T
TH6777
Vendég
Mindenki öregszik
ez igaz...csak nem mindegy...,hogy hogyan és milyen formában...hiszen az öregedésnek is van egy művészete...
sztem azért ma megöregedni is nehezebb...,amikor is ugye...a fiatalságnak abszolút értéket tulajdonítanak...oszt mindenkit arra csábítgatnak mindenféle kencékkel-pirulákkal...no meg sok sok hokuszpokolásal....,hogy lehetőleg sokáig maradjon fiatal...,de legalábbis annak látsszék....
azt gondolom...,hogy minden embernek...ott a tudatalattijában kell döntenie....és persze minden öregedő embernek választania kell...,hogy vagy görcsös igyekezettel vissza akarja tartani azt..., amiről érzi...,hogy úgyis kicsúszik a kezéből...és ez nem más mint a fiatalsága....,vagy pedig vállalja az új életérzést...,hogy biza az idő tellik felette is....és ezzel új lehetőségek...,változások számára nyitja meg önmagát....és fogadja annak amilyen....
véleményem szerint igazából...ezzel az öregedéssel nem is lehet problémája annak...és ez nem csak a nőkre értendő...aki valójában képes önmagának megteremtenie....az öregségének új imidzsét....oszt azé azt sem szabad ugye szemelől téveszteni...,hogy az életünkben semmi sem...kizárólag pozitív vagy negatív...
oszt ugye egykoron....egy nő 40 körül már matrónának számított...., és láss csodát....,ma viszont akár anyák és felnőtt lányaik versengenek egymással...,és biza a külsejük alapján néha nem könnyű megkülönböztetni őket....
bizton állitom...,hogy mindenkinek a saját egyéni sorsszerű tényezői azok...amik mindig meg fogják határozni...,hogy milyennek élik-éljük majd meg az öregségünket....és ez viszont attól függ...,hogy ki hogyan is képzeli el a majdani öregkorát...
és sztem az öregkort...illetve az idősődésünket...könnyebben "átléphetjük"....együttes és közös segitséggel...
egy latin közmondás mily bölcsen sugalja ezt:
Solamen miseris socios habuisse malorum,
vagyis Sorstársakkal a bajt, ha megoszthatjuk, vigasz az már.
a magam részéről oszt jóval tul mán az 50en is...azt gondolom és egyben véleményem...,hogy előrehaladottabb korunkban általában függetlenebbek vagyunk-higgatabbak vagyunk...., és megengedhetjük magunknak....,hogy egyszerűen önmagunk legyünk.....,mert ugy 40 körülre már....az érettségünknek köszönhetően....kevésbé vagyunk elkötelezve másoknak....,oszt kevesebbért vagyunk felelősek....,no meg azért mán.... a külső realitás követelményei sem kötnek már annyira minket...,mint ugy 20körül....,igy sztem simán az öregség esélyt adhat arra...., hogy új formában azonosuljunk önmagunkkal....,oszt mindezeket anélkül....,hogy olyan szerepeket kellene játszanunk.., amelyek korábban ránk zúdultak.....persze ugye ennek a lényege...,hogy mindehhez azonban....nőnek.ffinak is a legőszintébbnek kell lenniük-lennünk önmagunkhoz...,és öncsalás nélkül kell elfogadni magunkat....a jelen és az öregkorunkat....
gondoljuk csak végig....ma már ott tartunk...,hogy napról napra élünk...., mint a legyek...., nem számítunk csodára..., mert csodák sincsenek manapság....oszt aki meg hisz benne...no csak higyjen...,osz azé mire végül olyan anyagi helyzetbe kerülünk....,hogy többé "nincsenek" mindennapi gondjaink....,sztem mán tuti késő...,hiszen ha szétnézünk....minden elromlott körülöttünk...., a házasság-levegő-ország-világ....,simán öregek-vének vagyunk...,a pasik zöme kopasz....,azután impotensek...,betegek és halottak...
lesznek az emberek...ez a természet rendje...amit megállitani nem lehet...és soha nem is szabad!
