Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

Ile57 témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 November 14.

  1. kukta

    kukta Állandó Tag

    Ide a nyelvrégítőkkel !

    Gyimóthy Gábor
    2018 VII. 1.
    Ősi nyelvet örököltünk,
    mely nem csak szép, hanem jó.
    Ezt ma megerőszakolni,
    bizony mondom, nem való !

    Tizenkilencedik század
    közepétől legalább,
    virulni kezdett a nyelvünk,
    mint egy liliom nyaláb.

    Czuczor Gergely, Fogarasi
    azt már régen belátta,
    egységes a szókincsünk és
    nem franciasaláta.

    Hivatalos lett a magyar,
    tagadhatatlan e tény,
    addig közel ezer évig
    árnyékban bújkált szegény.

    Ámde nem volt versenyképes,
    sok szó hiányzott nagyon.
    Ott tolongot a rengeteg
    nevezetlen fogalom.

    Jöttek hát a nyelvújítók.
    ( – Ezt tetted volna te is –
    és ha őket ma becsmérled,
    még a szemszög is hamis !)

    A huszadik században már
    szépen beszélt a magyar.
    Ám a század vége előtt
    túl éles volt a kanyar !

    Ezt nem vette be a nyelvünk,
    s azóta csak elvadul...
    Aki tud még emlékezni,
    fájón ma ezen búsul.

    Oda kéne visszatérni,
    azok voltak szép idők...
    Nyelvújítókra nincs szükség,
    ami kell: nyelvrégítők !

    Minden, minden megváltozik,
    csak a változás örök.
    Mondják nálam dörzsöltebb, de
    főleg trehányabb körök.

    Mi változtatjuk a nyelvet,
    magától nem változik,
    és aki nem figyel oda,
    megváltozottra szokik !

    Koncerthelyett hangversenyvolt,
    fotó helyett fénykép.
    idegenszók áradata
    idegem nem tépték !

    Lárva helyett álcátmondtunk,
    alga helyett moszatot.
    Nem vettünk át más nyelvekből
    fölösleges kacatot.

    Szélsőséges, rendkívüli
    volt, ami ma extrém,
    a tanfolyam ma csak kurzus.
    Mi ez, ha nem agyrém !

    Földrész volt a kontinens és
    ki tudja azt vajon még,
    hogy a híres kompromisszum
    egyszerűen egyezség?

    Autentikus, hitelesvolt,
    a horizont: láthatár.
    És ki vette át a sztrókot?!
    Üldözte tán száz tatár ?

    A gyógymódma terápia !
    A viszály ma konfliktus.
    Vetálytárs volt a rivális,
    sértés volt – s nem inzultus...

    Orvos ma nem megállapít,
    hanem diagnosztizál.
    A kétkedő szkeptikus ma,
    tétovázó: hezitál...

    Már a nemzedéksem ízlik,
    csak a generáció!
    És a minősítőverseny
    ma kvalifikáció...

    A döntősma finalista,
    s a döntő a finálé...
    Számlát ezért olaszoknak
    a miniszter kínál-é ?

    Ifjúsági, junior lett,
    új játékos debütál,
    és a bőrápoló szerben
    a formula hidratál...

    Fizikailagjön rendbe
    a sportoló mára már.
    Hogy testileg jobb szó lenne,
    eltitkoljuk ugyebár...

    Fizikailag? Kis csacsi !
    – Csak azt tudnám, hogy hol élsz ? –
    Fizikálisnak” – mondják ma,
    ezt hallod, merre csak mész...!
    Ibolyántúli sugárzás ?
    Ma úgy mondják: úvé...
    Országot ma nyelvőrzőkért
    senki sem tesz tűvé !

    Tömegvonzás ma már nincs, csak
    gravitáció !
    S a tüntetéstfölfalta a
    demonstráció...

    Sztráda lett az autópálya,
    s ilyet ki hihet ?
    Tünetet mondtunk vidáman,
    szimptóma helyett !
    Opció helyett, ha igaz
    nem is olyan rég,
    bátran mertük azt mondani,
    hogy lehetőség...
    Zűrzavaros ? Paraszti szó !
    Jöjjön a kaotikus !
    És az ősitúl rövid. S így
    „menőbb”, hogy archaikus...

    Régen, aki rögtönzött, ma
    csak improvizál,
    s aki régen elmélkedett:
    teoretizál !

    Hagyományos ? Micsoda szó !
    Említeni kár is,
    hisz jóval elkelőbb a
    tradícionális !

    Magánosítás? Mily rémes !
    Kiszáradna Sió ?
    Ha nem mondod azonnal, hogy
    privatizáció ?

    Régi bombára találtak.
    A lélegzetem is eláll:
    a rendőrség nem kiürít,
    embereket evakuál !!

    Ugyanakkor a környéket
    elővigyázatosan
    lezárták, de – Uram fia !
    midjárt hermetikusan !

    Levegő most se ki, se be,
    s most már az is halottá vált,
    kit a rendőrség előtte
    hullává nem evakuált...

    Régen, egykor volt az anno,
    vagy más szóval hajdanán.
    Melyik szó szebb ? Nyelvész gárda
    kapjon ezen hajba tán...

    Visszapillantás – de szép szó !
    Ám a kor szelleme megró,
    ha a múltakon merengek
    és nem úgy mondom, hogy retro...

    És a szervátültetés ma
    csupán transzplantáció
    (mely muskátli esetében
    ugyanaz a büszke szó...)

    Új divatszók sereglenek:
    regnál, ráta, dominál...
    S aki régen beszélgetett,
    ma már csak kommunikál!

    S a virágpor– kérdem én, hogy
    mit vétett a magyarnak –,
    mit a bárgyú pollen szóval
    kiirtani akarnak ?

    A szervesma organikus,
    ünnepélyma fesztivál...
    Összpontosít? Régen kihalt.
    Ma mindenki koncentrál!

    Ám a rosszra mégrosszabb jön,
    s a koncentrálmessze száll:
    újmagyarban a „legkúlabb”
    szorgalmasan fókuszál!!!

    Emblematikustmondanak;
    a jelképesmért nem jó ?
    Sírjában forog szerintem,
    mindegyik nyelvújító...

    Ki inspirál, ihlet, sugall,
    avagy akár ösztönöz.
    Ki az aki magyar szókat
    elűz és bebörtönöz ?!

    Identitás? Azonosság!
    Mért jobb itt az idegen ?
    Petíció? Folyamodvány!
    Kit hagy mindez hidegen?

    Kemikáliánakmondják,
    ami régen vegyszervolt !
    Poloska pusztul e szótól
    és a csótány szörnyetholt...

    Akartok még botránkozni ?
    A helyzet nem elég „tré” ?
    Mit keres a magyar nyelvben
    egy ilyen szó, mint a spré???

    És aztán még sorolhatnám –
    tudjuk – sajnos ezerig.
    Időtlen időkig nyúlna
    míg e tengert kimerik.

    Ámde nem is meri senki
    és a régi, szép idők
    emlékek maradnak, hogyha
    Nem jönnek nyelvrégítők...

    Utószó e vershez

    Van, aki az idegen szót
    használja, mert az a „menő”.
    Legalábbis ezt hiszi ő,
    míg a feje lágya benő...

    Másik meg, nem gondolkozik,
    hisz az idegen szót hallja,
    utánoz csak, mint a majom,
    a vegyes nyelv nem zavarja...

    A harmadik – őt sajnálom –
    zagyva nyelvet dehogy akar !
    Csak szegény, mert mást nem hall ma,
    nem tudja már, mi a magyar...

    Tudatosan idegen szót
    használni – és e súly mázsás –
    nem csak buta dolog, hanem
    nyomorult önmegalázás !
     
    ruscus kedveli ezt.
  2. csokoltatom

    csokoltatom Állandó Tag

    Akkor állítsunk vele szemben mást Dobosné azt mondta dallamra a temető
     
  3. pappma

    pappma Állandó Tag

    József Attila: Két hexameter

    Mért legyek én tisztességes, kiterítenek úgyis.
    Mért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis.
     
  4. makutyi

    makutyi Állandó Tag

    Kedveseim...kik itt bolyongtok néha...bocs a királyi és névtelen többesért...járok -kelek....valamelyik nap kedden talán a Keleti pályaudvarnál jártam...és a kezembe nyomta egy úr A Világ Magyarsága 2019. márciusi 12. számát..../ez egy Nemzeti hetilap/...két verset találtam benne...amit szeretnék megosztani veletek...az első Kanizsai Tibor - Ébredj hát, Petöfi című verse....

    Mi lenne ma Veled, Magyar Költő..?
    Fasiszta, nacionalista vagy rasszista lennél..?
    Hányszor perelnének be..?
    A nagy demokraták vajon megtagadnának..?
    EU-ellenes vagy soviniszta volnál..?
    Gyűlöletbeszéd volna sok-sok versed.
    S a brüsszeli majmok, a talpnyalók hada kiátkozna.

    Petőfi, ha tudnád mi van itt..
    Mivé lett hazád és eszméd..
    Politikai árucikkk széljárásnak megfelelően..
    Csak babazsúros forradalmi romantika..
    Tavaszi szerelmes ömlengés..
    Hol a vér már felszáradt az emlékezetekben..
    Kiontott drága vérfolyam
    és elporladt hősi halottak..
    Hazáról egy szót se..
    Követeléseket és célokat maszatolni kell..
    Csak valami megfoghatatlan
    szabadság illúzió maradhat.
    A magyarnak az is elég, ha emlékezni akar.

    Mi lenne ma Veled, Petőfi?
    Te meghurcolt..
    Te elítélt..
    Te börtönlakó..
    Kokárdával szíven szúrt áldozat..
    Ha tudnád mivé lett hazád..
    Szolgasor és elárult gyarmat.

    Ébredj hát, Petőfi!
    Ébreszd fel hazád!
    Te igaz harcos és forradalmár.Rabként tarts tükröt a disznófejűek elé..
    Szilánkjával írd homlokukra:
    Ma sincs közük a Nemzethez..
     
  5. olaheszter

    olaheszter Állandó Tag

    A köd, a csönd sosem ragyog.
    Én már ködből, csöndből vagyok.
     

Megosztás