Sziasztok!
Alábbi soraimat saját, valamint baráti körökből szerzett tapasztalatok alapján fogalmazom meg:
A picibabák gagyognak, ami nem más, mint a környezetükben hallott artikulációk gyakorlása, amiből később beszédük kialakul, s kimondják az első számunkra érthető szavakat, amelyeket esetleg idegenek még nem is értenek meg igazán.
Az állandó gyakorlást a beszélni - beszélni hagyni jelenti! Azonban a zene is jelentős szerepet játszik, hiszen minden nyelvnek is megvan a maga "dallama", ritmusa, amit a felnőttek a mindennapi használatban nem is érzékelnek már, legfeljebb, amikor idegen nyelvet hallanak - s megállapítják, milyen szépen hangzik. Arról nem beszélve, hogy a dalok tanulásával nemcsak zeneérzéküket fejlesztjük, hanem a dallamokkal könnyeben jegyzik meg a szavakat is!
Tekintettel arra, hogy minden nyelvnek vannak sajátos hangzói, a pici gyerekek "érzékenyebben" reagálnak rá még a gőgicsélő korban, s könnyebben elsajátítják, mint az idősebbek, akik már "ráálltak" egy sajátos (egy adott nyelvre jellemző) fonetikára.
Tehát minél korábban ajánlatos több nyelven beszélni egy kicsivel, s énekelgetni nekik!
A gyerekek a mondókákat is játéknak veszik, s szívesen énekelnek, míg kicsik, s ezt a nyelvek dallamának "ösztönös ráérzésénél" sokat segít.
A több nyelvű gyerekek szókincse egy-egy nyelven szegényesebbnek tűnik a beszédük alkalmával, mint az egynyelvűeké, de gondoljunk bele, hogy ténylegesen mekkora szókinccsel rendelkeznek! Azonban pánikra semmi ok, ugyanis ez úgy nevezett "alvó szókincs", ami annyit jelent, hogy bár nem használ bizonyos szavakat, de jelentésükkel bír, tehát amikor mondjuk nekik, megértik, illetve adott szituációban később elkezdik egy-egy szó jelentését körbeírni. Ilyenkor segítsünk nekik: hagyjuk, hogy körbeírja, majd mondjuk ki a szót, hogy úgy-e erre gondoltál...
A kezdeti "lemaradást" azonban hamar behozzák, ahogy több gyerekkel van kapcsolatuk, s ezáltal több kommunikációra nyílik lehetőségük. Van olyan gyermek, aki 3 évesen óviba kerül, s már 4 évesen le is körözi óvis társait, van olyan akinél ez "csak" 5-6 évesen stabilizálódik! (Azonban, amikor később az iskolában még egy idegen nyelvet kell majd tanulniuk, egyértelműen könnyeben fogják venni az akadályt, mint egynyelvű társaik!)
Tehát ne lepődjünk meg, ha több nyelvű gyermekeinknek nagyobb a beszédigényük (olykor ez fárasztó is lehet

), de legyünk kitartóak, mert később ez kamatozik.
Amennyiben egy kicsi már 2 nyelven nő fel, nem okoz neki akkora gondot további nyelvek elsajátítása!
A fontos, a tanult nyelvek állandó gyakorlása!
Egy ismerősöm diplomataként dolgozott, ami annyit jelentett, hogy 2 évente más ország. Gyerekeikkel (ikrek) pici koruktól kezdve az anyanyelvükön kívül angolul beszéltek. Gyermekeik ahogy cseperedtek, rendszeresen játszottak más diplomaták gyermekeivel, akiktől más nyelveket is (gyermeki szinten) megtanultak. Gyermekeik fogékonyságára tekintettel a kislányukat, amikor 6 éves volt, próbaképpen beíratták a helyi francia iskolába, míg a kisfiút a diplomata iskolába, ahol angolul folyt az oktatás. Megállapították, hogy a két gyermek évvégi tanulmányi eredményei nem térnek el lényegesen egymástól, sőt, annak ellenére, hogy a kislánynak az írás-olvasással egyetemben kellett a nyelvet is megtanulnia évvégi eredményei jobbak voltak! Döntésükben, hogy a kislány menjen a helyi iskolába, csupán az játszott szerepet, hogy ő sokkal kommunikatívabb volt, mint a fiú!
A mi gyermekeink is 2 nyelven nőttek fel, s könnyebb volt nekik a további nyelvek elsajátítása. Döbbenetesen felismerték a hasonlóságokat, amire esetleg egy felnőtt fel sem figyelne, de nem keverték sosem a nyelveket.
ARANYSZABÁLYOK:
Már a kisgyerekek is felismerik a nyelvek másságát, s különbséget tudnak tenni, tehát nem kell attól tartani, hogy keverik. Azonban nekünk kell arra ügyelnünk, hogy mi ne tegyük, tehát ne keverjünk bele egy magyar mondatba idegen szavakat! Voltam már nemegyszer fültanúja ilyen jelenségnek! Ezzel nem segítjük mondandónk jobb megértését, hanem csak kavarodást idézünk elő!
A gyerekekkel egy idegen országban a házifeladatot mindig az adott nyelven csináljuk, hiszen másnap az adott nyelven kell a gyereknek visszaadnia! Ez természetesen magával vonja, hogy a magyar szókincs hátrányban marad, hiszen a beszélt nyelv lényegesen különbözik az iskolanyelvezettől! Ezt azonban bizonyos fokig pótolhatjuk, ha kirándulások során adott témákról magyarul kezdünk beszélni, s az adott szavak magyar megfelelőit megnevezzük. Mondjuk ezt a matematika területén nem igen lehet elmélyíteni, de ami a természetet, s ezzel földrajzi, biológiai ismereteket illeti már nem jelenthet akkora gondot. Itt melegen ajánlanám a VUK és a Hugó, a víziló című magyar rajzfilmeket.
A magyar történelemről is lehet meseként már kiskorban tájékoztatni a gyereket, s később biztos másnál is sikert arathat pl. Az egri csillagok című film közös megtekintése.
Később, amennyiben sikerült gyermekünk érdeklődését felkelteni a nyelvünk iránt (pl. magyar képregényekkel) ajánlhatunk jó néhány könnyebben olvasható rövid novellát, vagy regényt (esetleg e-book formában, vagy meghallgatásra).
Amennyiben valami okból gyermekünk Magyarországon folytatja tanulmányait, ajánlatos legalább egy évet megismételtetni, hiszen az anyagot kb, ismeri; de:
a magyar oktatás lényegesen eltérhet a külfölditől, s bizonyára hiányos úgy a magyar nyelvtan és irodalom, mint a történelem ismerete!
amennyiben azonban "csak" főiskolai, vagy egyetemi szinten váltana, akkor ajánlatos a külföldiek számára szervezett nyelvelőkészítőre menni, mely nyelvtani ismeretek elsajátítását, s az adott témakörben szókincsbővítést jelent számára.
Azt hiszem sikerült itt a pici kortól a felnőttevalásig pár dolgot megemlítenem - amit "saját börünkön" is megtapasztaltunk, s szívesen tovább adom.