T
TH6777
Vendég
Ebben tökéletesen egyet értek! Csak akkor tudja meg az ember, hogyan reagál dolgokra, mennyi mindent tud megbocsátani, ha megtörténik vele is. De. Tapasztalatom szerint, csak akkor maradjon utána a társával, ha annyira meg tud bocsátani, hogy "meg sem történt"!!!! Ha megbocsátottam, akkor viszont ne is említsem fel soha többet!
sztem mindenkinek éreznie kell a helyzet súlyát...és nem különböző.... valós vagy vélt összefüggéseket keresni.... és felhánytorgatni a másik felé...,hiszen egy kapcsolat megromlása után is megbocsájthatóság lenne a fontos...két egykor szerető ember között....,mert egy estleges hiba-válás is bizony megosztott felelőség....és nem csak egyoldalu terhelése-hibáztatása a másiknak...,véleményem...,hogy megkell tudni probálni...mégha fájdalmak is uralják lelkünket...a dolgok és történtek helyes realizálását illetően....hiszen az érzelmeink ugye nem egyből pörögnek fel...oszt meg ha megtörtént ami...akkor sem szabad elkapkodni semmit...se a megbocsájtást...se a "fogd a cuccod és tünj az életemből" cimű tralalát....
pláne nem feltétlen kell még dafke.... ingerelni a hibátlan könnycsatornáinak túlmüködését....oszt estleg még tetézni amit...no ezek is a reakciók "tartozékai" közé sorolhatóak...
a magam részéről max.elitélem azon embereket...bocs magát a reakciójukat...akik egy estleges megbocsájtást követően...biza válogatott és gusztustalan modon...egy idő elteltével...vissza élnek a másik ember lelkével-érzelmeivel és összeségébe mindenségével....teszik ezt ama "tudatukban"...,hogy kihasználják a másik érzelmi töröttségét és lelki labilitását...
no szóval lehetne ragózgatni még e témát...
Ui: sztem akik már jártak abba a bizonyos cipőbe...,hogy megbocsátották hibáikat-hűtlenségüket...azok sajnos sokszor tévednek...,mert azzal hogy megbocsájtunk...közelsem jelenti azt...,hogy ujra ugyan ugy tudnánk szeretni akit...,inkább az történik...,hogy elmullik bennünk a haragunk iránta...