Kedves Csernobácsi, tudod, vannak emberek, akik betegesen sírósak. Mindig elégedetlenek, csecsemőkorukban is már ilyenek voltak. Nekik semmi se jó, gyerekkorában felnőtt akar lenni, felnőttkorában visszasírja az ovis korszakot, szívesen jár temetésre, mert perverzül élvezi, ha sírhat, és ha nő, akkor természetesen szappanoperákkal tölti ki a szabadidejét, mert azokon is jókat lehet sírni
sztem azért csak azok az elégedetlenek...akik telhetetlenek...oszt azok sirdogálnak-nyavalyognak mindig...akik valójában kiegyensúlyozotlanok életük bármely szakaszában....kicsit "ambivalens" vagyok azt illetően...,hogy igazából baromiul szeretem a nyűzsit...a sok sok embert...az idő végtelenségét... no és a változásokat is a mindennapi monotonitásokat illetően...
szeretem a nyűzsgést körülöttem még jóval 50en is túl..hisz maga a nyűzsi az...ami képes csak elhozni azt... ami éppen nincs meg...hiszen igy nem nyavalygok oszt nem sirdogálok...nem elégedlenkedek...hogy nincs valami uj a "nap" alatt...
aki sirdogál meg elégedlenkedik...az végül is ráfarag...,mert semmi ereje nem lesz megújulni...oszt bár mi újat elérni...s ezek a dolgok nem korhoz kötöttek....
véleményem szerint korunktól független biza meg kell küzdenünk mindenért siránkozások helyett....mert azt gondolom csak annak van értéke számunkra...amiért mi magunk teszünk valamit....
mindegyikünk sztem megálmodja a saját világát...oszt még sem éljük azt... se 20... se 40... se semelyik életkorunkban...akkor most mindegyikünk sirjon oszt elégedetlenkedjen
arról nem is szólva...,hogy sztán mindegyikünk vágyik valamire...oszt még sem tehetünk semmit vágyaink elérésére...akkor csak sirjunk
véleményem mindegy hány évesek vagyunk mi emberek...azért csak furák vagyunk mind és ezért senkit nem hibáztathatunk...
jó magam elvagyok a korommal és megvagyok békélve...nem foglalkoztat...viszont van egy klasz elvem és ehez ragaszkodom önmagammal szemben...
ha megkérdezi valaki mennyi idős is vagyok és hogy érzem magam?...-lazán megrántom a vállam olyan kamaszosan és mosolyogva annyit mondok:-
annyi amennyi és köszi jól vagyok...
idáig bevált és igaz önmagam felé és kifelé is egyaránt...
véleményem szerint igy 40 körül is és mindenkinek...meg kell-lene tudni tanulgatnia...,hogy előre tekintsen...a multat magunk mögöt hagyva...oszt nem kell agyalni a multon....a legjobb az igazi és jelen érzéseinkre és érzelmeinkre hagyatkozván csak is előre tekinteni és haladni...siránkozások és elégedetlenségek nélkül...40en inne és 40en túl is!
aki meg akar az tegye ki a stopptáblát oszt sirdogáljon...nem egy gyümölcsöző tevékenység ez tuti...