No vettem én a viccet és semmi gond.
Akkor megnyugodtam. Nem szeretek megbántani senkit sem. Főleg öntudatlanul nem. De az öntudatlanság nem mentség semmire sem, nem azért írtam. Nagyon szeretek bohóckodni, de nagyra értékelem a tartalmas beszélgetéseket. Csak tudni kell melyiknek, mikor van helye.
„Valoban egy ami fontos,hogy az embert mint olyat embernek és emberszámitásba vegyük.” Az ilyen és ehhez hasonló mondataid miatt írtam, hogy érett vagy lelkileg és nem a korod miatt. Azt sem tudom hány éves vagy.
Az önbizalommal kapcsolatban azonban nem jól fejeztem ki magam. Amit írtál az ok, de még hozzáfűznék néhány mondatot. Arra gondoltam, hogy sokszor látni olyan embert, akit gyermekkorában megnyomorítottak és nem tud egyedül kikászálódni belőle. Él és érez összevissza, és nem tud segíteni önmagán. A továbblépés azt jelenti, ha felismeri az ember a hibáit és megpróbál javítani rajtuk. De ez nem mindig megy egyedül. Rengeteg családállításon vettem részt és jómagam is foglalkozom hasonló dolgokkal. Néha az ember a DNS-ben hordoz olyan stresszeket, lenyomatokat, amiket tudatosan nehéz letenni, mivel nem is tud róla, csak azt érzi, bárhogy is szeretné, mégsem halad az élete pozitív irányba. Egy-egy családállítás alkalmával lehet látni, ahogy emberek az őseiktől átvettek sorsokat, negatív dolgokat. Negyvenen túl az ember egyre tudatosabbá válik és kezdi másképp látni az életet. Persze nem mindenki, van aki korábban és van aki későbben. Sokan mondják, hogy a szépség nem számít. Akár negyven valaki, akár kevesebb. Én meg azt mondom, hogy igenis számít. Mert ami bent van, az látszik kívül is. Egy csúnya ember, aki belülről gyönyörű, az árasztja magából a szépséget. Hiába kövér, vagy csúnyák a vonásai, akkor is valahogy árad belőle a szépség. Talán a tekintetéből, talán a mosolyából, de észreveszed és nem gondolod róla azt, hogy hú de ronda. És a legszebb vonású és testű nő is lehet csúnya. Találkoztam olyan fotomodellel, aki tele volt negatív energiákkal és elhúzódtak tőle az emberek. Valami undorítót érzékeltek benne, hiába volt gyönyörű fizikálisan, mégsem tetszett senkinek. Van egy ismerősöm, aki nagyon szép, mégis mindig olyan érzést kelt, mintha nem fürdött volna. Pedig nem büdös és tudom, hogy tisztálkodik. A szépséggel kapcsolatos dolgot így értettem. És persze jó annak, aki szép. Bizonyos helyzetekben egy szép ember nagyobb előnyt élvez, mint egy csúnyább. Ilyen a világ. Nyilván nem olyan emberekre vonatkozik ez a mondatom, mint mi. De megjegyeztem.
„Tudod akit a trend követése tesz magabiztossá annak baromi kisebbségi érzése van önmagával szembe...” Ezzel nem egészen értek egyet. Attól függ. Kóros a dolog, vagy sem? Mert, ha mániákusan követi, és csak ez számít neki, akkor teljesen igazad van. Valamit ezzel próbál kompenzálni. De oka van ennek is, és ő is ugyanúgy segítségre szorul, mint az, aki sírdogál. Ha megkapargatjuk a felszínt, akkor onnan is kibújhat az ember. Viszont, ha csak azért teszi, mert épp tetszik neki a divat és mindig megkeresi azt, ami a számára megfelelő, akkor szerintem nincs baj ezzel sem. Jó dolog divatosnak lenni, az ízlés határain belül. Egyébként én nem követem a divatot.
„Tudod sztem itt csak pl a CHn bellül nem vagy egyedül akinek nem volt és most sem könnyü az élete,hidd el én tudom aki másodikját kaptam anno!” Persze, ez teljesen nyilvánvaló. Nem gondolom, hogy egyedül nekem volt, vagy nehéz az életem. Nap, mint nap találkozom nálam nehezebb sorsú emberekkel. Azt, hogy átmentem sok nehéz élethelyzeten csak azért írtam, hogy jelezzem, tudom miről írok, mert átéltem sok mindent. Betegségtől kezdve boldogságig.
„De ez a mindenki sajátja és nem "ruházható" át senkire....” Ez így van, de más oldalról megvizsgálva mégsem. Tapasztalatból mondom, hogy sajnos átruházható, vagy átvehető mások nehéz sorsa. Erről rengeteget tudnék írni. Sok példát, történetet, de az meg nem ide való. Talán már a fentiek sem. Bár, ha két negyvenes nő beszélget az élet nagy dolgairól, úgy igen.
„és amig pl én válaszolók irásaidra addig betudhatod,hogy elfogadtalak",mert nem léptem közömbösen tul a hozzászolásaidon!” Mondom, hogy bölcs vagy. J Ez eszembe sem jutott. J Egyébként meg nem az a lényeg, hogy egyetértsünk és kedveljük egymást. Jelen pillanatban csak az, hogy tiszteljük egymást. Én tisztellek, és nem a korod miatt. Egyébként meg kifejezetten kedvelem benned, ha „durvább” vagy, ahogy te fejezed ki magad. Nekem nem volt durva, csak őszinte és érzelemmel teli. Számomra ez az emberséged mutatja, és nem az embertelenségedet.
„Csak azért állok ki és néha mások szemébe "durvábban",mert adott témában részese voltam annak a valaminek,megtapasztaltam,megtanultam stb....” Igen, ezt sejtettem és megértem.
