónak hiszem. Mindig az a jó, ami a másiknak jó (függetlenül attól, hogy szerintem jó-e). Akármilyen jót akarok is másnak, azt én akarom, nem ő. Van különbség!
Én azt gondolom, hogy mindig segíteni kell akár kéri, akár nem.
A Láma azt mondja, hogy aki engedi, hogy segítsen neki, azt vezeti, aki nem engedi, azért meg imádkozik.
(azért nem írok közönséges lények nyújtotta segítségről, mert arról regényt lehetne írni, hogy hol rontják el, vagy hol nem)
Ha konkrétan erre a helyzetre gondolsz, hogy a pnadi sötét dolgait kifogásolom, akkor ide abszolút nem illik ez a segítős nem segítős dolog. Ez annyira egyértelmű. Pl. ha van egy alvilági szervezet, akik drogot árulnak, nyilván egyik fél, sem a drogos, sem a dealer nem fog megkeresni, hogy ugyan segíts már nekünk. Ezt az ember egyszerűen tudja, hogy nem jó, és ismeri a következményeit, ezért féltésből teszi amit tesz. Nem kárhoztatom egyiket sem, egyszerűen leírtam egy fórumra, amit tudok, érvelek mellette amennyire csak tőlem telik logikusan, leírom a teljesen nyilvánvaló hazugságokat,porhintéseket, megvezetést, mert azt gondolom, hogy ebből mindkét fél csak profitálhat.
A véleményemet az olvassa el, aki akarja, az fogadja meg, aki akarja. Én itt beszélgetek emberekkel, kölcsönösen kérdezünk és válaszolunk. Semmi egyéb.
A Dalai Lámás idézet szintén nagyon jó, de az értelmezés megint csak szubjektív. Szerintem ő megint csak nem a izikai tettlegességre gondolt. A cselekvés magunkban kell, hogy megtörténjen elsősorban. Ha magunkban lezajlott, akkor egyúttal a külvilágban is lezajlik, mert "ami fenn, úgy lenn", ami benn, úgy kinn.
Nem hiszem, hogy szubjektív. Pont azért mondja az imát, mert az belső munka, nem fizikai. És hangsúlyozza, hogy a fizikai tett szintjén kell megmozdulni, az ima nem elég. (más tanításában is ez van, ha rákeresel az interneten) Az imával nem oldódik meg az éhezés, és a kegyetlenség. legalábbis akkor nem, ha a világ nagy része az ellenkező irányba rohan. Nem kell indulatokat gerjeszteni magunkban, de felelősséggel kell élni, és tenni kell a jóért. Legalábbis amennyire csak lehet hasznossá teszem magam a környezetem számára. Az idő nagyon gyorsan eltelik, és rövid idő alatt nagy károkat, de sok jót is lehet tenni. Már csak azzal, hogy megvizsgálom a tetteim kimenetelét és lehetőleg a jóra törekszem, már azzal is nagyon sokat tettem a világért (ha figyelembe vesszük a pillangóhatást is)
Amúgy én is a wuwei vagyis a "nem-cselekvés" mellett vagyok. De ez kb annyit jelent számomra, hogy aktív módon nem furakszok előre egy önző vágyam generálta ötlettel, hanem egyszerűen amikor természetes módon döntés elé kerülök, akkor igyekszem helyes döntést hozni, vagyis válogatás nélkül elfogadom azt, amit az "univerzum" kihívásként elém tesz, egyszerűen igyekszem épülni és építeni belőle.
A Dalai Láma szerintem a pozitív döntésekre akar inspirálni bennünket azzal, amit mondott.