Kedves most! Már csak azért sem indíthat be egy gondolat szervi elváltozást, mert ahogy Te is írtad korábban, az öntudatlan érzelmi reakció, ami megadja a kezdő lökést. A gondolkodás egy tudatos jelenség, az ego tevékenysége. Éppen azért kép közbe az agy, mert az ego elbukik a konfliktusra történő értelmes válaszadással, így a természet elővesz egy régi, bevált programot. Ha nem hiszed, tedd próbára a GNM-et, én is nap mint nap ezt teszem.
A legjobb egy korábbi megbetegedésen kísérletezni az esetfeltárással.
Az pedig
természetes, hogy azok, akiknél rákot diagnosztizálnak, diagnózisuk következményeképp tehetetlennek érzik magukat. Hiszen a rák még mindig korunk egyik legnagyobb mumusa, egy "alattomos kórnak" ismerik, ami ellen vagy tud tenni az orvos, vagy nem, a páciens teljesen kiszolgáltatott. Ha este az UFÓ-k megtámadnák és lerombolnák a várost, ahol élek, le merem fogadni, én is iszonyatosan tehetetlennek érezném magamat. Könnyen ugrálok én konzulensként, de aki nem ismeri a GNM-et, annak a rák olyan, mint nekem az UFÓ-k: ismeretlen, félelmetes, veszélyes. Természetes, hogy tehetetlennek érzik magukat.
kolonte írta:
a tehetetlenség érzése lehet-e valamiféle konstelláció következménye?
Kedves kolonte! Ezen még nem gondolkodtam. Nem ismerek olyan konstellációt, aminek a tartalma kifejezetten tehetetlenség volna, viszont a kérdés nagyon érdekes, megéri eltöprengeni rajta.
Azok kedvéért, akik ismerkednek az Új Medicinával, leírnám, hogy
a konstelláció ugyanannál az agy résznél a jobb és bal féltekében egyidejűleg fennálló két aktív konfliktus esetében jön létre (vagy lehet, hogy egyik vagy mindkettő epikrízisben van). A konstelláció ideje alatt az ember képtelen tisztán látni önmagát, megváltozott tudatállapotban van, "egy kicsit meg van kattanva"...
Hamer doktor nem csupán a fizikai elváltozások valódi okait tárta fel, de a napjainkban elmezavarként, mentális problémaként ismert lelki elváltozások valódi okait is: aki mentálisan furcsán viselkedik, az minden bizonnyal konstellált állapotban van. Könnyen ráfogják ezekre az emberekre, hogy lelki sérültek, holott, ha megoldódnak a konfliktusok, amik konstellációban tartják őket, akkor szinte varázsütésre visszanyerik a normális énjüket, valódi önmagukat.
Az
agytörzsi konstellációknál például elképedtség, tájékozódási képesség elvesztése lép fel (ilyenek azok az emberek, akik a sarki közértből nem találnak haza), de azt nem tudom, hogy az illető ilyen esetben tényleg tehetetlennek érzi-e magát. Szerintem benne ez nem tudatosul, csak a környezetében, ő elvan a saját kis furcsa világában, nem igazán önmaga, nem ura a helyzetnek. Ilyenkor a "robotpilóta" vezet.
Más a helyzet a
nagyagy kéregállomány konstellációkkal. Itt, attól függően, hogy melyik konfliktus kerül túlsúlyba, az illető mániásan vagy depresszíven viselkedhet (l.: mérlegszabályok). Olyan konstelláció, aminek kifejezetten tehetetlenség lenne a tartalma, tudomásom szerint nincs, viszont egy ilyen konstelláció néha eléggé meg tudja viselni az embert, és elképzelhető, hogy következménykonfliktusként fellép tehetetlenség.
Egyszer volt szerencsém egy agresszív konstellációhoz, állandóan billegett: hol depresszív (befelé agresszív, sírás), hol mániás (kifelé agresszív, asztalborogatás) voltam. Az érzelmi hullámvasút hosszú távon nagyon meg tudja viselni az embert, különösen akkor, ha észreveszi, hogy nem oké a lelkivilága. Viszont, ha nem ismeri a Germán Új Medicinát, fogalma sincs, hogyan lásson neki a kilábalásnak, itt ugyanis csak adott sorrendben lehet feloldani a konfliktusokat. Ám, ha nem látja önmagát tisztán, nem látja tisztán a konfliktusokat sem.
Jöhet a tehetetlenség... különösen akkor, ha az illető mégiscsak konfrontálódik a valósággal, és ha esetleg mániás állapotban van, akkor még meg is próbálja a tényleges valóságot hozzáigazítani a saját valóságához. Úgy látom azonban, hogy a tehetetlenség nem a konstelláció tartalma, hanem
következménykonfliktus, amiatt, hogy
az ember nem tudja elfogadni a valóságot, de ahhoz kevés, hogy ténylegesen, fizikailag megváltoztassa, magához igazítsa, vagy egyszerűen azért, mert nem tudja, miért nem önmaga, miért nem ura a helyzetnek.
Kolonte, Te hogy látod? Van ezzel kapcsolatos tapasztalatod?
Egy vicc jutott eszembe a konstellációról és a megváltozott tudatállapotról, szerintem találó:
Kegyetlenül tapossa a gázt egy ember, amikor bemondják a közlekedési hírekben, hogy egy őrült a forgalommal szemben száguldozik az autópályán. Emberünk körülnéz és felháborodik: "Mi az, hogy egy?! Mindenki!!!"