1990 előtt születettek

Tozsa

Állandó Tag
Állandó Tag
Én 1978-ban születtem.Akkor még megteltek az állt.iskolákban az osztályok.
Ma sajnos ez nem így van.

GoogleSearchIconShadow.gif
SuperSearchIconShadow.gif
 

independent

Állandó Tag
Állandó Tag
"Minden korban van valami, ami akkor és ott jó,
és éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható." (Bojtorján) ;)
 

Arianah

Állandó Tag
Állandó Tag
ez a régen minden jobb volt nekem annyira szemellenzős...
persze aki nem a munkatáborban volt és akkor is volt munkája, ha semmit sem tudott annak tényleg jó volt, de sokaknak nem...
Én örülök, hogy megismertem mindkettőt, éltem a múlt rendszerben is és lehetőségem van a tehetségemet a jelenlegi rendszerben kamatoztatni.
 

Elnar

Állandó Tag
Állandó Tag
'86-os vagyok...
És egyetértek a nyitóposzttal. Mi még fél napokra eltűntünk /leginkább erdőbe/, úgy hogy senki nem tudta merre járunk, és nem /nagyon/ aggódtak értünk. Ma meg már az iskolába is mobillal iratkoznak be a hatévesek. Egyszerűen eltűntek a gyerekek. Van egy csomó tizenpár éves, akik azt hiszik, hogy mindent lehet nekik, pedig minden szinten nullák /tiszetlet a kivételnek/ Eltűnt a tisztelet, a becsület, meg az efféle dolgok.
Komolyan mondom, visszasírom a 90-es éveket. És nem azért mert gyerek voltam még. Korán kellett felnőnöm, így már 12-14 évesen átláttam a világot. 80-as évek-beli zenét hallgatok, mert akkor még volt igényesség. Ide jutottunk.
 

wakapapa

Állandó Tag
Állandó Tag
1971.
Az előzőekkel én is 1-et értek. Csak azt nem értem miért engedjük?
Mi vesszük a mobiltelefont, mi adunk pénzt ételre(amit persze másra költenek),
mi engedjük meg a tiszteletlenséget,stb, stb.
Szerintetek nem mi rontjuk el a dolgot??
 

fleezeum

Állandó Tag
Állandó Tag
hehe '89... éppencsak
a nyitóposztról meg csak az a véleményem,h aki meghalt,az most nem beszél,szóval aki ír mind tanúságot tehet arról,h mindennek ellenére túlélte... csak ugye ez nem reprezentatív..
 

Melissa3

Állandó Tag
Állandó Tag
'80-as születésű vagyok. Állandóan kint játszottam én is az udvaron, a kertben. Rengeteget másztam fára, futkároztam, tornásztam... hú. Az állandó játszótársaim az állatok voltak. :D De tényleg, a babázás még anno 12 éves korban sem volt szégyen, most meg... a 12-13 éves lányok már discoval, cigivel és fiúkkal "játszanak". Tisztelet a kivételnek.
A topic nyitójának írását olvasva csak bólogattam, hogy igen-igen, valóban így volt. :) Mégis élünk!!! :) S milyen jó is volt akkor... gyerekként.
 

m5gumimaci

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Én '82 ben születtem!
Igen valahol hősök vagyunk,de akkor a szüleinknek jobban volt ránk is ideje,nem volt ennyire felgyorsulva a világ!Igaz akkora sebet amiért nemrég mentőt hívtak azt én 7-8 évesen magamnak bekötöztem nehogy észrevegyék a szüleim!
Kitudja szerintem minden kornak megvannak a maga hősei,de az biztos ma én azért dolgozom és teszek hogy az én gyerekeim majd ne mellettem hanem velem nőjenek fel!

Minden jót nektek!
 

JoeMack

Állandó Tag
Állandó Tag
Én is a túlélők táborába tartozom '85.

Egyetértek a topiknyitóval, sőt, '80, '70 előtt születtek egyenes arányban még nagyobb túlélők
 

ena30

Állandó Tag
Állandó Tag
Én vagyok az igazán nagy túlélő! :o) Én az utolsó évfolyamhoz tartozom, amikor még nem volt GYES.
 

vakarcs56

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Ami azt illeti, én sem vagyok túl fiatal: már 56-ban ordítottam a szabadságomért. Akkoriban alig 3 hónapos tökmagként indultam bölcsibe, mert a szüleimnek dolgozni kellett - 3műszakban. GYES? Helyette a 10 perces mozgalom: munkaidő előtt 10 perccel bent kellett lenniük. Helyijárat akkoriban nem létezett, még iskolába is bő félóra alatt jutottam el, természetesen gyalog. És milyen jó volt! A barátnők "összeszedték" egymást, kipletykáltuk magunkat az iskola kapujáig. A fiúk elég rendesen püfölték egymást - az olajospadló nyomai miatt nem tagadhatták, bár akarták. Nem okozott gondot, kinek milyen gyűrűje vagy ruhája van:ékszertilalom és kötelező iskolaköpeny. Nem számoltuk a kaja kalóriáját és zsír- meg akármilyen tartalmát, örültünk, hogy egyáltalán kaptunk húst, meg párizsit. és itt vagyok. És itt is akarok maradni még hosszú ideig. (Az én korosztályomnak még nem volt szüksége arra, hogy felakassza magát, csak azért, hogy végre figyeljenek ránk.)
 
Oldal tetejére