Mária Lujza, Napóleon második felesége
1791. december 12-én Bécsben megszületett I. Ferenc Habsburg uralkodó lánya, Mária Lujza, aki Bonaparte Napóleon második feleségeként vált ismertté. Napóleon ettől a frigytől remélte a francia-osztrák kapcsolatok javulását.
Bonaparte Napóleon nagy szerelme a harmincas éveiben járó, kétgyermekes, polgári származású Josephine Beauharnais volt, akitől azonban 1809-ben mégis elvált, mert nem tudott trónörököst szülni a császárnak. Válása után tisztán politikai szempontoktól vezérelve Mária Lujzára esett a választása.
Mária Lujza 1791. december 12-én Bécsben született. Napóleon a vele kötött frigytől a francia-osztrák kapcsolatok javulását remélte. I. Ferenc, Habsburg uralkodó, aki Wagramnál vereséget szenvedett a franciáktól, nem volt abban a helyzetben, hogy elutasítsa a „kis korzikai” lánykérését. A 19 éves Mária Lujza kénytelen volt hozzá menni a francia uralkodóhoz, aki iránt házasságuk évei alatt mindvégig undorral viseltetett. A császárné a férjét csak az „Antikrisztus haragjának” titulálta.
Franciaország népe azonban csalódottan fogadta az ifjú arát. Míg Josephine kedvességének, nyitottságának, segítőkészségének köszönhetően óriási népszerűséggel rendelkezett, Mária Lujza a maga zárkózottságával, arroganciájával nem nyerte el az emberek rokonszenvét.
A feljegyzések szerint Napóleon mindvégig nagyon előzékenyen viselkedett az osztrák asszonnyal szemben. Mitöbb, míg Josephine-t többször is megcsalta, addig - saját állítása szerint - Mária Lujzához haláláig hű maradt. A boldogtalan házasság ellenére megszületett a Napóleon által oly régóta várt trónörökös, Napóleon Francois-Charles-Joseph Bonaparte.
Miután 1814-ben Napóleon megbukott, Mária Lujza fiával együtt Bécsbe menekült és a bécsi kongresszus határozata alapján a Pármai Hercegséget megkapva, ott rendezkedett be. Az 1847-ben mellhártyagyulladásban elhunyt Mária Lujzát a bécsi családi kriptában helyezték örök nyugalomra.
Kun Enikő
1791. december 12-én Bécsben megszületett I. Ferenc Habsburg uralkodó lánya, Mária Lujza, aki Bonaparte Napóleon második feleségeként vált ismertté. Napóleon ettől a frigytől remélte a francia-osztrák kapcsolatok javulását.
Bonaparte Napóleon nagy szerelme a harmincas éveiben járó, kétgyermekes, polgári származású Josephine Beauharnais volt, akitől azonban 1809-ben mégis elvált, mert nem tudott trónörököst szülni a császárnak. Válása után tisztán politikai szempontoktól vezérelve Mária Lujzára esett a választása.
Mária Lujza 1791. december 12-én Bécsben született. Napóleon a vele kötött frigytől a francia-osztrák kapcsolatok javulását remélte. I. Ferenc, Habsburg uralkodó, aki Wagramnál vereséget szenvedett a franciáktól, nem volt abban a helyzetben, hogy elutasítsa a „kis korzikai” lánykérését. A 19 éves Mária Lujza kénytelen volt hozzá menni a francia uralkodóhoz, aki iránt házasságuk évei alatt mindvégig undorral viseltetett. A császárné a férjét csak az „Antikrisztus haragjának” titulálta.
Franciaország népe azonban csalódottan fogadta az ifjú arát. Míg Josephine kedvességének, nyitottságának, segítőkészségének köszönhetően óriási népszerűséggel rendelkezett, Mária Lujza a maga zárkózottságával, arroganciájával nem nyerte el az emberek rokonszenvét.
A feljegyzések szerint Napóleon mindvégig nagyon előzékenyen viselkedett az osztrák asszonnyal szemben. Mitöbb, míg Josephine-t többször is megcsalta, addig - saját állítása szerint - Mária Lujzához haláláig hű maradt. A boldogtalan házasság ellenére megszületett a Napóleon által oly régóta várt trónörökös, Napóleon Francois-Charles-Joseph Bonaparte.
Miután 1814-ben Napóleon megbukott, Mária Lujza fiával együtt Bécsbe menekült és a bécsi kongresszus határozata alapján a Pármai Hercegséget megkapva, ott rendezkedett be. Az 1847-ben mellhártyagyulladásban elhunyt Mária Lujzát a bécsi családi kriptában helyezték örök nyugalomra.
Kun Enikő