A mi intézményünk 3 éve csatlakozott a kompetencia alapú oktatás programjához. Voltaképpen ez az egész már egy igenis kidolgozott program, mely különböző programcsomagokból áll, és az óvodai neveléstől indulva az iskolai nevelést is átöleli. Mivel az elmúlt években a kidolgozás, és a program gyakorlatba történő átültetése zajlott, ezért bővebben alig lehetett róla hallani. Rengeteg tévhit terjeng róla pedagógus körökben. Azt sajnos nem mondhatom, hogy fenékig tejfel lenne, hisz több olyan momentumot is tartalmaz, ami számomra is nehezen elfogadható. Mivel azonban a kezdeti, szinte már diktatórikusnak mondható lépésről lépésre történő betartása, betartatása nem kötelező, így már jobban tudja egy átlagos óvónő hasznosítani a munkájában, szerintem.
Az óvodai programcsomag valóban a négy őselemet veszi alapul, mint témakört. Ez alapján a levegő, a tűz, a víz, és a levegő jelenik meg témakörként. Mivel ezeddig az óvodai programok a négy évszakot vették témaköreik, tevékenységeik megtervezésének alapjául, ez elég rémísztően hangzik. A tévhittel ellentétben azonban, pl. a "föld " témakör nem a Földdel, mint égitesttel és a Naprendszerrel foglalkozik, hanem pl. a föld és az élő, élettelen környezet közötti kapcsolattal, az élet körforgásával, az évszakok, nappalok, éjszakák váltakozásával, valamint ezek hatásával az élő környezetre. Ha jobban belegondolunk, akkor ezek a témák eddig is részei voltak a nevelési terveknek, csak más nevet adtak a "gyereknek". Az tény, hogy a kompetencia alapú nevelés minden tevékenységét 3 képességszintre kell megtervezni, de közel sem korlátozódik le az "okos-közepes-hülye gyerek" szintre. Valóban nagy hangsúlyt fektet az egyéni, differenciált fejlesztésre, mely csak ilyen tervezés keretein belül valósulhat meg. Na, de ha emlékezetem nem csal, akkor eddig is így kellett ennek lennie, még ha esetleg dokumentálva, csoportnaplóba rögzítve esetleg ez nem is jelent meg minden esetben. És igen, igen, egyik hátránya, negatívuma valóban az, hogy rengeteg dokumentációt igényel. Ennek egyik része az is, hogy a DIFER-t, vagyis a Diagnosztikus Fejlődésvizsgáló Rendszert alkalmazza a gyermekek fejlődésének vizsgálatára. Aki ismeri ezt a rendszert, az tudja, hogy mekkora idő és energia ráfordításával jár elvégezni.
Azok, akik viszont szülői szinten találkoznak ezzel a programcsomaggal, mindebből nem sokat látnak. Mármint, ami a dokumentációs oldalát illeti. Az, hogy milyen változással jár a korábbi óvodai programhoz képest, az abszolút annak a függvénye, hogy ezelőtt az adott óvoda, csoport milyen program alapján dolgozott. A különböző témák feldolgozása a tevékenykedtetés elvén történik. Tehát minden gyermek saját maga tapasztalja meg a dolgokat és ez által jusson ismeretekhez. Fő momentum a komplexitás, és igen, az is, hogy a tevékenységek nem kötelezőek. Az, hogy minden gyerek motiválva legyen, az óvónő hozzáállásán múlik, éppen úgy, mint eddig is. Az, hogy a napirendben milyen változásokat kell bevezetni a változtatáshoz, úgyszint az eddigi óvodai programtól függ. A folyamatos tízóraiztatás annyiban hasznosabb ennél a programnál, hogy mivel a különböző tevékenységekhez sem egyszerre kezdenek neki a gyermekek mindannyian, így aki még nem fejezte be a tevékenységet, azt nem kényszerítik a tevékenységének megszakítására, hanem miután befejezte, akkor is nyugodtan nekiülhet étkezni. Persze az, hogy folyamatos az étkezés, nem jelenti azt, hogy akár délig is ehetnek a gyerekek, de a szokásos kb. fél órás intervallumot akár 2 órásra is bővítheti.
Persze távol álljon tőlem, hogy én "osszam itt az észt", de nagyjából ez az, amit szerintem tudni kell erről a programról egy laikusnak. Azok a kolleginák, akiknél ez a program bevezetésre kerül, azok úgyis részletes képzésen megismerkednek majd ezzel. És hát , mint minden új dologtól, az ember először tart tőle, keresi a hibáit, ami valljuk be, akad is, de mivel "muszáj" csinálni, ezért próbálja saját "szájíze" szerint értelmezni és megvalósítani. Legalábbis nálam így történt, így történik. Részemről én sok sikert és kitartást kívánok hozzá mindenkinek!