Élet és tudomány

Örök élet.. ?




A halandóság titka, a gátolható öregedés, a kétszeres élettartam és egyéb genetikai spekulációk.
Czeizel Endre nem jön lázba.
Szerinte mindez a bulvársajtóra tartozik.

Nemrégiben látott napvilágot egy hír, amiben elhangzott az a feltételezés,
hogy rálelhetünk az öregedés génjére, majd meghosszabíthatjuk az életünket.
A csodát egy lány DNS-étől várják az optimisták, aki tizenhét éves kora ellenére még nyolcvan
centi sincs, csontozata egy tíz évesének felel meg, viszont tejfogai vannak és egyéves szellemi
képességekkel él egy két éves gyermeknek megfelelő testben.

<EMBED height=385 type=application/x-shockwave-flash width=480 src=http://www.youtube.com/v/4nUU4w0vPEQ&hl=hu_HU&fs=1& allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true">


Brooke Greenberg teljesen egészségesnek tűnt kétéves koráig, majd több betegség is
megtámadta, és nyilvánvalóvá vált, hogy nem fejlődik rendesen.
Az orvosak arra jutottak, hogy nincs szinkronban az egyes testrészek fejlődése.
A hír szerint a legutóbbi DNS-elemzésből arra lehet következtetni, hogy az öregedésért
felelős génnel van a hiba.
Richard Walker, a Dél-Floridai Orvosi Egyetem professzora szerint, ha beazonosítják a gént,
akkor kideríthető lenne, hogy kiiktatható-e az öregedési folyamat, sőt még arra is
kaphatnánk választ, hogy miért vagyunk halandók.


Czeizel Endre orvos-genetikus véleménye néhány kérdésről:

Találkozott már hasonló esettel?

A fejlődés elmaradása ismert kórkép.
Nagyon sok olyan génhiba van, amely beleszól a természetes növekedésbe, és ennek
következtében a betegek messze elmaradnak a biológiai életkoruktól várható fejlődés foktól.
Számos olyan korképet ismerek, amikor az illető 10-15-20 éves,
de 2-3-5 éves gyereknek látszik.


vvvvvv


A hírek szerint, ha azonosítják a mutáns gént,
akkor megfejthetjük az öregedés titkát ?

Ezek mindig szenzációhajhász hírfölröppentések.
Sok olyan gyerekkel találkoztam, aki megfelel a saját korának, de a fogai nem fejlődnek.
Három olyan gyerekkel találkoztam, akinek az izomzata megfelel a korának,
de a csontozata teljesen visszamaradt.
Amikor kialakulnak az őssejtekből a speciális sejtek, mindegyiknek külön genetikai programja
van, és ezekben az esetekben valamilyen oknál fogva az összerendeződés, a
genetikai programok koordinációja zavart szenved el.
Erről van szó, amikor egy kétéves gyermek igen szőrös és borzasztóan nagy haja van.
Ez a jelenség számomra abszolút nem jelent csodát, mert magam is sok ilyet láttam.


vvvvvv

Hogy ennek az egy génnek az azonosításából aztán az öregedést
lehet-e a befolyásolni?


Erre csak azt tudom mondani, hogy létezik olyan korkép, amikor egy gyerek tízéves
korában hetvenévesnek néz ki, és amikor a korképért felelős gént azonosították,
mindenütt megjelentek azzal, hogy megvan az öregedés génje, és ha le tudjuk gátolni,
akkor az emberek majd százhúsz évig fognak élni.

Illetve van egy giliszta, amiben megtalálták az úgynevezett élettartamgént,
és a gilisztában tudták ezt a gént befolyásolni, majd jöttek a felvetések,
hogy el kéne dönteni hány évet akarunk élni.
A DNS-ünkbe százhúsz év van, ha nem lennénk betegek mindenki addig élne,
és most felmerül a kérdés, akarunk-e kétszáznegyven évig élni.

Ez a bulvársajtóban jól hangzik, de a tudományban egy nagy marhaság.
Huszonötezer génpárunk van, és az egészen biztos, hogy sok száz gén felelős az öregedés
folyamatáért, így hiába nyúlunk bele egy génbe, ettől még nem fog megváltozni az egész.

Tehát az adott sejtek, szövetek nem fiatalok maradnak,
hanem elmaradnak a fejlődésben?

Minden sejtnek megvan a saját biológiai órája, és amikor egy ilyen összerendeződési probléma
alakul ki, akkor nyilvánvalóan az a genetikai program romlik el, amelyiknek döntő szerepe van
a szövetfejlődések koordinációjában.
Gondoljunk bele, amikor egy gyermek megszületik, még nincs foga, aztán megjelenik a tejfoga,
a következő genetikai programhoz megjelennek a „vasfogai”, majd a bölcsességfog
általában tízen-húszon éves korban szokott jönni.

Tehát itt van egy pontosan meghatározott genetikai program, de mégis sok embert ismerünk,
akinek nincsen például bölcsességfoga, vagy akinek megmaradnak a tejfogai.
Amikor megszületünk van bennünk egy genetikai tervrajz, mely tervrajz megvalósul,
de előfordulhat, hogy már eleve rossz, vagy különböző hatások esetleg elfuserálják.

Vagyis a fejlődési ütem, ami elvárható, bizonyos szövetekben visszamarad,
és akkor létrejönnek az ilyen jellegű problémák.


ccccccc

/A HírExtra cikkének felhasználásával./

Zseni vagy őrült ? (!)

ccccccc


Svéd kutatók felfedezték, hogy az elmezavarban szenvedők agyának egy részében,
a talamuszban ugyanúgy kevés a D2 dopaminreceptor, mint a kreatív emberekében.
Egy lehetséges konklúzió: az őrületet és a zsenialitást csak egy paraszthajszál választja
el egymástól.

A szkizofréniában szenvedő betegek és az egészségesként elkönyvelt, ugyanakkor különösen kreatív
emberek agya meglepő hasonlóságot mutat egymással, derítette ki egy svéd kutatócsoport.

A stockholmi Karolinska Intézet tudósai szerint elképzelhető, hogy az átlagosnál kreatívabb elme
a skizofrénhoz hasonlóan nem tudja normális módon megszűrni az információt, viszont így
képessé válik arra, hogy új összefüggésekre bukkanjon, és eredeti ötletekkel álljon elő.

Azt több tanulmány is igazolja, hogy a kreatív képességek gyakrabban jellemzik azokat,
akiknek családjában előfordult már elmebetegség, így skizofrénia vagy bipoláris zavarok, és az is
köztudott, hogy a skizofrénekre és az egészségesnek tartott, de kreatív elmékre egyaránt
jellemzőek a szokatlan vagy bizarr képzettársítások.

A dopamin a felelős

cccc

A Karolinska Intézet kutatói szerint a jelenség oka az lehet, hogy a skizofréniában szenvedők
és a kreatív emberek is a normálistól eltérően reagálnak az örömérzetet okozó
vegyületre, a dopaminra.
A dopamin mint ingerületátvivő anyag (neurotranszmitter) felelős azért, hogy az agyban
örömérzetet keltsen, ezzel serkentve a vágyat az evés, a szex vagy a kábítószerek iránt.

A kutatók egy 14 egészséges résztvevővel elvégzett kísérletben azt találták, hogy azoknak
a tesztalanyoknak, akik kiemelkedően kreatívnak bizonyultak, kevesebb dopaminreceptor (D2)
van az agy talamusz nevű részében, mint az átlagos tesztalanyoknak.
Mivel az alacsony D2-sűrűség a skizofréniában szenvedők agyára is jellemző, a kutatók szerint
a felfedezés arra utal, hogy kapcsolat van az elmebetegség és a kreativitás között.

Az, hogy a talamuszban kevesebb D2 receptor található, valószínűleg azt jelenti, hogy
alacsonyabb szintű jelszűrés megy végbe, így a talamuszból több információ áramlik”
– mondta az intézet kutatója, Fredrik Ullén a LiveScience-nek.
Elképzelhető, hogy ez a megnövekedett információáramlás váltja ki a kreatív embereknél
tapasztalható problémamegoldó képességet és a mentális betegségekben szenvedők
különös asszociációit is.

vvvvv


Önéletrajzokból, korabeli beszámolókból és egyéb dokumentumokból lehet tudni,
hogy számos kreatív elme – író, költő, festő, zeneszerző, tudós – küzdött valamilyen elmezavarral.
Balzac, Donizetti, Goethe, Schumann, Beethoven, Virginia Woolf , Sylvia Plath és Roosevelt elnök
bipoláris zavarokban, más néven mániákus depresszióban szenvedett;
Dickens, Hemingway, Newton, Tennessee Williams, Kerouac, Picasso, Jackson Pollock, Kurt Vonnegut,
Abraham Lincoln és Churchill depressziós volt,
és Michelangelo, Tolsztoj, John Keats és Marlon Brando is mentális
zavarokkal küzdött.

vvvvv

Az elmezavar és a művészet viszonyát régóta vizsgálják a neurológusok és a pszichológusok,
pszichiáterek is.
Kutatási eredményeikből kiderül: nem feltétlenül igaz a feltételezés, hogy a legkreatívabb
művészek, tudósok és politikusok a betegséggel küzdve, azzal szemben haladva értek
el kiváló eredményeket.
Egyes elméletek szerint az elmezavar sokszor egyenesen utat kínál a kreatív önmegvalósításnak,
sőt mint azt több eset bizonyítja, megesik, hogy a művészi kvalitások éppen
a betegségből fejlődnek ki.

forrás:timesonline, Index

Távolodó Nap
Nap és a Föld közepes távolságát hosszúságegységként használják a csillagászok, ez a csillagászati egység (CsE). Értékének egyre pontosabb meghatározása során kiderült, hogy az egységnek tekintett mennyiség nem állandó, értéke időben változik. A változások egy része érthető, de a tapasztalt változások nagyobb hányadát egyelőre csak a legmerészebb és egyelőre nem bizonyított fizikai elméletek keretében tudják értelmezni.
A Föld nem kör, hanem ellipszis alakú pályán kering a Nap körül. A CsE egységet korábban az ellipszis fél nagytengelyének hosszaként definiálták. A Nemzetközi Csillagászati Unió 1976-ban pontosabb meghatározást fogadott el: 1 CsE egység az a Naptól mért távolság, amelyen egy elhanyagolható tömegű részecske zavartalan körpályán 365,2568983 nap alatt tesz meg egy kört a Nap körül. Ez a meghatározás egyértelműen rögzíti az egység nagyságát és nincs már kapcsolatban a tényleges, mérésekkel meghatározott Nap-Föld távolsággal.
A Nap és a Föld távolságát már az ókorban, i. e. 200 táján meglehetősen pontosan meghatározta Eratosztenész. Holdfogyatkozások megfigyelésével 804 millió stadium értéket kapott, ez mai egységben nagyjából 150 millió kilométer. A műholdak segítségével végzett legújabb mérések szerint a Föld- Nap átlagos távolság 149 697 870 687,7 méter, a mérés bizonytalansága pedig mindössze 1,5 méter. Ez fantasztikus mérési pontosság, de fantasztikus volt Eratosztenész eredményének pontossága is!
Az elmúlt 35 évben végzett egyre pontosabb műholdas mérések feltárták a Nap-Föld-távolság lassú változását: száz év alatt kb. 7 méterrel nő a távolság. A 7 méteres változás jelentéktelennek tűnik a 150 millió kilométerhez képest, de rögtön fontossá válik, ha megpróbáljuk megmagyarázni. A változás egy kis hányada könnyen érthető, oka a Nap tömegének folyamatos csökkenése. Ahogy a Nap tömege csökken, gyengébb lesz a tömegvonzása, a körülötte keringő test egyre távolabb kerül tőle. Ez a változás a számítások szerint kb. egy centimétert tesz ki évenként, tehát száz év alatt éri el az egy métert.
Lorenzo Iorio, az olasz Bari Egyetem kutatója úgy tartja, hogy a legfrissebb mérési eredmény, az évi hét centiméter távolságnövekedés nem magyarázható meg sem a klasszikus fizika, sem Einstein négydimenziós relativitáselmélete keretében. A megoldást a bránok világában véli megtalálni.
A fizikusok régóta dolgoznak a 20. századi fizika két tartópillére, a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet egyesítésén, egy egységes elmélet megalkotásán. Sokáig a húrelmélet volt a nagy ígéret, ez minden fizikai jelenséget húrokkal ír le, az elemi részecskék ezeknek az egydimenziós képződményeknek különböző rezgésállapotaiként jelennek meg. Később megszületett a szuperhúrelmélet, amely a húrelméletet a szuperszimmetriával bővíti. A szuperszimmetria szerint minden ma ismert részecskének létezik egy szuperszimmetrikus párja, a párok egyetlen kvantumfizikai jellemzőjükben, spinjükben különböznek egymástól. A feltételezett szuperpartnerek közül még egyetlen egyet sem sikerült kísérletekben észlelni. A szuperhúr elméletnek több, egymással versengő változatát dolgozták ki, egyelőre egyikből sem lehet kísérletileg ellenőrizhető következtetéseket levonni. A szuperhúrelméletek tíz dimenzióval írják le a világot.
Felmerülhet a kérdés: miért húrnak gondoljuk el a pontszerű részecskéket, miért nem membránnak vagy sokkal általánosabban p-dimenziós tárgyaknak. Ezek a membránok kapták a brán (angolban brane) nevet. Ma ez az M-elmélet áll a középpontban, az M betű több jelentést hordozhat: membrán, mágia, misztérium. (Szerencsére az angol szavak magyar megfelelői is m-mel kezdődnek.) A 11 dimenziós téridőben a membrán buborék vagy lap alakot vehet fel. Létezhet egy olyan bránvilág, amelyben a világegyetem egy háromdimenziós brán egy sokdimenziós univerzumban. A bránok világának szakértői egyre fantasztikusabb elképzelésekkel állnak elő, például az ősrobbanás egyszerűen két háromdimenziós brán ütközése volt. Ehhez képest semmiség, hogy a Föld-Nap-távolság folyamatos változása is a bránok számlájára írható. Sokdimenziós brán-gravitációelmélet keretében végzett számításokkal eredetileg a világegyetem gyorsuló tágulását akarták leírni a sötét energia létének feltételezése nélkül. Ezek a számítások kiadták a Föld-Nap-távolság időbeli változását is, mégpedig a megfigyelési adatokkal figyelemreméltóan jó egyezésben. A mérések százévenként hétméteres növekedést, az elméleti számítás pedig ugyanekkora időintervallumra kb. hatméteres változást ad.

Hirtelen és elkerülhetetlen éghajlati változások egyre növekvő kockázatával kell szembenéznie a világnak a vártnál gyorsabb globális felmelegedés miatt – figyelmeztetett egy nemzetközi tudóscsoport csütörtökön nyilvánosságra hozott tanulmánya.
A szakemberek szerint az óceánok hőmérsékletének növekedése, a tengerszint emelkedése, az extrém éghajlati jelenségek felbukkanása és a sarkvidéki jégtakaró olvadása jóval hamarabb következik be, mint ahogy azt a kutatók néhány évvel ezelőtt megjósolták. A kutatók által készített 36 oldalas jelentés mintegy 1400 olyan tanulmányt foglal össze, amelyeket egy márciusi klímakonferencián mutattak be Koppenhágában, ahol decemberben kerül majd sor a 2012-ben lejáró kiotói egyezmény utódjának kidolgozását célzó ENSZ-tanácskozásra. A tanulmány szerint az üvegházhatású gázkibocsátás és az egyéb éghajlatváltozást befolyásoló tényezők már elérték az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (Intergovernmental Panel on Climate Change-IPCC) által meghatározott határvonal legfelsőbb szintjét, vagy annak közelébe értek.A legújabb adatok szerint maga a Föld is elkezdte kivenni a részét a pusztító folyamatokból. A szén-dioxidnál jóval erősebb üvegházhatású gáznak bizonyuló metán, mely évezredek óta a sarkvidéki talaj állandóan fagyott mély rétegében raboskodott, elkezdhet szivárogni a légkörbe, ezzel gyorsítva a felmelegedést. Az óceánok és az erdős területek is egyre kevésbé képesek enyelni az üzemanyagok elégetéséből származó szén-dioxidot. A szakértők azonnali lépéseket várnak a politikusoktól, hogy megakadályozzák a globális átlaghőmérséklet több mint két Celsius-fokkal való megemelkedését. „A két Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés óriási kihívást fog jelenteni a jelen kor társadalmainak, és valószínűleg az egész évszázad során, valamint azt követően is komoly szociális és környezeti felfordulásokat fog okozni” – fogalmaz a tudócsoport.
Az IPCC szerint ennek megvalósításához az iparosodott nemzeteknek az 1990-es évekhez képest mintegy 25-40 százalékkal kellene csökkenteniük az üvegházhatású gázok kibocsátásának mennyiségét. A legfrissebb kutatás szerint azonban a kibocsátás azonnali visszaszorítása elengedhetetlen, mivel az említett határvonalak átlépésével visszafordíthatatlanná válik a globális felmelegedés. A Massachussettsi Műszaki Egyetem éghajlati modelljeinek előrejelzése szerint a megfelelő intézkedések hiányában a Föld felszínének hőmérséklete 5,2 Celsius-fokkal fog növekedni 2100-ig. A koppenhágai jelentést csütörtökön mutatják be a dán miniszterelnöknek Lars Loekke Rasmussennek, a Brüsszelben tartott EU-csúcstalálkozó keretében. A politikus, aki egyben a decemberi ENSZ konferencia házigazdája is lesz, arra kérte a kutatókat, hogy konkrét javaslatokkal szolgáljanak majd a döntéshozóknak.
Forrás: MTI

Akiknek nem jön álom a szemükre

ST. Louisban élő 29 éves Cheryl Dinges az amerikai hadsereg őrmestere . Katonákat oktat a közelharcra. A seregben kevés nőnek van ilyesmire képesítése – a ju jitsu brazil formáját űző Cheryl az egyikük. Ezen a szinten rengeteget kell gyakorolnia a két támadó elleni harcot, magyarázza, de a lényeg mindig ugyanaz: „Te maradj állva, egyedül!”

Könnyen lehet, hogy az elkövetkező években a közelharcnál is keményebb küzdelem vár Cheryl Dingesre. Családja ugyanis az örökletes halálos álmatlanság génjét hordozza. E röviden csak FFI (fatális familiáris inszomnia) néven emlegetett kór fő tünete az álmatlanság. A beteg eleinte csak könnyű, pihentető szunyókálásokra képtelen, de később az éjszakát sem alussza át, míg végül már egyáltalán nem tud aludni. Az FFI rendszerint az ötvenes éveikben járókat támadja meg, és kimenetele (mint a neve is jelzi) nagyjából egy év után minden esetben végzetes. „Szerintem ha megtudnám, hogy bennem is ott rejlik az a gén, hamarabb feladnám a dolgaimat, s nem küzdenék annyira keményen” – indokolja Cheryl, hogy miért is nem akarja alávetni magát egy mindent tisztázó DNS-vizsgálatnak.

Az FFI szörnyű betegség, és ráadásul nagyon keveset tudunk róla. Hosszú évekbe telt, mire kiderült, hogy az FFI-betegeknél hibás fehérjék, úgynevezett prionok támadják meg az agy egyik, mélyen fekvő központját, a talamuszt – eszerint ha a talamusz rosszul működik, gondunk támadhat az alvással. Azt azonban nem tudni, hogy mi váltja ki ezt a folyamatot, s hogy miként lehetne orvosolni, vagy legalábbis enyhíteni a tüneteket.

Azt is csak az FFI megismerése óta tudjuk, hogy a talamusznak köze lehet az alváshoz is. Az FFI szerencsére rendkívül ritka betegség: csak negyven érintett családról van tudomásunk az egész világon – abban azonban, hogy alig tudunk róla valamit, az álmatlanság milliókat kínzó, enyhébb válfajaihoz hasonlít.

A kóros álmatlanság okait már csak azért sem ismerjük pontosan, mert nemigen tudjuk, miért oly fontos számunkra az alvás. Aludnunk márpedig kell, ez nyilvánvaló – s az is, hogy ha nem alszunk, baj lesz belőle. Bármennyire küzdünk, nem sokáig bírjuk álomittasan. Úgy hétkilenc órányi alvás kell ahhoz, hogy kipihenten ébredjünk, majd 15-17 órányi tevékeny ébrenlét után újra legyűr bennünket a fáradtság.

Ötven éve tudjuk, hogy az alvási folyamat több szakaszra osztható, melyek abban térnek el, hogy az alvás felületes-e avagy „lassú hullámú” mélyalvás (lha). A gyors szemmozgásokkal (rapid eye movement) járó rem-szakaszban agyunk ugyanolyan tevékeny, mint éberen, de mozgatóizmaink átmeneti gátlás alatt állnak, tehát nem működnek.

A lassú hullámú alvást az nrem (non-rem, azaz nem-rem) betűszóval is szokás jelölni.

Agyunknak mindenképpen szüksége van az alvásra – mondja az elmélet. Így kell lennie, hisz ki ne érezné tisztábbnak a fejét egy végigaludt, nyugodalmas éjszaka után? Csakhogy a józan ész diktálta elméletet nehéz kézzelfogható adatokkal igazolni. Egyáltalán, miért tesz jót az alvás az agynak? A válasz attól is függ, hogy az alvás mely fajtájáról beszélünk. A Harvard Egyetem kutatói Robert Stickgold vezetésével nemrégiben egyetemisták egy csoportjának bizonyos készségeit vizsgálták. Utána a diákok szundíthattak egyet, majd ébresztő után megismételték a teszteket. Akit a rem-fázisból ébresztettek föl, az utána jobban teljesített a felismerési – például nyelvtani – feladatokban, míg a mélyalvásból ébredő diákok a memóriafeladatokban szerepeltek jobban.

Más vizsgálatokból kiderült, hogy miközben alszunk, az agyunk a legutóbbi éber fázis során létrejött idegi jelmintákat ismételgeti – mintha csak alvás közben azon lenne, hogy hosszú távra bevésse az aznap átélteket, tapasztaltakat. Ezek szerint az alvásnak (egyebek mellett) az emléknyomok rögzülésében is szerepe lehet. Giulio Tononi, a Wisconsini Egyetem alváskutatója érdekes változatával állt elő ennek az elméletnek néhány esztendeje. Vizsgálataiból arra következtetett, hogy alvás közben az agyunk kitörli, fölszámolja fölös vagy haszontalan idegsejtkapcsolatait, szinapszisait. Másként fogalmazva: alvó agyunk „kukáz”. A lényegeseket kiválogatja a kapott információk közül, míg a többit kiselejtezi – elősegítve, hogy mindaz, ami fontos lehet, jól rögzüljön az emlékezetünkben.

Az alvás valószínűleg szervezetünk általános jólétét is szolgálja. Erre utalhat az is, hogy az FFI betegek állapota igen gyorsan hanyatlik. Haláluk pontos okát azonban az alapos vizsgálatok dacára sem ismerjük. Vajon szó szerint az alváshiányba halnak bele? S ha nem ez a közvetlen ok, akkor kialvatlanságuk mennyiben járul hozzá végzetes leromlásukhoz? Bizonyos vizsgálatok szerint az alvás megvonása patkányoknál hátráltatja a sebgyógyulást, míg más megfigyelések arra utalnak, hogy az alvás erősíti az immunrendszert és megvéd a fertőzések ellen.

Az alvás szerepét firtató leghíresebb kísérletet Allan Rechtschaffen végezte az 1980-as években, a Chicagói Egyetemen. Két hétig nem hagyta elaludni a patkányokat.

Intelligens textíliák




Intelligens textíliáknak azokat az anyagokat nevezzük, amelyek a környezet változásaira reagálnak
és annak megfelelően változtatják bizonyos tulajdonságaikat, vagy amelyek „emlékeznek” egy korábbi
állapotukra és az attól eltérő állapotot létrehozó változások megszűntével visszatérnek oda.

A ma „intelligensnek” mondott textilanyagok olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyeket
valamilyen speciális cél érdekében mesterségesen hoznak létre a szálszerkezet vagy a kelme kémiai vagy
fizikai módosításával, pontosan körülhatárolva, hogy bizonyos változásokra hogyan reagáljanak.

Ezek az anyagok ma a textil- és textilvegyipari kutatás-fejlesztés előterében állnak és általában kísérleti
stádiumban vannak.
Magától értetődik, hogy a fejlesztők mindenek előtt a katonai, űrhajózási alkalmazásokra, egyes speciális
foglalkozási ágakra (például a tűzoltókra), a professzionális versenysportokra koncentrálnak,
amikor ezekkel a témákkal foglalkoznak.
Egyre többet hallhatunk-olvashatunk azonban az újabb és újabb megoldásokról, és biztosra vehető, hogy
előbb-utóbb szélesebb körben elterjednek majd, akár a „hétköznapi” öltözködésben is.


xxxxxxxxx


Az „ intelligens ruházat” fogalma alapjában véve kétféle termékfajtát jelent:



xxxxxxxxxx

-az egyik csoport tulajdonképpen testen viselhető komputer, amelynek kialakítása a textilgyártók, a ruhagyártók és a számítógépgyártók szoros együttműködését teszi szükségessé.

a másik csoport pedig a környezeti körülmények megváltozását érzékeli és ezek hatására változtatja tulajdonságait.
Az ilyen termékek speciális textilanyagokból készülnek, amelyek főleg a szálasanyaggyártók és a textilgyártók
közös fejlesztése nyomán állíthatók elő.


A különleges tulajdonságok mellett ezeknek a ruhadaraboknak általában be kell tölteniük a ruházattal szemben
támasztott szokásos követelményeket is: védeniük kell az emberi testet a környezet hatásaitól és egyúttal
kényelmesnek, esztétikusnak, esetleg divatosnak is kell lenniük.

Számos feladatot határozhatnak meg egy intelligens ruhadarab számára: tájékoztasson viselőjének
tartózkodási helyéről, egészségi állapotáról, szervezetének működéséről, avatkozzék be, ha a
szervezet bizonyos funkcióiban elváltozásokat észlel, biztosítson megfelelő klimatikus viszonyokat
(hőmérsékletet, légnedvességet) a ruházaton belül – de készíthetnek ilyen terméket még sok
más feladat ellátására is.
A különböző hatásokat ezekben a ruhadarabokban érzékelők észlelik.
Ezek jeleit beépített számítógép értékeli ki és az eredmény alapján olyan elektromos jeleket bocsát ki, amelyek
elindítják a szükséges beavatkozást.
Manapság már nem okoz problémát ilyen apró készülékeket elhelyezni a ruhában, és az elektromos áramot
sem kell minden esetben külön kábeleken vezetni, erre a célra a kelmébe beszőtt vagy bekötött vezető szálak
is alkalmasak lehetnek.

xxxxxxxxx

Az elektromosan vezető fonalakat készíthetik nagyon vékony fémszálakból, vezetőképes polimerekből,
fémmel bevont vagy fémfóliával körültekercselt „hagyományos” fonalakból egyaránt.
Az érzékelők és az áramot szolgáltató elemek maguk is lehetnek szál alakúak és így szervesen beépülhetnek
a kelme szerkezetébe.






Készítettek például olyan dzsekit, amelynek gallérjába egy nagyon lapos mikrofont, hajtókájának bélésébe pedig
egy billentyűzetet építettek be.
Az áramot a varratokba helyezett vékony kábelek vezetik. Száloptikás képernyő teszi olvashatóvá az üzeneteket, legyenek azok akár képek, akár betűk.
(Az optikai szálak mindegyike egy-egy fénykibocsátó diódához – LED-hez – kapcsolódik, ezek ki-bekapcsolását
egy mikroprocesszor irányítja.
A bekapcsolt LED-ek fénye megjelenik a szál szabad végén. Ezeket a szálvégeket rendezik el képernyő formában, tehát egy-egy fénypont pixelként működik.)
Az egész úgy működik, mint egy mobiltelefon.


/A hitech.co.hu nyomán/

Csábító gyilkosok

Csábító gyilkosok


Carl Linné még a gondolatát is elutasította, Charles Darwint mérhetetlenül le nyűgözte hogy léteznének rovarevő növények.

Rovarokat csapdába édesgetni, aztán szőröstül-bőröstül felfalni őket – hát növényhez illő viselkedés ez?!

Dionaea Muscipula

A rovarevő növények megtévesztik, majd megölik gyanútlan áldozataikat. A Vénusz-légycsapó csapdája tüstént bezárul, ha apró érzősertéit kétszer megérintik. (Dionaea Muscipula)
É hes légy szálldos föl-alá az észak-karolinai fenyves mélyén. Észrevesz egy csábítóan vöröslő, édes illatot árasztó foltot. Bódultan telepszik a vörhenyes, húsos levélre, beleszürcsöl a felületén gyöngyöző édes nektárba. De jaj, lábával súrol egy, majd még egy apró szőrszálat! Mire föleszmél, falak zárulnak köré: a levél két fele összecsukódik, a peremén sorakozó tüskék, akár a csapóvas fogai, egymásba kapaszkodnak. A légy vergődik egy ideig, igyekszik szabadulni, de kelepcébe szorul. Dehogyis kínálja édes nektárral a levél: emésztőenzimeket választ ki, amelyek fokozatosan elfolyósítják, feloldják a légy belső szerveit. Laikus gondolat, ám óhatatlanul fölmerül: micsoda megaláztatás lehet egy állatnak, hogy egy növény végez vele…

Az észak-karolinai Wilmingtontól százötven kilométerre találjuk az egyetlen helyet, ahol őshonos a híres Vénusz-légycsapó. De más, nem kevésbé különös ragadozó növényeket is megleshetünk üzelmeik közben a lápos-fenyőerdős szavannán. A kürtvirág kelyhet formál a leveléből, öblös csapdájába nemcsak rovarok, de néha méretesebb állatok is belefulladnak. A harmatfű ragacsos mirigyszőreivel vonja fojtó ölelésébe áldozatát. A tavakban-patakokban tenyésző rence búvárszivattyúként kebelezi be zsákmányát.

Nepenthes Lowii

A trópusi kancsóka illatával vonzza a rovarokat; síkos pereméről a préda rögtön a csapda mélyére bucskázik. (Nepenthes Lowii)

Van valami lúdbőröztető az állatokkal táplálkozó növényekben – olyan szépek és elegánsak, nehéz elhinni róluk, hogy ilyen kegyetlen harcmodort választottak. Az élők nagy rendszerének kimunkálója, Carl Linné 18. századi svéd természetbúvár még a gondolatát is elutasította, hogy léteznének rovarevő növények. Isten elgondolásának, a természet rendjének mondana ellent, ha a Vénusz-légycsapó rovarokat enne, jelentette ki. Csak a véletlen műve lehet, ha rovart kap el egy növény; nyilván rögtön szabadon engedi, amint a szerencsétlen fölhagy a kapálózással.

Charles Darwin már nemcsak hogy elfogadta a rovarfogó növények létezését, de mérhetetlenül le is nyűgözte, amit velük kapcsolatban tapasztalt. Nem sokkal azután, hogy Anglia egyik lápvidékén első ízben került közelebbi ismeretségbe egy ragadozó növénnyel (a Drosera nemzetségbe tartozó harmatfűvel), lelkesen közölte: „Jelen pillanatban sokkal jobban érdekel a Drosera, mint a világ összes fajának eredete.” Hónapszám kísérletezett a harmatfűvel: legyeket pottyantott a levelére, és figyelte, amint ragadós mirigyszőreit a növény lassan prédája köré fonja. Tojássárgájával és nyers hússal is próbára tette a Drosera vadászhajlamát.

Drosera Stolonifera

A világ több mint 675 rovarevő növénye közül sok vet be passzív csapdát. Az ausztráliai harmatfű hamis harmatcseppjeivel csalja lépre a szomjas rovart. A préda pillanatok alatt belegabalyodik a ragacsos mirigyszőrökbe (Drosera Stolonifera)
Ámulattal tapasztalta: egyetlen hajszál súlya is elegendő, hogy összezáruljanak a levelek, ugyanakkor a harmatfű ügyet sem vet a vízcseppekre, bármilyen magasról hulljanak is. Nyilván „súlyos balfogás” lenne tőle, vélekedett Darwin, ha minden kis záporesőre támadásba lendülnie. Az, hogy rá se ránt az esőkre, nem a véletlen, hanem hosszú alkalmazkodás eredménye. Darwin egyéb húsevő növényeket is tanulmányozott; megfigyeléseit 1875-ben Insectivorous Plants (Rovaremésztő növények) című munkájában tette közzé. Megírta például, hogy milyen hihetetlen gyors ragadozó „a világ egyik legcsodásabb növénye”, a Vénusz-légycsapó. Összezáruló levele „időlegesen kehellyé, emésztőtasakká” alakul át, a zsákmányt lebontó enzimeket választ ki.

Azt is megállapította Darwin, hogy a sikeres vadászat után több mint egy hétig zárva marad a Vénusz-légycsapó levele, és a peremén összekapaszkodó tüskék szökni hagyják a legapróbb rovarokat, így a növénynek nem kell minden csip-csup préda emésztésére energiát pazarolnia. A Vénusz-légycsapó döbbenetes gyorsaságát (levélcsapdája tizedmásodperc alatt összezárul) Darwin az állatok izom-összehúzódásához hasonlította. Csakhogy a növényeknek nincsenek izmaik, sem idegeik. Hogyan tudnak akkor ilyen villámsebesen, állatok módjára lecsapni?

Drosera Regia

A harmatfüvek góliátja akár félméteres leveleket is fejleszthet. Önmagában a méret még nem garancia a sikerre: ha a ragacsos nyúlványok csak kis felületen tapadnak a termetes légyhez, a préda addig vergődik, amíg testi épsége árán is kiszabadítja magát. Ha meg is menekül a rovar a csapdából, csápját-lábát gyakran hagyja a tapadós szőrök között, meséli az Egyesült Államok Botanikus Kertjének (USBG) kurátora, William McLaughlin. (Drosera Regia)

Újabb vita az ösi Mars óceánja körül

Újabb vita az ösi Mars óceánja körül

Egyes tudósok szerint valaha a Mars felszínének több mint egyharmadát mikrobáktól hemzsegő óceán boríthatta.

A Mars kiszáradt folyómedreinek vizsgálata alátámasztja az elméletet miszerint a vörös bolygón valamikor óceán hullámzott.

A kiindulási alap az volt, hogy a Földön a folyódelták nagyjából azonos dőlésszöggel emelkednek és jelzik az aktuális tengerszintet. Ennek következtében, a régi delták emelkedésének a kiszámításával a tudósok meg tudják határozni a tengerszintnek az idők során bekövetkezett változását. Brian Hynek és Gaetano Di Achille, a Boulder-i Colorado Egyetem két kutatója a Marsra alkalmazta ezt az elgondolást, amint arról a Nature Geoscience. c. lap tudósít. A Mars 52 kiszáradt deltája emelkedésének a meghatározásával a kutatók azt találták, hogy közülük 17 nagyjából azonos emelkedéssel bír.

„Ha a Marson valaha létezett óceán, akkor a deltáknak, vagy legalább is egy részüknek konstans emelkedési szinteknél kellett lenniük, és ez az, amit megtaláltunk” – mondotta Hynek. A delták egy, a Mars északi féltekén 3,5-3,7 milliárd évvel ezelőtti óceánt vettek körül. Az óceánnak legalább néhány száz-millió évig léteznie kellett, és ez az idő elég lehetett arra, hogy valamennyi delta kialakulhasson – tett hozzá Hynek.

A tudósok először az 1980-as években szellőztették meg egy Ős-marsbeli óceánról kialakított elképzelésüket, miután a NASA Viking-szondáiból származó képeken lehetséges parti hátságokat és más erre utaló sajátos képződményeket fedeztek fel. A későbbi Mars-missziókból származó pontosabb térképészeti adatok a korai érvek közül számosat semmissé tettek ugyan, de nem mindegyiket, és a vita tovább folytatódott. Mindenesetre, ha létezett is, az Ős-marsi óceán, földi léptékkel mérve nem volt nagy kiterjedésű, és nem lehetett mély. Térfogata kb. a földi óceánokénak egytizede, és átlagosan mintegy öt és fél km mély lehetett.

Az ősóceán rekonstrukciója

Egy, a Marson lévő ősóceán azt jelenheti, hogy a bolygót valamikor vastag atmoszféra vette körül, és a földihez hasonló hidrológiai ciklussal rendelkezett. „Ha a Marson valaha létezett óceán, akkor felhőknek és esőnek is lennie kellett, a magasabb hegyeken hóval és jégsapkával, lennie kellet talajvíz rendszernek és mindazon ilyen jellegű képződményeknek, amelyek nekünk itt a Földön megvannak” - mondta Hynek. Ahol pedig valaha víz folyt, ott az élet is megjelenhetett. Ha a Marson volt óceán, még akkor is, ha csak néhány millió éven át létezett, nagyobb reményünk lehet arra, hogy megtaláljuk a múltbeli mikrobiális élet nyomait a bolygón.

„Az új kutatási eredmény megerősíti egy hajdanvolt marsi ős-óceán létét, de nem valószínű, hogy pontot tesz a vita végére, mivel az csak egy indirekt okfejtés” – véli James Head, a Rhode island-i Brown Egyetem bolygókutatója, aki nem vett részt ebben a vizsgálatban. Ezen túlmenően is, Taylor Perron a Massachusetts Institute of Technology geológusa szerint az új kutatás még számos kérdést nyitva hagyott. Példának okáért a bolygón a felszinformákat a vetődések igencsak átalakították enny idő alatt.

David Warren

xx

Elhunyt 85 éves korában David Warren ausztrál tudós, a
repülőgépek fekete dobozának feltalálója.


Warren fejében 1953-ban formálódott meg a híressé vált, a pilótafülkében elhangzottakat és a repülés
adatait rögzítő berendezés ötlete, miután egy szerencsétlenül járt kereskedelmi járat balesetét vizsgálta
- közölte szerdán az ausztrál védelmi minisztérium.

A feltaláló 1956-ra kidolgozta a szerkezet prototípusát, de még évekbe telt, mire a hatóságok meggyőződtek
a fekete doboz - a mindennapi gyakorlatban narancssárga vagy piros színű, tűzálló anyagból készült berendezés - hasznosságáról.
Csak ezt követően kezdték el használni, hamarosan világszerte elterjedtté vált.

xxxxxxx

"A találmány felbecsülhetetlen értékű hozzájárulást jelentett a világ légi közlekedésének biztonságához"
- fogalmazott a minisztérium.

David Warren Ausztrália észak-keleti részén született.
Apját 1934-ben légi balesetben vesztette el.
1952 és 1983 között kutatóként dolgozott, 2002-ben hazája egyik
legmagasabb polgári kitüntetését vehette át munkássága elismeréseként.



A fekete doboz az elsősorban repülőgépeken használatos adatrögzítő berendezés köztudatban elterjedt megnevezése.
Újabban hajókon és vonatokon is alkalmazzák.



A gyakorlatban az eszköz sohasem fekete, hanem narancssárga vagy piros festést kap a könnyebb megtalálhatóság érdekében.
Külső anyaga erős, tűzálló és többrétegű azért, hogy igen durva behatásoknak is ellenálljon és megvédje a benne
tárolt érzékeny berendezéseket.
Katasztrófa esetén a rögzített adatok alapján pontosan vizsgálhatók a baleset körülményei és lehetséges okai.
A repülőszakmai hivatalos neve FDR azaz Flight Data Recorder (repülési-adatrögzítő).
Régebben az FDR-el párhuzamosan külön eszközként szerepelt a CVR vagyis a Cockpit Voice Recorder
(pilótafülke-hangrögzítő) is, de mára ez a két eszköz egyetlen adatrögzítő egységgé vált, amely egyaránt képes
rögzíteni a pilótafülkében elhangzottakat, illetve a repüléssel kapcsolatos adatokat (pl.: magasság, sebesség, stb)
és ezek mellett a konkrét repülőgép-specifikus technikai adatokat is (pl.: hajtóművek és egyéb rendszerek állapota).

xxxxxx

A fekete doboz kifejezés egy másik (az eredeti) értelmezésében a következők szerint definiálható:
„Absztrakt módon egy rendszert, amelyről modellt akarunk készíteni, fekete doboznak (black box, ang., fekete doboz)
tekintünk, ami azt is jelenti, hogy a szerkezetét nem ismerjük. Hogy ezt megismerjük, véletlen vagy meghatározott jeleket,
bemenőjeleket közlünk a dobozzal, és a hatást a kimenőjeleken figyeljük vagy mérjük meg.
E jelek vizsgálatából matematikai módszerek segítségével meghatározható a kapcsolatukat leíró átmeneti függvény.”

xxxxxxxxxxx

Ráhangolódik az agyunk arra, akit hallgatunk

A Princeton Egyetem pszichológusai izgalmas kísérletben bizonyították, hogy nemcsak jelképesen, hanem szó szerint is képesek vagyunk egymásra hangolódni történetmesélés közben.

Az agykutatók mindeddig úgy gondolták, hogy a beszéd és annak hallgatása két, egymástól eltérő folyamat: a beszédért az agy Broca-területe felelős, míg a beszédértésért többek között a Wernicke-terület. Az újabb kutatási eredmények azonban már arra utalnak, hogy nagyobb átfedés van a két folyamat között, mint amit a szakemberek eddig elképzeltek: egy jó példa erre, amikor két társalgó ember utánozni kezdi egymást, és hasonló testtartást vesz fel, mint a másik.
Mindez elősegíti, hogy kialakuljon a beszélgetés "közös tere", és a legújabb feltevések szerint arra is jó, hogy előre megjósoljuk, amit a másik mondani fog. Az utánozó viselkedés agyi alapja az úgynevezett tükörneuronokhoz köthető, amelyek olyankor mutatnak aktivitást, amikor valaki más cselekedeteit kezdjük el megfigyelni.

A Princeton Egyetem pszichológusai izgalmas kísérletben bizonyították, hogy nemcsak jelképesen, hanem szó szerint is képesek vagyunk egymásra hangolódni történetmesélés közben.

Az agykutatók mindeddig úgy gondolták, hogy a beszéd és annak hallgatása két, egymástól eltérő folyamat: a beszédért az agy Broca-területe felelős, míg a beszédértésért többek között a Wernicke-terület. Az újabb kutatási eredmények azonban már arra utalnak, hogy nagyobb átfedés van a két folyamat között, mint amit a szakemberek eddig elképzeltek: egy jó példa erre, amikor két társalgó ember utánozni kezdi egymást, és hasonló testtartást vesz fel, mint a másik.
Mindez elősegíti, hogy kialakuljon a beszélgetés "közös tere", és a legújabb feltevések szerint arra is jó, hogy előre megjósoljuk, amit a másik mondani fog. Az utánozó viselkedés agyi alapja az úgynevezett tükörneuronokhoz köthető, amelyek olyankor mutatnak aktivitást, amikor valaki más cselekedeteit kezdjük el megfigyelni.

Uri Hasson, a Princeton Egyetem pszichológusa és munkatársai a fenti elméletek alátámasztására végeztek el egy újabb izgalmas kísérletet. Lauren Silbert doktoranduszhallgatót megkérték, hogy feküdjön be egy funkcionális MRI-készülékbe, majd egy speciális zajszűrő mikrofonon keresztül meséljen el egy negyedórás történetet, ami vele esett meg korábban. (Az fMRI-vizsgálat azt teszi lehetővé, hogy egy bizonyos aktivitás - jelen esetben a beszéd - közben meghatározzák, hogy mely agyterületek a legaktívabbak. Bővebben lásd korábbi cikkünket: A jövőben talán már az idegrostokat is látni fogjuk).
Nemcsak Silbert feküdt a készülékbe, hanem őt követően a vizsgálat 11 további résztvevője is. Ők nem beszéltek, csak végighallgatták a felvett történetet, miközben az ő agyi aktivitásváltozásaikat is nyomon követték. A beszélő és az őt hallgató vizsgálati alanyok agyi felvillanásai látható hasonlóságot kezdtek mutatni, amint Silbert egyre jobban belemerült a mondandójába- a hallgatók agyában ugyanazok az területek aktiválódtak a leginkább, amelyek Silbertnél is - olvasható a Science hírportálján.
Az aktivitásmintázatokban tapasztalható hasonlóságok a hallgatóknál néhány másodperc késéssel jeletkeztek, de volt olyan eset is, amikor megelőzte a történetmesélőét. Utóbbit a homloklebenynél lehetett megfigyelni, ami a kutatók szerint alátámasztja, hogy valóban megpróbáljuk kitalálni, mit fog nekünk mondani a másik - írják tanulmányukban a kutatók (a homloklebeny feladata többek között a gondolkodás, tervezés). Az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ben megjelent publikáció szerzői egy további tesztet is elvégeztek annak érdekében, hogy kizárják, nem csak egy véletlen kísérleti melléktermékről van-e szó. Az angol szöveg után egy oroszul beszélő alannyal is megismételték a vizsgálatot, ekkor azonban az oroszul nem értő hallgatóknál nem lehetett kimutatni a korábban tapasztalt ráhangolódást.
Kiderült az is, hogy minél hasonlóbb volt a történetet hallgatók agyi aktivitásmintázata a mesélőéhez, a befogadók annál valósághűbben tudták felidézni az elmondott történetet. Riitta Hari, az Aalto University School neurobiológusa rendkívülinek nevezte a tanulmányt, hiszen szerinte mindebből már teljesen nyilvánvaló, hogy a másik meghallgatása nem passzív, hanem aktív tevékenység. Michael Arbib, a University of Southern California kutatója azonban felhívta rá a figyelmet, hogy az eredmények meggyőzőbbek lennének akkor, ha beszélgetés közben mérnék a résztvevők agyi aktivitását. Hasson és munkatársai pedig éppen ezt tervezik a jövőben.

Aki többet tanul, egészségesebb

Talán meglepő, de egészségi állapotunk, közérzetünk nem csak a nemünktől és a korunktól függ, de a képzettségünktől is.
A témában folyó, egymástól független kutatások afelé mutatnak, hogy a tanultabb személyeknek kisebb panaszaik vannak,
és összességében egészségesebbnek mondhatók - összegzi a tapasztalatokat dr. Babai László, az Oxygen Medical
prevenciós szakértője.

xxxxx

Az ismeretek megelőzhetik a betegséget

A 2000-es években a brémai egyetem és egy betegbiztosító végzett felmérést 9000 14-25 év közti fiatal bevonásával.
Arra jutottak, hogy az iskolások harmada valamilyen allergiától szenved, minden második túlterheltnek érzi magát, stresszre,
fáradtságra panaszkodik.
Minden negyedik fiatalnak konkrét pszichoszomatikus gondjai is voltak.
Kiderült azonban, hogy mindez szoros kapcsolatot mutat a megkérdezettek képzettségi színvonalával.
Ugyanis minél magasabb iskolázottságú volt valaki, annál valószínűbben tudta úgy kezelni a problémáit, hogy azok
ne vezessenek az egészsége károsodásához.
Minél több évet járt valaki iskolába, annál valószínűbb, hogy kisebb panasszal is orvoshoz fordult, és még inkább, hogy
megfogadta az orvos tanácsait.
Érdekes, hogy már ebben az életkorban is mutatkozott különbség a nemek között, hiszen a lányok sokkal többet törődtek
az egészségükkel, lényegesen több információval rendelkeztek a saját testük működésével kapcsolatban, könnyebben
átvészelték a kríziseket, és kötöttek kompromisszumot.
Talán ez is magyarázhatja, miért élnek a fejlett országokban a nők 6-7 évvel tovább, mint a férfiak.

xxxxxxxxxx

A kevésbé képzettebbekre súlyosabban hat a stressz.

Bár a kevésbé képzettebbek személyek kevesebb stresszes napról számoltak be, mint a tanultabbak, a stressz rájuk
mégis komolyabban hatott és erősebb hatással volt az egészségükre - ez derült ki dr. Joseph G. Grzywacz kutatásaiból.
A felmérésben 1030 felnőttet kérdeztek 8 napon át, mi történt velük aznap.
A stresszhatásokon belül megkülönböztettek krónikus és akut stresszt, mindennapos hatások és olyan súlyos kríziseket,
mint egy szeretett személy elvesztése.
Az eredmények egyik fő tanulsága az volt, hogy a napi stresszorok nem véletlenszerűen jelennek meg, ugyanis
a szociális környezet erősen meghatározza őket.

A másik megállapítás arra vonatkozott, hogy hiába számolnak be a kvalifikáltabb személyek több stresszről, ez mégis kevésbé
hat rájuk, mert jobban tudják kezelni azokat.
Ráadásul a különböző emberek különbözőképpen tekintenek ugyanarra a stresszorra.
Egy tanultabb, szellemi munkát végző emberre például egyáltalán nincs hatással egy esős nap, míg egy fizikai munkás számára
jelentheti azt is, hogy aznap nem tud dolgozni, nem keres pénzt, így ez meglehetősen nagy stresszhatás.
Ha mindezt összevetjük a halálozási és a betegségi statisztikákkal, valóban elmondható, hogy az egészségügyben
is tapasztalható a szocioökonómiai alapon megnyilvánuló esélyegyenlőtlenség.

xxxxxxxx

A tanultabbakat a demencia is kevésbé fenyegeti.

A kutatások szerint a képzettebbek személyek, azok, akik többet olvastak, és készültek például vizsgákra, ellenállóbbak a
demenciával (időskori elbutulással) szemben.
A Gothenburgi Egyetem tudósai az agyi-gerincvelői folyadékban vizsgálták, vannak-e előjelei a demenciának az agyban.
Dr. Sindre Rolstand, a kutatás vezetője érdekes megállapításról számolt be.
Azoknál a magasan képzett betegeknél, akiknél már meggyengültek a kognitív funkciók, és a következő két évben
várható volt a demencia kialakulása, több jele volt a betegségnek az agyi folyadékban, mint az alacsonyabban iskolázottaknál. Ennek ellenére a tanultabbak ugyanolyan tüneteket mutattak,
mint a kevésbé tanultak.
Ez azt jelenti, hogy a képzettebb betegek jobban tolerálják az agyi betegségeket.
Mindezek ismerete pedig felgyorsíthatja az „okos emberek" diagnózisát, akiket sokáig azért kezelnek félre, mert
nem mutatják a klasszikus tüneteket.
Ugyanakkor olyan pácienseket is vizsgáltak, akiknél jelentkezett ugyan romlás az agyi funkciókban, de nem alakult ki demencia
a következő két évben.
Ők is jobb agyi funkciókat mutattak, mint az ugyanilyen panaszú, de alacsonyabban képzett társaik.
Vagyis a tanultabbak nem csak jobban tolerálják az agyi problémákat, de a betegség korai szakaszában kevesebb
agyi károsodást is szenvednek el.

xxxxxx

A diplomások 7 évvel tovább élhetnek

A Harvard Egyetem hosszútávú kutatási programjának eredményeként kiderült, hogy a nyolcvanas évek óta
vizsgált diplomások egyre hosszabb életre számíthatnak, míg a kevésbé képzettek életesélyei nem sokat javultak.
2000-ben a magasabban kvalifikált amerikaiaknak 82 életévet prognosztizáltak, míg az alacsonyabb végzettségűeknek 75-öt. Ennek az óriási különbségnek a hátterében több okot is felfedezni véltek.
A legdöntőbbnek az információkhoz és az egészségmegőrző szolgáltatásokhoz való hozzáférés különbsége bizonyult.
A másik, ezzel összefüggő jelentős tényező a dohányzás volt, hiszen bár 1964 óta a felére esett a cigaretta-forgalom
az USA-ban, ez a csökkenés főként az iskolázottabb rétegben jelent meg.
Az elhízásról is megállapították, hogy nagyobb arányban van jelen a képzetlenebb rétegben, viszont majdnem annyi halálhoz
vezet, mint a dohányzás.
A kutatók a megoldást mindenképpen az oktatásalapú egészségfejlesztésben látják, hiszen ahhoz, hogy
egészségesen élhessünk tovább, erőteljesebb egészségtudatosságra van szükség.


xxxxxxxxx


/a hungarowellness.hu nyomán/

Lábbal hajtott tengeralattjáróval derítik fel a Riviéra vizeit

Egy francia feltaláló olyan környezetbarát tengerjáró járművet fejlesztett ki, amely akár hatméteres
mélységbe is képes lemerülni, pilótájának erejét használva energiaforrásnak.


xxxxxxxxxxxxxxxx


„Repültem már pedálhajtású járművel és bicikliztem a víz alatt, most ugyanezt kipróbálom tengeralattjáróval is”
– magyarázta Stephane Rousson feltaláló a Reuters hírügynökségnek adott interjújában.
A jármű a héten már egy órás tesztüzemet hajtott végre Cote d’Azur partjai mellett.
A zárt fülkében ülő pilóta egy maszk és egy oxigéntartály segítségével lélegzik a tenger alatt.
Rousson elsősorban a luxusyachtok tulajdonosainak szánja találmányát, akik szeretnének időnként
körülnézni a tenger mélyén.


*******************


„Ha pedig nem válik be, versenyezni fogok vele” – fogadkozott a 40 éves nizzai férfi, aki jövőre egy nemzetközi
tengeralattjáró-versenyen indulna a Scubsterrel az Egyesült Államokban

Forrás: metro.co.uk /zoldter.hu

Új lézertechnológiát fejlesztettek ki az űrszemét nyomon követésére

Egy ausztrál cég új lézertechnológiát fejlesztett ki az űrszemét lokalizálására
és nyomon követésére


A canberrai székhelyű Electric Optic Systems találmányának újdonsága az eddigi technológiákhoz képest,
hogy már rendkívül kis méretű, akár 10 centiméteres tárgyakat is képes azonosítani az űrben.

*****************

"Nagyon nagy pontossággal képesek vagyunk nyomon követni a hulladékot, így előre tudjuk jelezni, hogy összeütközik-e
más tárgyakkal vagy sem" - magyarázta Craig Smith, a társaság vezetője.
Smith elmondása szerint jelenleg mintegy 200 ezer 1 centiméternél kisebb és 500 ezer ennél nagyobb
szemétnek minősülő tárgy kering a Föld körül.
Ezek a busznyi méretű űrhajódaraboktól a milliméteres festéktörmelékig a legkülönfélébbek lehetnek


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx


A problémát az jelenti, hogy az űrhulladék mintegy 30 ezer kilométer/órás sebességgel kering a Föld körül,
így ha egy műhold vagy űrhajó nem pont azonos pályán repül egy adott szemétdarabbal, rendkívül nagy sebességű
ütközések következhetnek be, súlyos anyagi károkat okozva.

A hulladékot azonosító lézersugarakat a Föld felszínére telepítendő mérőállomásokról indítják majd.
A cég közlése szerint igazán pontos eredmények akkor érhetők el, ha kiépül egy számos állomásból álló hálózat.
Ennek megvalósulására jó esély van, hiszen a technológia iránt világszerte érdeklődés mutatkozik.


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Az Electric Optic Systems tájékoztatása szerint a fejlesztést az ausztrál kormány 4 millió ausztrál dolláros
(772 millió forint) támogatása tette lehetővé.


Forrás: MTI /azooptics.com

Lucy, a hentes? Az eddigi legkorábbi eszközhasználat nyomai

Lucy, a hentes? Az eddigi legkorábbi eszközhasználat nyomai


Lehetséges, hogy a korai hominida ősök az eddig hittnél 800 ezer évvel korábban már használtak eszközöket – legalábbis ezt állítja egy új tanulmány újonnan talált csontleletek, mégpedig a Lucy néven híressé vált őslényhez kötődő maradványok alapján.


A felfedezés – legalább is egy kutató számára – azt sejteti, hogy az eszközhasználatot legalább öt millió évvel korábbra kell datálni a csimpánzok és az emberek közös ősének idejére.
A Kelet Afrikában talált két 3,4 millió éves állati csontlelet áll a mögött a tanulmány mögött, amely szerint úgy tűnik, hogy az Australopithecus afarensis nevű majomszerű emberős a kezében tartott kőeszközöket használt a vágáshoz és a zúzáshoz.
„Azokat a képeket a múzeumokban és bárhol másutt megtalálhatják, amelyek azt ábrázolják, hogy Lucy táplálékot keresve járkál a Kelet-afrikai tájban. Mi most egy kőeszközt adtunk Lucy kezébe” – mondta a tanulmány egyik szerzője, Shannon McPherron a Lipcsei Max Planck Evoluciós Antropológiai Intézet archeológus munkatársa.
A Nature c. tekintélyes természettudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a felfedezés arra ösztönözheti a tudósokat, hogy újragondolják azt a kérdést, amely arra vonatkozik, hogy a húsevés hogyan befolyásolhatta korai őseink agyméretének alakulását.


Az A. Afarensis csak egy valószínűsíthető jelölt
Az etiópiai Afar-medencében kiásott két levágott csontdarab egy meghatározatlan tehén-méretű állat oldalbordája, valamint egy kecske-nagyságú antilopféle combcsontja lehetett. A vágási nyomok szerint a húsnak a csontról való leszedéséhez valamint a csontvelő kiszedéséhez kőeszközöket használtak. Az nem valószínű, hogy a nyomokat az A. afarensisen kívűl más olyan hominidák hagyták volna hátra, akik közvetlen őseink lehettek.

Egy állati csontmaradványon látható vágási nyomok az eddig felfedezett legkorábbi eszközhasználat bizonyítékai

„A világnak ezen a részén, abban az időszakban az egyedüli (hominida) faj, amely megtalálható volt, az az afarensis” – mondotta McPherron.

Az A. afarensis valószínűleg nem vadászáshoz használta az eszközeit. Sokkal valószínűbb, hogy a korai emberősök olyan elhullott állatokkal (is) táplálkozó lények voltak, akik a köveket az útjukba került állati tetemek feldarabolására használták


Az előző „legkorábbi” emberi eszközök
Az új felfedezés előtt a hominidák kőeszköz-készítésének és -használatának legkorábbi bizonyítékát mintegy 2,5 millió évvel ezelőttre tették. Ez egy nyomokkal ellátott, csontokból és kőeszközökből álló bizonyíték, amelyről számos paleontológus úgy véli, hogy azt a Homo habilis, vagy más néven az „ügyes ember” hagyta hátra, aki a Homo nemzetség legkorábbi képviselőinek egyike.
Számos olyan tudós van, aki szerint a H. habilisnak tulajdonított eszközök igen jól vannak megmunkálva ahhoz, hogy őt tehessük meg olyan evolúciós ősünknek, aki elsőként használhatott eszközöket
„A tudósok ki tudták mutatni, hogy a 2,5–2,6 millió évvel ezelőtt élt hominidák nem mehettek véletlenszerűen oda egy kavicságyhoz és válogattak a kövek között” – fejtette ki David Braun paleontológus, a Dél-afrikai Fokvárosi Egyetem munkatársa. „Ők bizonyos, olyan típusú köveket gyűjtöttek, amelyek különösen jónak bizonyultak a kőeszközök készítéséhez” – tette hozzá Braun, aki a kutatásban nem vett részt, viszont írt róla egy kommentárt a Nature-be.
Mivel hogy a korábban használatos „legrégebbi eszköz” kifejezés valamelyest félrevezető, lehet, sok tudós célzott már arra, hogy annak valamelyest idősebbnek kell lennie. Nos, ez most nyilvánvalóan így igaz.
Miután azonban az új felfedezés szerint jóllehet, a kőeszközök használója az A. afarensis volt, egyáltalán nincs arra bizonyíték, hogy ez a faj készítette volna őket. Valószínű, hogy a mai csimpánzokhoz hasonlóan Lucy és társai a köveket változtatás nélkül használták eszközként.
„Lehetséges, hogy nem találtuk még meg a bizonyítékot az A. afarensis eszközkészítésére vonatkozóan. A zsigereimben érzem viszont, hogy meg kell, találjuk a bizonyítékot” – nyilatkozta McPherron.


Agy–eszköz viszacsatolási kapocs a korai humán ősöknél?
Az új leletetek teóriákra adnak lehetőséget arra vonatkozóan, hogy hogyan hathatott a húsevés az emberszabásúak agyának méretére. Néhány kutató azt következtette ki, hogy a húsevés, a kőeszköz-készítés és a nagytestű hominidák agya egy visszacsatolási mechanizmus szerint egymással kapcsolatban van.

„Az elképzelés az, hogy „a megnövekedett húsfogyasztás lehetőséget biztosít egy nagyobb agyméret kialakulására, amely olyan új helyzeteket tehet lehetővé, amelyekben jobb kőeszközöket lehet előállítani, ez viszont több húsfogyasztást tesz lehetővé” – magyarázta McPherron. „Figyelembe kell azonban venni a húsfogyasztás időtartamát, mielőtt az agy méretének növekedését vizsgálnánk”.


Az eszközök visszadatálják a humán evolúciót?
Az új leletekről John Shea paleontológus, a New York állambeli Stoony Brook Egyetem munkatársa, aki szintén nem vett részt a kutatásban, azt állítja, hogy „azok nagyon fontos tudományos felfedezések”. A szakember szerint azon túlmenően, hogy az emberi eszközhasználat kezdetének idejét csaknem egymillió évvel visszatolja, a tanulmány megnyitja számunkra annak a feltételezésnek a lehetőségét, amely szerint a humán-elődök eszközhasználata arra az időszakra datálódik vissza, amikor az emberek elődei és a csimpánzok úgy 5 millió évvel ezelőtt szétváltak egymástól.

Az eszközhasználat Lucy koráig datálódik vissza

„Az emberek és a csimpánzok habituálisan egyaránt használnak eszközöket, így megalapozott lehet az a feltételezés, hogy a legrégebbi közös ős is eszközhasználó lény lehetett” – fogalmazott.


Az eszközhasználat öröklődhet az evolúciós láncban?
Az új felfedezés egy másik lehetséges következtetése az, hogy az eszközök használata tanult viselkedés, amely az emberszabásúakon belül átadódott a különböző fajokon, sőt nemzetségeken keresztül, az Australopithecustól a Homóig.

„Ha további bizonyítékot találunk erre vonatkozóan, akkor elkezdhetjük tanulmányozni ennek a tanult viselkedésnek a milyenségét, amely aztán egyrészt megmaradt, másrészt tovább adódott e csoportok között” – fejtette ki McPherron

Egy alternatív magyarázat Shea szerint: a különböző hominida csoportok egymástól függetlenül fedezték fel a kőeszköz-használatot, majd később az eszközkészítést. „Ez nem igazán egy komplex viselkedésforma” – mondta Shea. – „Az eszközhasználat valószínűleg csak úgy jött újra és újra, mindaddig, amíg a későbbi hominidáknál már stabil komponensként be nem épült.”

A japán high-tech WC mindenre gondol

Házi laborként vizeletet elemez, vérnyomást, hőmérsékletet és testsúlyt mér, és persze a szokásos funkcióit is
tökéletesen oldja meg a japán WC-csúcsmodell.


xxxxx


Az "intelligens" modell a piacvezető Toto műhelyéből került ki, amely a Daiwa House építőipari cég megbízásából
fejlesztette ki még 2002-ben.
A tervezésnél nemcsak a megnövekedett igényekre, hanem az idősödő japán társadalom valós szükségleteire
is tekintettel voltak.

A szuper WC megvizsgálja a vizelet cukortartalmát, egy kiegészítő karpánttal megméri a vérnyomást,
és az adatokat nemcsak a falba épített monitoron jeleníti meg, hanem elküldi a felhasználó számítógépére is,
ahonnan az illető e-mailben továbbíthatja az orvosának.

Az "intelligens WC", amely öt különböző ember adatait tudja kezelni, jelenleg 350-500 ezer jen-
(916 ezer-1,3 millió forint) körüli áron kapható a szigetországban.

xx
xxxxxxxxxxxA Daiwa House alkalmazottja bemutatja, mit xxxxxxxxxxtud a termék
(Fotó: thejakartaglobe.com)




A vásárlók egyelőre főleg középkorú vagy idős emberek, de számolnak vele, hogy az egészségükkel törődő
fiatalokat is érdekelni fogja a dolog.

A Toto a külföldi piacon - főleg az Egyesült Államokban és Kínában - a luxuskategória piacvezetője, de tavaly óta már
Európában is megvetette a lábát, ahol főleg a repülőtereken és szállodákban találhatók meg a termékei.


xxxxxxxxxxxxxxxxxx

A japán WC-k egyébként évtizedek óta a legmagasabb színvonalat célozzák meg.

Szokványos felszereltségnek számít, hogy a funkciók számítógéppel vezéreltek.
Melegített ülőke, és a zavarba ejtő hangokat elnyomó zene is várja a betérőket.

xxxxxxxxxxxxxxx

A legújabb modellek tervezésénél arra is ügyelnek, hogy az otthoni WC pár napos "tanulás" után
megjegyezze a lakók szokásait, és csak a megfelelő időben melegítse fel a deszkát.

A környezettudatosság jegyében a vízfelhasználást is optimalizálták, így a korábbi 13 literről öt literre
szorították vissza az öblítési mennyiséget.

/A hir24.hu cikkének felhasználásával./

Planktonok robbanásszerű burjánzását fotózták a világűrből

Apró lebegő szervezetek, amelyek olyan gyorsan szaporodnak, hogy még a világűrből is feltűnően átszínezik a vizet.
Az Aqua műhold Izland közelében azonosította a fitoplankton elszaporodását a kora nyári vizekben.





Régóta ismert jelenség, hogy az Atlanti-óceán térségében a vízben lebegő és fotószintetizáló apró élőlények,
amelyeket összefoglalóan fitoplanktonnak neveznek, tavasszal gyors szaporodásnak indulnak.
Számuk növekedése délről észak fele figyelhető meg az óceánban, alacsony szélességen tél végén,
magas szélességen (például Izland környékén) tavasz végén, nyár elején mutatkozik a jelenség.

A látványos burjánzást korábban a tavaszi erősödő napsugárzásnak és növekvő hőmérsékletnek tulajdonították
- azonban az újabb vizsgálatok alapján már a tél végi viharok időszakában nő gyorsan a számuk.
Ekkor az erős szelek átkeverik a vízrétegeket, így nagyobb térfogatban oszlik el a plankton, ezért több táplálékhoz
jutnak a szervezetek - valamint a felszín közeli fogyasztásukra specializálódott élőlények ekkor csak kisebb
hányadukat eszik meg.

/Forrásrigo.hu/tudomany/

Antibiotikum volt az ókori núbiai sörben

Ez az eddigi legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy kétezer évvel a penicillin felfedezése előtt is állítottak elő
tudatosan antibiotikumot.




Az American Journal of Physical Anthropology legújabb számában közölt tanulmányról az Emory Egyetem honlapja számolt be.

* Ancient brewers tapped antibiotic secrets *

xxx


George Armelagos, az egyetem antropológusa még 1980-ban mutatta ki, hogy a mai Szudán területén előkerült,
a Kr. u. 350-550 közötti periódusból származó csontok egy széles spektrumú természetes antibiotikumot,
a Streptomyces nevű baktérium által termelt tetraciklint tartalmaznak.
A kutató később arra a következtetésre jutott, hogy az antibiotikum az ókori sör fogyasztása révén jutott
a núbiaiak szervezetébe: feltételezéseik szerint a maláta készítéséhez használt gabona volt szennyezett
a Streptomyces talajbaktériummal.







A csontok vegyvizsgálatának eredményei megdöbbentették a tudósokat.
"Az ókori emberek csontjai telítve voltak tetraciklinnel, vagyis hosszú időn keresztül jutott be az antibiotikum
a szervezetükbe.
Meggyőződésem, hogy pontosan ismerték a fermentálás folyamatát, és folyamatosan állították elő
a gyógyszeres sört"
- közölte Mark Nelson vegyészkutató, a tanulmány társszerzője.





Szerinte az ókori egyiptomiak a sör segítségével kezelték a fogínybetegségeket és egyéb kórokat.
Meggyőződése, hogy az antik világban széles körben ismert volt az antibiotikumok fermentálás útján való előállításának
módszere, és e tudomány apáról fiúra szállt.








Forrás:hir24.hu/esciencecommons

A hajszálból is megmérhető, hogy mennyit idegeskedünk

Először mutatták ki közvetlen bizonyítékát annak, hogy a krónikus stressz valóban egyértelműen növeli
a szívinfarktus kockázatát - teljesen önálló faktorként is.
A Western Ontario Egyetem kutatói a munkához hajszálakat használtak, amelyből szintén kimutatható
a kortizol nevű stresszhormon, de nemcsak a mérés időpontjában, hanem hónapokra
visszamenőleg is.


xxxxxxxxxxxxx


Egy bizonyos mennyiségű stressznek mindannyian ki vagyunk téve, és az sem biztos, hogy ez rossz dolog.
A stresszhatások adott esetben segíthetik is a megváltozott körülményekhez történő alkalmazkodásunkat,
amennyiben képesek vagyunk mozgósítani belső erőforrásainkat.
Ezáltal válunk képessé arra, hogy megfeleljünk a minket érő kihívásoknak, és elérjük céljainkat.
A "jó" stresszt az ismert magyar kutató, Selye János eustressznek nevezte.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx1907-1982
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx a stressz elmélet megalapítója


Káros stresszről akkor beszélünk, ha a szervezetünk már nem képes a helyzetnek megfelelően reagálni az őt érő érzelmi
vagy fizikai jellegű veszélyekre (ezt nevezte Selye distressznek).
Mentális és fizikai egészségünk szempontjából a hosszan tartó, krónikus stresszhelyzetek jelentik az igazi problémát:
ezek hatására egyaránt növekedhet a daganatos betegségek, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint az
agyi keringési zavarok kockázata (lásd például korábbi cikkünket: Kiderült, hogyan okozhat rákot a stressz).




Gideon Koren és Stan Van Uum vizsgálatukban a krónikus stressz mértékét szerették volna pontosan megmérni,
hiszen erre eddig nem létezett igazán jó módszer (megbízható biológiai jelzőanyag vagy szakszóval biomarker).
A kortizol nevű stresszhormon szintjét ugyan eddig is meg lehetett mérni a vérszérumban, a vizeletben vagy
a nyálban, ezek az értékek azonban csak a mérés pillanatában utalnak arra, hogy mennyire vagyunk stresszesek.
A kutatók ezért a hajszálakban mérték a kortizolszintet.

"A haj havonta átlagosan egy centimétert növekszik, így ha egy hat centis hajszálat veszünk, abból az előző hat
hónapra visszamenőleg meghatározható a stressz szintje egy adott személynél" - mondta Koren.
A vizsgálatban 56 felnőtt férfitől vettek 3 centis hajszálakat - ezeket a férfiakat mind az izraeli Kfar-Saba-i Meir
gyógyászati központban kezelték, szívinfarktust követően.
A kontrollcsoportban szintén 56-an voltak, de őket nem szívinfarktus miatt, hanem más okokból kezelték
a kórházban.




Az eredmények azt mutatták, hogy akik szívinfarktuson estek át, azoknál az előző három hónapot véve jelentősen
magasabb volt a kortizolszint, mint a szívinfarktuson át nem esett kontrollcsoport tagjainak.
A két csoport között nem volt jelentős különbség a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a dohányzás
vagy a szívkoszorúér-betegség korábbi családi előfordulását tekintve.
Miután figyelembe vették a szívinfarktus imént említett kockázati tényezőit, azt követően is a hajban mért kortizolszint
maradt a későbbi infarktust legmegbízhatóbban előrejelző tényező - írja az egyetem sajtóközleménye.