Az ember élete egy adott pontján, ha megkapja a tisztánlátás pillanatát, két út között választhat . Persze, ezer közül, de alapjáraton ez a 2 megvan. 1.: Érzékeli, hogy nehéz, és észre sem veszi, úgy nő bele a folyamatos panaszkodásba, senkire, semmire nem figyelve, csak magára, a saját keserveire. 2. Rászokik arra a gondolkodásra, hogy imígyen szól: Na, nézzük, mivel bánunk, és hogy lehet a hátrányt előnyre fordítani. (Patchwork gondolkodás, hahahhhahhaa. Itt egy darab maradék, egy lyukas farmer szára, egy régi pulóver ujja. Kidobjam, vagy legyen belőle táska, meg sómelegítő mackó fájós gyerekfüleknek, hahhahhhhhhahhahah.) No, szóval, mondom: lehet, hogy a babona szerint széjjelvarrjuk a szerencsét, de mi van akkor, ha inkább összevarrjuk a világot újjá?!?! Hát hogy bírnánk a lelkifurdalással, ha a világ megfoltozása rajtunk múlott, és mi nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt?! Szavazok: varrás.
ui.: Szegény, szegény kicsikéid. Az egyik legnyomasztóbb érzés a világon, ha a gyerek lázas. Hogy mindent megteszel, kívülről meg szinte minden egyes sejtet látsz, ahogy küzd, és ráadásul küzdenie is kell, ördögi kör. Jobbulást, gyógyulást.
ui.: Szegény, szegény kicsikéid. Az egyik legnyomasztóbb érzés a világon, ha a gyerek lázas. Hogy mindent megteszel, kívülről meg szinte minden egyes sejtet látsz, ahogy küzd, és ráadásul küzdenie is kell, ördögi kör. Jobbulást, gyógyulást.