Egykori ismerősöm ezt azzal egészítette ki, hogy az sem baj, ha olyan öreg, hogy már foga sincs, csak pénze legyen, mert nem a fogát akarom számolgatni, hanem a pénzét.
40 év feletti nõk...
- Téma inditó remenyseg
- Kezdés dátuma
Egykori ismerősöm ezt azzal egészítette ki, hogy az sem baj, ha olyan öreg, hogy már foga sincs, csak pénze legyen, mert nem a fogát akarom számolgatni, hanem a pénzét.
Ez meredek,nem is tudom.
T
TH6777
Vendég
Egykori ismerősöm ezt azzal egészítette ki, hogy az sem baj, ha olyan öreg, hogy már foga sincs, csak pénze legyen, mert nem a fogát akarom számolgatni, hanem a pénzét.
Huuuu ez nagyon
....oszt még van is benne valami...csak nézőpont kérdése....akkor pénz annyi mint a mák...oszt mák egy szem sem...csak az öreg
T
TH6777
Vendég
Szép napot!
Szokták azt mondani ...egy bizonyos korban mindenki a második Gyermekkorát éli...
...Ma a Gyermeknap alkalmából 40en innen...s 40en tul kellemes napot Mindenkinek:..:
:..:Azért azt gondolom az igazi Gyerköcök kik számitanak korunktól független....
Bizonyára mindenkinek eszébe jut egy-egy kedvenc vers gyermekkorából...., mikor édesanyja vagy édesapja az ágyára ülve olvasta fel az esti mesét...., vagy egy szép verset.... Másoknak gyermek mondókák...., játékos dallamok maradtak meg emlékezetükben.....
Csorba Piroska - Mesélj rólam
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?
Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?
Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Köszöntsük ma Őket Anyukák-Apukák...s Nagymamák-Nagypapák....ki-ki a maga modján...a szeretet a lényeg...
Egykori ismerősöm ezt azzal egészítette ki, hogy az sem baj, ha olyan öreg, hogy már foga sincs, csak pénze legyen, mert nem a fogát akarom számolgatni, hanem a pénzét.
:4::lol: A szó szoros értelmében némi (i)gazság van benne...
Sztem a kor csak egy dolog és a korra való hivatkozás illetve a korkülönbségre utalás csak egyfajta "takaródzás"...kibuvó az ismeretlennel kapcsolatban...
Drága TH
Csak őrizd a saját különlegességedet...mi mindenki másnak is adatott...oszt majd jön egy "kapitány" és kikőt Melletted...
Igen, én ilyen vagyok. Belátom, hogy jó sok hibám van még, de ebben a pillanatban így vagyok jó, ahogy vagyok. És mások is. És biztosan akad olyan kapitány, akinek pont ez a tökéletlen tökéletesség kell.
Sziasztok kedves negyvenesek.
Néztem egy filmet, amiben egy nő ezt mondta: Nekem már mindent szabad, mert öreg vagyok.
Azaz negyven feletti. Új életet kezdett és nem érdekelte senki és semmi. A gyerekek kirepültek és úgy gondolta, hogy akkor kezdődhet a második új élete. Mit szóltok ehhez?
Ma egy 34 éves férfi a tapasztalatai alapján, azt mondta nekem. A negyven feletti nők sokkal nyitottabbak és rutinosabbak, mint harminc alatt, ezért érdekli ez a korosztály.
Legyen nagyon szép hetetek Meg nekem is.
Néztem egy filmet, amiben egy nő ezt mondta: Nekem már mindent szabad, mert öreg vagyok.
Azaz negyven feletti. Új életet kezdett és nem érdekelte senki és semmi. A gyerekek kirepültek és úgy gondolta, hogy akkor kezdődhet a második új élete. Mit szóltok ehhez?
Ma egy 34 éves férfi a tapasztalatai alapján, azt mondta nekem. A negyven feletti nők sokkal nyitottabbak és rutinosabbak, mint harminc alatt, ezért érdekli ez a korosztály.
Legyen nagyon szép hetetek
Meg nekem is.
T
TH6777
Vendég
Sztem a kor csak egy dolog és a korra való hivatkozás illetve a korkülönbségre utalás csak egyfajta "takaródzás"...kibuvó az ismeretlennel kapcsolatban...
Drága TH
Csak őrizd a saját különlegességedet...mi mindenki másnak is adatott...oszt majd jön egy "kapitány" és kikőt Melletted...
Igen, én ilyen vagyok. Belátom, hogy jó sok hibám van még, de ebben a pillanatban így vagyok jó, ahogy vagyok. És mások is. És biztosan akad olyan kapitány, akinek pont ez a tökéletlen tökéletesség kell.
Szia Vicuska!
"És biztosan akad olyan kapitány, akinek pont ez a tökéletlen tökéletesség kell. "
Tudod én azt mondom,hogy... nők és a pasik is a nyártól általában romantikát..., kalandokat...., élvezeteket várnak..., és a kapcsolatban élők.... még jobban viselik az ilyen időszakokat...., de ha épp nincs párod...., nem könnyű hónapok ezek....amig behajózik egy "kapitány"...álltalában a nők a tavaszt azzal töltik...., hogy formába hozzák magukat...mire megjön a nyár....oszt gondosan előkészülnek a hódítási műveletekre....,természetesen a pasik is.... és ha hétvégéről hétvégére elmarad a siker....,se vitorla...se kapitány.... az bizony eléggé kiábrándító lehet....hát ha még az oka ennek az elvárások sora egy leendővel kapcsolatba...ne adj Ist....némi korkülönbség....
Add meg inkább magadnak bátran amire vágysz... egy kis nyugalmat..., egy kis kényeztetést.....flörtölést... és tuti jön egy kapitány...oszt meglásd szombaton új emberként ülhetsz azon a vitorláson....vagy ippeg egy teraszon..., kipihenten..., ragyogóan...
mindenféle félelem.... kisebbségi érzésre és hasonló negatív érzelmek nélkül...mert Vicuska... Te vagy az...,aki ezért tenni tud...hiszen igy szabadnak érezheted magad....még egy nállad fiatalabb partnerral is...csak sztem az a lényeg egy uj ismeretség....esetleges kapcsolat teremtéskor és e kapcsolat nem feltétlen kell,hogy szexuális lészen....hogy találd meg önmagad
és az légy és olyan aki...és amilyen...
Baromi nagy bajnak tartom...,hogy sajnos túlságosan is megpróbálunk és szeretnénk kapásból megfelelni a másiknak...., és sokszor azt sem tudjuk...., miért érezzük rosszul magunkat a helyzetben....és átsem gondoljuk esetleg...,hogy ennek az átváltozásnak a veszélye lehet..., hogy egy idő után nem az leszel-leszünk..., akit megszerethetnek-megszerettek....
Azt gondolom...,hogy kortól és nemtől független akinek
magányosságérzése van egy pasival...kapcsolattal szemben...az mindenkinek a saját választása miatt van...(te választásod.)
Sztem,ha elhatározod magad...., hogy nem fogod az elvárásaid és előitéleteid miatt rosszul érezni magad....oszt még...., ha megprobálod netán leküzdened ezt a bénító érzést...., hidd el Kedves Vicuska....máris jobban tudsz majd örülni mindennek...
még egy Nállad esetleg fiatalabb vitorlás kapitánynak is....
Oszt azért sztem valahol az elvárások hátterében...inkább nem is a szeretet van...,hanem a saját bensőnkben lévő hiányunk pótlása....mert ha belegondolunk.... mindent amit adunk azt mi magunk is kapjuk....persze ehez az elvárások és feltételek nélküli szeretet adása szükséges...
No szép napot!
Sziasztok kedves negyvenesek.
Néztem egy filmet, amiben egy nő ezt mondta: Nekem már mindent szabad, mert öreg vagyok.
Azaz negyven feletti. Új életet kezdett és nem érdekelte senki és semmi. A gyerekek kirepültek és úgy gondolta, hogy akkor kezdődhet a második új élete. Mit szóltok ehhez?
Ma egy 34 éves férfi a tapasztalatai alapján, azt mondta nekem. A negyven feletti nők sokkal nyitottabbak és rutinosabbak, mint harminc alatt, ezért érdekli ez a korosztály.
Legyen nagyon szép hetetek
Ez így lenne jó. A gyerekek felnőttek, kirepültek, már nem ők töltik ki az ember életét. Ezen lehet megzuhanni, hogy jaj, jaj, nincs rám szükségük, meg lehet fellélegezni is, hogy végre élhetem a saját életemet. De ez csak elmélet. Hol van ma olyan fiatal felnőtt, aki kirepülés után ne röpködne haza, és ne venné igénybe az anya további segítségét, mondván, ő úgyis ráér. Akkor is, ha nem.
T
TH6777
Vendég
Ez így lenne jó. A gyerekek felnőttek, kirepültek, már nem ők töltik ki az ember életét. Ezen lehet megzuhanni, hogy jaj, jaj, nincs rám szükségük, meg lehet fellélegezni is, hogy végre élhetem a saját életemet. De ez csak elmélet. Hol van ma olyan fiatal felnőtt, aki kirepülés után ne röpködne haza, és ne venné igénybe az anya további segítségét, mondván, ő úgyis ráér. Akkor is, ha nem.
Szia Cathy!
Sztem ennek a "kirepülésnek" vannak pozitiv és negativ hatásai a szülökre ill. ama kapcsolatra...melyben felnőttek a gyerekek...
Tuti...,hogy azok a szülők ahol azért harmoniában...békében-szeretetben nőttek fel a gyerekek....ott az anya és az apa a gyerekek kirepülésével értéktelennek...,feleslegesnek érzi magát... Viszont ugy gondolom...,hogy baromi jót tesz egy kapcsolatban...házasságban ez az időszak arra..., hogy újra egymásra találjon a férfi és a nő....,mert lehetséges...,hogy amig felnőttek a gyerekek...addig biza voltak a családon-kapcsolaton bellül házastársi problémák...., amelyekről a gyereknevelés addig elterelte a figyelmet..... és persze nem utolsó sorban elérhetik a szülők...,hogy kiteljesítsék önmagukat....
Igazából nem is feltétlen megzuhanást mondanék Kedves Cathy...mint sem egy szinten a "magányosság" érzete kerül előtérbe....ugy lelkünkben....mint gondolatainkban...természetesen a gyerekek kirepülése miatti "magányosságunk"....önhibánkon kívüli....és ez miatti kialakult helyzeten csak mi magunk változtathatunk....sztem egy kis felkészüléssel jobban eltudjuk viselni életciklusainkba beálló változásokat....mint ha kirepülnek a gyerekek a családi fészekből...és nem is olyan vészes esemény ez...hiszen tudjuk jól...hogyezek szükségszerűek... előreláthatóak, hogy be fognak következni...,mert igen nőnek és felnőnek a gyerekek...Véleményem szerint csak akkor és azok érezhetik a feleslegesség érzését....akiknek ugymond alacsony az önértékelésük...,
Tudod Cathy sztem mint minden anya...,(sajnos sok kivétel is van).... Te is feltehetően előtérbe helyezed a családod...., és csak azután jössz Te...., az, hogy magaddal is foglalkozzál...,még akkor is...,ha már kirepültek a gyerekeid...de vissza szállnak...hiszen a fészek melege és biztonsága mindig vissza vonza a "fiókákat"....
Különben meg ha magadnak csinálnál csak mindent...ugy is azt kérdeznéd egy idő után:miért?...csak magam miatt miért?...
Sztem ahol kirepülnek a gyerekek...oszt vissza járnak...természetes és jó dolog...mitőbb egyfajta visszaigazolás...,hogy szeretnek és még fontos az a szülő nekik...még akkor is ha szinte már csak "kérni járnak vissza"...
No csak lépegess a mindennapjaidban...tarts ki....,
Mi is felnőttünk egyszer...és kirepültünk...
Szép estét!
Szia drága TH kiss
Tudod én azt mondom,hogy... nők és a pasik is a nyártól általában romantikát..., kalandokat...., élvezeteket várnak...,
Óóó, én a téltől is ezt várom, meg a tavasztól, meg az ősztől is.
Add meg inkább magadnak bátran amire vágysz... egy kis nyugalmat..., egy kis kényeztetést.....flörtölést...és tuti jön egy kapitány...
A nyugalom, meg a flört az megvan, csak a kapitány nem az igazi. Én azt gondolom, ha benne vagyok egy ilyen jellegű kapcsolatban, amit nem a szeretet táplál, akkor az a lelkemben foglalja az igazi helyét. Viszont az is igaz, hogy épp ez tartja életben a nőiességem. A határvonal nagyon vékony, és nagy művészet egy olyan embernek itt lavírozni, mint én. Mélyérzésű ember vagyok, és nem egyszerű megengednem magamnak ilyesmit.
Baromi nagy bajnak tartom...,hogy sajnos túlságosan is megpróbálunk és szeretnénk kapásból megfelelni a másiknak...., és sokszor azt sem tudjuk...., miért érezzük rosszul magunkat a helyzetben....
Drága TH, ezen már túl vagyok. Nem akarok megfelelni senkinek sem. Ezt már megtanultam saját tapasztalatok alapján. Jól megfizettem az árát, és többé már nem fogok olyat tenni, ami nekem nem jó. Csiszolódásra hajlandó vagyok, alkalmazkodni is, ha kell, de kivetkőzni magamból és olyan dolgokat tenni, ami nekem nagyon rossz, ahhoz már öreg vagyok. :grin:
Sztem,ha elhatározod magad...., hogy nem fogod az elvárásaid és előitéleteid miatt rosszul érezni magad....oszt még...., ha megprobálod netán leküzdened ezt a bénító érzést...., hidd el Kedves Vicuska....máris jobban tudsz majd örülni mindennek...
még egy Nállad esetleg fiatalabb vitorlás kapitánynak is....
Egy-két kivétellel, általában mindhol jól érzem magam. No nem mondom, hogy néha nem billenek ki az egyensúlyomból, de azért általában boldog vagyok. A magányosságot nem ismerem, csak a társtalanságot. Nyilván akkor teljesedhetek ki igazán, ha lesz mellettem egy férfi. De pótszerekre nincs szükségem. Persze, vannak elvárásaim. Elsősorban az, hogy megérintsen. Ha nem ébreszt fel bennem semmit, akkor minek pazaroljam rá az időmet? És persze lehet erre azt mondani, hogy ha meg sem próbálod, akkor honnan tudod. Iszonyú jó érzékelőim vannak, meglehetősen intuitív vagyok, és most már megtanultam hallgatni a belső hangokra.
Oszt azért sztem valahol az elvárások hátterében...inkább nem is a szeretet van...,hanem a saját bensőnkben lévő hiányunk pótlása....mert ha belegondolunk.... mindent amit adunk azt mi magunk is kapjuk....persze ehez az elvárások és feltételek nélküli szeretet adása szükséges...
Ez egyébként szerintem is így van. Nagyjából és általában.
kiss
Ez így lenne jó. A gyerekek felnőttek, kirepültek, már nem ők töltik ki az ember életét. Ezen lehet megzuhanni, hogy jaj, jaj, nincs rám szükségük, meg lehet fellélegezni is, hogy végre élhetem a saját életemet. De ez csak elmélet. Hol van ma olyan fiatal felnőtt, aki kirepülés után ne röpködne haza, és ne venné igénybe az anya további segítségét, mondván, ő úgyis ráér. Akkor is, ha nem.
Szia Cathy kiss Ma kékes napom van. Nem kétes, csak kékes.
Nézőpont kérdése. Naná, hogy valaki így, más meg amúgy éli meg a röpködést. A másik változat az, hogy kirepül, oszt rá se bagózik a szüleire. Azok meg otthon szomorkodnak. Az ideális az lenne, ha mindenki élné tovább a saját kis életét boldogan, szeretve és időnként szeretetből látogatva az otthon maradtakat.
T
TH6777
Vendég
Meg írkálok nektek.kiss
Mélyérzésű ember vagyok, és nem egyszerű megengednem magamnak ilyesmit.
Nem akarok megfelelni senkinek sem. Ezt már megtanultam saját tapasztalatok alapján. Jól megfizettem az árát, és többé már nem fogok olyat tenni, ami nekem nem jó. Csiszolódásra hajlandó vagyok, alkalmazkodni is, ha kell, de kivetkőzni magamból és olyan dolgokat tenni, ami nekem nagyon rossz, ahhoz már öreg vagyok. :grin:
Sztem,ha elhatározod magad...., hogy nem fogod az elvárásaid és előitéleteid miatt rosszul érezni magad....oszt még...., ha megprobálod netán leküzdened ezt a bénító érzést...., hidd el Kedves Vicuska....máris jobban tudsz majd örülni mindennek...
még egy Nállad esetleg fiatalabb vitorlás kapitánynak is....
Egy-két kivétellel, általában mindhol jól érzem magam. No nem mondom, hogy néha nem billenek ki az egyensúlyomból, de azért általában boldog vagyok. A magányosságot nem ismerem, csak a társtalanságot. Nyilván akkor teljesedhetek ki igazán, ha lesz mellettem egy férfi. De pótszerekre nincs szükségem. Persze, vannak elvárásaim. Elsősorban az, hogy megérintsen. Ha nem ébreszt fel bennem semmit, akkor minek pazaroljam rá az időmet? És persze lehet erre azt mondani, hogy ha meg sem próbálod, akkor honnan tudod. Iszonyú jó érzékelőim vannak, meglehetősen intuitív vagyok, és most már megtanultam hallgatni a belső hangokra.
Oszt azért sztem valahol az elvárások hátterében...inkább nem is a szeretet van...,hanem a saját bensőnkben lévő hiányunk pótlása....mert ha belegondolunk.... mindent amit adunk azt mi magunk is kapjuk....persze ehez az elvárások és feltételek nélküli szeretet adása szükséges...
Ez egyébként szerintem is így van. Nagyjából és általában.
kiss
Szia Vicuska!
No az irkálásoddal csak ritkán találkozunk
A nők többsége romantikus....,mélyérzésű...,lelkizős...,kibeszélős..
Sztem azért nehéz a mélyérzésű félnek...,és pont egy nőnek....mivel úgy érzi az érzelmei nincsenek viszonozva...., nehéz párt találniuk és egy tuti...,hogy ha van is kapcsolat.... nem túl szárnyalós....
Vicuska azt mondom akár milyen érzésü egy nő-pasi mindig a kulcsszó a lényeg: az elfogadás..., szertet..., szerelem...
Az ellentétek vonzzák egymást..., de sztem mindez az igények és elvárások függvénye...., hosszú távon legalábbis tuti biztos....
Sztem az a nyerő...,ha mindenki annál marad....,amit mástól is elvár....,de azt nyujtja amit a másik is szeretne...és ha mégsem tudja produkálni....,hát döntse el a másik...,hogy kellek-e neki így is? és fordítva.....
Ha egyszer megégette az ember magát...másodszor már ovatos...
Az elvárások-igények mindig egy hiányunk potlására irányul...amit a másiktól szeretnénk megkapni...és ha szeret az a másik... valószinű...,hogy az elvárásainkra-igényeinkre... nem fog nemet mondani.....persze azért nem azt mondom....,hogy az ember nem mindig és mindenben változhat a párja kedvéért...., de nevelni..., a szülő dolga....(lett volna anno) és igy a társadat nem nevelheted és ő sem téged...a saját elvárásaid-igényeid miatt....
oszt amin pedig úgy érzed képes vagy változtatni a kedvéért..., az már tulajdonképpen belőled indul ki...,és igy ezt már nem kényszer szüli...,hanem a vágy...,hogy számodra apró dolgot ami neki fontos megtégy...
Kedves Vicuska nem vagy Te még öreg...csak koros itt a 40-esek mezőnyébenkiss...
ezért talán annyit most még...,hogy sztem baromi fontosnak tartom...Tiszteletben tartani a másik egyéniségét....és nem megváltoztatni kell a másikat elvárásainknak...,hanem inkább
meghagyni mindenkinek...,hogy ugy a nő...,mint a pasi...önmaga lehesen mindenkor...,és mindenben....független a mélyérzéseitől...a nemétől és korától stb....de azért sztem ezen fellül...sztán hogy jó legyen az a kapcsolat... az örökölt tulajdonságokat lehet finomítani....oda-vissza...
Kedves Vicuska!...3 dolognak nincs határa...az univerzumnak...az emberi hülyeségnek..., és persze a szerelem erejének...no ez utobbi csak mán Rád talál...
Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája...., amikor
a nő avagy a pasi abban a kapcsolatban amiben vannak-élnek.... különösebb lázadozás nélkül tűrik....hogy a másik fél szeresse...
Szép napot!
"Mindenkinek van egy időgépe. Ami visszavisz, az az emlék, ami előre az az álom" H.G. Wells
Kedves Vicuska! Irány előre....
Szia Cathy kiss Ma kékes napom van. Nem kétes, csak kékes.
Nézőpont kérdése. Naná, hogy valaki így, más meg amúgy éli meg a röpködést. A másik változat az, hogy kirepül, oszt rá se bagózik a szüleire. Azok meg otthon szomorkodnak. Az ideális az lenne, ha mindenki élné tovább a saját kis életét boldogan, szeretve és időnként szeretetből látogatva az otthon maradtakat.
ARÁNYOK!! Igen, igazad van, jó, ha jönnek, ha számítanak ránk, csak az arányok a nem mindegy.
Amikor kiüresedett az életem a gyerekek kirepülése okán, volt egy nagy elmélyedésem, hogy most akkor mi van? Aztán rájöttem, ugyanaz van, mint mielőtt a gyerekek lettek volna. Akkor mi bajom volt? Éltem az életemet, célokat találtam, majd már nem kellett célokat találnom, mert ott volt a család. De most újra lehetnek céljaim, megtehetem, amit eddig idő és energia hiányában nem. Végre többet törődhetek magammal is.
Persze, rossz lenne, ha nem lenne normális a kapcsolat a gyerekekkel, de az sem normális, amikor a szülőt még mindíg a mindenről lemondó segítségnek tartják. Tudom, hogy ehhez a fiatalok még nem elég érettek, hogy ésszel felérjék, hogy a szülő is ember, majd amikor ők lesznek ebben a szakaszban, majd megértik. Addig meg marad a lemondás önmagunkról, amiben az az egyetlen vigasz, hogy minden olyan, mintha ki sem repültek volna még.
Csak néha felmerül az emberben a kérdés, hogy már nincs annyi hátra, mint amennyi, és hogy vajon lesz-e még erőnk, lesz-e még időnk élni? Élni a saját életünket.
Lehet, hogy ez nem minden 40 feletti nőben merül fel, de ezért sokakban. És akkor persze jön a lelkifurdalás, mert egy anyától a közfelfogás elvárja, hogy áldozza fel az életét a családjáért. Szerintem amikor a nő kiélte az anyaság minden örömét, fájdalmát, és a gyerekek kirepültek, igenis joga van önálló emberként élni. Egy kicsit. Amíg lehet.
oktopussz!
Ejjha!
Ezek szerint jó lesz vigyázniuk a lányos mamáknak!
Most hogyisvan ez, a 2o-3o as pasiknak a 4o++ nők, a 4o+++ pasiknak meg a 2o-3oas nő. De ha lehet, akkor csak a 2o<nő<3o
Lesz, lennie kell!
kisskisskiss
Ejjha!
Ezek szerint jó lesz vigyázniuk a lányos mamáknak!
Most hogyisvan ez, a 2o-3o as pasiknak a 4o++ nők, a 4o+++ pasiknak meg a 2o-3oas nő. De ha lehet, akkor csak a 2o<nő<3o
Lesz, lennie kell!
kisskisskiss
ez egyre gyakoribb és elfogadottabb...
sok fiatalabb pasi vállalja fel az idősebb párját és mintha a nők is kezdenének változtatni a nézeteiken (előitéleteiken
) ezzel kapcsolatban....az én drága másik felem 14 évvel fiatalabb nálam, de ez soha nem zavart egyikünket sem....
T
TH6777
Vendég
ez egyre gyakoribb és elfogadottabb...
sok fiatalabb pasi vállalja fel az idősebb párját és mintha a nők is kezdenének változtatni a nézeteiken (előitéleteiken
az én drága másik felem 14 évvel fiatalabb nálam, de ez soha nem zavart egyikünket sem....
Szia Mirjam!
Szerintem nincs olyan lány-fiú..., aki életében egyszer ne keveredett volna ilyen vagy olyan kapcsolatba...éppen nála jóval idősebb pasival-nővel...., persze ez attól is függ...,ki-mit tart jóval idősebbnek...azért ugy gondolom...,hogy a lányok-nők sok okból szeretnek bele az idősebb srácokba-pasikba...., általában az anyagi biztonság szerepel az okok között és az..., hogy az idősebb férfira fel lehet nézni...
A pasiknak viszont legyezi a hiúságát....,növeli az egojukat..., hogy egy csinos..., fiatal lánnyal villoghatnak...,oszt azé az abaj...hogy igazából az okokba vagy nem gondolnak bele, vagy inkább nem akarnak belegondolni...szerintük mindenkinek egyszerűbb így...no jó az is igaz..,hogy ha belegondolunk... ki ne szeretné jobban a friss kenyeret..., mint a 3 naposat...
Sajbos a pasik azért elvannak valóban szállva...jobban,mint a csajok-nők...,mert ugye az idősebb férfi azt gondolja...,hogy sztán az orránál fogva vezetheti a lányt..., aki felnéz rá..., és általában fülig szerelmes....no sztem talán ezért sem tart sokáig a legtöbb ilyen kapcsolat..., mert egy egészséges önérzettel bíró nő ezt azért nem hagyja sokáig a pasinak...Természetesen mint mindenhol itt is vannak ellenpéldák is...
Véleményem szerint 10-20 év korkülönbségnél mindkét nemet nézve...azért számtalan kérdéssel kell megbirkózni..., a megoldás és a problémák áthidalása már a szerelmükön...,ami fontos a kompromisszumkészségükön és a megalkuváson múlik...
A fiatalabb pasik- fiatal fiúk..., akik felnéznek a biztos egzisztenciával rendelkező..., erős és energikus nőkre..., általában valami profitot várnak a kapcsolattól..., vagy éppen csak vonzza őket a tapasztalt asszony....ebben sem lehet kivetni valót találni...kinek-ki a zsánere kort illetően...persze ez is jellem és egyéniség kérdése...,A fiatalabb nő - idősebb férfi... és a fiatalabb fiú - idősebb nő... párosítás esetben is elmondhatjuk...,hogy a korkülönbség a kor előrehaladtával csökken....
No csak gondoljunk bele...végül is tíz év különbség húsz-harminc évesen nem túl sok...,de a másik formában talán már igen...mi már húsz évesek vagyunk...., leérettségiztünk...,oszt a leendő párunk csak akkor volt tíz...., akkor ment felső tagozatba...,no ekkor rettentő soknak hathat az a bizonyos tíz év....
Sztem ha a kor nem is feltétlenül számit...., de a többi harmóniában van...a kapcsolaton bellül a párunkkal...az érzelmek mélysége...a személyiség..., a jellem...a kompromisszumkészség....tisztelet...öszinteség...őnzetlen szeretet...stb..., akkor minden működik és müködhet rendesen...
Szép napot!
szia TH!
hát ez így elég általános, de ez a külvilág gondolata, véleménye....
a valóság azonban az, hogy minden ember más és minden kapcsolat is más...
az én párom semmiféle profitot nem vár a kapcsolatunktól, ebben biztos vagyok, nem ezért választott, inkább ő szeretne nekem megteremteni mindent és meg is teremt, ami tőle telik....rengeteget utazunk, szinházba járunk, wellness-ezünk, kirándulunk, sokat olvasunk együtt, beszélgetünk....
én azt hiszem, hogy akárhány éves is lennék, akkor is vonzódna hozzám, mert a lelkünk kapcsolódott egymáshoz és az ugye kortalan...
ezért én nem is értem miért van a nőkben az a sok előitélet a fiatalabb pasi iránt, szerintem a világon a legjobb párosítás...
a férfiak előbb öregszenek, egy érett nő pedig nem biztos hogy boldog egy nála idősebb lepurkant pasi oldalán....és most nem csak a szexuális kapcsolatra gondolok, hanem a szellemi fittségre, a rugalmasságra is....
ha a nők jobban meggondolnák, nem is választanának maguknál idősebb pasit, csakis fiatalabbat....
Hasonló témák
