Ünnepeink: KARÁCSONY

Komáromi János - Karácsonyi csillag

Pósa Lajos A hó

A hó.

Kiszakadt az angyaloknak
Párnája, dunnája,
Hull a pehely az udvarra,
Erdőre, pusztára.
Nyisd ki, baba, tenyeredet!
Fogd meg jól, fogd meg jól!
Vigyázz, vigyázz, el ne szálljon
Rózsás kis markodból!
Megy a baba pelyhet szedni
Párnába, dunnába:
Jól megfogja, de elolvad
Rózsás kis markába.
Álmélkodik, bámészkodik
A baba, a bohó -
Nem pehely az, kis báránykám,
Hanem hó, hanem hó.
Nini! nézd csak, de szépek a
Mezőcskék, hegyecskék!
Az angyalok fehér hóval
Behúzták, befedték.
Száll az égből, szállingózik,
Hull a hó, hull a hó -
Szegény földnek a hidegben
Jó meleg takaró!

Mindenki Karácsonya - projekt

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--> Mindenki Karácsonya

projekt

Császártöltés
Óvoda

műsorterv

karácsonyra

<center>[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1][SIZE=+1]Wass Albert: Magyar karácsony az égben

[/SIZE][/SIZE][/FONT]</center> [FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Aki még nem tudott róla, ám tudja meg: hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterem-be, ahol várja őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a menny-ország népe azon a karácsony. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja s a szorgos angyalok nyomban aláindulnak velök a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiába-való, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönn karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja ezt mindenki. [/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönn az égben.
Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a menny-ország lakóit s tudatták velök, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönn. [/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Ilyesmi még nem történ amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek és helyesnek, s így is történt. [/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Mikor aztán megszólaltak odalenn a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönn, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a
nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást és a kinn várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt s elrejtőzött a karácsonyfa lehajtó ágai alá! [/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette fel a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utoljára vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadta a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a Magyar Karácsonyfán! [/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Elsőnek ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú sorban. "Pro libertate", suttogta a Nagyságos Fejedelem s Petőfi Sándor keze reszketett amikor kinyúl a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé.
S rendre kigyúlt az egész magyar történelem s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előrelépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét s felsírt a húrokon a magyar "Mennyből az angyal." De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Új Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a mennyei padlót. [/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Majd az Úr Jézus jelt adott megint s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta a fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetből valók sorra kerülhettek már csak úgy roskadozott a fa a tehertől. [/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Sok-sok időbe került míg a mennyeknek minden lakója odajárul-hatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta a világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamennyit s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak hogy batyuba kössék a sok égi kincset s alászáll-janak vele kicsi Magyarhonba. [/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka aki elejtette az aranycsengőt kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat s kézenfogva elővezette onnan a szeplős kicsike angyalt. "Hát te minek bújtál oda?" kérdezte tőle, mosolyogva. "Restellem magamat" vallotta be a szeplős, "elejtettem volt azt a csengőt, lássa". "Oh, hát te voltál az!" nevetett az Úr. "Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged nem láttalak eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?" "Katinka a nevem s Budapestről jöttem" felelte a vézna, szeplős kicsi angyal, "November negyedikén, Uram!" [/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csöndet. "Isten hozott, Katika," mondta jóságosan s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet, "aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?" "Küldtem, Uram." Felelte Katika s elpirult a szeplői alatt. "Aztán mit küldtél?" kíváncsiskodott az Úr Jézus, "Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?" A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. "Nem imádságot küldtem" vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. "Nem-é? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?" "Kenyeret," felelte szepegve Katika, "szép, fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is." " tette hozzá bizalmasan, "S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már." [/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Mély döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek.
Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból. [/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kicsi lányt. "Jól tetted, Katika!", mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, "sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemben, amikor lenn jártam a Földön. Kenyeret." [/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg mamából kitört az elfojtott zokogás. Katinka kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. "Ne sírj, mama," kiáltotta hangos csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot, "anyuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!" [/SIZE][/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica][SIZE=-1]Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: nyáriasan kisütött a nap Magyarország fölött!!!"[/SIZE][/FONT]

Karácsony

Ajtó nyílik,csengő csendül
kisgyermek a szobába perdül.
Szeme kerek,szája tátva,
gyermek lelke a csodát várja.

Szikrázik a csillagszóró,
kristálygömbön felvillanó,
bevilágítja a szobát,
megmutatja a nagy csodát.

H. M. R.: A karácsonyi ajtó

Tóthárpád Ferenc: Ugye, hallod szavam?

Tóthárpád Ferenc: Ugye, hallod szavam?

Karácsony van! Kisjézusom,
ugye, hallod szavam?
Segíts nekem, hogy még jobban
ismerhessem magam!
Segíts, hogy a testvéremnek
jó testvére legyek,
szeretetem tőled kapjam,
és hogy szeressenek!
Segíts, hogy a szüleimnek
jó gyermeke legyek,
Megérthessem a világot
és az embereket!
Karácsony van, Kisjézusom!
Téged ünnepelünk.
Hit, a béke s a szeretet
legyen mindig velünk!

Benedekfi Katalin és Kulcsár Sándor - Csengettyű, Csengettyű

Benedekfi Katalin és Kulcsár Sándor - Csengettyű, Csengettyű


1. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Csengettyű, csengettyű
2. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Csilingelő aranydoboz
3. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Békés legyen a karácsony
4. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Csendes éj, álmodó éj
5. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Ave Maria
6. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Szegények királya
7. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Megjött a Mikulás
8. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Áldott karácsonyi éj
9. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Mennyből az angyal
10. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Itt van már karácsony
11. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Pásztorok, pásztorok
12. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Kis karácsony, nagy karácsony
13. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Angyalkórus énekel
14. -Benedekfi Kat.és Kulcsár Sánd. - Fehér hegyek közt

[HIDE]http://data.hu/get/3212839/Benedekfi_Katalin_es_Kulcsar_Sandor_-_Csengettyu_Csengettyu.zip[/HIDE]

Egyszer volt, hol nem volt...szóval mióta világ a világ, egyszer volt, hogy semmi nem volt. Mondhatnánk azt is, hogy ha az ember körbenézett, mindenfelé csak a rengeteg nagy vizet látta, sehol egy kis szárazföld, hegy, de még egy kis pálmafás szigetecske se volt. De hát ezt se mondhatjuk, merthogy egy fia ember se volt a földön.
Ezen a nagy rengeteg vizen se látott az ember egyetlen hajót, óceánjárót, de még csak egy kempingvitorlást, vagy hajótörött mentőcsónakot se.
Képzelhetitek milyen egyedül érezte magát Noé és Noémi. Csak ők maradtak meg a nagy özönvíz után, rozzant bárkájuk egyedül bolyongott a nagy semmiségben. Napjaikra egyébként mondhatnánk, hogy mesébe illőek, hány de hány ember szeretné, ha egész nap nem kellene csinálnia semmit. Noé naphosszat csak horgászott, vagy ha éppen valamit kellett javítani a hajón, akkor azt foltozgatta, toldozgatta, de azt se kellett elkapkodnia. Nem volt senki, aki nógatta volna. Noémi, Noé felesége jó sokáig aludhatott, nem rántotta le róla senki a takarót, hogy kelj fel kislányom, menni kell iskolába, vagy munkába, vagy mittudoménhova, csak kelj már fel és menj valahova. Délben megfőzte az ebédet, szerencsére jól bepakoltak annak idején, de ha nem akart főzni, akkor szárazat ettek. Noé nem üvöltözött vele, mint sok férfi, amikor munkából hazajön, és követeli, hogy asszony, mi a zaba, és ha nincs zaba, akkor üvölt. Legalább valami szárazat látunk, mondta ilyenkor, és vágyakozóan néztek a szárazföld felé, ami a hajó orrában volt egy kis cserépben. Esténként kártyáztak. Elég unalmas volt örökké huszonegyezni meg hatvanhatot játszani, de hát Zoá az eleven csimpánz, mindig csalt az ultiban, ezért vele nem játszottak, a többi állat meg nem állt még a domesztikáció magas fokán.
Szóval így telt az életük.
Egy téli napon, amit persze nem érzékelhettek télnek, mert valahol az egyenlítő környékén hajóztak, Noé korán ébredt.
– Jaj, már megint fel kell kelnem, zsörtölődött magában. És olyan rosszul is aludtam. Szörnyű, mióta ezen a bárkán kell élnünk, azóta nem tudok rendesen aludni.
Bezzeg Noémi, ő tud. Őt nem érdeklik a viharok, meg a hánykolódás a tengeren. Ő csak alszik. Amikor felébred, megnézi a naptárban, hogy mi a dolga aznapra, aztán visszaalszik. Úgyis mindennap csak főznie kell. No nézzük csak, hogy mára mit írt. Ajándékozás...mi a szösz.
Kinek kell venni ajándékot, hiszen már évek óta nem jön senki vendégségbe, a Nagyfőnök is csak rádiótelefonon érintkezik velünk.
Aztán jobban megnézte a naptárt, és örömmel kiáltott fel:
– Jaj, hát ma Karácsony van.
Lelkesedése azonban azonnal lelohadt, mert eszébe jutott, hogy nem vett Noéminek semmit, és bizony ma dolgoznia is kell, meg kell faragnia a karácsonyfát.
– Noémi, Noémi, hol a karácsonyfa, keltegette Noémit Noé.
– Mi van Noé, miért nem hagysz aludni, kérdezte Noémi, az utolsó szavakat alig kimondva, mivel újra elaludt.
– Noémi, hol van a karácsonyfa. Mond meg drágám, hová dugtad, hallod kelj fel, mondd meg hol van a karácsonyfa.
– Hogyhogy, hová dugtam, kérdezte Noémi elég bosszúsan, mert Noé végképp kiverte az álmot a szeméből. Noé, a kará- csonyfa mindig a férfiak feladata. Tudod, hogy én csak a dísze- ket csinálom. A fát te raktad föl a bárkára.
Noé gondolkozott, hogy hová is rejthette e1 a karácsonyfát, de nem jutott az eszébe. Kis csend után, döbbenten szólalt meg.
– Noémi, én ...én ott felejtettem.
– Hol, hol felejtetted te a karácsonyfát? – ugrott ki az ágyból Noémi, mert nagyon fájt volna neki, ha nem lett volna kará- csonyfája, az csak egyszer fordult elő, még kislánykorában, amikor pont karácsonykor vették ki a manduláját, de még ott is volt a kórház kertjében egy feldíszített fenyőfaKARÁCSONYI MESE NOÉRÓL ÉS NOÉMIRŐL
(Vigyázat csalok)
Egyszer volt, hol nem.
– A parton, a parton felejtettem, mondta Noé.
– Tudtam, sejtettem, hogy ilyen vagy. Ez lett volna az első közös karácsonyunk, és te elrontottad. Miért nem lehetett azt a fát berakni. Bezzeg ami neked kell, azt elhoztad. Teli van a hajófenék Népsporttal, és mikor mondtam, hogy csak egyet hozzál abból is, arra hivatkoztál, hogy mindegyik számban más van. Meg a sok söröshordó, van vagy ötszáz féle, persze te azt mondtad, hogy minden kortynak más az íze, meg hogy kétszer nem ihatunk ugyanabból a pohárból, és valami görög filozófusra hivatkoztál. És az állatokból is beraktál egy-egy párat, mert élvezed, hogy az állatok azt csinálnak, amit mondasz nekik, ... csak a fa, az én, a Mi karácsonyfánkat felejtetted el.
És Noémi keservesen zokogott.
– Mert olyan gyorsan kellett mindent, úgy jött az az özönvíz, próbálkozott Noé.
– Özönvíz, özönvíz, neked inkább tüzesvíz. Egyébként is mért nem beszélted meg a Nagyfőnökkel, hogy várjon még néhány napot, vagy küldje azt az özönvizet részletre.
– De ...
– Nincs de, Noé, erősködött Noémi. Megtörölte az orrát.
– Te Noé, én szétszaggatom az orrvitorládat, ha nem lesz karácsonyfa. Azonnal menj, és könyörögj a Nagyfőnökhöz, hogy adjon neked Karácsonyfát. De tüstént.
Mit tehetett volna Noé, kiment a fedélzetre, mert egy telefonfülkét is magával hozott, a biztonság kedvéért, úgyis volt egy fém húszasa, amit bedobott, annyi ideig tudott beszélni, aztán kivette a perselyből, és újra tárcsázhatott, szóval Noé kiment a fedélzetre és felhívta a Nagyfőnököt.
A hívás kicsengett.
Még szerencse, gondolta Noé. Régebben Karácsonykor mindig foglaltak voltak a vonalak.
Mély dörgő hangot hallott.
Noé nem szólt semmit a telefonba, de az „isten tudja honnan” tudta Isten, hogy ő van a vonalban.
Persze rajtuk kívül senki nem volt a nagy semmiségben.
– Halló, itt Isten, kivel beszélek. Á te vagy az Noé. Már akartalak hívni. Kellemes Karácsonyt...hogy, hogy nincs karácsonyfátok...hahhaha... hát mért nem raktad fel a bárkára ... Noé, ne mentegetőzz, a rinocéroszt, meg a dinoszauruszt pofátlanul volt kedved itt hagyni, hadd pusztuljanak el, akkor ne beszélj nekem megértésről, meg szeretetről...hogy én küldjek neked, ember te megőrültél, hogy mindent tőlem vársz. Egész évben le se szartok, aztán meg állandóan tőlem várjátok a segítséget...hogy vegyek a piacon, tudod te mennyibe kerül métere a fenyőfának, ráadásul ezüstfenyőt akarsz, képzeld már el, ha mindenkinek én vennék, ötmilliárd ember, mondjuk egymilliárd fa, ebben benne vannak a vállalati ünnepségek is, tudod te mennyi pénz az... mi, hogy mért nem nyerek a Casinóban... ugyan, hát nem emlékszel, hogy már Eistein megmondta, Isten nem kockajátékos... No-jé, hagyjál békén, oldd meg a problémádat magad.
És Isten letette a telefont.
Noé nem tudta, mit tegyen. Olyan még a mesékben sincs, hogy egy családnak ne legyen karácsonyfája. Még a kisnyug- díjasok, akiknek nem telik fél méter fára se, még azok is összeszedik a lehullott fenyőágakat.
De itt amerre elnézett nem látott rnást, csak a végtelen nagy vizet. Nem sokáig gondolkodhatott, mert Noémi jelent meg a fedélzeten.
– No, beszéltél vele? – kérezte.
– Igen... –Ne haragudj az előbbiért, próbált békülni Noémi, de tudod, akkor ébredtem, és az jutott eszembe, hogy milyen egy Karácsony karácsonyfa nélkül.
– Ezt mondta Ő is. Hogy nem ad! Érted Noémi, nekünk már az Isten sem ad karácsonyfát. És még azt is mondta, hogy lehet anélkül is jó, mondta Noé.
– Szeretsz? – tette hozzá némi hallgatás után.
Noémi nézte Noét. Most mit csináljon. Rajta kívül nem volt más férfi a bárkán. Jobbról nem álmodhatott.
– Igen, mondta.
– Látod. Legyek elég. Én neked. Tudod, nem hozhattam el az összes fenyőt. Egyébként is a tűlevelek január elejére lehullanak, beleragadnának a bárka puha szőnyegébe, és csak veszekednénk azon, hogy ki porszívózzon fel naponta. Noémi, legyek elég én neked.
– Jó, de akkor díszítsük fel egymást, mondta Noémi, és már újra az a vidám lány volt, amilyen az év összes többi napján szokott lenni.
– Jaj de jó, ujjongott Noé, mint egy kisgyerek. Te díszítesz, én meg alád rakom az ajándékot.
– Ne bohóckodj, simogatta meg Noé Noémit. De tudod mit, jó, én tényleg alád rakom.
Már megjelentek a sárga csíkok a végtelen víz alján. Esteledett.
Noé és Noémi ültek a fedélzeten, és egymás szavába vágva kacagtak.
– Te is tonettszéket vettél, hahhaha, akkor üljünk le ide a fedélzetre.
– Noémi, nekem többet érsz mindennél, hadd akasszam ezt a kis csengőt a füledbe hogy mindig tudjam merre jársz, s a csengő hangja mindig eszedbe juttasson.
– Én meg hadd rakjam rád a színes villanyégőket, hogy ha éjszaka a hajóhídon állsz, olyan legyé1 mint egy világítótorony.
– Én meg orrodba a szaloncukrot...
...rád meg árvalányhajat...
...szemed mint a csillagszóró...
...a te lúdtalpad meg mint a karácsonyfatartó...
...hűűűlyeee...
És nevettek, és talán boldogabb Karácsonyuk volt, mint vala bármikor is, amikor igazi fájuk volt, alatta ajándékokkal.
Az ég egyre vörösebb lett.
Hirtelen madarak jelentek meg az égen. Régen nem látták már őket.
– Nézd csak! Karácsonymadarak, kiáltott fel Noémi.
–Tényleg. Belőlük egy párat sem tudtam hozni, sóhajtott fel Noé. Talán ezt küldte a Nagyfőnök ajándékba.
– Milyen szépek, és szabadok. Nekik nem kell leszállni soha, állandóan csak siklanak a levegőben, boldogan. Nem bolyon- ganak úgy a végtelenben mint mi, nem kell állandóan a partot keresniük, szomorodott el Noémi, és eszébe jutott, hogy holnap- tól minden olyan végtelen unalmas lesz, mint a kihalt tenger.
– Bolondom, nekünk se kell sokáig bolyongani, meglátod, minden olyan szép lesz, mint a mesében, mondta Noé.
És Noémi már nem törődött semmivel, se a semmivel, se a mesékkel, csak nézte Noét. Meghúzta a fülét, ami úgy csilingelt, hogy Zoá a csimpánz felszaladt az árbócrúd tetejére.
–Boldog Karácsonyt, kis tűlevelű világítótornyom.
És köröttük ott volt, hol nem volt, a nagy végtelen semmi.

A nap éppen lement, amikor az erdő felett elkezdett esni a hó.

No, anyó – mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyen -, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét. Nemsokára a búzamezők fölött kezdenek táncolni a hópihék.
- Gyertek, gyerekek – csalogatták őket a szántóföldek -, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben. A falu már régen elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.
- No, ezt a falut megtréfáljuk – mondták a hópelyhek. – Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük még a háztetőket is.
Voltak kíváncsi hópelyhek is.
Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak, s ezek a kíváncsi hópelyhek a várost akarták látni.
- majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket – mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. – Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.
Azzal a kíváncsi hópelyhek elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.

De mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból.
Lekotorták a havat a tetőkről is, és elsárosodva vitték a többi utcán. Mire delet harangoztak, locs-pocs lett a városi hóból. Így járták meg a kíváncsi hópelyhek.

Egyszer volt, hol nem volt, az angyalok karácsonyra készülődtek a Menyben. Főzték a szaloncukrot, sütötték a mézeskalácsot, a karácsonyi fánkot, csomagolták az ajándékokat a földi gyerekeknek. Mindenki nagyon igyekezett, kivéve Fannit, aki a legfiatalabb volt közöttük, mindenbe beleütötte az orrát, mindent elrontott. A mézeskalácsot például alig vették ki a sütőből, azon melegében felfalta. Olyan torkos volt, hogy nem tudott ellenállni se a mézeskalácsnak, se a fánknak, se a szaloncukornak. Nos, nem nehéz kitalálni, mi történt vele. Szörnyű hascsikarást kapott. Próbált segíteni a többieknek, de a hasa egyre jobban fájt. Nem bírta tovább, le kellett ülnie. Egy kis bárányfelhőre telepedett, és a fájó hasát tapogatta. Óriási könnyek potyogtak a szeméből. Szegény Fanni! Ahogy így üldögélt magában csillagporfoltos orral, nagyon elesettnek látszott. Szent Miklós megsajnálta.
- Nézzük csak, nézzük! Mi a baj? – kérdezte barátságosan-szóval a hasad fáj. Gyere velem! Adok rá valami orvosságot.- Így szólt Szent Miklós, és kézen fogva elvitte magával Fannit. Egy másik felhőbe mentek. Itt őrizte Szent Miklós az orvosságosszekrényt. Kitöltött egy evőkanál hascsikarás-csillapítót, és beadta Fanninak. Alig telt el fél óra, és Fanni máris sokkal jobban érezte magát. Elment hát a zeneórára a többi angyallal együtt. Szent Miklós figyelmesen hallgatta az éneklő, flótázó angyalokat, köztük Fanni is, aki ott fuvolázott a közelében. Egyszerre csak furcsa hangokra lett figyelmes. Tölcsért formált tenyeréből a füle köré, úgy hallgatózott.
- Ki játszik ilyen szörnyű hamisan? – kérdezte. A kis Fanni hiába próbált elbújni hirtelen az egyik szomszédja, egy magasabb angyal háta mögé, Szent Miklós észre vette.
– Ejnye, Fanni! – mondta – úgy játszol, mintha flótádnak volna hascsikarása, nem pedig neked. Gyere vissza inkább holnap, addig pedig gyakorolj! Szegény kis Fanni nagyon szomorú lett. Félre húzódott egy felhő szélére, és onnan hallgatta az angyalok zenéjét, amely olyan lágy volt, olyan andalító, hogy menten elaludt tőle…
És ahogyan elaludt, azonnal le is bukfencezett a felhő széléről. Azt se tudta, hol van, mi történik vele, csak esett, esett le a föld felé. Alig volt pár méter hátra, amikor eszébe jutottak a szárnyai. Szerencsére még idejében kiterjesztette őket, és így egyetlen porcikáját sem törte össze. Éppen egy hóbuckára huppant. Körülnézett. Látta, hogy a távolból egy hóval borított kis város fényei pislognak feléje…
Fanni nagyon kíváncsi volt, milyen is lehet a Föld. Amikor meglátta az első kivilágított ablakot, gyorsan bekukkantott rajta. Égő gyertyákkal feldíszített óriási, csodás karácsonyfát látott a szoba közepén, körülötte sok-sok játékot. Egy kisfiú lépett be a szobába. Péternek hívták. Lehajolt a játékmackójáért, és amikor fölnézett az ablakra, megpillantotta Fannit.
- Ejnye! – gondolta. – biztosan álmodom. Péter megdörzsölte a szemét, és Fanni eltűnt. Otthagyott azonban egy kis csillagporfoltot, amely az orráról ragadt az üvegre. Azon az estén elvitték Pétert, a szülei karácsonyi istentiszteletre. A templomba vezető úton Péter újra meglátta Fannit. Boldogan mutatta szüleinek. Még föl is kiáltott: - Nézzétek! Nézzétek! Ott van az én angyalom. És ott van a havon a csillagpor is! – Jól van – Mondta az anyja elnéző türelemmel. – De most sietnünk kell, különben elkésünk. Péter és szülei beléptek a templomba. Péter szerette hallgatni a templomi énekeket. Az imádság végeztével a kórus rázendített: „Csendes éj, szentséges éj…” Péter egy csodálatos hangot hallott egy ezüsthangot, amely mindenek fölött szárnyalt. Ámulva nézett körül. Egy oszlop tetején, éppen a mennyezet alatt meglátta Fannit. Ő énekelt olyan csodálatosan. Péter boldogan mosolygott feléje, és az anyja visszamosolygott rá. Fanni még azon az éjszakán felszállt a menybe, ahol már nagyon keresték. A földi kirándulás nem volt hiábavaló. Sikerült barátságot kötnie egy kisfiúval, Péterrel. És megtudta, hogy a Földön is jó lenni mikor énekkel magasztalja mindenki az urat. Ráadásul sikerült fölfedezni a saját hangját, azt, hogy milyen szépen tud énekelni. Szent Miklós örülni fog – mosolyodott el.- holnap elénekelem neki a kedvenc karácsonyi énekemet: „Csendes éj, szentséges éj, kisdednek álma mély…”

Kilyén Ilka - Karácsonyi népdalok

Kilyén Ilka - Karácsonyi népdalok

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->
1. Kilyén Ilka & Ilka - Betlehem kis falucskában (Szentmáté) (3:56)
2. Kilyén Ilka & Ilka - Betlehem, Betlehem (Kalotaszeg) (0:55)
3. Kilyén Ilka & Ilka - Egy asszonynak hét leánya (Hédervár) (0:28)
4. Kilyén Ilka & Ilka - Egy szép szuz (Bükkszék) (2:24)
5. Kilyén Ilka & Ilka - Elindula József (Lészped) (1:21)
6. Kilyén Ilka & Ilka - Gyere, Gyurka öcsém (Hédervár) (0:35)
7. Kilyén Ilka & Ilka - Gyermek születék (Csíkszereda) (2:42)
8. Kilyén Ilka & Ilka - Karácsony estéjén (Szentmáté) (5:31)
9. Kilyén Ilka & Ilka - Karácsonyi éjfélóra (Bükkaranyos) (0:47)
10. Kilyén Ilka & Ilka - Kedves álmot (Lészped) (1:29)
11. Kilyén Ilka & Ilka - Kimennék, kimennék (Szentmáté) (6:11)
12. Kilyén Ilka & Ilka - Könyörülj méltósággal (Klézse) (4:01)
13. Kilyén Ilka & Ilka - Magam megijedtem (Hédervár) (0:46)
14. Kilyén Ilka & Ilka - Nyisd meg Uram! (Abaúj megye) (3:30)
15. Kilyén Ilka & Ilka - Paradicsom kokertjébe (Szépkenyeruszentmárton) (1:58)
16. Kilyén Ilka & Ilka - Született szuz leánytól (Andrásfalva) (1:18)
17. Kilyén Ilka & Ilka - Születésén Jézusnak (Lészped) (1:28)
18. Kilyén Ilka - Én fölkelék (Lészped)


[HIDE]http://data.hu/get/3216495/Kilyen_Ilka_-_Karacsonyi_nepdalok.zip[/HIDE]

Alföldi Géza:

Ha nálunk született volna...


Népszámlálás volt Betlehemben, –
így szól a Karácsony története, –
s akkor született meg egy istállóban
az Úr egy Fia, – Mária Gyermeke…
Nem volt, ki szállást adjon nékik.
Barmok lehelték rá a meleget.
Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója,
Meséli a monda… Mert ott született!
De Cegléden, vagy Kecskeméten,
a Hortobágyon ha született volna,
az első Karácsony igaz történetéről
így szólna ma a bibliai monda:
… Rozál épp az udvart seperte.
János meg a jószágnak almozott.
A kis Péterke az öreg kandúrral játszott.
A Puli, az meg hátul kalandozott.
Akkor ért a ház elé József.
Jó tejszagot lehelt a méla csönd.
Mária, fáradtan, alig vonszolta magát
S a kerítésen át József beköszönt.
Rozál fogadta hangos szóval:
– Mi szél sodorta erre kendteket? –
– Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony
s pihenni kéne, mert – ránk esteledett.
Kerestünk födélt a korcsmában.
De szállást a bérlője nem adott.
Hej pedig az asszony az utolsóban van már,
de hiába – nincs pénz, mert szegény vagyok…
Már istálló is elég lenne,
Csak tető legyen már fejünk felett… –
Rozál a seprűjét a falnak támasztotta,
Bodri a kiskapuig settenkedett.
– Takarodsz vissza, beste lelke!
Kerüljenek csak kietek bentébb!
Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál.
Hogy elfáradt, szegény!… Eszem a lelkét!…–
Szélesre tárta a kiskaput.
Mária arca, mint viasz: sápadt.
– Ne ugass már, Bodri!… Hát nem látod, hogy vendég?!
Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak!
Jöjjön csak, lelkem, segítek én…
Támaszkodjék rám!… Óvatost lépjen!…
Úgy-úgy, lelkem!… Kend meg csukja be csak a kaput,
de siessen, oszt maga is segéljen!…–
János is sebten előkerült.
Kemény keze még a villát fogta.
– Utasok… Nincsen szállásuk… S beteg az asszony…
Behívtam őket…– Mért ne tettek volna?
– Az asszonynak vess tiszta ágyat!
Az ember meg a lócán elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál…
Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!…–
A Bodri is odasündörgött.
Péter a butykossal máris kocog.
S ameddig az asszony megvetette az ágyat,
János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.
Máriát már a fájdalom rázta.
A párnák között csöndesen feküdt.
S amíg az asszony terít, megnyugodva látja,
Hogy János a szobába épen befűt.
A kemencében lángolt a tűz.
Rozál az ágynál csendesen állt ott
És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga,
Mint békesség, csendesen leszállott…
Kint az égen holdfény ragyogott.
Házra, tájra ezüstszín-port hintett.
S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában,
ím, megszületett a régenvárt Kisded…
A szomszédságból akadt bölcső…
Nagy Andráséktól csipkés kis paplan.
S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában,
a kis teknő körül szép kör-alakban…
Jaj de szép… s fiú!… Nézd csak, apjuk!…
Ujjongott Rozál, míg óva mosta… És ígyen született meg az Isten Gyermek…
… Már… hogyha nálunk születhetett volna!…

Betlehemes 2010

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Betlehemes 2010

Mindenki: Szabad betlehemezni?
Szabad!
Mindenki: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Pásztor1: Hát az öreg hun marad? Gyere bé, öreg, gyere bé!
Öreg pásztor: Nem megyek én, mert a füstölt kolbászt a nyakamba akasztjátok.
Pásztor2: Dehogyis akasztjuk, dehogyis akasztjuk! Még, ha valaki akarná, akkor
sem engednénk. Gyere bé, öreg, gyere bé!
Öreg pásztor: Nem megyek én, mert a forró kalácsot a hónom alá dugjátok.
Pásztor3: Dehogyis dugjuk, dehogyis dugjuk. Még, ha valaki akarná, akkor sem
engednénk. Gyere bé, öreg, gyere bé!
Öreg pásztor: Nem megyek én, - na de mégis csak bejövök. Füstölt kolbászos, paszulyos,
paszomántos jó estét kívánok! Már én is itt vagyok. Cifra szűrömön a lyikek-
lyukak igen nagyok. Egész éjjel húzták-vonták, mégsem tudták elvenni tőlem a
farkasok. Lám, én már csak ilyen derék, öreg pásztor ember vagyok.
Tíz-húsz farkastól meg nem riadok, de csak egyet látok, rögtön elszaladok.
Pásztor1: Ittál, öreg, ittál?
Öreg pásztor: Itt állok. Hát aztán ettetek-e már?
Pásztor2: Nem, öreg, nem, csak a csirkecombot nyalogattuk.
Öreg pásztor: Hát aztán ittatok-e már?
Pásztor3: Nem, öreg, nem, csak a kulacs nyakát szopogattuk.
Öreg pásztor: Hát aztán aludtatok-e már?
Pásztor1: Nem, öreg, nem, éppen most akartunk.
Öreg pásztor: Hát akkor aludjunk!
…..
Angyalok: Glória!
Pásztor2: Hallod, öreg! Gomolya!
Öreg pásztor: Bár csak a subám alá gurulna!
Angyalok hangosabban: Glória!
Pásztor3: Hallod, öreg! Bagaria bőrcsizma!
Öreg pásztor: Bár csak az enyém volna!
Angyalok énekelnek:
Betlehem kis falucskában
Karácsonykor, éjfél tájban
Fiú Isten ember lett,
Mint kisgyermek született.

Őt nevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának,
Ki pólyába takarta,
Befektette jászolba.

Az angyalok fenn az égben,
Mennyei nagy fényességben,
Zengették az éneket,
Dicsőség az istennek!
…..
egy kis angyal énekel:
Keljetek föl, pásztorok, pásztorok,
Mert nagy örömet mondok,
Ma született Jézusunk,
Rég óhajtott vígaszunk
.….
Angyalok mind kiabálva: Glóóóóriaaaa!
Pásztor1 álmosan: Hallod, pajtás? Angyaszólás!
Egy másik angyal csilingel 12-őt.
Pásztorok mind énekelnek:
Tizenkettőt ütött az óra,
Kelj fel, pajtás, nézz a csillagra!
Mert nagy ragyogás látszik,
Napfény csillaggal játszik,
Keljünk talpra!
énekelnek:
Pásztorok keljünk fel!
Hamar induljunk el
Betlehem városába,
Rongyos istállócskába.
Siessünk, ne késsünk,
Még az éjjel Betlehembe érhessünk.
Mi Urunknak tiszteletet tehessünk.
Énekelnek:
Ó, te áldott Jutka asszony, kelj fel az ágyadból!
Fiaidat, lányaidat költsd föl az álmukból!
Siessenek túrós, mákos, szilvás lepényt sütni,
Ha akarnak velünk együtt Betlehembe jönni.

Szaladj, Bandi, a padlásra, fogj egy pár galambot!
Te meg, Marci, a pincében töltsd meg a kulacsot!
Egy kulacsot, egy palackot mézes borocskával,
Ha elmegyünk Betlehembe, úgysem vész az kárba,
Úgysem vész az kárba!
Pásztorok, és a nézőközönség isénekelnek:
Menjünk mi is Betlehembe,
Részt venni a nagy örömbe’,
Melyet mennyei atyánk
Árasztott az éjjel ránk!
….
Pásztorok bandukolnak körbe-körbe, és énekelnek:
Csordapásztorok, midőn Betlehembe,
||: csordát őriztek éjjel a mzőben,:||
Isten angyali jövének melléjük,
||: nagy félelemmel telik meg ő szívük:||
Angyalok: énekelnek
Örömet mondok, nagy örömet néktek,
||: Mert ma született a ti üdvösségtek. :||
Megérkeznek
letérdelnek
Öreg Pásztor: Édes, kis Jézuskám! Hiszen takaród sincs, pedig az egészség az a legnagyobb
kincs!Fogadd el, hát tőlem ezt a pásztor szűröm,Majd én az éjszakát nélküle is
tűröm.
Mindenki énekel (a nézők is):
Kirje, Kirje kisdedecske….
Énekelnek tovább:
Rossz a Jézus kis csizmája…
Énekelnek tovább:
Idvezlégy, ó Jézuska…
(vagy 3 más, ismert betlehemest)
Fölállnak.
A pásztorok regölnek:
Adjon az Úristen ennek a gazdának
Száz mérő búzát, száz hektó rozsot,
Tele pincét, kamarát,
Sok kövér marhát
Adjon az Úristen!...

A szereplők meghajolnak: Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Alan Alexander Milne - János király karácsonya

Mese a szeretetról

Mese a karácsonyról, az önfeláldozásról és a szeretetről...

Valamikor réges régen az erdőben élt két fenyőfa. együtt cseperedtek fel, együtt nőttek. Az egyik fiú volt, a másik lány. Nagyon szerették egymást. Úgy érezték minden az övék. Övék az erdő, övék a kismadár, mely rájuk szállt, s minden, minden. Jött a tavasz, minden kizöldült mellettük. Jött a nyár, jött az ősz. Majd jött a tél, s jött az ember. Sokáig bolyongott az erdőben, majd meglátta ezt a két fát, s vette a fejszéjét. Kivágta őket. Fájtak a csapások, de talán az még jobban, hogy szétszakítják őket.
A piacra kerültek, s ott eladták a két fenyőfát. A fiú egy gazdag családhoz került, s a nagy gazdagság, a sok ajándék, a rengeteg dísz hamar elfelejtette vele szerelmesét. Sok - sok díszes ajándék került alá. S, boldog volt. Hát igen. Ez az igazi élet! -gondolta.
Eközben a lány-fenyő egy szegény családnál állt. Néhány vacak kis dísz, ajándék... semmi. A lány nagyon elkeseredett. Lám, hiába éltem. Itt kell befejeznem. Mi lehet a szerelmemmel? - kesergett.
Elérkezett Karácsony, a szeretet ünnepe. Az egész föld ünnepelt, s boldog volt, hiszen gyermek született, fiú adatott nekünk. Mindenki boldog volt... Mindenki... Mindenki? Nem. Ott, ahova afiú-fenyő került veszekedés volt. A pénz. Már megint a pénz. S a férj otthagyta feleségét karácsony szent ünnepén.
Eközben a másik családnál nagy szeretetben voltak. Lehet, hogy nem volt ajándék, de sokal többet kaptak a gyerekek: szeretetet. Azt, aminél több nem adható.
Elérkezett Vízkereszt ünnepe, s a két fa a szénégetőnél találkozott. Hiába éltem - kesergett a fiú. Á, dehogy - szólt a lány- nem az a lényeg, hogy gazdag vagy, vagy éppen szegény, hanem csak annyi, hogy szeretettel vagy-e a másik iránt. Szeretettel a másik iránt.
S egymást átölelve égtek el, a szénégető kemencéjében.

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>
Egy törpe csengővel csenget.
Törpék: -Aranycsengő csilingel,
Karácsonyról énekel.
Megérkezett, jaj, de jó,
Minden csupa fehér hó!
Dalra (Ember, ember, december ) bevonulás, fűrészelnek, vágják a fákat a törpék. Szánkón húzzák, egyetlen fenyőt nem vágnak ki.
Törpe 1.: - Ezt a fenyőt nem vágjuk ki, túlságosan girbe-görbe, és a teteje is letörött, nem való karácsonyfának.
Törpe 2.: -Nem bizony, ugyan ki örülne egy ilyen karácsonyfának?
Törpék dalra (Ember, ember, december ) kivonulnak. Angyali zenére (Szálljatok le…) két angyal repült át az erdőn. A kis fenyő keservesen sírdogál.
Kis fenyő: - Ajaj, jaj nekem, olyan szomorú a kis szívem…
Angyalok: -Mért sírsz kis fenyő?
Kis fenyő: -Tudod, én nem kellek senkinek sem, mert túlságosan kicsi és görbe vagyok, sohasem lehet belőlem igazi karácsonyfa!
Angyal 1: - Ne búsulj kis fenyő, nézd csak, neked adok néhány szálat az aranyhajamból.
Az angyal a kisfenyő köré tekeri az aranyhajat, azután kivesz a sapkájából egy csillagot. Angyal 2: - Én pedig neked adom a legnagyobb és legfényesebb csillagot, amit találtam az égen.
A csillagot is ráteszik a fenyőre és az angyali dalra (Szálljatok le…) kimennek.
Kis fenyő: - Ajaj, jaj nekem, olyan szomorú a kis szívem…
Két feketerigó is meghallotta a fenyő sírását, berepülnek.
Feketerigók: -Mért sírsz kis fenyő?
Kis fenyő: -Tudjátok, én nem kellek senkinek sem, mert túlságosan kicsi és görbe vagyok, sohasem lehet belőlem igazi karácsonyfa!
Feketerigók: -Ne búsulj kis fenyő, nézd csak, neked adjuk a tűzpiros bogyókat, amiket gyűjtöttünk az erdőben, hogy díszítsék az ágaidat.
A feketerigók elrepülnek.
Kis fenyő: - Ajaj, jaj nekem, olyan szomorú a kis szívem…
A szentjánosbogarak is meghallották a sírást, bejönnek.
Szentjánosbogarak: -Mért sírsz kis fenyő?
Kis fenyő: -Tudjátok, én nem kellek senkinek sem, mert túlságosan kicsi és görbe vagyok, sohasem lehet belőlem igazi karácsonyfa!
Szentjánosbogarak: -Ne búsulj kis fenyő, nézd csak, neked adjuk ezt a sok apró lámpást, hogy fényesen csillogj. A szentjánosbogarak a lámpákat felakasztják a fára és elmennek.
Kis fenyő: - Nahát! Most már tényleg olyan szép lettem, mint egy igazi karácsonyfa.
Gyerekek dalra bevonulnak és meglátják a gyönyörű fát.
Gyerek: -Nézzétek,milyen szép karácsonyfa!
Gyerek: -Sokkal szebb mint az otthoni!
Körbe járják és énekelnek: Jaj, de pompás fa - dal.

Ady Endre A karácsony férfi-ünnep

Ady Endre:
A karácsony férfi-ünnep

Betlehem, a te hajnalod
Férfi-hajnal volt. S férfi-bánat,
Hogy fia fogant Máriának.
Mienk az arany, myrrha, tömjén
S a nagy fájó gondolatok.
Mienk az élet s kötelez:
Kisded-sírás velünk veszekszik,
A nagy Titok fejünkre fekszik.
Óh, testvérek, miénk az élet,
Bennünket bíztat és sebez.
Óh, élni bús és élni szép:
Áldott az, aki befogadja.
Ma, akinek van édesanyja,
Hím testvérem borulj elébe
S csókold meg sírva a kezét.

Ó szép fenyőfa