Sziasztok!
Nekem volt ma egy nagyon felemelő élményben részem.
Sámándobolást hallgattam, és közben vagy kínaiul, vagy japánul beszélt egy férfi. Nagy hangerővel ment a felvétel, és én közben folyamatosan lélegeztem, teljesen ellazítva a testem. Így részben érzés szinten, részben, belső látással visszamentem 3 hónapos magzatkoromba. Akaratlan mozgást végzett közben mindkét karom. Megéreztem, hogy akkor ment el az ikertesóm, és az én testem is haldoklik. Néma sikoly szállt fel belőlem, és a harmadik szem, és a koronacsakra közötti résen távoztam a testemből. Akkor már jó volt. Egy gyönyörű erdőszéli tájat láttam, és középen egy pici fehér falú házikót, aminek piros cserepes teteje volt. Ilyen éles, gyönyörű színeket még soha nem láttam. Olyan volt, mintha a képkeretben lett volna, de nagyon élő volt. Nem mehetett oda, de az ikertesómmal jól elvoltunk, mikor szóltak, hogy vissza kell jönnöm. Akkor a konyhánk plafonja alatt landoltam, és lefelé nézve láttam, hogy anyu a heverőnkön fekszik fehér flanel apró virágmintás hosszú hálóingjében. A heverőt körbe állták fénylő férfiak, és nők, akik magasak, és szépek voltak. Kérdeztem, hogy meg haltam-e? De erre az jött a válasz, hogy nem, mert anyád visszahozott. Kéz a kézben álltunk az ikertesómmal. Kérdeztem, hogy ő is visszajön-e? Azt válaszolták, hogy nincs hová. Akkor visszakerültem a testembe, aminek egyáltalán nem örültem. Ezután sűrűn voltam testemen kívül. A magzatkorban még annyit éltem meg, hogy meghosszabodott mindkét lában. Úgy mint mikor a kígyólufit felfújják. Ezután a születésemet éltem meg. Közvetlen a születésem előtt tértem vissza a testembe, és megfordítottam fejjel lefelé. Éreztem, hogy a szememig a fejem belecsúszik a szülőcsatornába.
Könnyű, gyors szüléssel jöttem a világra. A mamám segített anyumnak. Addig nem is volt gond, míg a mama meg nem mondta anyunak, hogy kislánya született. Mivel anyunak az első gyereke fiú volt, és 8 hónaposan meghalt, engem fiúnak várt. Nagyon megharagudott rám, hogy lánynak születtem. Nem volt hajlandó még azt sem hagyni, hogy a mama a hasára fektessen. Míg apu meg nem érkezett a bábasszonnyal, a lepedőn feküdtem, és nagyon fáztam. Mikor apu megérkezett a bábasszonnyal, akkor a bába elvágta a köldökzsinórt, és apu a kezébe vett, és nagyon megörült nekem. Végre lett gyereke. Akkor valaki felöltöztetett. Cérna gépikötött főkötőt, kis inget, réklit adtak rám, és bepójáltak egy fehér huzatú pólyába. Akkor jó volt már, nem fáztam. Az apai nagyapám is meglátogatta anyuékat, és ő is örült nekem. Jó érzés volt. Láttam a pici újszülött kezem, még fehér volt a magzatmáztól. Mivel az újszülött még kapcsolatban van a szellemvilággal, láttam, és hallottam az ikertesómat. _Milyen érzés a testedben lenni?_Kérdezte._Nehéz, és szoros, szűk._ Válaszoltam, majd elaludtam.
Hát nekem már nem is kétséges, hogy van élet a halál után, és az élet előtt.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.
Nekem volt ma egy nagyon felemelő élményben részem.
Sámándobolást hallgattam, és közben vagy kínaiul, vagy japánul beszélt egy férfi. Nagy hangerővel ment a felvétel, és én közben folyamatosan lélegeztem, teljesen ellazítva a testem. Így részben érzés szinten, részben, belső látással visszamentem 3 hónapos magzatkoromba. Akaratlan mozgást végzett közben mindkét karom. Megéreztem, hogy akkor ment el az ikertesóm, és az én testem is haldoklik. Néma sikoly szállt fel belőlem, és a harmadik szem, és a koronacsakra közötti résen távoztam a testemből. Akkor már jó volt. Egy gyönyörű erdőszéli tájat láttam, és középen egy pici fehér falú házikót, aminek piros cserepes teteje volt. Ilyen éles, gyönyörű színeket még soha nem láttam. Olyan volt, mintha a képkeretben lett volna, de nagyon élő volt. Nem mehetett oda, de az ikertesómmal jól elvoltunk, mikor szóltak, hogy vissza kell jönnöm. Akkor a konyhánk plafonja alatt landoltam, és lefelé nézve láttam, hogy anyu a heverőnkön fekszik fehér flanel apró virágmintás hosszú hálóingjében. A heverőt körbe állták fénylő férfiak, és nők, akik magasak, és szépek voltak. Kérdeztem, hogy meg haltam-e? De erre az jött a válasz, hogy nem, mert anyád visszahozott. Kéz a kézben álltunk az ikertesómmal. Kérdeztem, hogy ő is visszajön-e? Azt válaszolták, hogy nincs hová. Akkor visszakerültem a testembe, aminek egyáltalán nem örültem. Ezután sűrűn voltam testemen kívül. A magzatkorban még annyit éltem meg, hogy meghosszabodott mindkét lában. Úgy mint mikor a kígyólufit felfújják. Ezután a születésemet éltem meg. Közvetlen a születésem előtt tértem vissza a testembe, és megfordítottam fejjel lefelé. Éreztem, hogy a szememig a fejem belecsúszik a szülőcsatornába.
Könnyű, gyors szüléssel jöttem a világra. A mamám segített anyumnak. Addig nem is volt gond, míg a mama meg nem mondta anyunak, hogy kislánya született. Mivel anyunak az első gyereke fiú volt, és 8 hónaposan meghalt, engem fiúnak várt. Nagyon megharagudott rám, hogy lánynak születtem. Nem volt hajlandó még azt sem hagyni, hogy a mama a hasára fektessen. Míg apu meg nem érkezett a bábasszonnyal, a lepedőn feküdtem, és nagyon fáztam. Mikor apu megérkezett a bábasszonnyal, akkor a bába elvágta a köldökzsinórt, és apu a kezébe vett, és nagyon megörült nekem. Végre lett gyereke. Akkor valaki felöltöztetett. Cérna gépikötött főkötőt, kis inget, réklit adtak rám, és bepójáltak egy fehér huzatú pólyába. Akkor jó volt már, nem fáztam. Az apai nagyapám is meglátogatta anyuékat, és ő is örült nekem. Jó érzés volt. Láttam a pici újszülött kezem, még fehér volt a magzatmáztól. Mivel az újszülött még kapcsolatban van a szellemvilággal, láttam, és hallottam az ikertesómat. _Milyen érzés a testedben lenni?_Kérdezte._Nehéz, és szoros, szűk._ Válaszoltam, majd elaludtam.
Hát nekem már nem is kétséges, hogy van élet a halál után, és az élet előtt.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.
