Sziasztok!
Találtam egy nagyon jó blogot...Innen fogok idézgetni , mazsolázni OKOSANYÁTÓL.
A farsang története
A farsang évenként ismétlődő, rövidebb-hosszabb ideig tartó időszak, amelyet évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, maskarás felvonulások jellemeznek.
A farsang időszaka vízkereszttel (január 6.) kezdődik és a húsvétvasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetével zárul. A farsang lehet hosszú vagy rövid időtartamú, attól függ, hogy mikorra esik húsvétvasárnap. Ettől a naptól kell visszaszámítani negyven napot és így kapjuk meg a nagyböjt időszakának kezdetét, a hamvazószerdát.
A farsang a vaschang bajor-osztrák jövevényszóból származik, ami eredetileg csak a böjt előtti napokat jelölte. Magyar elnevezésként a 15. században tűnt fel.
A farsangi szokások - többnyire február hónapban - farsang végére, farsang farkára összpontosultak (farsangvasárnap, farsanghétfő, húshagyókedd). Az előkészületek azonban már a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön (kövércsütörtök vagy zabálócsütörtök) kezdődtek.
Szeged vidékén jó zsíros ételeket főztek és sokat ettek belőle abban a hitben, hogy így bő lesz a termés és kövérre híznak a disznók. Az Ipoly menti falvakban kövércsütörtökön húst, pogácsát, tepertőt, kolbászt, káposztát ettek. A Mura-vidéki falvakban disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka bőséges fogyasztásával ünnepelték a farsangot.
A farsangi ételek maradékát megszárították, porrá törték, beteg jószágot gyógyítottak vele. A Szerémségben az első napon fánkot sütöttek, hogy ne vigye el a vihar a háztetőt.
Jellegzetes farsangi étel - a Tápió menti falvakban is - a farsangi fánk, melyet itt többnyire pampuskának neveznek. Ezzel kínálják a látogatókat, és a köszöntőknek is ebből adnak. A másik jellegzetes étel a herőce vagy forgácsfánk. Emellett népszerű volt ilyenkor a kocsonya, amiből a bálra is vittek.
Minden vidéken arra törekedtek, hogy az ételeket hamvazószerdáig elfogyasszák, mert akkor kezdődik a böjt. A hamvazószerda utáni napot csonkacsütörtöknek hívják, mert eddig lehet elfogyasztani a farsangi ételek maradékát. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig - kivéve zabálócsütörtököt - a katolikusok sokfelé nem ettek húst és zsíros ételeket.
Farsangi jókívánságok
Mint minden jeles ünnephez, a farsanghoz is szervesen hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Ezek igen változatosak voltak: ilyenkor igyekeztek biztosítani az elkövetkezendő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát a kimondott szó mágikus erejével.
A ma Csehszlovákiához tartozó Paláston régebben a felnőttek lepedőbe, medvebőrbe öltözve járták a házakat. Kolbászt, szalonnát vagy farsangi fánkot kaptak. A Dunántúlon vízkereszttől húshagyókeddig fiúgyerekek jártak csoportosan házról házra. Ünnepet köszöntő, jókívánságmondó, adománykérő énekekkel:
"Óh, óh farsang kedves idő,
Elmúlt már az óesztendő,
Ez újban is vigadjanak,
Ha nem adnak szalonnát,
Farkas hordja a disznát,
Ha nem adnak tojáskát,
Girind (görény) hordja a tyúkját."
Termékenységvarázslat
A Baranya megyei Ócsárdon a gazdasszony kukoricát szórt a farsangolók lába elé, hogy minél több csirkéje keljen ki, mint ahogy a letaposott kukorica is kikel.
Farsangi hiedelmek
A jellegzetes farsangi ételek kapcsán már szó volt arról, hogy ezeket a bő termés reményében fogyasztották. Akárcsak a többi jeles ünnepen, más módon is igyekeztek befolyásolni vagy megjósolni az elkövetkezendő időszak szerencséjét.
A farsangi napok nemcsak az evés-ivásról, mulatozásról szóltak, egyben gonoszűző, termésvarázsló, időjósló és bizonyos munkákat tiltó napok is voltak. A Mura-vidéken például ilyenkor is megveregetik a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek. Ekkor kell mákot vetni, hogy majd ne legyen férges. Régen azért nem mostak a farsangi napokon, nehogy sok bolha legyen a háznál.
Farsangi időjóslás
A farsangi időjárásból is jósoltak a következő év termésére, termékenységére. Egyes vidékeken úgy tartották, ha húshagyókedden csillagos az ég, sok tojás lesz abban az évben, illetve a húshagyókeddi napsugár bő esztendőt jelez.