Biztosítás = biztonság.
A telefon szünet nélkül cseng. Megyek már, de épp a kádban vagyok. ..na, végre elhallgatott...most akkor menjek vagy sem? Pár másodperc múlva újra kezdődik a csengetés. Jól van, már itt vagyok! Kinek van ilyen sürgős elintéznivalója hajnali nyolckor? Ingerülten kapom fel a kagylót. Még meg sem szólalok, amikor egy simulékony hang felteszi a kérdést:
- Ugye, önök azok, akiket tegnap néhány tesztkérdéssel felkerestünk....még folytatná, de ingerülten közbevágok:
- Nem, nem mi vagyunk azok!
Mire a hang, cseppet sem zavarba jőve folytatja:
- Mindegy, akkor valamilyen más úton nyertek tőlünk egy ingyenes hét végét....próbálnék ismét közbevágni, de a hang résen van, levegőt sem véve folytatja:
- Szóval, ahogy mondtam, önök szinte ingyen eltölthetnek egy hét végét a kígyósasvári 32 csillagos üdülőnkben. Most mondja meg őszintén, mikor nyaralt utoljára?
Válaszolnék, de a hang nem tart rá igényt. Rendületlenül ömlik rá az információ, zúdul, árad, dagad. Sóhajtva közelebb húzom a széket, ehhez le kell ülnöm, ez hosszú lesz. De végül is a saját költségén beszél....
- Természetesen ide kell utazniuk, potom 7896 kilométer, príma autóút, mint mondtam már, szinte ingyen. Itt az éttermünkben lehet teljes panziót igényelni, 9987 forint naponta és személyenként természetesen. Hotelünk wellness, fitness centrum is egyben, szolgáltatásaink teljes körűek...
Végre sikerül közbevágnom:
- Hát akkor mi van ingyen? Mert ez kicsit drágának tűnik ingyen a magyarországi átlag-keresetet figyelembe véve, ami százezer forint körül van...
- Hát a szállás! Azt már úgyszólván meg is nyerte, csak el kell jönnie egy bemutatónkra, ahol szálláshelyeket és üdülési jogokat értékesítünk. Nyaralt már Csauhauvau szigetén? Na, ez most egy új üdülőparadicsom! Itt vehetne örökös üdülési jogot potom 4 millió euróért, szinte ingyen van. ....
Jött a szöveg végeláthatatlan áradatban. Azt hiszem, kicsit el is bóbiskoltam közben. Amikor végre levegőt vett beszélgetőtársam, gyorsan közbevágtam, hogy fedezethiány miatt inkább nem kérem a nyereményem és elköszöntem.
Főzök egy kávét, megfájdult a fejem. Ni csak, levelünk jött. Kimegyek érte, kávézás közben megiszom. Éppen bontogatni kezdtem a borítékot a kapuban, amikor ismeretlen autó fékezett előttünk. Fiatalember pattant ki belőle:
- Nocsak, van, aki nem fél a csípős széltől, és kint van ebben a zord időben is. Hát asszonyom- ugye szólíthatom asszonyomnak- maga most megfogta az isten lábát. Ajándékot hoztam önnek, azaz annak a húsz helybéli lakosnak, akit kint találok ebben a hidegben. Tizenkilenc ajándékot már kiosztottam, de egy még megmaradt. Micsoda szerencséje van önnek!
- Igen, tudom. Megfogtam az isten lábát- sóhajtottam, de fiatalemberünk gyorsan letorkolt:
- Nem beszél! Hallgat! Csak én beszélek.
- Állj az egész! Előbb azért lenne néhány kérdésem. Mi végre kapnék én ajándékot, kitől, és mibe kerül ez nekem?
- Látja, asszonyom, nem figyelt. Az ajándék azért ajándék, mert ingyen van, nem kerül semmibe. Az ajándékot X cég adja, aki azért adja ingyen pár embernek a termékeit, hogy azok azután népszerűsítsék a cég termékeit és beszéljenek róla másoknak. Egyetlenegy feltétel van: végig kell hallgatnia engem, és öt ajándékot kap. Nos?
Ez elég hihetőnek hangzik. Az órámra néztem. Van fél órám, az talán elég lesz.
- Jöjjön be- intettem a fiatalembernek.
Kaptam egy nagy tálcát, fülekkel és egy kisebb tálcát fülek nélkül, egy késkészletet, hozzá egy fa késtartót. Azután egy zöldségaprító készüléket, végül pedig egy több darabból álló konyhai nyitó-készletet.
- Csak nézze meg asszonyom, ezeket, a tálcákat. Nézze meg ezt az aranyozást. Ez valódi 60 karátos aranyból készült, nem ám holmi vacak14 karátos. Vagy nézze asszonyom ezeket a késeket. Adja ide a kezét, és megmutatom, ezzel nem tudja elvágni a kezét, mert ez csak húzásra vág, de nem nyomásra. Zöldségaprítónk a világ legjobb terméke, ezzel akkor is tud aprítani, ha nincs áram, mert ezt asszonyom tekeri körbe-körbe saját becses kacsójával. Na, mire vár, adja már ide a kezét.
- Itt valaki bolondnak néz? Még jó, hogy nem a nyakamat kell odanyújtanom a kés alá. Próbálja ki csak saját magán, esetleg én az ő kezén- forogtak a gondolataim; csak arra nem jöttem rá, valóban bolondnak néznek. Ment tovább a halandzsa:
Itt van ez a páratlan nyitó-készlet, ez itt a sörnyitó, ez meg a borosüvegekhez. Ezzel lehet a kólás üveget kinyitni, ezzel a pezsgőset, ezzel pedig diót és mandulát törhetünk. Nemesacél tartóban, krómozott kivitelben, állunk rendelkezésére. Látja, mennyi ajándékot kapott, maga kis hitetlen. Mivel ilyen sok az ajándék, ezért ezt az ici-pici utolsó készletet meg kell vennie, hogy a többit ajándékba kaphassa. Csak keveset kérek érte, csak a benzinköltség miatt, hiszen 100 kilométerről hoztam az ajándékot. Ha a nyitó-készletet megveszi tőlem, potom 46 000 forintért, akkor az összes többit ingyen önnek adom.
Végigjárattam a szemem a tárgyakon. Becslésre is meg volt az értékük vagy 20 000 forint. Milyen jó buli megkapni mindezt ajándékba potom 46 ezerért.
Miután ezt közöltem is, fiatalemberünk megsértődött:
- A többiek, mind a 19 ember, örültek az ajándéknak....
- Akkor talán ajándékozza ezt is oda valamelyiknek- feleltem, és kinyitottam előtte az ajtót.
Végre kinyitottam a levelünket. A borítékban egy jól hajlítható alumínium kulcsocska.... Ugyan mit kezdjek ezzel? Egy halom papír is volt mellette, ezeket akkor el kell olvasni. Hamarosan megtudtam, nyertem egy autót. Úgyszólván már meg is nyertem... Az első két fordulón már átmentem, csak meg kell rendelnem ezt a száz oldalas irodalmi műremeket neves írónktól, Sehonnai Bitangtól. Potom tízezer forintért enyém az irodalmi remekmű, ha még ráadásul lekaparom a szürke festéket a csillagokról, azt is megtalálom, melyik autót nyertem meg a képen levők közül. Ugyanis annak rendszáma arany csillagocskában van feltűntetve, szemben a többi fehérrel. Bizalmuk jeléül az indító kulcsot már el is küldték.
Most már valósággal szaggatott a fejem. Ha ma még valaki ajándékot akar nekem adni....
Nekiálltam a főzésnek. Épp felénél tartottam, amikor újból csengett a telefon.
- Halló, én az I. U. Á.B. biztosítótársaság képviselője vagyok. A háziasszonyhoz van szerencsém? Igen? Örülök, akkor, ha megengedi, még ma szeretnék beszélni önnel. Fontos. Az is fontos, hogy az elején ön egyedül legyen otthon, de a végére a férje is érjen haza.
Tanácstalanul bámultam a kagylóra, meg magam elé. Végül gyanakodva megkérdeztem: ajándékot hoz?
- Dehogy! Hova gondol! Beszélnem kell önnel! Később a férjével is, de előbb önt kel beet.....
A végére már nem is figyeltem, ha nem hoz ajándékot, akkor tiszta ügy, nem akarnak átverni.
- Mikorra tud ideérni? A férjem fél óra múlva jön haza.
- Nagyszerű, így éppen jó lesz. Itt állok a kapu előtt, csak engedjen be.
Kicsit megigazítottam a hajam, mert ugye hogy a férjem ne legyen otthon....Izgalmas volt a gondolat, hogy a végére neki is oda kell érnie.
Csalódnom kellett azonban. Emberünk kipakolta a papírjait. Kikérdezett a biztosításainkról. Majd meggyőző beszédbe fogott, hogy az összes biztosítási papírommal nyugodtan töröljem ki a ....Ezek az ócska, elavult biztosítások olcsók ugyan, de szinte semmit nem adnak, ajánl helyettük nekem olyan, de olyan biztosításokat, hogy kettéáll tőlük a fülem. Szívesen feldugtam volna neki az összes biztosításunkat összetekerve, mert azokat is megköttette valaki velünk; ugyanígy győzködve. Potom havi 60 000 forinttal többet fizetek, és még a biztosításomnak is lesz biztosítása. De emberünk nem hagyott hosszan elidőzni egy-egy kérdésnél.
- Van önnek például biztosítása tűzhányó kitörése esetére? Na, ugye hogy nincs!
Elképzeltem, mert vizuális típus vagyok, amit egy tűzhányó nő ki a Balaton közepéből, ömlik a láva Badacsony bazaltoszlopain....Gyorsan kiragadtam magam a képből, mielőtt megégetne a forró hamu.
- Ezt talán majd akkor beszéljük meg, ha esedékes lesz egy vulkánkitörés!
- Megelőzött, asszonyom, éppen a váratlan dolgokra akartam kitérni. Erre is van egy jó biztosításunk. Például, ha önnek váratlanul gyermeke születne...
- Hát az elég váratlan lenne, hiszen 54 éves vagyok!
Emberünk azonban egyáltalán nem rendült meg:
- Hát pont ezért lenne váratlan! De folytatom, szóval egyedül maradna a gyermekkel, mert a férje meghal, vagy elhagyja önt...
A képek ismét megjelentek. Láttam magam 54 évesen fekete fátyolban a férjem koporsója mellett, karomon az újszülött csecsemőm, hónom alatt mankó....
A másik képen férjem, aki legtöbbször így fordul hozzám: „Mit akarsz, fiacskám? Mi, hogy megint születésnapod van?! Ezt nem hiszem el!”, és most egyszer csak átköltözik a szomszédba egy festett szőkéhez... Hát ezekre az eseményekre tényleg nem biztosítottam. Kellett volna?
Elgondolkodtam.
- Tudja, egy valamire még szívesen kötnék biztosítást. Ezek ellen az átverős szövegek, telefonok, ajándékok ellen....
- Ne is folytassa, asszonyom! Ez a legjobb biztosítási formulánk! Potom 100 000 havi díjért megszámítom önnek. Teljes körű szolgáltatást nyújtunk! Lehallgatjuk az ön telefonját. Ha valaki nyereményt ajánl önnek, azonnal elvágjuk a telefon zsinórját. A kapuban pedig egy őrszem fog strázsálni. Ha valaki ajándékot hoz önnek, azonnal visszaküldjük oda, ahonnan jött! A biztosítótársaságok pedig garantáltan elkerülik, ha megtudják, milyen biztosítást kötött velünk! Itt tessék aláírni...na lám, épp jön a férjecske is. Vele csak írassuk alá gyorsan, majd ha már elmentem, eltetszik neki magyarázni!
Heti minikrimink kérdése: Minek a rövidítése az I. U.Á.B? Hogy miért lett krimi ebből a történetből? Azt hittem, világos.....