Érdekességek a történelemből

[Létrahuszár]

Rákóczi pálfordulása

Amikor 1697 nyarán a Hegyalján felkelés tört ki, a Szerencsen tartózkodó II. Rákóczi Ferenc Bécsbe nyargalt annak bizonyítása végett, hogy a birtokán kirobbant eseményhez semmi köze, s az udvar iránti hűsége szilárd. Úgy tűnt, az állami vezetők gyanakvását sikerült szétoszlatnia, de a haditanács a megfigyeltetéséről határozott.
A következő évben a sárosi ispánnak kinevezett Rákóczi megismerkedett és jó barátságba került a szomszéd birtokossal, Bercsényi Miklós gróffal, Ung megye főispánjával. Bercsényi 1697-ben még részt vett a felkelők leverésében, de a politikai viszonyok hamarosan szembeállították Béccsel, s kialakult körülötte egy kis csoport, amely alkalomadtán kész volt kardot fogni az ország sorsának jobbra fordításáért.
Rákóczit 1700 őszén XIV. Lajos francia király a megbízottjával, Feriol őrgróffal arra buzdította, hogy álljon az elégedetlenkedők élére. Segítségül pénzt és fegyvert ígért. Rákóczi és Bercsényi elérkezettnek látták az időt egy nemesi felkelés megindításához, ezért november 1-jén levélben kérte az uralkodót, hogy támogassa az országot a Habsburg elnyomással szemben, mert a sikeres felkelés az ő érdekeit is szolgálná. Rákóczi Barbesieux hadügyminiszternek is írt egy levelet. Mindkettőt dupla borítékba tette, lepecsételte. Már csak a megbízható levélvivő hiányzott.

 

[Umaksuman]

A pozsonyi csata

Került elő ebben az évszázadban valami új bizonyíték azt illetően, hogy a "pozsonyi csatának" bármi köze lenne a mai Pozsony városához? (Jó, mondjuk leszámítva a "Magyarságkutató Intézet" egész estés rajzfilmjét)

 

[setni]

Került elő ebben az évszázadban valami új bizonyíték azt illetően, hogy a "pozsonyi csatának" bármi köze lenne a mai Pozsony városához? (Jó, mondjuk leszámítva a "Magyarságkutató Intézet" egész estés rajzfilmjét)

Semmi.

 

[Létrahuszár]

A barátnak hitt áruló

1699-től kezdve a nagysárosi kastélyban az eperjesi német helyőrség kapitányának, Dujardin ezredesnek a kíséretében gyakran vendégeskedett egy belga származású, korábban a francia seregben szolgáló, franciául kitűnően beszélő fiatal tiszt, Longueval Ferenc József, aki műveltségével, az elnyomott magyarok iránti rokonszenvével elnyerte Rákóczi bizalmát.
Longueval ezredét 1700 őszén Árva megyébe vezényelték, s ekkor szabadságot kért, hogy meglátogathassa Lüttichben (Belgium) élő rokonait. Hazafelé tartva útba ejtette Bécset, felkereste Rákóczit is, és felajánlotta neki szolgálatait. Rákóczi rábízta a levelek továbbítását, megosztotta vele a szövetkező főurak titkait, s ellátta utasításokkal. Longueval a rábízott iratokat a haditanács kezére juttatta, és azok másolataival ment Versailles-ba. A válaszokat is előbb olvasták Bécsben, mint a történtekről semmit sem sejtő Rákóczi, aki 1701 februárjában írt újabb leveleket. Társai nevét nem vetette papírra, hanem Longuevalemlékezetére bízta, aki Versailles helyett csupán az ausztriai Linzig jutott el, ahol az osztrák katonák az előzetes egyezségnek megfelelően letartóztatták. Így a besúgó révén a császári udvar olyan bizonyítékokra tett szert, amelyek alapján Rákóczira felségárulásért halálbüntetés várt.

Nagysáros vára:

 

[setni]

1440. A fehérvári bazilikában Szécsi Dénes bíboros a Szent István ereklyetartójáról levett koronával Magyarország királyává avatja I. Ulászlót. (A Szent Koronát nem tehették I. Ulászló fejére, mert azt az özvegy Erzsébet királyné Kottaner Jánosné udvarhölggyel ellopatta és magánál tartotta, majd III. Frigyes császár tartja magánál.). Mátyás szerzi vissza, az 1463-ban megszületett a bécsújhelyi békében. A váltságdíj összege 80 ezer aranyforint volt. Mielőtt valaki kilóra meg akarná venni a fukszot, egy gyors matek: ez az akkori magyar királyság bevételeinek harmadát-negyedét tette ki. Ez ma mintegy tízezermilliárdos tétel lenne

 

[Létrahuszár]

A fények háza, Eszterháza


Az első tűzijátékokban a kínaiak gyönyörködhettek a 12. században. A pazar látványosság még a középkor folyamán megjelent Európában is, ahol kiemelkedő jelentőségű ünnepek, királyi, fejedelmi koronázások, születésnapok, névnapok színpompás eseményeinek elengedhetetlen részévé vált. Hazánkban első ízben 1608-ban rendeztek tűzijátékot, amikor II. Mátyást királlyá koronázták Pozsonyban. Ettől kezdve a nagy ünnepek ragyogását ily módon is növelték a Habsburg uralkodók. Az uralkodók gazdagságát is hirdető játékok a 18. században az óriási vagyonnal bíró főurak által rendezett ünnepségeken is megjelentek.

A nagy formátumú barokk arisztokrata, gróf Grassalkovich (I.) Antal 1751 augusztusában Gödöllőn látta vendégül Mária Teréziát és férjét, Lotharingiai Ferencet, akiket Kerepesnél nemesi lovascsapat fogadott. Onnan az útjukat a kétoldalt sorakozó fákról nyolcszáz lampion fénye világította meg. A fogadásra kastély parkjában közel hetven méteres, élő növényekkel, drága drapériákkal borított ovális teraszépítmény készült, melynek központi részén a királynő és férje arcképét helyezték el, s a lámpák a nevüket formázták.

A kor másik kiemelkedő arisztokratája, gróf Eszterházy Ferenc főkancellár ugyancsak a kastélyába látogató Mária Terézia tiszteletére rendezett fényjátékot 1766-ban Cseklészen. A magyar előkelőségek közül azonban az Eszterházy család egy másik ágából származó személy, a „Fényes”-nek nevezett Miklós rendezett először szemet gyönyörködtető látványt 1764-ben, Frankfurtban. Két évvel később a székhelyévé választott Eszterházán (Fertődön) felépült a magyar Versailles-ként emlegetett kastélya, ahol a herceg 1770-től kezdődően rendszeresen tartott háromnapos mulatságokat, amelyeken a tűzijáték az esti programok leglenyűgözőbb eseményévé vált. A látványos szórakozásról Bessenyei György, Mária Terézia testőre, a felvilágosodás költője az Eszterházi vigasságok című művében leírta, hogy vacsora után „A híg egek széjjel szikrákkal ropogtak, közöttük lángoló csillagok haladtak”, s az égi színjáték végén „Tapsolás, kiáltás űzte a lángokat, Ölelték, rángatták sok nézők magokat”.

Az „Eszterházy-tündérbirodalom”-ba, ahogy Goethe nevezte, több ízben is ellátogatott Mária Terézia, akit az egyik vendégeskedése alkalmával páratlan látvánnyal tisztelt és lepett meg a herceg. Az eseményt egy újságcikk is megörökítette, amely szerint a királynő vacsora után egész udvartartásával a kastély kertjébe ment, s két lámpasor közt haladva a számára felállított emelvényen foglalt helyet. Ezután háromszáz rakéta röppent a magasba, s előbb Magyarország címerét rajzolták az égre, majd egy kiterjesztett szárnyú sas kíséretében három szónak, a vivát Mária Teréziának a kezdőbetűit formázták. A mindenki ámulatát kiváltó kezdés után változatos formációkban gyönyörködhetett a népes vendégsereg. Hol csillagalakzatok tűntek fel az égen, hol cikázó hullámvonalak, s voltak olyanok is, amelyek aranyszínű esőként hullottak földre. E hosszan tartó, színpompás égi csoda után a földi fények ejtették rabul a jelenlévőket. Az emelvénnyel szemközt felállított díszleten három oszlopcsarnokkal ékesített, tornyos palota homlokzatának a körvonalai fénylettek fel, s a csarnokokban tűzeső hullt alá. Eközben a fényárban úszó díszletpalota két oldalán sortűz dördült, mozsárágyúk szólaltak meg, s lángoló, edényformájú rakétákat lőttek fel. A mulatság végén a résztvevők hatalmas tapssal fejezték ki tetszésüket. Tapsolt Mária Terézia is.

„Fényes” Miklós 1790-ben hunyt el, s halálával lezárult az eszterházi fény- és tűzijátékok időszaka.

 

[setni]

1514. Dózsa György kivégzése.

 

[setni]

1456. Hunyadi János nándorfehérvári diadala a török haderő felett (július 21. és 22.) Az "öt íjász", és a mi kis falunkat idéző keresztes stratégia részletesebben a wikiről: "A keresztesek nem engedelmeskedtek Hunyadi parancsának, és önálló akcióba kezdtek. Öt keresztes íjász a vár előtt, Kapisztrán túlparti táborának szeme láttára felkapaszkodott egy dombra, és nyilazni kezdett az anatóliai hadtest előtt cirkáló akindzsikre. Az anatóliai beglerbég egy szpáhicsapatot küldött a kellemetlenkedők eltávolítására, de a kialakuló összetűzés egyre több keresztest vonzott ki a várból. A végletekig fanatizált keresztes táborból is egyre többen átkeltek a Száván, és elfoglaltak egy dombot az anatóliai hadtest közelében. Kapisztrán, látván a keresztesek önálló megindulását, tartva ennek kétes kimenetelétől, csónakba szállt, hogy a folyó közepéről próbáljon szózatot intézni hozzájuk, és visszatartani a kereszteseit. Ezt ők azonban félreértették, annyit láttak, hogy maga Kapisztrán is csónakba szállt, így hamarosan az egész keresztes sereg átkelt a folyón. A keresztesek vállalkozása könnyen végzetessé válhatott volna, a szultán a ruméliai lovasságot vetette be a támadók ellen, az elvágta őket a vártól, és a gyengén felszerelt had módszeres megsemmisítésébe kezdett. Kapisztrán először megpróbálta visszaparancsolni embereit a várfalak közé, de amikor mintegy kétezer keresztes gyűlt köré, a török tábor felé indult meg, fegyver helyett a keresztet tartva a magasba. Közben a leírások szerint ezt kiáltotta az őt követő tömegnek: „Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, be is fejezi!”

 

[Létrahuszár]

1514. Dózsa György kivégzése.
Csatolás megtekintése 2070618

Az izzó vastrónra ültetés a korszak történészei szerint nem igaz.
A kivégzését sok művészi alkotás örökítette meg, köztük Petőfi is A nép nevében című költeményében, a következőképpen: „Izzó vastrónon őt elégetétek”. E kegyetlenség képe elég mélyen beleivódott a köztudatba.
A parasztvezér izzó vastrónra ültetésének gondolata olyan írásban bukkant fel először, amely évtizedekkel az esemény után keletkezett, a korabeli híradásokban nem esett szó róla.
Az izzó koronát nem a győztesek találták ki. A középkorban az uralkodója ellen támadó lovagot büntették ily módon, Dózsa pedig nemes volt, és II. Ulászlóval fordult szembe. Lehetséges, hogy e szörnyű büntetéssel ki akarták gúnyolni, mivel a királyi udvarban úgy tudták, hogy Dózsát a katonái királlyá választották.

 

[Létrahuszár]

Kiprédikálás, eklézsiakövetés

A református közösségekben nagy súlyt fektettek a fegyelmezésre. A falusi lelkészek az egyházmegyei gyűléseken és az egyházmegyei vezetők kiszállása során tárgyaltak a különféle bűnesetekről. A presbitériumok megalakulása után ez a testület foglalkozott a közösség tagjainak vallási és erkölcsi életével is.
A bűnbe esőket többféle módon büntették. A lelkész a vasárnapi istentiszteleten kiprédikálta azokat a bűnöket, amelyeket a hívek az elmúlt héten elkövettek. Sok esetben az elkövetőket meg is nevezte. Ettől súlyosabb büntetés volt az eklézsiakövetés. A vétkesnek előbb az elkövetés helyén, a következő vasárnapi istentiszteleten pedig az előtt a közösség előtt kellett bűnbánatot tartania, ahová tartozott. Ilyenkor egy külön székre ültették, vagy a szószék mellé állították, háttal a jelenlévőknek, és fekete kendővel takarták le. A lelkész felfedte az illető bűnét, és annak megbánására szólította fel. Ezután az eklézsiakövető hangosan megvallotta a vétkét, majd bűnbocsánatért könyörgött. Ezen kívül imádságok elmondására, jó cselekedetek végzésére is kötelezte a lelkész. Aki nem volt hajlandó az eklézsiakövetésre, azt kiközösítették a gyülekezetből is, és a községből is. E büntetési formát II. József eltörölte, de a lelkészek egészen a 19. század közepéig alkalmazták.
(Az 1950-es években még történtek kiprédikálások, például Miszlán.)

A tuzséri református templom belső képe, bal oldalon a szószék:

 

[setni]

1552. A török által ostromolt Temesvárt megsegíteni akaró hajdúsereg megsemmisül a szentandrási csatában. A megölt hajdúk közül száznak a fejét a törökök másnap behajították a várba.

 

[Létrahuszár]

Hogyan szökött meg a börtönből Rákóczi? (1.)


Rákóczit 1701. április 18-án éjjel felségárulás vádjával, császári utasításra fogta el Solari tábornok a nagysárosi kastélyban. Előbb Eperjesre, majd onnan Bécsújhelyre vitték, ahol abba a börtönbe zárták, amelyben harminc évvel korábban anyai nagyapját, Zrínyi Pétert is fogva tartották és kivégezték. Ügyét osztrák urakból álló törvényszék vizsgálta, és semmi kétség sem fért hozzá, hogy fővesztésre ítélik.

A letartóztatás után a fiatal főúr felesége, Hesseni Sarolta Amália hercegnő Bécsbe sietett, hogy rokoni kapcsolatait felhasználva minden követ megmozgasson férje megmentéséért. Fáradozása eredményeként az angol, porosz, mainzi és hannoveri kormány is utasította követét Rákóczi ügyének támogatására. Pártjára álltak a jezsuiták is. Mindez nem tántorította el a bécsi udvart a halálos ítélet meghozatalának szándékától, ezért egyetlen kiút kínálkozott: a szökés.

A hercegnő kapcsolatba lépett a börtön parancsnokával, a porosz származású Gottfried Lehmann kapitánnyal is, mégpedig annak öccse, Jakob Cristoph zászlós révén, és sikerült meggyőznie arról, hogy Rákóczi szökését magas rangú személyek támogatják, és lassanként sikerült a jóindulatát is elnyernie. Lehmann egy idő után megengedte, hogy az előkelő rab levelezzen a feleségével, később pedig az ablakon át is beszélhetett annak megbízottjával. Maga is szóba elegyedett Rákóczival, s a beszélgetések alapján egyre határozottabbá vált az a véleménye, hogy foglya áratlan. Fokozatosan érlelődött meg benne a szökés megszervezésének segítése. A királyát tisztelő kapitány döntésében szerepet játszhatott az a tény is, hogy a fogoly felkeltette a porosz uralkodó érdeklődését, s talán a gyóntatójának, egy Wolf nevű jezsuita papnak az a sugalmazása, hogy a szökés támogatása vallási kötelessége.

Október 24-én a hercegnő a kapitány öccsének a segítségével parasztmenyecske öltözetben jutott be a börtönbe, hogy megbeszélje férjével kiszabadítása tervének részleteit.

Benczúr Gyula (1844-1920): Rákóczi elfogatása a nagysárosi várban:

 

[setni]

175 évvel ezelőtt zajlott a gesztelyi ütközet. Az 1848-1849. évi szabadságharc nyári hadjárata során a feldunai hadsereget vezető Görgei Artúr vezérőrnagy Komáromból indulva vonult a főváros felé, majd Vácnál három napos csatát vívott az őt bekeríteni igyekvő orosz fősereggel. A csatát követően a Felvidéken áthaladva kerülte meg kétszer is az orosz fősereget és azzal folyamatos utóvédharcokat vívva érte el a Délvidéket, a magyar összpontosítás tervezett helyszínét. A haditerv kudarca, a hadjárat és így a háború elvesztése már nem rajta múlott. 1849. július 28-án Gesztelynél Grabbe orosz altábornagy hadoszlopa támadta meg a feldunai hadsereg utóvédjét, melyet Leiningen-Westerburg Károly vezérőrnagy – a nyári hadjárat egyik legjobban teljesítő magyar parancsnoka – vezetett. A magyar III. hadtest csapatai fedett állásokban védekezve, jól irányzott tüzérségi tűzzel futamították meg az ellenfelet. Így ismét lehetővé vált a magyar hadsereg tovább vonulása a délvidéki összpontosítás helyszíne felé.

 

[setni]

1816. Dunyov István születése. Honvéd alezredes, az olasz királyi hadsereg ezredese († 1889) WIKK: „Római katolikus bánáti bolgár családban született. Jogi tanulmányok után 1843-ban ügyvédi vizsgát tett, majd Aradon törvényszéki ügyvédként tevékenykedett. 1848 júliusától Arad város önkéntes mozgó nemzetőrségével részt vett a Délvidéken a szerb felkelők ellen vívott harcokban. 1848 októberétől. századosi rangban. a bánsági román felkelők ellen küldött dandárban Gál László segédtisztje lett. 1849 márciusáig Arad és Zaránd vármegyében a román felkelők megbüntetésére felállított rögtönítélő bíróság hadbírója volt. Márciustól átvezényelték a 14. (Lehel) huszárezredhez és az április 3-ai szenttamási ütközetben megsebesült. Felgyógyulása után ismét Gál László segédtisztjeként szolgált a tartalék hadtestben. Az 1849. július 20-ai turai ütközetben súlyosan megsebesült. A szabadságharc ütközeteiben ezután már nem vett részt. A világosi fegyverletétel után elfogták és 1852. augusztus 14-én az osztrák haditörvényszék Pesten tíz évi várfogságra ítélte. 1859-ben amnesztiával szabadult a josefstadti börtönből. Ezután rövid ideig a magyar kertészeti társulat alkalmazottjaként dolgozott, majd Bukaresten keresztül Itáliába ment. Belépett az itáliai magyar légióba és Garibaldi hadseregében részt vett a Dél-Itália felszabadításáért vívott harcokban. Rövid idő alatt a magyar garibaldisták egyik legkiemelkedőbb képviselőjévé vált, Garibaldi a Bixio-hadosztály egyik ezredének parancsnokává nevezte ki. Az 1860. október 1-jén vívott vulturnói csatában a nápolyi hadsereg főcsapása az ő egysége ellen irányult és a kialakult véres harcban ő is súlyosan megsebesült. Életét csak egyik lábának amputálásával lehetett megmenteni. Dunyov István hősiességét később Garibaldi azzal ismerte el, hogy ezredessé léptette elő és volt ezredét róla nevezte el. Olasz állami nyugdíjasként Astiban, majd haláláig Pistoiaban élt. A kiegyezés után szülőhelyén országgyűlési képviselőnek jelölték, de ő ezt nem fogadta el. Jó barátságban volt Kossuth Lajossal, akit gyakran felkeresett Torinóban. Harctéri érdemeiért több magas állami kitüntetést kapott, többek között a Savoyai Katonai Érdemrendet és a Szent Móric és Lázár Rend lovagkeresztjét. 1859-től számos cikket írt különböző, főképp nemzetgazdasági tárgyakról, magyar és olasz lapokba.” A képen: Dunyov István (ülve) és Achille Majocchi ezredesek.

 

[Létrahuszár]

Hogyan szökött meg a börtönből Rákóczi?

1701. novemberi 7-én miután bealkonyodott, a parancsnok elküldte Rákóczi szobája elől az őrt gyertyáért, s mire az visszaért, a foglyot Lehmann a saját szobájába szöktette át, ahol Rákóczi dragonyos ruhát öltött magára. A szobából kis idő múltán előbb a kapitány, utána az öccse, nyomukban pedig egy zsákot cipelő dragonyos lépett a félhomályos folyosóra, s indultak a kapu felé. A dragonyossal a kutya sem törődött, segítői mögött akadálytalanul lépett ki az utcára.

Rákóczi egy özvegyasszony házához sietett, ahonnan a számára aznap odavitt szürke lovon távozott a városkapu felé. Ott az őrök éppen akkor készülődtek a sorompó leeresztéséhez, amikor a dragonyos odaért. Mivel dúdolgatott, azt hitték, hogy felöntött a garatra, és megvárták, amíg áthaladt a kapun. Ezután a közelben fekvő vadaskert végéhez lovagolt, ahol az egyik apródja, Berzeviczy Ádám pihent lovakkal várta, és az ő kíséretében menekült lengyel földre. Teljes biztonságban azonban ott sem érezhette magát, mert I. Lipót tekintélyes vérdíjat tűzött ki a fejére: tízezer forintot ígért annak, aki élve kézre keríti, hatezret annak, aki holtan. Ajánlatos volt elrejtőznie. Egy rokonánál, Sieniawski herceg koronahetman feleségénél, Elżbieta Lubomirska hercegnőnél lelt menedéket.

Rákóczit sem élve, sem holtan nem tudták elfogni, így a császár csak Lehmann kapitányon tölthette ki haragját, akit másnap elfogtak, kegyetlenül megkínoztak, december 24-én felnégyeltek, és testének darabjait négy nagyobb városban tűzték ki elrettentő például.

Lehmann kapitány sírja a kőszegi temetőben:

 

[Létrahuszár]

Ki volt Ferenc József apja?

A Bécsben élő ifjú II Napóleon bizalmas viszonyba került Ferenc Károly főherceg feleségével, aki hat évvel volt idősebb tőle. Sokszor látták őket együtt koncerteken, bálokon, amiért szájára vette őket a város előkelősége. Azt suttogták, hogy az asszony két fia, a későbbi Ferenc József császár és Miksa főherceg a titkolt kapcsolatuk gyümölcse.
„Tény, hogy a két főherceg közül egyik sem hordozta a Habsburg családra olyannyira jellemző külső jegyeket, így például a teltebb alsóajkat”.

II. Napóleon és Zsófia hercegnő:

 

[setni]

1664. Raimondo Montecuccoli császári hadvezér győzelmet arat a törökök fölött Szentgotthárdnál. Mohács (1526) és Mezőkeresztes (1596) után ez volt a török harmadik nagy nyílt mezei csatája magyar területen. A hadviselő felek természetesen a keresztények - akiket amúgy ritka kivételként a franciák is erősítettek - és a törökök voltak. A csata egész Európát meglepve keresztény győzelemmel ért véget, a török sereg pedig jórészt megsemmisült.

 

[Létrahuszár]

Miért volt a kurta kocsma kurta?

Egy 1550-ben született törvény megengedte a szőlőművelő jobbágyoknak, hogy a borukat Szent Mihály napjától Szent György napjáig kimérhessék a falu kocsmájában. Mivel nem árusíthattak egész évben, hanem csak rövid, azaz kurta ideig, az ilyen kimérő helyeket nevezték kurta kocsmáknak. A jobbágyok ősszel új borral szolgálhattak, de ezek gyengébb minőségűek voltak, mint amiket tavasszal hoztak forgalomba.
A szőlővel nem rendelkező jobbágyokat is megillette az italmérési jog, de csak karácsonyig, az év többi részében a földesúr borát, pálinkáját, sörét ihatták a vendégek.
II. József a mérés időtartamát egész évre kiterjesztette.

A Petőfi-versben szereplő kurta kocsma a kutatások mai állása szerint Tunyogmatolcson lehetett, ahol tényleg a falu végén található a kocsma.
Az újjáépített tunyogmatolcsi kocsmát 2019-ben adták át, látogatóközpontként működik.

 

[setni]

1523. Tomori Pál és/vagy Bárdy István drága győzelmet arat a törökökön augusztus 6-ról 7-re a szávaszentdemeteri csatában. Van, aki szerint volt a hadtörténelem utolsó jelentős színmagyar mezei győzelme. Ezen lehet épp vitatkozni. Az biztos, hogy az 1521-26-os török-magyar háború egyetlen komolyabb magyar győzelme. A redneki várat ostromolta a török, Ferhád „boszniai” pasa (Verboszna) vezeztésével. A magyarok felmentik a várat, majd a visszavonuló törököt a Szávánál utolérik, és a folyóba nyomják. Budán egyrészt csodának tartották, másrészt nagyon bánkódtak az elesett 700 magyar katonán, akiknek a pótlásában nem reménykedtek. Létszámra nyilván ki lehetett pótolni ezt a 700 főt, de ők a magyar haderő legtapasztaltabbjai közül kerültek ki. Képen: Tomori Pál.

 

[Létrahuszár]

Mikor számított házasságtörésnek a házasságtörés?

Edmund Cishull angol lelkész 1702-ben utazott át Magyarországon, s a fél évszázaddal később megjelent könyvében (Utazások Törökországban és visszatérés Angliába) érdekességként azt is leírta a magyarokról, hogy „ami a férjes asszonyokat illeti, korábban törvényük nem volt hajlandó a házasságtörésre bizonyítékot elfogadni, ha az nem történt legalább 24 tanú előtt”.
E logika szerint a 23, vagy annál kevesebb tanú előtti félrelépés nem számított házasságtörésnek.