Én is gratulálok a topikhoz!
És ahogy ígértem, mesélek.
Az első férjemmel egy suliba jártunk. Az érettségi banketten jöttünk össze. Elkerültem más városba, távkapcsolat nem ment, szétmentünk. Ő is odakerült, megint összejöttünk. Hamarosan megint szakítottunk, aztán megint összejöttünk. A harmadik együttjárásunk elég tartósnak bizonyult. Mikor befejeztem az egyetemet (neki még volt 1 éve), eljegyeztük egymást, majd azon a télen össze is házasodtunk.
2 év házasság után (amiből egy év távkapcsolat volt) rájöttem, hogy nem szeretem. Nem utáltam, nem haragudtam rá, nem volt semmi bajom vele, csak egyszerűen kihalt minden. Idegennek éreztem őt. Nem tudom megmagyarázni ezt az érzést, de meg voltam ijedve, 26 évesen, nyakig benne voltam egy olyan kapcsolatban, ami teljesen kilátástalan volt.
Szegénynek nagy csalódást okoztam, de megbeszéltük, hagytunk egy kis időt, hátha változik valami. Sajnos maradt minden a régiben, így szép csendben elváltunk. Utána mindketten újrakezdtük az életünket.