Szia!
Nagyon érdekes témát választottál. Engem is érdekel ez a téma.De sajnos semmi hasonlót nem tapasztaltam még. Írd meg hogyan érzékeled a lelkek jelenlétét. Mire figyelsz? Mit szól a családod? Nincs félelem bennetek?
szia Vica
ne bánd, hogy semmi hasonlót nem tapasztaltál még, nem annyira szívderítő megtapasztalás.... főleg, ha az ember jobban belegondol, hogy mennyire tehetetlen szegény entitás, alig van lehetősége idehatni, hogy észrevegyék...
én sajnálom őket nagyon, mert vagy valaki nem engedi őket, vagy ők félnek átkelni...
én azt gondolom, ha valaki nem engedi őket el, akkor azok a lelkek ott vannak a szeretteikkel és nem nálunk...ergo ezek olyanok lehetnek, akiket valahogy mi vonzunk be, csak azt tudnám, hogyan és miért...
én már nagyon régóta érzékelem a túlvilágiakat...az első tapasztalásaim a 90-es évek elején voltak, amikor a fiam született és éjjel, amikor felkeltem szoptatni, valaki ott üldögélt az ágyánál...a sötétben, álmosan először azt gondoltam képzelődök....de rendszeresen láttam ott azt az alakot és egyik nap azt gondoltam, megkérdezem tőle mit akar a fiamtól, miért nézi?
azt tudtam meg, hogy ő az apja volt Németországban éltek és autóbalesetben haltak meg mindketten...a kicsi 2 éves volt és az nagyon hamar inkarnálódott hozzánk...
ez egy nagyon érdekes történet, tudom sokan majd megint betesznek abba a bizonyos lila ködös kategóriába, de tegyenek, nem nagyon érdekel....
azért elmesélem, mire jöttem rá a szellemmel való beszélgetésből...
nos, nekem 3 lányom volt, amikor már le is mondtam arról, hogy fiam szülessen...de a férjem csak nem nyugodott bele és annyira szeretett volna egy kisfiút, hogy belementem én is, rendben, akkor legyen, ha meg akar születni...
és ez a kicsi akkor már 2 éves volt, amikor "kiemelték" abból a földi életéből, hogy nálam megszülethesen...
hogy miért kellett kiemelni?
mert ő volt az az előtti életében az Apukám és mi nagyon erős lelki kapcsolatban voltunk egymással mindig is...
és amikor én eldöntöttem, hogy megszülöm azt a kisfiút, akkor az Univerzum is mozgásba lépett, hogy ő nekem megszülethessen....
kicsit elkalandoztam, de ő volt az első "szellem élményem"....
aztán azt lehet mondani folyamatosan érzékeltem, láttam lelkeket nálunk az uj házunkban is, ahova költöztünk, és nem csak én, hanem a gyerekeim is...
ezt úgy tudnám elmesélni, hogy többször volt, hogy az ebédlőben voltunk, eszegettünk és a lépcsőn valaki lejött...mi akik oldalról ültünk, láttuk is, és mindig mondtuk a többieknek, hogy van itt valaki...
aztán mesélhetnék még sok-sok történetet ezekről, a lényeg, hogy nálunk mindenki érzékeli őket, nemcsak én, és nem félünk már tőlük, természetessé vált a jelenlétük....
na jó azért vannak meglepő szituk, mint pl. a múltkor a liftben, de nem parázunk, hanem mostmár eljutottunk oda, hogy ha itt vannak akkor nyilván tőlünk várnak valami segítséget és ezt szeretnénk mi is...
csak itt el is akadtunk, hogy hogyan segítsünk, ha nem közlik velünk, csak a megnyilvánulásaik vannak....(TV kapcsolgatás, biztosíték kiverés stb.)
ez a topik is egy olyan ötlet volt, hogy éppen előtte a Szkeptikus topikban Targenor írta, hogy a google-ban talált egy másik Szkeptikus topikot és akkor jött a gondolat, hogy hátha így megtalálhatja ezt a Szellemek, entitások topikot is olyan, aki ért valamicskét a segítségnyújtáshoz...
Elke köszönöm a segítségedet, most nyugi van szerda este óta, lehet, hogy távozott?
majd ha visszajösz, lécci nézz rá
Targenor: ha nem a mi segítségünkre van szüksége, akkor miért itt van nálunk?
hisz ő ott van, ahova gondolja magát...
miért pont ide gondolta magát hetekig?
hisz minket nem is ismert....
na ezekre lenne jó valakitől megtudni a választ....
kiss mindenkinek