Érdekességek a történelemből

Vérfürdő Madéfalván

A bécsi udvar 1763-ban a hadsereg fejlesztése végett három székely és két román határezred szervezésébe kezdett Erdélyben. A hagyományaikhoz ragaszkodó székelyek azonban több helyen fegyveresen is ellenálltak. Megtörésükre Mária Terézia új parancsnokot nevezett ki, aki 1764. január 7-én ágyútűzzel indított támadást a székely vezetők találkozóhelye, Madéfalva ellen. A vérfürdő során mintegy kétszázan vesztették életüket, köztük gyerekek és asszonyok is. Az égő falut kirabolták, a vezetőket elfogták. A menekülők egy része az Olt folyóba fulladt, mert beszakadt alattuk a jég.
A vérengzés és az erőszakos sorozás miatt öt faluból több ezer ember Moldvában, a csángók között keresett menedéket. Később Hadik András gróf közbenjárására a királynő megkegyelmezett a székelyeknek, és behívták őket a török uralom alól 1774-ben osztrák kézre került, elnéptelenedett Bukovínába, aholt 1776-86 között megalapították Istensegíts falvát, Fogadjistent, Hadikfalvát, Józseffalvát és Andrásfalvát.

A véres események emlékére 1899-ben Csík-Madéfalván állítottak fel egy kőoszlopot.

Koronás fő, koronázás nélkül

Mária Teréziát apja halála után két nappal, 1740. november 22-én ismerték el törvényes uralkodónak az osztrák örökös tartományokban. A rendek küldöttségének tagjai a bécsi Hofburgban hódolati ceremónia keretében járultak elé, és személyesen nyilvánították ki az ifjú királynő iránti hűségüket, aki megerősítette a kiváltságaikat Ezután ünnepei mise következett, s a napot udvari ünnepség zárta, amelyen több száz vendég vett részt. A lakomán több mint száz fogást szolgáltak fel az asztalokra, az italok közt ott voltak az osztrák és magyar borok is. A cukrászok is remekeltek, a tortákon és más édességeken kívül szobrokat, allegorikus figurákat is készítettek. Koronázás azonban nem volt.
Magyar királlyá 1741. június 25-én koronázták meg Pozsonyban a Szent Márton-dómban, a cseh korona viszont csak 1743. május 12-én került a fejére a prágai Szent Vitus-székesegyházban.

Ismeretlen festő: Mária Terézia magyar koronázási díszruhában, illetve a cseh királyi korona:

A kalapos reformer

Híres türelmi rendelete nem adott vallásszabadságot a nem katolikusoknak, de az állampolgári jogok gyakorlásában és a hivatali tisztségek betöltésénél nem számított a vallási hovatartozás.
1781-ben elvette az egyháztól a sajtó ellenőrzését. Engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését, módosította a püspökök esküszövegét, a kolostorokat a püspökök alá rendelte.
Feloszlatta a hasznos tevékenységet nem végző szerzetesrendeket, amelynek következtében 36 ezer szerzetes kényszerült rendje elhagyására. Ők évjáradékot, vagy hazatérésüket fedező pénzösszeget kaptak. Ugyanakkor plébániákat hozott létre népnevelés céljából.
Megtiltotta a búcsúkat, körmeneteket, takarékossági okokból tervbe vette a halottak koporsó nélküli temetésének elrendelését, de a nagy felháborodás miatt e szándékáról lemondott.
VI. Pius 1782-ben Bécsbe látogatott, de a császár alig állt vele szóba. Szemgyulladására hivatkozva csak egyszer fogadta. A következő évben Rómába látogatott, s egyházi ügyekben szabad kezet kapott a pápától.
A színházak vezetését színészek kezébe adta.
Jó császárként emlékeztek rá a parasztok és a szegényebb rétegek.

Anton von Maron: II. József

Létrahuszár írta:

A kalapos reformer

Híres türelmi rendelete nem adott vallásszabadságot a nem katolikusoknak, de az állampolgári jogok gyakorlásában és a hivatali tisztségek betöltésénél nem számított a vallási hovatartozás.
1781-ben elvette az egyháztól a sajtó ellenőrzését. Engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését, módosította a püspökök esküszövegét, a kolostorokat a püspökök alá rendelte.
Feloszlatta a hasznos tevékenységet nem végző szerzetesrendeket, amelynek következtében 36 ezer szerzetes kényszerült rendje elhagyására. Ők évjáradékot, vagy hazatérésüket fedező pénzösszeget kaptak. Ugyanakkor plébániákat hozott létre népnevelés céljából.
Megtiltotta a búcsúkat, körmeneteket, takarékossági okokból tervbe vette a halottak koporsó nélküli temetésének elrendelését, de a nagy felháborodás miatt e szándékáról lemondott.
VI. Pius 1782-ben Bécsbe látogatott, de a császár alig állt vele szóba. Szemgyulladására hivatkozva csak egyszer fogadta. A következő évben Rómába látogatott, s egyházi ügyekben szabad kezet kapott a pápától.
A színházak vezetését színészek kezébe adta.
Jó császárként emlékeztek rá a parasztok és a szegényebb rétegek.

Anton von Maron: II. József
Csatolás megtekintése 2099554

Kattints a kibontásához...

Pedig a pápai bullák fontosak!
Ma már nyilvanvaloan latjuk mennyire hasznos mikor valaki azzal probalja betarazni a gepfegyveret!

Mielott valaki azt hinne csak poennak szantam gondolkodjon el azon, hogy a mai vilagban az etika mennyire képes az ellenfélre hatni.
Meg a hosregék csillogo pancelu lovagjai is ha le akartak rendezni a konfliktusaikat altalaban a kardjukat huztak elo.
Ez mara népszokas lett a vilagban

„Amit a császár megtehet...”

Eszterházy Miklós azt állította magáról, hogy „amit a császár megtehet, azt én is megtehetem!”. Erről árulkodott az ország legimpozánsabb barokk kastélya, az évi negyvenezer forintot felemésztő királyi udvartartás, az egymást érő háromnapos mulatságok, amelyeken tűzijáték kápráztatta el a vendégeket. Kora arisztokratái közül a gyémántokkal díszített ruhájával is kitűnt.
Megcsodálta a kastélyegyüttest többek között I. Pál orosz cár és Goethe is. Joseph Haydn, a világhírű zeneszerző 1761-ben állt a család szolgálatába. Ő volt a világ utolsó udvari karmestere.
Mária Terézia többször is járt Eszterházán. 1773-ban tett látogatásakor meg a herceget, nyitották meg a bábszínházat, s mutatták be a Philemon és Baucis című báboperát, természetesen Haydn vezényletével. A herceg nemcsak rajongott a zenéért, maga is kiválóan játszott a hathúros barytonon. (A hangszert a Nemzeti Múzeum őrzi.)
Tamásiban vadaskertet létesített, amit fakerítés vett körül. Az 50 holdas területen vaddisznókat tenyésztettek.
A vadászatok is nagyszabásúak voltak. A francia Rohan herceg látogatásakor ötnapos vadászatot rendeztek, amelynek során operaelőadásra, hangversenyre, lakomákra és piknikre is sor került.

Mívesen kidolgozott vadászpuska és puskaportartó:

Főherceg foltozott kabátban
Kazinczy Ferenc, a nyelvújítás vezére pataki diák korában, 1770-ben találkozott József főherceggel, aki később II. Józsefként vonult be a történelembe. A trónörökös Sárospatakon megállva megengedte az uraknak, hogy családtagjaikkal együtt jelen legyenek az ebédjénél. Kazinczynak abban a megtiszteltetésben volt része, hogy egy tányért odanyújthatott az egyszerű ruhájú vendégnek. Ekkor vette észre, hogy a főherceg kabátjának könyökére egy toldást, azaz foltot varrtak.
A trón várományosa nem szerette a pazarlást, takarékosságával igyekezett példát mutatni, és uralkodóként ennek szellemében számos rendeletet hozott.

Kazinczy és II. József:

II. József furcsa rendeletei

A kalapos király kilenc és egynegyed évi uralkodása alatt 6206 rendeletet alkotott, többet, mint Mária Terézia negyven év alatt. Ezek között akadtak meghökkentő intézkedések is.
Az udvari színházban például betiltotta balettelőadásokat, mert úgy vélte, hogy a mozgásban, táncban rejlő erotika fölösleges izgalmat ébreszt a nézőkben.
Rendelkezett arról, hogy ne imádják az ereklyéket, a templomokban tartózkodjanak az oltár túlzott kivilágításától, és vihar közeledtekor ne harangozzanak.
Tirolban szabályozni akarta a jódlizást. Rosszallotta, hogy a milánóiak a színházi előadás után sétakocsikáznak, mert akik későn kerülnek ágyba, azok másnap későn is kelnek fel.
Az erdők védelme érdekében, a takarékosság jegyében szerette volna megszüntetni a koporsós temetkezést, fa helyett zsák használatát tartotta célszerűnek. A látszat megőrzése végett 1784 augusztusában elrendelte a sokszor használható fakoporsók bevezetését. Ezek alján csapóajtó volt, amit egy karral kinyitottak, miután a koporsót a sír fölé emelték, s a halott becsúszott a sírba. E rendelete akkora felháborodást váltott ki a társadalom minden rétegében, hogy fél évvel a kihirdetése után visszavonta.
Amikor megnézte Mozart Szöktetés a szerájból című operáját, így fejezte ki az elismerését: „Remek, remek, csak egy kicsit sok benne a hangjegy”.

A II. József által bevezetett csapóajtós koporsó – Fotó: Habsburger.net

II. Józsefet egyik felesége sem szerette

Az uralkodói sarjak házasságkötését általában politikai érdekek határozták meg. Ez alól II. József sem volt kivétel, akinek az anyja, Mária Terézia választotta ki hitvesül I. Fülöp pármai herceg lányát, Izabellát. A szép fiatal hölgy belopta magát a főherceg szívébe, szerelme azonban nem talált viszonozásra. Házasságuk nem volt hosszú életű, mert a második lányuk születése után a 21 éves Izabell fekete himlőben elhunyt.
II. Józsefnek másodszor is meg kellett házasodnia. A bajor Mária Jozefát vette nőül, de az államérdekből kötött frigyet igazi tehernek érezte, mert „sem testileg, sem lelkileg nem volt közük egymáshoz”. A házasságuk csak két évig tartott, mert Mária Jozefát is megfertőzte a himlő, s a betegségből nem épült fel. József nem ment el a temetésére, és többé nem nősült meg.

Pármai Izabella: és Mária Jozefa:

Mátyás-mondákat idéző híresztelések

II. József jobbágyrendelete változásokat hozott a parasztok életében. Megengedte nekik többek között a szabad költözést, a házasodást, a pályaválasztást, a robot megváltását, megtiltotta a botozásukat. Intézkedései rokonszenvessé tették a földet művelők körében. Azt híresztelték a sokat utazó császárról, hogy álruhában bukkan fel az ország különböző településein, és ha igazságtalanságot, törvénytelenséget tapasztal, igazságot szolgáltat és rendet teremt.
Mi volt igaz a híresztelésekből?
II. József azt tartotta, hogy az uralkodónak ismernie kell az országát, ezért beutazta a birodalmat. 1768 után szinte minden évben ellátogatott Magyarországra. Az ünnepi fogadtatások elkerülése és a takarékoskodás jegyében Falkenstein gróf álnéven utazgatott.
Jó császárként maradt meg a parasztok és a szegény rétegek emlékezetében.

1919. A Tanácsköztársaság kikiáltása Magyarországon.

1941. Fernand Vix halála. Francia hivatásos katona, 1918–19-ben az antant budapesti katonai bizottságának vezetője volt. (* 1876) "Francia levéltári kutatások bizonyították, hogy a belgrádi konvenció ellentmondásos végrehajtása, a Balkánon szolgáló francia tábornokok rivalizálása és a kis-antant államok hazánkkal szembeni fokozódó követelései közepette a győztes hatalmakat képviselő, időnként nyersen, katonásan fogalmazó Vix megpróbált ragaszkodni a konvenció előírásainak betartásához. Jelentéseiben többnyire kiállt Magyarország sürgős francia katonai megszállása és a Károlyi-kormány támogatása mellett, hogy az szembe tudjon szállni a fenyegető bolsevizmussal és az ellenforradalommal, s az ország elkerülhesse a polgárháborút és az anarchiát. Mint a helyszínen tartózkodó, a helyzetet jól ismerő személy, többnyire reálisan értékelte a budapesti helyzetet. Ő maga is felháborodott a túlzott követeléseken, s több alkalommal jelentette felettesének, hogy a magyar kormány tiltakozásai és panaszai a cseh, illetve román megszállással kapcsolatban jogosak és megalapozottak. Miután Csucsa román elfoglalása mellett kardoskodó, a francia Dunai Hadsereg erdélyi ügyeket vizsgáló tábornokának táviratban azt válaszolta, hogy a románok akkor jöhetnek be Csucsára, ha előbb felmutatják Franchet d’Espèrey parancsát, ellenkező esetben a magyar hadsereg tüzet nyit, Patey tábornok és kiküldője, Berthelot tábornok Vix leváltását és áthelyezését követelte. Az a vád is megfogalmazódott ellene, hogy „az ellenség szolgálatában áll.” Szolgálatát a háborút követően is javarészt a francia gyarmati csapatoknál töltötte. 1928. február 28-án léptették elő dandártábornokká és nevezték ki a 3. katonai körzet 1. alosztálycsoportjának vezetőjévé (Rouen). 1929–32 között Levantéban szolgált, különféle beosztásokban, 1932 júliusától a levantei csapatok főparancsnokának rendelkezési állományába tartozott. 1933. március 20-án előléptették a gyarmati csapatok hadosztálytábornokává; 1935-ben a 2. szenegáli gyarmati hadosztály parancsnokává nevezték ki. A második világháború kitörésekor, 1939. szeptember 2. és november 24. között a mozgósítással feltöltött, és az Oise völgyében bevetett 54. gyaloghadosztály parancsnoka lett, majd – betegségére való tekintettel – tartalékállományba helyezték. Katonai érdemeinek elismeréséül megkapta az első világháborús hadikeresztet, és kinevezték a Francia Becsületrend tisztjévé, majd 1933-ban parancsnokává. Elzászi szülőfalujában utca őrzi nevét." A képen Vix középen.

1949. A korábbi Buda-déli Központi Internálótáborból nagyjából harminc főt átszállítanak Kistarcsára, ezzel megkezdve a Kistarcsai Központi Internálótábor kialakítását.

„Há képtelen fajzás! véred gyalázattya”
II. József nem koronáztatta magát magyar királlyá, s így nem kellett attól tartania, hogy a magyar nemesség megakadályozza reformtervei megvalósításában. Születtek is egymás után a reformjai, amelyek egy része az egyházat is érintette. Az intézkedések Ányos Pál szerzetes költőt is felbosszantották, és véleményét, indulatait, szemrehányásait a “Kalapos király” című 302 soros versében fogalmazta meg.

Két részlet a költeményből:

Há képtelen fajzás! véred gyalázattya,
Gyilkossa népednek, nem pediglen attya.
Ez a hálaadás oly szent hivségünkért,
Házadért kiöntött számtalan vérünkért?
…..
Iszonyú hatalom – még ez nem volt nálunk,
Hogy korona nélkül lett volna királyunk …
Azért míg koronánk homlokodra nem száll
Erőszakos úr vagy, nem pediglen király.”

A vers ismertté vált a jogaikban sértett, felháborodott nemesség körében, s az uralkodót egyszerűen csak kalapos királynak csúfolták.

A konok, kíváncsi főherceg

Még csak fél éves volt, amikor az anyja, Mária Terézia magával vitte a pozsonyi országgyűlésre, ahol néhány nappal a híres „életünket és vérünket” felajánlása után bemutatta a magyar rendeknek.
Akaratosságával sokszor megnehezítette nevelői életét. Egy anekdota szerint az anyja, Mária Terézia meg akarta vesszőztetni a megátalkodott herceget, de az udvarhölgyei figyelmeztették, hogy ilyen csúfság még egyetlen főherceggel sem esett meg. „Meg is látszik a modorukon” – jegyezte meg az uralkodónő, s eltekintett a testi fenyítéstől. Nevelői közé tartozott Batthyány Károly is, aki tábornokként vett részt az osztrák örökösödési háborúban. Neki is része volt abban, hogy József lelkesedett a katonaságért.
Egyedi, csak az ő számára írt tankönyvekből tanult, de a kötelező anyagokat sokszor nyűgnek érezte. Nyitott volt a világra, és olyan könyveket is forgatott, amelyek terjesztését betiltották a birodalomban. Kíváncsiságának köszönhetően ismerkedett meg a felvilágosodás eszméivel.

Batthyány Károly, József egyik nevelője:

A szenvedélye okozta a halálát


Sándor Lipót 1790-1795 között Magyarország nádora volt.

Szabadidejében képzett vegyészként szenvedélyesen kísérletezett.

Laxenburgi kastélyban 1795-ben tűzijátékot akarta meglepni Mária Terézia császárnét, nápoly–szicíliai hercegnőt.

Néhány nappal az ünnepi esemény előtt a műhelyében robbanás történt.

A detonáció következtében segítői meghaltak, ő életveszélyesen megsérült, és két nappal később, 1795. július 12-én elhunyt.

A magyar urak nem tudtak magyarul

1817-ben József nádor vezetésével magyar küldöttség utazott Rómába. Mezzofanti bíboros fogadta őket, aki valóságos nyelvzseni volt. Idős korában az olaszon kívül 37 nyelven beszélt folyékonyan, köztük magyarul is. A küldöttséget magyarul fogadta, és a nádor kíséretében csak egy ember volt, aki magyarul válaszolni tudott neki.
A főnemesek ekkor írásban latinul, szóban németül, esetleg franciául kommunikáltak.
Mezzofanti bíboros:

Egy nagyszentmiklósi (ma Romániához tartozik, neve Sannicolau Mare) szerb parasztember 1799 nyarán a szőlőjében, (más források szerint az udvarán) árokásás közben különféle aranytárgyakra, korsókra, tálakra, poharakra, kelyhekre bukkant. A kincseket egy görög gyapjúkereskedő vásárolta meg, de tudomást szerzett róla a település földesura is, aki meg volt róla győződve, hogy a páratlan leletegyüttes őt illeti. Az ügy a pesti bíróságra került, s Boráros János városbíró összegyűjtötte a ma is ismert darabokat, valamint egy aranyrudat, amit négy edény letört füléből, töredékekből, fülbevalókból olvasztott egybe a szerb gazda. Ezekből saját részre is készíttettek ékszereket.
A 23 darabból álló, 9924,98 gramm színarany súlyú leletről nagyon sok tanulmány, könyv született. Terjedelmes kötetet írt a kincsről a bolgár Nikola Mavrodinov is, akinek a műve alapján „ó-bolgár kincs” néven tartják számon a bécsi Kunsthistorisches Múzeum nyilvántartásában.
A sok tanulmány ellenére a mai napig titok, hogy hol készültek, kiknek a mesterségbeli tudását dicsérik, ki volt a megrendelőjük, miért rejtette el a tulajdonosa, és miért maradt mintegy ezer éven át a föld alatt.

A nagyszentmiklósi kincs megtalálója nem kapott jutalmat

A bécsi császári és királyi Régiségtár a birodalom területén elővásárlási joggal rendelkezett a földből előkerült értékes leletek, főúri hagyatékokban felbukkant tárgyak megvásárlására. E jogra hivatkozva kérte 1799. szeptember 18-án Neumann abbé, az intézmény igazgatója az antik tárgyakat kedvelő I. Ferencet, hogy segítse a nagyszentmiklósi aranykincs megszerzését. Az uralkodó intézkedett, s a 23 aranyedényt a hónap végére a Régiségtárba szállították.