Erdő mélyén sétálgatok,
Talpam alatt avar ropog.
Felemelem tekintetem,
Minden színes körülöttem.
Fújnak lassan őszi szelek,
Mozgatják a leveleket.
A fákról a földre szállva,
Gondolnak a letűnt nyárra.
Láttam én egy kismadarat repülni a szélben, felhők között szálldogált a ragyogó kék égen. Bánatosan azt dalolta nincs helyem e földön, lassan nem lesz egy nyugodt hely hol fiókáim költöm.
Pusztulnak az erdők-mezők, veszélyben a létem, s nem sokáig dalolhatok vadvirágos réten. Méreg van már a folyókban, tavakban, tengerben, pusztulásomat látom e sok gonosz emberben.
This site uses cookies to help personalise content, tailor your experience and to keep you logged in if you register.
By continuing to use this site, you are consenting to our use of cookies.