Ma jelenik meg utoljára a La Presse című montreáli napilap nyomtatott formában, amiután úgy döntöttek, hogy ezentúl kizárólag digitális kiadásban jelentetnek meg cikkeket. A nyomtatott lap 264 ezer példányban kelt el, ugyanakkor egyre csökkent a hirdetők száma.
A La Presse már 2016-ban felfüggesztette a hétköznapi nyomtatott számokat, így már csak szombaton jelent meg papír formában az újság kibővített száma. Az Új Évben pedig már ilyen se lesz, azonban honlapjukon és egy külön tablet kiadáson keresztül bárki ingyen hozzáférhet a laphoz.
A La Presse felelős szerkesztője – Éric Trottier – elmondta: a szerkesztőség legtöbb munkatársa harmincvalahány éves és közülük egy se fizetett elő nyomtatott napilapokra. “Szerintem elődeink remek ötletnek tartanák mostani tervünket”–mondta Trottier, aki szerint így több lehetőségük lesz fejleszteni a lap online és digitális felületeit. Trottier “egy új kalandnak” nevezte az irányt.
A La Presse először 1884-ben jelent meg és akkoriban alapvetően konzervatív beállítottságú politikai lap volt, amelyet William-Edmond Blumhart hozott létre. A lapot azonban Trefflé Berthiaume keltette életre igazán, aki a korai huszadik századi olvasók igényeinek felelt meg az által, hogy szenzációs szalagcímeket használt, közösségi és helyi hírekre fókuszált, illetve karikatúrák és képregények is helyet kaptak.
Összesen 49 állás szűnik meg a La Presse szerkesztőségében a nyomtatott lap kimúlása miatt. Korábban már 158 állás szűnt meg, amikor lezárult a napi megjelenés korszaka.
Jelenleg 270 ezren olvassák a La Presse-t digitális formában és egy átlagos olvasó negyven percet szentel a lapra minden nap. Ma 235-en dolgoznak a montreáli szerkesztőségben.
Trottier szerint az óvév vízválasztó volt sokak számára a nyugati világban, hiszen láthattuk, hogy mennyire fontos az, hogy legyen biztos alapokra épülő, minőségi újságírás. Éppen ezért szerinte jó okunk van optimizmusra, még akkor is ha a nyomtatott lap kihalásával lezárult egy korszak.
Montreálban még két komoly közéleti nyomtatott napilap létezik: angol nyelven a The Gazette, amely 116 ezer példányban jelenik meg hétköznap, szombaton pedig 133 ezer példányban, illetve a francia nyelvű Le Devoir 30 ezer példányban.
A La Presse már 2016-ban felfüggesztette a hétköznapi nyomtatott számokat, így már csak szombaton jelent meg papír formában az újság kibővített száma. Az Új Évben pedig már ilyen se lesz, azonban honlapjukon és egy külön tablet kiadáson keresztül bárki ingyen hozzáférhet a laphoz.
A La Presse felelős szerkesztője – Éric Trottier – elmondta: a szerkesztőség legtöbb munkatársa harmincvalahány éves és közülük egy se fizetett elő nyomtatott napilapokra. “Szerintem elődeink remek ötletnek tartanák mostani tervünket”–mondta Trottier, aki szerint így több lehetőségük lesz fejleszteni a lap online és digitális felületeit. Trottier “egy új kalandnak” nevezte az irányt.
A La Presse először 1884-ben jelent meg és akkoriban alapvetően konzervatív beállítottságú politikai lap volt, amelyet William-Edmond Blumhart hozott létre. A lapot azonban Trefflé Berthiaume keltette életre igazán, aki a korai huszadik századi olvasók igényeinek felelt meg az által, hogy szenzációs szalagcímeket használt, közösségi és helyi hírekre fókuszált, illetve karikatúrák és képregények is helyet kaptak.
Összesen 49 állás szűnik meg a La Presse szerkesztőségében a nyomtatott lap kimúlása miatt. Korábban már 158 állás szűnt meg, amikor lezárult a napi megjelenés korszaka.
Jelenleg 270 ezren olvassák a La Presse-t digitális formában és egy átlagos olvasó negyven percet szentel a lapra minden nap. Ma 235-en dolgoznak a montreáli szerkesztőségben.
Trottier szerint az óvév vízválasztó volt sokak számára a nyugati világban, hiszen láthattuk, hogy mennyire fontos az, hogy legyen biztos alapokra épülő, minőségi újságírás. Éppen ezért szerinte jó okunk van optimizmusra, még akkor is ha a nyomtatott lap kihalásával lezárult egy korszak.
Montreálban még két komoly közéleti nyomtatott napilap létezik: angol nyelven a The Gazette, amely 116 ezer példányban jelenik meg hétköznap, szombaton pedig 133 ezer példányban, illetve a francia nyelvű Le Devoir 30 ezer példányban.
