3 megdöbbentő jel, mely intelligenciádról árulkodik

almamag78 írta:

@Zoli_USA

: vicces kacifántos - mélyen szántó mondat, nem hiszem hogy így beszélsz a hétköznapokon...

Kattints a kibontásához...

Ha ezt e mondatomra gondoltad: „"De ugye, írásban ez felel meg a gesztikulációnak, vagy fordítva: a gesztikuláció a verbális kommunikáció emotikonja..."”

akkor melléfogtál. Ugyanis én tényleg hajlamos vagyok így beszélni a hétköznapokban... Nem megjátszásból, egyszerűen számomra e szavak is tökéletesen érthetőek, kifejezőek, részei annak a szókincsnek, amin a „magamban beszélést” is folytatom, ha gondolkodom valamiről, ezért aztán amikor reflektálok valamely akusztikus ingerre melyet felém irányoznak az interperszonális kommunikáció során a beszélgetőpartnereim, akkor könnyen előfordulhat, hogy e „belső beszéd” mindenféle leegyszerűsítés nélkül képződik le olyan szó-repertoárrá, melyet az olvasottságban kevésbé bővelkedő humanoidok esetleg csak speciális nehézségek legyőzése árán érthetnének meg, amire sajnos gyakorta tényleg sajnálják a fáradozást, agyi erőforrásaik pazarlásának érezvén azt, ezt én is tapasztalom olykor a hétköznapokban a részükről, már amikor egyáltalán hajlandó vagyok leereszkedni az efféle mentálisan másodosztályú haladók szürke tömegébe, velük információkat cserélendő.

Zoli_USA írta:

Nem megjátszásból, egyszerűen számomra e szavak is tökéletesen érthetőek, kifejezőek, részei annak a szókincsnek, amin a „magamban beszélést” is folytatom, ha gondolkodom valamiről, ezért aztán amikor reflektálok valamely akusztikus ingerre melyet felém irányoznak az interperszonális kommunikáció során a beszélgetőpartnereim, akkor könnyen előfordulhat, hogy e „belső beszéd” mindenféle leegyszerűsítés nélkül képződik le olyan szó-repertoárrá, melyet az olvasottságban kevésbé bővelkedő humanoidok esetleg csak speciális nehézségek legyőzése árán érthetnének meg, amire sajnos gyakorta tényleg sajnálják a fáradozást, agyi erőforrásaik pazarlásának érezvén azt, ezt én is tapasztalom olykor a hétköznapokban a részükről, már amikor egyáltalán hajlandó vagyok leereszkedni az efféle mentálisan másodosztályú haladók szürke tömegébe, velük információkat cserélendő.

Kattints a kibontásához...

Na ha ezt egy szusszal el tudod mondani...

almamag78 írta:

Na ha ezt egy szusszal el tudod mondani...

Kattints a kibontásához...

Ennél még különbeket is, akármikor, könnyedén, ehhez ugyanis nem kell megerőltetnem magamat, hanem épp ellenkezőleg, állandóan az okoz nekem nehézséget, hogy a Valóság szép szövetét felismerni képtelen, az Igazságra kevéssé nyitott s inkább szép mesékben hívő, s eképp kognitív disszonanciában szenvedő embertársaimnak, a Homo Sapiensek java részét kitevő Mohó Sapiensek számára könnyen felfogható, azaz kellőképp leegyszerűsített hasonlatokat találjak, melyek azonban még így is tartalmazzák az Igazság szignifikáns hányadát, miközben ellen kell állnom az elmém (azaz az Énemet képező mémkomplexum) mélyéből fakadó erőteljes endogén, inherens ösztökélésnek, hogy olyan kontextusban tálaljam elébük közlendőmet, mely lényegesen szofisztikáltabb, ugyanakkor általuk lényegesen kevéssé akceptálható, kevesebb műveltségük okából kifolyólagosan — és bár a jószándék erre bennem megvan, időről-időre megfeledkezem magamról, ekkor ezek a szubhumán kreatúrák elkezdenek rám furcsán pillogni, s ilyenkor körükben marginális egzisztenciának érzem magamat...

Megdobbento eredményekkel!

hg1dmt. írta:

".....akkor azonnal zsebre vágom a kezeimet és megpróbálok értelmes választ adni...."
Ezzel egyfajta "elfolytatást" követsz el, ami kihathat a többi életfolyamatra. (Gondolkodás, szókeresés, megfogalmazás....) Állj meg egy telefon fülke közelébe, és nézd meg az embereket, amikor telefonálnak. Szinte mindenki mutogat, hadonászik a kezével. (Kivéve az Ír táncosokat)

Kattints a kibontásához...

Szinte. Ez egy rossz szokás, semmi más. Nem a gesztikulálás ellen vagyok. Sokan a hangsúly helyett használják, mivel nem valami nagy rétorok. A másik probléma a túl gyors és heves beszéd. A megértés rovására megy és rendszerint érzelmi, indulati elemekkel tűzdelt. A normális társalgásban a gesztikulálás akkor helytálló, ha nyomatékosít vagy felhívja a figyelmet valamire. Sokkal fontosabb ennél a beszéd ritmusa, a fogalmazás érthetősége és a hangsúly. Kedvencem, mikor a mondat végén "felível" a hang, mint ha kötelező lenne ... A gesztikulálással mintegy formát adunk a mondanivalónak. Számos szónak megváltozik az értelme, ha körülhatároljuk egy jellegzetes mozdulattal. De a mozdulat csak arra való, hogy felhívjam a figyelmet a szó vagy mondat, esetlegesen eltérő jelentésére.