A gőzhajók elterjedéséig a különféle mezőgazdasági termékek és egyéb áruk nagy részét teherhajókkal szállították hazánkból nyugatra, elsősorban az osztrák tartományokba. A Duna sodrásával szemben csak lovakkal vagy emberi erővel lehetett boldogulni. Egy átlagos hajó vontatásához mintegy negyven lóra volt szükség, a part mentén pedig járható utakra. Az utakon sokszor nehezen lehetett haladni, ráadásul nem voltak összefüggőek, egyes pontokon a vontatók kénytelenek voltak átkelni a túlsó partra, ami megnövelte a szállítási időt. Pestről egy megrakott hajó három-négy, a Bácskából hat hét alatt jutott el Bécsbe.
