Kedves Tamás
Ok az épitményt, kezdet-vég, kipipáltuk. Szerintem ott egyet értünk.
Az egyetlen és döntö különbség a nézeteik között, hogy te a világot szétválasztod anyagi és anyagtalan részre.
Ennek szerintem csak addig van értelme amig a lélek megmarad egy anyagi tulajdonságnak.
Ahogy egy ház értéke, egy tárgy tulajdonsága sem létezik a megtestesitöje nélkül.
Mondjuk, hogy a felelöség fogalma alatt ugyanazt értjük.
Rajtam, a viselkedésemen mulik, hogy jutalmat vagy büntetést kapok.
Mi van akkor ha valaki felelösséggel tartozik a másik irányába?. Pl. a gyerekével szemben.
Ezért mondtam, hogy a keresztény tanok szerint a megkereszteletlen csecsemö a pokolba fog kerülni ha a szülök nem keresztelik meg.
Tehát a babynek semmi befolyása sincs a saját életére.
Lehet, hogy nem hiszel a pokolba de akkor egy eretnek vagy és nem keresztény katolikus. Egy privát hitvallás aminek a szabályait elöször meg kell ismerjem ha kritikát akarok gyakorolni.
Kedves Sirius
Nem érzem, hogy ezzel ellentmondanál nekem.
Pont ezért szimpatikus nekem a zsido vallás mert ott nincsenek dogmák, az értelmezés ránk van bizva.
Minden attol függ, hogy mit értünk "Felsö Világ" alatt.
En a "Felsö Világ" alatt a "megismerést" értem
Ezért mondom a fiamnak is, hogy tanuljon mert az ember felépitése, adotságainak következtébe erre predesztinált.
A zsidoknál a "tudás, a tanulás" kötelességként van megfogalmazva.
Ellentétben a keresztény környezeben ahonnan én jövök, ahol Jezus az "együgységet" várja el töllünk.
Itt is feltehetném a kérdést, hogy Michael Laitman ebben a mondatban, a "nem érjük el " majestatis pluralis-t, az egész emberiséget érti, vagy egy személyt.
Ha az emberiségröl beszél, akkor semmi problémám nincs a mondat elfogadásával. Ez nem az egyénnek a reinkarnátioja.
Már emlitettem egyszer, hogy az egyik kedvenc gondolkodom Jeshajau Leibowitz. (Aki nem ismerné nézzen utána mert mégegy ilyen élesgondolkozásu, nagytudásu öregembert nem igen találni a világon) Természetesen egy kritikus, provokálo istenhivö ember. Sajnos 1994-ben meghalt.
Ö mondja egy interview-ban arra a kérdésre, hogy "Tetszik hinni egy halál utáni életben?"
"Fogalmam sincs arrol, hogy mi jön az élet után. Ezzel nem mondom azt, hogy az élet után semmi sem jön de hát nekem erröl semmiféle elképzelésem sincs."
Szoval az ilyen kijelentések a számomra elfogadhatobbak mint amikor valaki megprobálja nekem bemesélni, hogy legyél jo mert ha rossz leszel akkor csuszo-mászoként jösz a világra és nem joltáplált, hosszukörmü Buddhaként. Vagy felsorolja nekem, hogy hol üllnek arkangyalok az égben és a "Fiu" az atya jobbján tronol...
Na hát ez egy jo vicc, beletenni engem a szentek közé misszionárusnak.
Természetesen bosszant engem, hogy vallások, szekták képviselöi lepkeháloval fogják áldozataikat.
A hétvégén a TV-ben futoszallagon produkálják a csodákat.
Természetes, hogy néha közbeszolok. Nem lehetek közömbös.
Kedves Ernoe!
Az, hogy szétválasztom a Létezést anyagi és nem anyagi részre, ez így egy kicsit pontatlan megfogalmazás. Én azt állítom, hogy a Létezésben minden megnyilvánulás rezgés. Vannak alacsonyabb rezgésszámú, sűrűbb világok, és magasabb rezgésszámúak is. Pl. egy magasabb rezgésszámú ritkább világ az asztrál világ. Neked is van asztrál tested, megnyilvánulsz ott is, legfeljebb nem érzékeled, nem vagy tudatos rá. De az is anyag. És vannak a mi világunknál sűrűbb anyagú világok is. Itt és most. Csak érzékszerveink nem alkalmasak arra, hogy érzékeljék. De mégis lehet érzékelni. Hallottál már a hatodik érzékről, ugye? Nem csak az embereknek van ilyen. A tsunamit pl. a patkányok legalább két héttel előre érzik. És időben elmenekülnek. Az ember meg belehal. Miért?
Voltál már úgy, hogy csörgött a telefon, és még nem nyúltál érte, nem láttad a kijelzőjét, mégis tudtad, hogy ki hív? Biztosan. Mit akarok ezzel mondani? Hát azt, hogy az anyagi és láthatatlan világ nem különül el egymástól. Együtt létezik. Az anyagi része a nagy EGY-nek. Persze adott nézőpontokból külön érdemes foglalkozni vele, más nézőpontból pedig nem.
Egy tárgy tulajdonsága valóban nem létezik a tárgy nélkül, legalábbis nem nyilvánul meg. Mert beszélni lehet róla. Sőt! meg is lehet tervezni. De Te nem egy tárgy vagy. Neked van tested, van lelked és van szellemed. Akkor ki is vagy Te? A három együtt. Csak ezek közül a testedre vagy tudatos. Talán nem is hiszel a többiben, mert még nem láttad, nem érintetted, nem érzékelted az anyagi érzékszerveiddel.
Azt mondod, hogy egy újszülöttnek nincs befolyása a saját életére? Így látszik? Igen, ha csak az anyagra vagy tudatos, így látszik. Én tudatos vagyok a láthatatlan világra is. És tudom, hogy mielőtt egy lélek leszületik a földre, sok dolgot eldönt, eltervez. Eltervezi az egész életét. Megválasztja a szüleit, a születésének a helyét, pontos időpontját, a saját nevét, nemzetiségét, stb. stb. Tudom, hogy ez hihetetlen, de mégis így van. A gyerek 7 éves koráig - Molnár V. József szavaival élve - Isten tenyerén él. És befolyásolja a szüleit, nem csak a sírással, de mentális úton is. Igenis, nagy befolyása van a saját életére. Csak ez az anyag oldaláról nem látszik, és ezért nehéz elfogadni.
Nagyon könnyű lenne olyan papot találni, aki engem eretneknek nevez, ahogy Te is tetted. A szó mai értelmében nem is vagyok keresztény. Nem is nevezném magam vallásosnak. Sokkal közelebb vagyok ahhogy, amit úgy mondhatnánk: Istentudó. Persze azért nem csupán tagja, de papja is vagyok egy egyháznak. Csak ennek semmi köze az úgynevezett történelmi egyházakhoz. De nem akarom reklámozni ezt az egyházat, mert nem arról szól a dolog, hogy tagokat toborozzak. Akinek ott a helye, odatalál enélkül is. Akinek meg nincs, azt úgy szeretjük, ha a helyén van, azaz valahol máshol.
Nem tudom, Te honnan jössz, de idézd már az Újszövettségből azokat a részeket, ahol Jézus eggyügyüséget vár el tőlünk. Nemhogy ezt nem, semmit sem vár el. Ő megmutatja az utat. És az az út garantáltan az Atya házába vezet, ahonnan egykor saját döntésünk okán eljöttünk, és ahova vissztérni vágyunk, ha ebben az életünkben erre nem is vagyunk tudatosak.
A mondanivalód végén leírtál valami nagyon fontosat: "Nem lehetek közömbös." Ez
jó! Ez a lényeg!
Szeretettel:
Tamás.