@Zoli_USA
: vicces kacifántos - mélyen szántó mondat, nem hiszem hogy így beszélsz a hétköznapokon...
Ha ezt e mondatomra gondoltad: „"De ugye, írásban ez felel meg a gesztikulációnak, vagy fordítva: a gesztikuláció a verbális kommunikáció emotikonja..."”
akkor melléfogtál. Ugyanis én tényleg hajlamos vagyok így beszélni a hétköznapokban... Nem megjátszásból, egyszerűen számomra e szavak is tökéletesen érthetőek, kifejezőek, részei annak a szókincsnek, amin a „magamban beszélést” is folytatom, ha gondolkodom valamiről, ezért aztán amikor reflektálok valamely akusztikus ingerre melyet felém irányoznak az interperszonális kommunikáció során a beszélgetőpartnereim, akkor könnyen előfordulhat, hogy e „belső beszéd” mindenféle leegyszerűsítés nélkül képződik le olyan szó-repertoárrá, melyet az olvasottságban kevésbé bővelkedő humanoidok esetleg csak speciális nehézségek legyőzése árán érthetnének meg, amire sajnos gyakorta tényleg sajnálják a fáradozást, agyi erőforrásaik pazarlásának érezvén azt, ezt én is tapasztalom olykor a hétköznapokban a részükről, már amikor egyáltalán hajlandó vagyok leereszkedni az efféle mentálisan másodosztályú haladók szürke tömegébe, velük információkat cserélendő.