Ünnepeink: TÉLAPÓ

Tóthárpád Ferenc: Erre csörög a dió

Bősze Éva: ...és ha nem jön a Mikulás?

Bősze Éva: ...és ha nem jön a Mikulás?

"Ha van köztetek rakoncátlan,
mondjátok meg mostan bátran!
Megjavulni van még idő,
Mire a Mikulás eljő!"

Tarbay Ede Ezüstösen hull a hó

Tarbay Ede
Ezüstösen hull a hó<o></o>
<o> </o>
Ezüstösen hull a hó,
Köszöntünk jó Télapó!
Leszállt a hó a mezőre,
Gyúrunk hógolyót belőle.
Hógolyózni jaj de jó!
Hadd köszöntsünk Télapó!<o></o>

Osvát Erzsébet Ki a bátrabb?

Osvát Erzsébet
Ki a bátrabb?

Ha jön a tél, jön a tél,
hótól, fagytól, zúzmarától
mondd, ki fél?


Fél a mókus, fél a medve,
elmenekül, elszáll messze:
fülemüle, gólya, fecske.


Ha jön a tél, jön a tél,
Bodri, Bence egy sem fél.
Bátrabbak ők, mint a medve.


Nem bánnák, ha itt teremne
barátjuk, a Télapó,
s záporozna kinn a hó.

Kifestő

Miklós Püspök

Annabelle's Wish If You Believe Coloring Book

Annabelle's Wish If You Believe
kifestő

Martonosi Mirella: Mikulás-váró

Martonosi Mirella: Mikulás-váró

Megérkezett a tél,

vadul fúj a szél.

Mindent leborít

a fehér hó s a dér.

Jön a Mikulás

rénszarvasszánon,

hogy kiraktam a csizmám,

már nem is bánom.

Lábbelikben cukor,

kis zenélő csupor,

labda, baba, mackó,

hintalóra: patkó!

Örül minden gyerek.

Ugrándozik, nevet.

Keresik a Mikulást.

De már késő! Odébbállt.

Zeke László - Borzontorz és a Mikulás

ZEKE LÁSZLÓ
BORZONTORZ MESÉI-ből

Borzontorz és a Mikulás<o></o>

Donkó László: Köszönet a Mikulásnak

Donkó László: Mikulás jer ide!

Cseszneki Lilla: Télapóka

Bornemisza Endre: Mikulás

Donkó László: Télapó itt van

Donkó László

Télapó itt van
Mikulás műsorok

Kovács Barbara : Nyári Mikulás

Kovács Barbara :

Nyári Mikulás

Nyári Mikulás, téli télapó,
ajándékot hoz nekem, az lesz csuda jó!
Édes csokihegy hasamba bemegy,
adok neked belőle, hogyha marad egy.
Szaloncukros virgácsomat ablakomba kiteszem,
de a cukrot róla szép sorjában megeszem!

Bujáki Lívia: Télapó ajándéka

Gazdag Erzsi : Télapónak

Éjjel-nappal téged várunk,
El ne kerüld a mi házunk/
Gyere-gyere, jó télapó,
Nem lesz nálunk síró-rívó.

Zörgesd meg az ablakunkat,
Vedd elő a puttonyodat.
Keress benne nekünk valót,
Szaloncukrot és mogyorót.

Kifogyott a puttony,
Búcsúzik Télapó,
Visszajön jövőre,
Ha tél lesz, s ha hull a hó.

Holnap jön már Szent Miklós

Holnap jön már Szent Miklós

Régmúlt idők versei, dalai, mondókái, játékai az Óvodamúzeumból és az Orszzágos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum anyagából

Meglepetés Mikulásra - bábjelenet


Történet
Állatok mézessütit készítenek, de nincs méz. Elszaladnak a boltba és
mogyoróért mézet vesznek. Tíz tojásból és a mézből készítenek
csillagokat, angyalkát. Mikor kész vannak, kopog Mikulás.
Ajándékosztás közben félúton kikopott a csizma talpa és nem tudja
folytatni az útját. Kandallónál szunyókál, szárad a ruhája, állatok
énekelve elaltatják a fáradt Mikulást. Mókus a padláson bőrt és
zsinórt talál, a süni tüskéje lesz a tű, foltot varrnak a csizmára.
Mikulás felébredvén nagyon boldog, köszöni a sütit, vendéglátást,
csizmát, indul tovább. Elkísérik a rétig, és megígérik, jók maradnak.
Hazatérve a csizmájukban csupa-csupa finomságot találnak.

Helyszín
Állatkák háza (konyha, szoba)


Bábjáték
Mesélő:


Sziasztok Gyerekek! Micsoda nagy nap ez a mai! Tudjátok-e, kit várunk ma ide?

(Ha minden igaz


Igen, a Télapót/Mikulást!

Mesélő:


Nem értem, hol késhet… Talán csak nem történt vele valami baj? Nemcsak
mi várjuk ám, hanem az erdőben a barátaim is, a Süni meg a Mókus.
Képzeljétek, van egy csodaszép házuk a patak mellett, egész télen jó
meleg van benne, mert építettek egy kandallót, amiben mindig vidáman
ropog a tűz. A spájzban meg ott áll a sok-sok finom bogyó, mogyoró,
hogy télen se korogjon a gyomruk. Már én is rég nem jártam náluk,
gyertek, nézzük meg, mit csinálnak! Tudjátok, nagyon szeretnek
énekelni, remélem, Ti is! Ha hallotok valami ismerős éneket,
énekeljetek velük bátran!

Mesélő elbújik, előjön Mókus és Süni, tesznek-vesznek.
Mókus


Sziasztok, Gyerekek! Képzeljétek, ma van Mikulás napja! Nagyon várjuk
ám már! Olyan jók voltunk egész évben… Ti is?

Gyerekek?


Mi is!

Tudjátok, mi épp most pucoltuk ki a csizmánkat szép fényesre, már ott
is áll az ablakban, hogy a Mikulás beletehesse a sok-sok finomságot!

Süni


Tudunk ám mindenféle éneket, amivel várjuk a Mikulást. Ti is ismeritek
pl. azt, hogy Hull a pelyhes?

Gyerekek?


Igen!

Akkor énekeljük el együtt, hátha hamarabb idetalál a Mikulás!

[Ének: Hull a pelyhes]
Mókus:


Mi lenne, ha a nagy várakozásban sütnénk egy kis mézes sütit? Úgy
gyorsabban telik az idő ebben a nagy hidegben!

Süni


Remek ötlet! Mi is kellhet a mézessütihez?

[Süni elbújik, mintha a spájzban keresgélne]
[Zörgés]


Van lisztünk, tojásunk is tíz, vannak sütiformáink, nézd csak találtam
csillagokat is!

[Süni előmutatja a sütiformákat]
[Előredobjuk a felfűzött sütiformákat]


Ajaj. Egyvalami viszont elfogyott, Mókus!

Mókus:


Micsoda?

Süni:


A méz! Elfogyott a méz! Hogy készítünk mézessütit méz nélkül?

Mókus:


Megvan! Futás a boltba Mackó nénihez, még nyitva van! Nézzük csak,
akad még bőven mogyorónk, amivel fizethetnénk! Gyerünk, indulas,
Sünikomám!

[Énekelve elbújnak: Én elmentem a vásárba fél pénzzel, mézet vettem a
vásárba fél pénzzel, mézem mondja…? ]
[Süni dúdolhat tovább, ha van kedve]
[
Paraván mögött hallani:


Csókolom, Mackó néni! Kérünk egy hatalmas csupor mézet! Mézessütit
készítünk és elfogyott a mézünk!

Tessék, gyerekek! Nagyon ügyesek vagytok! Aztán kipucoltátok-e már csizmátokat?

Ki bizony! Alig várjuk a Mikulást! Mennyivel tartozunk?

10 mogyoróba kerül a méz!

Tessék! Csókolom!

Sziasztok! Jó sütést!

]
[Mire visszajönnek, a felfűzött konyhafelszerelés is ott lóg a paravánon] Süni
[Süni miközben beszél, a háttérben konyhazörgés]

Hát akkor lássunk neki. Tojásból tíz, mézből egy csupor, lisztből
amennyi csak fér, keverjük össze, nyújsuk ki, legyen belőle angyalka,
csillagocska, tepsibe vele, süssük ki, így ni és már kész is van!

[Ének: Mézes bábot vegyenek, tükrös szívet, szépet. Ide nézz, oda
nézz, fele cukor, fele méz.]
[Közben kiakasztja a csillagos sütiket a paravánra] [Kopogtatás]
Mókus


Süni, valaki kopog!
Süni

Ki lehet az ilyen későn? Mókus, kinyitnád, épp a következő mézessütit
veszem ki a sütőből!

[Mókus nem szól]


Mókus, ki az?

Süni, a Mi-Mi-Mi

Kicsoda?

A Mikulás!

A Mikulás! Nahát… Ennyire jók voltunk talán? Tessék csak bejönni!
Hideg van odakint és szakad a hó!

[Mikulás bejönt, zsákját lerakja (kiakasztja a paravánra)]
Mikulás


Szervusztok kedves kis barátaim. Tudom, hogy idén nagyon jók voltatok,
látom a csizmákat is kitettétek már. Nem akartam én bejönni, mert erre
nincs sok időm, várnak a gyerekek a világ minden táján. De jaj,
nézzétek, a sok gyaloglástól csizmám talpa kiszakadt, befolyik a hó,
így nem tudom tovább vinni az ajándékokat, nagyon fázik a lábam. A
zsákom telis-tele s sok-sok csomaggal! Segítsetek kisállatok, ha
tudtok, mert lyukas csizmában, fázós lábbal nem tudok tovább menni!

Süni


Hát most mit csináljunk, Mókuskám, mit csináljunk, gyerekek?

[Gyerekek remélhetőleg bekiabálnak valamiket]
Mókus


Ez az, megvan! Gyere, kedves Mikulás, vedd le gyorsan a csizmád, meg
ne fázz, itt a kandalló, egyél egy kis sütit, igyál rá finom tejet,
szunyókálj egy kicsit, míg megszárad a ruhád. Meglátod, pihenés után
könnyebben megy majd a gyaloglás is!
[Mikulás lepihen, innentől fogvan nemigen mocorog]

Süni


Mókus, te ugye tudsz cipőt talpalni?
Mókus


Bizony, cipész lesz belőlem!

[Dúdol: Egy boszorka van…]
Mókus


Nézzük csak azt a csizmát… Azt a paszta, cipőpaszta, ez aztán tényleg
lukas… Felszaladok a padlásra, hátha találok valami foltnak valót.
[Dúdol: Azért varrták a csizmát, hogy mi járjunk benne, ha foltos is,
ha rongyos is, illik a tánc benne…]


Megvan, találtam foltnak való! De jaj…… nincs meg a varrótűm!!
Süni


Sose búsulj, Mókus pajtás! Az én tüskéimnél jobbat sehol sem találsz!
Itt van ni, a hátamon! Aztán csak óvatosan húzzad… Jujujuj,
óvatosabban! No, ez megvan, akkor aztán lássunk neki gyorsan annak a
csizmának, ne várjanak már a gyerekek!
Mesélő


Bizony ezek a szorgos kis állatok a süni tüskéjével foltot varrtak a
Mikulás csizmájára. Ajaj, úgy látom, ez a Mikulás még nagyon alszik,
de ha nem ébresztjük fel, elkésik! Gyerekek, segítsetek felkelteni!
Mondjátok velem: Kukorikú, Mikulás ébredj, a csizmád kész lett!

[Hangosan: Kukurikú, Mikulás ébredj, a csizmád kész lett! 2X, 3X mire
a Mikulás felébred]
Mókus


Míg aludtál, megfoltoztuk a csizmád, mennj siess, várnak a gyerekek!

Mikulás


Köszönöm kis barátaim a segítséget, sietek, várnak rám a zürichi
gyerekek!! Sziasztok!

Süni, Mókus


Szia Mikulás! Jó utat!

[Mikulás elmegy] Mókus


Nézd csak, Süni, egyszercsak tele lett a csizmánk mindenféle jóval,
dióval, mogyoróval… Úgy látszik, mégiscsak jók voltunk idén…

Mesélő
Remélem, gyerekek, ti is sokmindent találtok majd a csizmátokban!
Figyeljetek csak, mindjárt odaér hozzátok a Mikulás. Gyertek,
énekeljünk még egyet-kettőt közösen, hátha könnyebben odatalál
hozzátok!
[Hull a pelyhes, Száncsengő, Télapó itt van] <o>></o>>

Bartócz Ilona: Jön a Mikulás!

Bartócz Ilona: Jön a Mikulás!


Azon a télen korán leesett a hó. A Nyuszi elgondolkozva ballagott az erdőszélen, a kopasz bokrok mentén, és éppen arra gondolt, hogy egy csöppet szem szereti a havat. A hó alól olyan nehéz kikaparni az ennivalót, elbújni is alig-alig lehet, márpedig egy Nyuszi életében gyakran előfordul, hogy rejtőzködnie kell. A hó világos volt, a Nyuszi gondolatai meg sötétek. Egyszer csak zajt hallott, megállt, hegyezte a két tapsifülét. Mi ez a zaj? Valami pattog... Beleszimatolt a levegőbe: füstöt értett. Egy kicsit félt a Nyuszi, de kíváncsisága legyőzte a félelmet, s indult arrafelé, ahonnan a zajt hallotta. Egy vén tölgyfa alá ért. A tölgyfa alá ért. A tölgyfa alatt Barna Mackó szorgoskodott, tüzet rakott éppen, pattogtak a tűzre rakott száraz gallyak, vékony kis füstcsík szállt a magasba.

Jó napot, Barna Mackó! - köszönt a Nyuszi. - Látom, tüzet raksz.
Minek az a tűz?
- Jó napot, Nyuszi! Hogy minek a tűz? Ma este jön a Mikulás, remélem, ajándékot is hoz majd. Lehet, hogy fázni fog a lába, gondolta, hadd melegítse meg a tűznél... És ha már ég a tűz, főzök egy kis levest. Mondd csak, nem adnál a Mikulás-levesébe egy-két káposzta levélkét?
- Szíves örömest – mondta a Nyuszi -, hazaszaladok érte!
Ugrott a Nyuszi, futott a káposztalevélért. Mire visszatért a tölgyfa alá, fényesen égett a tűz, és Barna Mackó mellett Mókus ugrándozott.
- Én makkocskát hozott a Mikulás-levesbe! - kiáltotta, mikor meglátta Nyuszit. - Nagyon finom lesz ez a leves!
- Magam is úgy gondolom – mondta a Nyuszi, és beledobta a káposztaleveleket a csuporba, melyet Barna Mackó a tűz fölé akasztott.
- Szóljunk az Őzikének is! Mókus, ugrándozz el Őzikéért!
Mókus fürgén pattant, ugrott egyik ágról a másikra, hamarosan visszatért Őzikével.
- Illatos füvecskét hoztam a Mikulás-levesébe! - mondta Őzike.
A Kisróka még nincs itt?
-A Kisróka semmit sem tud hozni a Mikulás-leveshez. - mondta Nyuszi. - Ne is hívjuk ide!
- De bizony idehívjuk! - mordult föl Barna Mackó. Hívjunk ide mindenkit az erdőből is, a mezőről is, akár tud hozni valamit a Mikulás-levesbe, akár nem! Meghívjuk Kisrókát, Mezei Egeret, Kisfarkast, Kismadarat; bízd csak rám, Nyuszi, tudom én, hogy a Mikulás még a meleg levesnél is jobban szereti, ha együtt várunk rá itt a tűz körül!
Nyuszi megbillentette a bal fülét:
- Ahogy akarod, Barna Mackó! Te raktad a tűzet, te kavarod a levest, te hívd meg a vendégeket is.
Az erdei apróságok hamarosan mind megérkeztek. Egérke búzát hozott a Mikulás-levesbe, Kismadár fenyőmagot, Kisróka és Kisfarkas meg sok-sok száraz gallyat gyűjtött, hogy minél fényesebben égjen a tűz.
És a fényes tűz körül ülve akkor este együtt várták a Mikulást.

Az öreg házaspár


Volt egyszer egy öreg házaspár. Szépen éltek, ám egy dolog mégis hiányzott egy gyermek. Nem volt se éjjelük, se nappaluk, hiányzott nekik a gyerekzsivaj. Mivel Szent Miklós sok emberen segített már, úgy döntöttek, hozzá imádkoznak a gyermekáldásért. Úgy döntöttek fogadalmat tesznek: ha gyermekük születik, egy színarany kelyhet készíttetnek Szent Miklósnak.
Nem is kellett sokat várniuk, hamarosan megszületett a gyermek. Rengeteg gondot okozott, igazi kis hétördög volt, de végre gyermekzsivajtól lett hangos a ház, s melegség költözött az otthonukba. Elindult hát az öreg paraszt az ötvöshöz, s egy birka árán elkészíttetett egy csodálatos réz kelyhet. Nem aranyból volt, ahogyan megígérte, de ugyanolyan szép volt a fénye.
Elhatározták, hogy elmennek Myrába, és elviszik a kelyhet Miklós püspök templomába. Veszélyes hegyeken és gázlókon keltek át, majd megálltak és lepihentek. A kisfiú nagyon megszomjazott, így elment a közeli patakhoz. Ám amikor a tó fölé hajolt, belecsúszott, s a víz magával ragadta.
Amikor apja észrevette, hogy fia belecsúszott a vízbe, már nem tudott rajta segíteni. Úgy döntött elmegy a templomba. Mikor odaért, megkérdezte az urat, miért tette ezt vele, hiszen elkészíttette a kelyhet, melyet közben az oltárra helyezett. Ám a kehely –mintha egy kéz lelökte volna-, legurult az oltárról. Ekkor megjelent a fia s elmesélte: valami kiemelte őt a vízből, így nem halt meg. Szent Miklós volt az. Tudta, hogy idejön az apja, ezért rögtön ide indult.
Az apa nagyon megörült, s elkészíttette a színarany kelyhet, melyre ígéretet tett.