Ünnepeink: TÉLAPÓ

Mentovics Éva versei:

Készülődik a Télapó
Szól a csengő
Mikulás az erdőben

Mentovics Éva versei:
Ősz apóka
Mikulás - köszöntő
A vendég
Télapó

Mentovics Éva versei:
Télapó az oviban
Gyere kicsit gyorsabban!
Apró, öreg apóka
Ismerek egy ősz apókát
Hideg szél fúj

Télapó kesztyűje.

Hol volt, hol nem volt egyszer egy ugrifüles nyuszika.
Egy hideg téli napon sétálgatott az erdőben,ahogy ballag egyszer csak valami fekete dolgot látott meg az ösvényen. Közelebb ment és megszemlélte mi az .
-Valami szőrös ,és fekete!
Jobban szemügyre vette, és akkor látta hogy nem volt az más mint egy kesztyű.
-Nohát egy kesztyű! Ugyan ki veszíthette el?!
-Én tudom! A Mikulás járt erre ,bizonyára Ő hagyhatta el.-Kiálltott le a fárol a szarka.
-Szegény Mikulás kesztyű nélkül,a nagy hidegben nem tudja elvinni az ajándékokat a gyerekeknek.
Majd én elviszem neki!-mondta a nyulacska.
De az erdőn keresztül vezet az út is a Mikulás házához,és az erdőben ott lakik a róka, és a farkas is.
-Jajj azoktól én nagyon félek!
-Egyet se búsulj Füleském,súgok neked egy varázsigét ha ezt elmondod,és bukfencelsz egyet azzá változol amivé csak akarsz.
-Jól jegyezd meg!-Béka lába,egér farka,kutya szőre tarka-barka ,illa-berek, nádak-erek,-itt most azt mond amivé változni szeretnél-,és ne feledd a bukfencet!!
-Köszönöm szarka néni!Már indulok is! Nem felejtem a bukfencet!
A nyuszika a kesztyűvel vidáman ballagott az erdőben.
A bokrok mögül egy éhes róka ,figyelte a nyulacskát.-Nini egy jó kövér nyuszika!Ha közelebb ér elkapom.
-Jajj ott a róka!Látta meg a Rókát a nyulacska.Gyorsan átváltozom farkassá.
-Béka-lába,egér-farka,kutya szőre, tarka-barka.Illa-berek nádak-erek, én most ordas farkas legyek!és egy nagyot bukfencelt,épp idelyében mert a róka ráugrott,beakarta kapni.
Jajj ,bocsánat farkas bácsi!- mondta a róka,mikor a farkassá változott nyuszira ugrott.Ijedten iszkolt el az erdőbe.
A nyuszika elmondta a varázsigét, és vissza változva futott tovább az úton.
Amint tovább haladt egy farkas kukucskált ki a fák mögül.
-Nini egy szép kövér nyulacska!Ha közelebb ér,elkapom!
-Jajj a fa mögü leselkedik egy farkas ,vette észre a nyulacska.Gyorsan átváltozom medvévé!
-Béka lába ,egér ferka,kutya szőre tarkabarka,illa-berek,nádak-erek,én most tányértalpas mackó legyek!-És egy nagyot bukfencelt.Épp idejében mert a farkas el akrta kapni.
-Jajj bocsánat,mackó bácsi!-mondta a medvévé változott nyulacskának a farkas,és iszkolt vissza az erdőbe.
A nyuszika elmondta a varázsigét ,és visszaváltozva futott ki az erdőböl.
Hamarosan oda is ért a Mikulás házához,beekopogtatott.
-Mikulás bácsi elhoztam a kesztyűdet amit elhagytál az erdőben!
-Nahát,én már mindenütt kerestem!De bátor nyulacska vagy Füles!Köszönöm!
Mostmár elindúlhatok a gyerekekhez!
-Füles, fogadd el ezt a finomságokkal teli csomagot,jótettedért!
És a Mikulás bácsi egy hatalmas csomagot adott Fülesnek,tele édességgel.
A nyulacska megköszönte,és vidáman dalolva futott hazáig.Szerencsére akkorra már a róka,és a farkas is otthon várta a Mikulást,így a nyuszika hamar hazaért.
Vidáman énekelte a kedvenc dalát...Hull a pelyhes fehér hó




Mikulás kesztyűje. Dramatizált változat a csatolásban

Mikulás -jelenet2-


Gyülekezés ének: Hideg tél és hóhullás, jöjj el kedves Mikulás
Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbe jár…
Szeretet áradjon köztünk….
Királyi törvény, szeress, hogy élj…
Miklós püspök egykor régen…


Hópelyhek : Hipp-hopp hópelyhek vagyunk
Mennyországból hírt hozunk.

Nagy örömet hirdetek
Mikulás jön gyerekek!

Dobog a nagy csizmája
Telis-tele a zsákja

Énekelve várjátok, hogy biztos idetaláljon!

Futárok: Mi vagyunk a jó Szent Miklós 4 kicsi futára
Ezüst csengőnk csilingeli, jön már nemsokára.

Ezüst csengőnk csilingeli, a jó gyerek ne féljen
Leborulva, térdre hullva tőle áldást kérjen.

Csingilingi a rossz gyerek bújjon a sarokba,
Jókedvünket játékunkat bizony el ne rontsa.

Csingilingi angyaltestvér, hiába vizsgálom,
Rossz gyereknek híre-hamva nincsen itt, úgy látom.

Nyíljon hát az ajtó, gyulladjon fénysugár!
Gyere, gyere, jó Mikulás, itt már mindenki nagyon vár!




folytatás a csatolásban

[FONT=&quot] Szereplők:[/FONT]
[FONT=&quot] MIKULÁS[/FONT]
[FONT=&quot] HÍRNÖK[/FONT]
[FONT=&quot] HOKKEDLI és NOKKEDLI rossz gyerekek[/FONT]

[FONT=&quot]HÍRNÖK Szervusztok, gyerekek! Hű, de fáradt vagyok! Hogy én mennyit lótok-futok egész nap. Mert viszem a hírt! Hogy milyen hírt? Hohó, hát hogy jön a Mikulás! Örültök neki?[/FONT]
[FONT=&quot] Jól van! Eddig még mindenhol örültek. Én meg futok és örülök. Örülök, hogy örültök! Örültök, hogy örülök? Hát én mindjárt megőrülök…[/FONT]
[FONT=&quot] Sietek, sietek... Mindjárt itt lesz. Ne féljetek tőle! Nagyszakállú, kedves öreg bácsi. A jó gyerekeket nagyon szereti. Meg is ajándékozza őket. Most is annyi, de annyi ajándékot hozott, hogy egyedül nem is bírta. Én hoztam el idáig... (Kifut és behúzza az ajándékokkal teli kosarat vagy puttonyt.)[/FONT]
[FONT=&quot]Hú[/FONT][FONT=&quot], [/FONT][FONT=&quot]de nehéz. Persze, nem szabad ám hozzányúlni, mert csak a Mikulás oszthatja ki. Jaj, nem is tudom, itt hagyjam-e. Még utóbb megdézsmálja valami rossz gyerek. Mert vannak ám... vannak ám! Köztetek is vannak rossz gyerekek? Nincsenek? Jaj, de jó. Akkor nyugodtan itt hagyom ezt a rengeteg finomságot. Vigyázzatok rá! (Ha a közönségből egy merész kópé jelentkezik, [/FONT][FONT=&quot]hogy ő bizony rossz gyerek, a Hírnök vegyen elő egy cédulát, mintha [/FONT][FONT=&quot]névsort olvasna és mondja): [/FONT][FONT=&quot]Aha, aha, hogy is hívnak? Igen... igen... sajnos nem szerepelsz a rossz gyerekek listáján. Biztosan nem is vagy igazán rossz! Na, nekem sietnem kell![/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI [/FONT][FONT=&quot]Hallottad, Nokkedli?[/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Hallottam, Hokkedli.[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Hiszi a piszi![/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Még hogy jön... hahaha![/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI És hogy ezek itt csupa jó gyerekek...[/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Röhög a vakbelem! És hogy a Mikulás megajándé[/FONT][FONT=&quot]kozza őket? Honnan tudja a Mikulás, hogy ki a jó gyerek [/FONT][FONT=&quot]és ki a rossz gyerek? Na?[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Van egy hosszú névsor... Lehet, hogy te is rajta vagy, Nokkedli.[/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI [/FONT][FONT=&quot](Gúnyosan.) [/FONT][FONT=&quot]Hú, de megijedtem, jaj, de megijedtem! Hanem hallod-e, ijesszük meg ezeket a kis töpörtyűket![/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Jó ötlet! De hogyan?[/FONT]

[FONT=&quot]NOKKEDLI Van nálam két krampuszálarc! Ha ezeket felvesszük, visítozni fognak az ijedtségtől. [/FONT][FONT=&quot](Gúnyosan nevetnek, ugrálnak, de még nem veszik fel az álarcokat.)[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI [/FONT][FONT=&quot](Hirtelen megáll és a puttonyra mutat.) [/FONT][FONT=&quot]Nokkedli![/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Hát ez mi?[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Jaj, Nokkedli, te olyan buta vagy... majdnem olyan buta vagy, mint én. Hát ezek itt a Mikulás ajándékai![/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Aha, aha![/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Mit aha, aha. Rengeteg finom cuki, meg csoki, meg talán más is, nem pedig „aha". Jaj, de buta vagy. Tudod mit, dézsmáljuk meg…[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI [/FONT][FONT=&quot]Hát engem ez a zajongás nagyon zavar.[/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Engem is.[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Így nem lehet dolgozni![/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Zavarnak a munkában![/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Csönd legyen! Ha folyton kiabáltok, nem tudjuk megdézsmálni a Mikulás puttonyát.[/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Tudod mit, Hokkedli?! Vedd fel a krampuszálarcot és addig ijesztgesd őket, amíg én néhány csokit kiveszek. [/FONT][FONT=&quot](A nézők felé.) [/FONT][FONT=&quot]Néhányat. Igazán, csak egyet, kettőt. Éppen csak kóstolóba... Aztán majd cserélünk.[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Jó! (Nagy vidáman felteszi az álarcot és karbafont [/FONT] [FONT=&quot]kézzel megáll a puttony mellett, kiszé oldalvást, hogy láthassák Nokkedlit, aki vadul belehajol a puttonyba és láthatólag két kézzel tömi magába a csokit.) [/FONT][FONT=&quot]Szóval én most ijesztgetek. Amíg ő csak kóstolgat... Ejnye, de sokáig kóstolgat![/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Jájjáj! A frász töri az embert! Mit hülyéskedsz? [/FONT][FONT=&quot](Most ő[/FONT][FONT=&quot] is felveszi az álarcot.)[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Megijedtél az álarcomtól, mi? Hohó, most rajtam a sor! [/FONT][FONT=&quot](Belehajol a puttonyba, aztán mérgesen felordít.) [/FONT][FONT=&quot]Árulás! Ebben már nincs semmi. Mind megetted! Mind megetted![/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Éppen csak kóstoltam, éppen csak kóstoltam![/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Na megállj, na megállj![/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Ha-ha-hallod, Nokkedli?[/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Haha-hallod, Hokkedli?[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Jön a Mikulás![/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Mindjárt itt lesz.[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Fussunk![/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Nem tudok! Csikar a hasam. A sok csokitól![/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI[/FONT][FONT=&quot] Én elfutok.[/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Ebben az álarcban. Hihihi! Juj, de csikar...[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI[/FONT][FONT=&quot] Jaj, nem tudom levenni![/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Én sem tudom levenni. Varázslat történt! Most már [/FONT][FONT=&quot]mindig krampuszok leszünk! Brühühü![/FONT]
[FONT=&quot]MIKULÁS Szervusztok gyerekek! Csakhogy ide is eljutottam. [/FONT][FONT=&quot]Nagy hegyeken, völgyeken, széles hómezőkön át jöttem. Nem volt könnyű. Siettem, mert tudtam, hogy itt csupa jó[/FONT][FONT=&quot]gyerek vár engem. [/FONT][FONT=&quot](Észreveszi a két ebadtát.) [/FONT][FONT=&quot]Ejnye, hát ti [/FONT][FONT=&quot]miért bőgtök olyan nagyon? Tőlem nem kell félni. Én a jó[/FONT][FONT=&quot] gyerekeket nagyon szeretem. [/FONT][FONT=&quot](A [/FONT][FONT=&quot]közönséghez.) [/FONT][FONT=&quot]Mit hallok? [/FONT][FONT=&quot]Hogy nem jó gyerekek? Na, ezt már nem hiszem. Csak akkor, ha ők maguk mondják. Hadd halljam![/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI[/FONT][FONT=&quot] Ő a rossz gyerek![/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI [/FONT][FONT=&quot]Ő a rossz gyerek![/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI[/FONT][FONT=&quot] Meg akarta ijeszteni őket. Azt mondta rájuk, hogytöpörtyűk![/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Nem igaz, nem igaz...[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI Pedig nem is töpörtyűk... hanem csak [/FONT][FONT=&quot]dinnyék[/FONT][FONT=&quot]! És evett a csokiból![/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI[/FONT][FONT=&quot] Ő is evett![/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI[/FONT][FONT=&quot] Az egészet megette.[/FONT]
[FONT=&quot]NOKKEDLI Ő meg a többit! És verekedett.[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI[/FONT][FONT=&quot] És ijesztgetett ezzel a buta [/FONT][FONT=&quot]álarccal[/FONT][FONT=&quot]. [/FONT][FONT=&quot]És most nem tudjuk[/FONT][FONT=&quot] levenni...[/FONT]
[FONT=&quot]MIKULÁS [/FONT][FONT=&quot]Ejnye, bejnye, teremtette! Hát itt bizony írhatnám fekete pontokat! Haragudhatnék is, mert nem elég, hogy rosszalkodtok, még árulkodtok is egymásra. Márpedig ez[/FONT][FONT=&quot]a legcsúnyább. Most mit tegyek? És ez az álarc! Mondjátok csak, csináltatok-e valami jót is? Mert, ha igen, az álarc[/FONT][FONT=&quot]azonnal lejön. [/FONT][FONT=&quot](A [/FONT][FONT=&quot]két gyerek izgatottan az álarcához kap, mint aki máris [/FONT][FONT=&quot]levenné. És egyszerre mondják)[/FONT]
[FONT=&quot]Mindketten Igen, igen! Tegnap mi ketten átvezet[/FONT][FONT=&quot]tünk egy öreg nénit az úton.[/FONT]
[FONT=&quot]MIKULÁS No, ez szép! De miért[/FONT][FONT=&quot] ketten...?[/FONT]
[FONT=&quot]HOKKEDLI[/FONT][FONT=&quot] Mert nem akart átmenni![/FONT]
[FONT=&quot]MIKULÁS [/FONT][FONT=&quot](Nevet) [/FONT][FONT=&quot]Elég, elég! Kezdődjék az ajándékok kiosztása.[/FONT]
[FONT=&quot] Ti fogjátok osztani. [/FONT][FONT=&quot](A [/FONT][FONT=&quot]közönséghez): [/FONT][FONT=&quot]Mit mondtok? Hogy ez a puttony már üres? Dehogy üres! Ez varázsputtony. A [/FONT][FONT=&quot]jó gyerekeknek mindig jut belőle.[/FONT]

Télapó vagy Mikulás?
A mi hagyományaink szerint a Mikulás december 5-ről 6-ra virradó éjjel érkezik. A gyerekeknek illik kifényesíteni a csizmácskákat (ez alkalomból anyunak sem árt, csak a példa miatt), és kitenni az ablakba, hiszen a Mikulás abba teszi majd az apró ajándékokat, nassolni valókat. Sok családban tejet és kekszet is tesznek az asztalra, hogy a szegény, fáradt Mikulás megpihenhessen és feltöltődhessen, mielőtt tovább indul - ilyenkor a szülők éjjel jótékonyan belemajszolhatnak, beleihatnak a kikészített finomságokba, hogy a gyerekek lássák: fáradozásuk nem volt hiábavaló.

A gordiuszi csomó - avagy hogyan hozd helyre a zűrzavart.
Létezik egy zseniális "mese" arról, hogyan is alakult, hogy a Télapó és a Mikulás is puttonyos lett. Mert a gyerek kérdez, mi meg igen sokszor hoppon maradunk a válasszal - értelmes magyarázat híján.

A történet:
A Mikulás egyszer, nagyon régen, amikor készülődött a gyerekekhez, úgy december elején, telepakolta a puttonyát. Épp füttyentett volna a rénszarvasoknak, amikor a zsákot megemelve megroppant a dereka. Azonnal ágynak esett, nem is tudott mozdulni, épp azon aggódott, hogyan is fognak az ajándékok eljutni a gyerekekhez. Akkor járt arra Télapó, aki, mint tudjuk a hosszú szakálláról híres, hisz ha megrázza, rögtön elkezd esni a hó. Látta, hogy nagyon beteg a Mikulás. "Segíthetnék valamit neked? - kérdezte. És akkor a Mikulás megkérte őt, szállítsa el a kicsiknek a meglepetéseket. Sajnos a következő években is még az ágyat nyomta Mikulás, így sok-sok éven át a Télapónak kellett december 6-án az ajándékozást megoldania. Ám amikor Mikulás meggyógyult, már nem szívesen adta volna vissza a nemes feladat teljesítését Télapó. "Megszerettek a gyerekek, már én szeretném minden évben elvinni az ajándékaikat." De Mikulás tiltakozott: "Még rám is emlékeznek, engem is kedvelnek a gyerekek! Tudod mit, Télapó? Kérdezzük meg őket, kit várnak december 6-án!" Úgy is tettek. A gyerekek egy része Mikulást szólította, a többiek Télapót. Így történt, hogy megállapodtak: bizonyos családoknak egyikük, míg a többieknek a másikuk viszi el az ajándékot.

Műsor Mikulásra


Tündérkirálynő: Csengővisszhang, Dérike! Ide hozzám! Azonnal induljatok az erdőbe, és nézzetek körül, hogy felkészültek-e az állatok Télapó fogadására. Hamarosan megérkezik világjáró körútjáról, és azt szeretném ha meglepnénk őt egy kis ünnepséggel.

Dérike: Parancsodra, már repülünk is, fenséges Tündérkirálynő!

Csengővisszhang: Tündérkirálynő, Tündérkirálynő…! (elmennek)

Szélike: Könyörgöm, drága mamácska, hadd menjek én is velük, már halálra unom magam ebben a fényességes, káprázatos palotában!

Tündérkirálynő: Szó sem lehet róla! Te vagy az udvar legkisebb tündérlánya, és szeleburdi természeted miatt mindenki csak Szélvész kisasszonynak hív. Annyi pajkosság és rakoncátlanság szorult beléd, hogy még esetleg tönkretennéd az ünnepségünket. Nekem most mennem kell, és te is igyekezz a dolgodra! (elmegy)

Szélike: Csak azért is utánuk megyek, senki sem tilthatja meg! Majd magamra terítem ezt a kopott köpönyeget, s így senki sem ismer fel.



(Süni, Nyuszi, Kutyus jönnek, és egy karácsonyfát vonszolnak.)



Kutyus: Hú, egészen kimelegedtem ebben a nagy cipelésben, pedig dermesztő a hideg.

Nyuszi: Mi lenne, ha ezen a tisztáson állítanánk fel a karácsonyfát, hiszen úgyis ez Télapó kedvenc pihenő helye.

Süni: Bizony! Hogy meglepődik majd, mikor hazaér, s itt találja majd az ajándékainkat!

Nyuszi: Igen ám, de mivel díszítsük fel a fát?

Kutyus: Jaj, jaj! Erről egészen elfeledkeztünk. Törjük a fejünket, hátha eszünkbe jut valami okos gondolat.



(Gondolkodnak, s közben bejön Csengővisszhang és Dérike. Titokban belopakodik Szélike is.)



Dérike: Nini! Süni, Bodri és Tapsifüles! Végre megvagytok! Ugrot-berket bejártunk már, míg végre rátok találtunk! De mi baj van, látom, hogy nagy gondban vagytok?

Csengővisszhang: Bizony, nagy gondban vagytok, nagy gondban vagytok…

Süni: Tudod, kedves tündér, a szomszéd fenyvesből idecipeltük ezt a fenyőfát, mert ez Télapó kedvenc pihenőhelye, és…

Nyuszi (közbevág): Fel szeretnénk díszíteni számára, de sajnos egyáltalán nem tudjuk, hogy mit is tegyünk a karácsonyfára.

Dérike: Látjátok, pontosan ezért küldött minket ide a Tündérkirálynő, hogy a segítségetekre legyünk.

Csengővisszhang (súgva): Egy varázsige kéne!

Dérike: Úgy bizony, egy jó kis varázsige segítségével, minden gondunk megoldódik.

(Mindkét tündér előveszi a varázspálcáját.)

Csengővisszhang – Dérike: Hópihe és aranycsillag,

Ezüst dió, színes szalag,

Díszítse fel fenyőfánkat!

Pritty! Pratty! Prutty!



(díszeket varázsolnak elő)

Kutyus: Milyen gyönyörű díszek!

Nyuszi: Jaj, de jó! Hogy fog örülni Télapóka!

Süni: Rakjuk is fel sebesen a fára őket!

Dérike: Tessék, itt van elsőként ez a gyönyörű aranycsillag! (Odaadja Süninek, Süni továbbadja Kutyusnak, Kutyus pedig Nyuszinak, Nyuszi felakasztja a fára.)

Csengővisszhang: Itt pedig az ezüstdió!

Dérike: És a Holdfényből, meg Napsugárból szőtt szalagocskák.

Csengővisszhang: Szalagocskák, szalagocskák…

(Ezeket is továbbadogatják és felkerülnek a fára.)

Kutyus: Milyen pompás, milyen szép lett!

Süni: Igyekezzünk, mert rögtön megérkezik Télapó, s még az ajándékok hiányoznak a fa alól!

Nyuszi: Úgy van, úgy van! Én már szaladok is érte!

Kutyus-Süni: Várj, mi is megyünk!

Dérike: Mi pedig szárnyaljunk sebesen, és értesítsük a Tündérkirálynőt, hogy az ünnepségre minden készen áll.

Csengővisszhang: Egyik lábam itt, a másik ott! (Elmennek)

Szélike (álruhában előbújik): Na, majd adok én nektek ünnepséget! Egy kis kópéssággal én is meglepem Télapót! (Leszedi a díszeket a Karácsonyfáról, félrerakja és egy ütött-kopott Madárijesztőt hoz be helyette, arra aggatja fel a díszeket.)



Tündérkirálynő és kísérete, valamint Nyuszi, Süni, Kutyus az ajándékokkal jönnek.



folytatás a csatolásban..

Mentovics Éva: Hiányzol már Télapó
Mentovics Éva: Jég-csengettyűk
Mentovics Éva: Szállnak a pelyhek

Szent Miklós legendája

A IV. Században, Kis- Ázsiában Patara városában született meg Miklós gazdag és jámbor szülök gyermekeként. Már kisded korában csodálatos dolgok történtek meg vele. Születésének napján fürösztése közben felállta a kis teknőben. Két hetes korában megkeresztelték ettől fogva böjtnapokon csak egyszer szopott.
Felcseperedve korán árván maradt. Kolostorba vonult. Szüleitől örökölt temérdek vagyonát a rászorulók megsegítésére fordította. Szerzetesként elzarándokolt a Szentföldre. Az út folyamán fergeteges vihart csendesített le a tengeren. Később elhagyta szülővárosát és Myra városába költözött, ahol püspökké szentelték. Miklós püspököt ott is nagyon tisztelték. Számtalan csodatevésről maradtak fenn történetek. Hosszú békés öregkort élt meg Szent Miklós. Márvány koporsóba temették el. Sírjánál tiszta forrás fakadt.

Legendája a mai napig él a világ számos országáb

Valamikor Mikulásnak kender volt a szakálla,
A hidegben a subáját terítette magára.
Hat szelíd rénszarvast fogott be szánjába,
Azzal vitte a csomagot a gyerekek házába.
A mostani Mikulásnak vatta már a szakálla,
Suba helyett műbőr bundát vesz fel otthon magára.
Telefonon hív egy taxit, azzal száguld ízibe,
Kis utcából nagy utcába és a világ végire.


(sajnos a szerzőjét nem ismerem, de nagyon jó versike)