Én is úgy gondolom,hogy a "fegyelmezés" az "ideiglenes erkölcs" része, s mint ilyen, valóban nem cél. De nem értem azt a kijelentésedet, hogy az embernek el kellene fogadtatnia magát Istennel. Főleg azzal együtt, hogy Jézus viszont úgy fogad el, ahogyan vagyok.Ezzel egyúttal azt is állítod, hogy Jézus szeretete magasabb rendű, mint Istené?
Félreértettél. Azt írtam, a vallás célja az, hogy az ember elfogadtassa magát Istennel, szemben a Biblia tanításával, amely azt mondja, Te semmit sem tudsz tenni ennek érdekében.
Ezért a Biblia tanítása, amiben én hiszek, nem vallás ilyen értelemben.
Jézus pedig Isten megtestesülése, tehát azonos Istennel, nincs külön szeretete. Csak Isten szeretete van.
Miért gondolod, hogy Jézus is valóságosnak vette? S ha valóságos, akkor miért ne lehetne egy másik olvasata? Minden kornak van egy nézőpontja (ismeretek, tudomány, hit), ahonnan az eseményeket értelmezi. Miért kellene a mi olvasatunknak azonosnak lennie a korabelivel?
A szent könyvek, írások tartalma éppen attól egyetemes, hogy minden korban, minden embernek ad valamit. Ez pedig megengedi a "modernebb" értelmezést és az egyéni nézőpontokat is.
Jézus valóságosnak vette, és szó szerint értelmezte ezeket az eseményeket, ezt az Ő szavaiból tudom. (Pl. a hatnapos teremtést is)
A szó szerinti értelmezés pedig nem lehet többféle.
Jézus egyértelműen úgy beszél Noéról, a bárkáról és az özönvízről, mint valóságos eseményről, sőt, párhuzamba állítja az Ő visszatérésével, és az utolsó időkben bekövetkező ítélettel.
"Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is.
Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is." Mt. 24.37-39.
Elég konkrét értelmezés, és én is így értelmezem. Ez valóságos áradat volt, valóságos bárka, valóságos katasztrófa.
Senki nem sejtette, hogy mekkora ítélet következik a földre, bár Noé 100 éven át építette a bárkát. Az emberek nyilván kinevették, hisz a szárazföld közepén építette, ráadásul addig még eső sem esett soha.
Egyedül Noé hitte el, amit Isten mondott. Noé hite megdöbbentő. 100 éven át építi a bárkát. Nem tudja, mikor lesz az özönvíz, 100 évig semmi jele a katasztrófának. Ő csak épít, töretlen hittel. Gúnyolják, bolondnak nézik, de nem érdekli. És amikor minden együtt van, Isten beküldi a bárkába a családjával együtt. Rájuk zárja az ajtót. És egy hétig nem történik semmi!!! Ülnek benn a bárkában, és nem jön a víz! De Noé nem inog meg. Még mindig elhiszi. Vár.
És akkor egyszer csak jön az áradat. Noé hite számomra elképesztő!
És bizonyára hiába figyelmeztette a többieket. Ha hittek volna neki, ha megrettentek volna a bűneik miatt, ha megbánták volna a bűneiket, és elfordultak volna tőlük... nem lett volna özönvíz.
De senki sem hitt neki. Ahogy most sem hisz senki Jézus visszatérésében néhány kivétellel. Pedig Jézus vissza fog térni, de most már ítélettel. És ezt is valóságosan és szó szerint kell értelmezni.
Emlékszel, melyik próféciát olvassa fel Jézus a szolgálata kezdetén?
"Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét". (Luk 4.19)
Itt abbahagyta Ésaiás próféta mondatát és így szólt:
"Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra"
Mert eddig teljesedett be... Csakhogy a prófécia nem itt ér véget. Hanem folytatódik:
"...és Istenünk bosszúállása napját" (Ésa 61.2)
Ezt Jézus nem olvasta fel, mert ez a rész még nem teljesedett be. Csak a mondat első fele. Jelen pillanatban még az "és"-ben vagyunk. Aztán Jézus újra eljön, és beteljesedik a második rész is. Az ítélet.
Erről az ítéletről szólt Jézus, amikor az özönvízzel állította párhuzamba. Mindkettő valóságos ítélet.
És Jónás próféta...
Jézus Jónás történetét is szó szerint értelmezte. A farizeusok jelkívánására így válaszolt:
„Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele.
Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.
A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; ámde itt nagyobb van Jónásnál! (Máté 12.39-41.)
Ez a párhuzam is egyértelmű. Jézus valóságosan három napig volt a sírban, mielőtt feltámadt, ahogy Jónás is három napot töltött a hal gyomrában. Ez szó szerinti értelmezés, én is így értelmezem. Nem lehet másképp olvasni.
Amúgy nem azon kellene fennakadni, hogyan nyelhette le egy óriási hal Jónást. Hanem inkább azon, hogy az az oktalan állat engedelmeskedett Istennek; lenyelte Jónást ahogy Isten rendelte, elúszott vele oda, ahová Isten rendelte, és ott kilökte a prófétát. Az ember, akinek sokkal több értelme van, korántsem ilyen engedelmes a Teremtőjének.
Én inkább azon tűnődtem, hogyan lehetett egy ilyen ember, mint Jónás, Isten embere. Hogyan lehetett próféta.
Isten elküldi Ninivébe, hogy hirdesse az ott lakóknak: elpusztul Ninive, ha nem térnek meg a bűneikből. Jónás meg nem akar Ninivébe menni. Ha elpusztul, hát hadd pusztuljon! Annál jobb! Annyival is kevesebb pogány lesz!
És egész más irányba indul el.
El akar futni Isten elől. Hogy jut ilyen eszébe?
Hajóra száll, és a tengeren jön a vihar. Ekkor már leesik neki, hogy nem kellett volna elfutni. Sorsvetés kimutatja, hogy Jónás a veszedelem okozója. Bevallja a matrózoknak, hogy miatta van a vihar, és javasolja, hogy dobják őt ki a hajóból, ha életben akarnak maradni. Halálra szánja magát. A matrózok vonakodnak, de végül a halálfélelem ráviszi őket: kidobják a prófétát a hajóból a biztos pusztulásba. És a vihar megszűnik.
Jön a hal, és elnyeli Jónást. Nem tudom, hány imát mondhatott el Jónás ott a hal gyomrában. De biztos, hogy azt hitte, nem jön ki onnan többet. Aztán a harmadik napon mégis meglátja a napvilágot. Ott van a tengerparton, Ninivéhez közel.
Most már nem engedetlenkedik. Bemegy Ninivébe, és kihirdeti Isten üzenetét:
"Még negyven nap, és elpusztul Ninive!"
És akkor megtörténik, amire nem számított. "Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja." Bűnbánatot tartanak a királytól a közemberig, és könyörögnek Istenhez irgalomért. És elfordítja róluk Isten az ítéletet.
Erre hogy reagál Jónás? "Ez azonban nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott."
Megharagszik, amiért Isten nem pusztította el Ninivét. Ez is döbbenet! Kimegy a városból, leül az árnyékba, és várja, mi lesz Ninivével.
Isten növeszt egy jó nagy bokrot mögé árnyéknak. Aztán reggelre elszárad bokor, Jónás meg napszúrást kap.
"Akkor Isten ezt kérdezte Jónástól: Igazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt? Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig! (Ilyet mond Istennek!)
Az ÚR ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult.
Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is!" (Jón.4.11)
Én nagyon szeretem Jónás történetét. Jónás annyira emberi a maga idegengyűlöletével, engedetlenségével, aztán az önfeláldozásával, végül a kicsinyességével. És Isten olyan nagyszerű! Milyen türelmes Jónással! Egy fricskával lesöpörhetné a föld színéről! Az a porszem ember egyszerűen hátat fordít a parancsának. Ő mégis tanítja Jónást. Neveli. A viharral, a hallal, a bokorral; szelíden meg akarja győzni. "Nincs igazad Jónás".
És úgy szeretem a végén az Úr mondatát: "És ott a sok állat is."
Ez nekem olyan vigasztaló! Az állatot is szánja Isten. Számon tartja. Jónás könyve az egyik kedvencem.
És Jézus ezt valóságos eseménynek tekintette, szó szerint vette, ugyanúgy, ahogy én. Nem is akármilyen eseménnyel állítja párhuzamba: a halálával és a feltámadásával. Ugyanúgy, ahogy Jónás... Ugyanúgy lesz ez is.
Nem lehet másképp értelmezni, csak szó szerint.