Giraffe emlékére, gondoljatok rá szeretettel
Változás
Mikor az utad nagy részét bejártad.
Megtapasztaltad mindazt, mit megírtak.
Mikor az ifjonti hév már nem okoz bajt.
S a múltad már csak derű és kacaj.
Mikor megérted a dolgok lényegét.
Messze, s távol sehol egy csipetnyi élc.
A szíved ritmusa átveszi a dobok hangját.
A lelked valahol messzi tájakon jár.
Csönd van a fejedben a zűrzavar helyében.
S a világ előtted kitárul egészen.
Mikor meglátod a szépséget egy apró harmatcseppben.
Mikor az éjjel nem káoszt,
hanem különös világot rejteget és tár fel.
S ha felnézel a napra és az égre,
többet mond, mint azt remélted.
Mikor a felhők a bátorságot hozzák,
Alázattal nézed a sors iróniáját.
Megadod magad egy felettes erőnek,
mi jót akart, csak te nem hitted el.
Mikor úgy gondolod, hogy mindent megtettél.
S az utcán egy idegen mosolya is elég.
Amikor lelked és füled meghallja a csend zenéjét.
S a vitorla, mely addig oly erőfeszítéssel dagadt,
megnyugszik, és hagyja, hogy a langyos szél irányítsa.
A gyerekzsivaj már nem bánt, nem idegesít.
Csak megnyílik tőle szíved valahol a legmélyén.
Mikor elfogadod, hogy minden úgy jó, ahogy van.
De nem beletörődve, hisz az átváltozás esélyére,
a leckére mutat, tanítást ad.
Mikor már mindent elbírsz, és semmi sem teher.
S akkor is adsz, mikor más mindent elvesz.
Mikor szívedről legördül a szeret könnycseppje.
Elmondhatod, hogy megváltoztál örökre. /ismeretlen szerző/
Nagyon szeretünk Giraffe, és mély fájdalommal búcsúzunk tőled, szívünkben örökké élsz.