A Bibliáról tisztán

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Erzsike, mindenki abban hisz, amiben akar.
Ez a topic nem fújjol ki semmit, csupán a protestáns Biblia témájának van fenntartva.
A másik topicban mindenféle egyéb írásról is beszélnek, ez a topic meg azért van, hogy a Bibliáról beszélgessünk.
 

gyuriapa

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyökössí Endre : Recept

– Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.
– Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.
– A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem, így hangsúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. – Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?
– Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.
– Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is –, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek?
– Mit tett eddig?
– Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
– Mióta imádkozik ezért?
– Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
– Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
– Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
– Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?
– Hát, hogy szeretni tudjam.
– Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van?
– Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
– Szeretnék valami mást is ajánlani.
– Azért jöttem.
– Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?
– Igen, körülbelül így.
– Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...
– A kereszten?
– Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.
– De mit tegyek?
– Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.
– De mondtam, hogy gyűlölöm.
– Meg akar gyógyulni?
– Igen.
– Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.
– Mit tegyek hát?
– Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
– Kiváltanám.
– Bevenné?
– Bevenném.
– Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?
– Írom.
– Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. – Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
– Már évek óta nem zongorázik.
– De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.
– A csókot is kell?
– Igen.
– Jaj!
– Miért, jaj?
– Mert évek óta nem csókoltam meg.
– Vállalja ezt a hetet így?
– Megkísérlem.
– Isten segítse. Várom.
Nem jött. Hetekig nem jött.
De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva: – Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: – De jó vagy mostanában hozzám. – Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.
Aztán hozzátette: – Adja másnak is oda ezt a receptet!
Tessék.
Ez egy nagyon jó recept,megpróbálok élni vele de mit tudjak tenni,ha a feleségem hallani sem akar erről sőt ha anyám szóba kerül szinte érzem a gyűlölet vibrálását ami páromból árad . A párommal 18 éve élünk házasságban de ő igazán megérdemli a szeretetet mert mindig kitartottunk egymás mellet jóban rosszban,míg anyám mindig keresztbe tett vagy cserben hagyott...
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez egy nagyon jó recept,megpróbálok élni vele de mit tudjak tenni,ha a feleségem hallani sem akar erről sőt ha anyám szóba kerül szinte érzem a gyűlölet vibrálását ami páromból árad . A párommal 18 éve élünk házasságban de ő igazán megérdemli a szeretetet mert mindig kitartottunk egymás mellet jóban rosszban,míg anyám mindig keresztbe tett vagy cserben hagyott...

Pedig lehet, hogy a párodnak kellene inkább kipróbálni ezt a receptet...
De ha menthetetlennek látod az édesanyád és a párod közötti viszonyt, akkor nincs más hátra, mint megtartani a távolságot. :( Én tudom, hogy van, akit semmilyen recepttel nem lehet meglágyítani
 

Szpacsek

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Jászladány!
Már megbocsáss, de én az igazi biblia Jézusáról beszélek. Nem az átköltöttről, az igaziról. Én az igazi Jézusról, nem az átköltöttről. Ha valaki a hamisítottat kedveli, az az ő dolga, én az Igazi Isten, és az igazi Jézus előtt akarok állni, mikor letelik az életem, kiszállok a romlandó hústestemből, és számot adok az életemről. A szentírás eredeti formájában lenne igazán megbízható, mert azt valóban az igazi Isten ihlette. De ami most van a forgalomban, az már nem teljesen megbízható. Ha csak arra szeretnék támaszkodni, akár elmehetnék egy tisztánlátóhoz, vagy egy jósnőhöz is. Nekem is van bibliám, de csak a János evangéliumát érzem valamelyest elfogadhatónak. Engem nem érdekel, hogy melyik bácsi, vagy néni helyteleníti, hogy az igazit keresem, mert Jézus szavaival élve, nem az a veszélyes, aki a testet megöli, hanem az, amelyik a lelket. A test így is úgy is elpuszul, hiszen halandó, de a lélek halhatatlan. Én nem szeretnék a szeretett mennyei Atyám, és Jézus urunk előtt szégyenkezni, hogy egy földi férfi, vagy nő miatt elhagytam Őket.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.


Én csak a János Evangéliumát olvastam a 4 evangélium közül. A másik 3-mat nem.
Egyébként a János Evangéliumát nem János írta -- hanem az ő egyik görög tanítványa. (A nevét elfelejtettem.)
A "Jelenések Könyvét" írta személyesen János apostol.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Én csak a János Evangéliumát olvastam a 4 evangélium közül. A másik 3-mat nem.
Egyébként a János Evangéliumát nem János írta -- hanem az ő egyik görög tanítványa. (A nevét elfelejtettem.)
A "Jelenések Könyvét" írta személyesen János apostol.

Szerintem János apostol írta, mert nagyon szépen összecseng a stílusa János leveleivel is, és a Jelenések könyvével is. De mindenki úgy vélekedik erről, ahogy akar, hisz senki sem volt ott, amikor ez az evangélium íródott.
 

rozsaporta83

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok,az a fo problema hogy ha mar Bibliarol van szo akkor azt azert nehez ellemezni , sokszor ertelmezni mert hianyos ,atforditott ,elforditott.A mai Biblia "ugymond nem megbizhato " rengeteg profecia megsemmisult az ido multaval,ami maradt azt is kiszelektaltak amit jonak lattak betettek amit nem kihagytak.Utanna tud mindenki jarni amennyiben persze szeretne megtudni az "igazsagot" ,ha egyaltalan a sok ezer ev elmultaval ez lehetseges. Sok teoria van errol a neten, van ami valos mit pl a nemreg talalt Holt -tengeri tekercsek (2011).
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok,az a fo problema hogy ha mar Bibliarol van szo akkor azt azert nehez ellemezni , sokszor ertelmezni mert hianyos ,atforditott ,elforditott.A mai Biblia "ugymond nem megbizhato " rengeteg profecia megsemmisult az ido multaval,ami maradt azt is kiszelektaltak amit jonak lattak betettek amit nem kihagytak.Utanna tud mindenki jarni amennyiben persze szeretne megtudni az "igazsagot" ,ha egyaltalan a sok ezer ev elmultaval ez lehetseges. Sok teoria van errol a neten, van ami valos mit pl a nemreg talalt Holt -tengeri tekercsek (2011).

Kedves Rozsaporta83, a Biblia megbízhatóságával és a szövegek hitelességével kapcsolatosan nem ebben a topicban, hanem itt folyik vita:
http://canadahun.com/temak/biblia-minden-ami-a-szentírással-kapcsolatos-2013.34857/page-48

Ebben a topicban csak a Biblia tartalmáról beszélgetünk.
A Biblia egyébként megbízható, a történeti hűségéről, a régészeti alátámasztásokról, a próféciákról ennek a topicnak az elején olvashatsz.
Az ókorból fennmaradt bibliai kéziratok bizonyítják, hogy a Bibliába az elmúlt kétezer évben senki sem nyúlt bele, de mint említettem, erről a csevej a másik topicban folyik.
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez nem igaz.....
A másik bibliás topikban már sokan bebizonyították. Találkozunk ott....
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez egy 4 évvel ezelőtti bejegyzésem, de újra megosztom ezzel a témával kapcsolatban, hogy miért tanulmányozzák az emberek a Bibliát, és hogy a Biblia meg tudja szólítani az embert.
Én, mint keresztény, azért tanulmányozom, amiről ebben a hsz-emben beszámoltam:

A Biblia beszél

A Biblia egy beszélő könyv.
Számtalanszor tapasztaltam már, mennyire igaz ez a megállapítás.
Isten sokszor és sokféle módon szól hozzám nap mint nap a bennem lakozó Szent Szelleme által, legtöbbször a Biblián keresztül, mivel a Biblia mindig kéznél van. És Istent minden problémával lehet "zaklatni". A leghétköznapibb dolgokban is lehet Istentől kérni és kapni iránymutatást. És mindig érdemes Neki engedelmeskedni.

Most csak két példát mondanék erre az életemből.

20 éve, amikor megtértem, sok helyretennivaló volt az életemben (ma is van, persze). Az egyik ilyen volt a testvéremmel való kapcsolatom. Már évekkel korábban összevesztem vele egy örökség miatt. Többen biztattak, hogy pereljem be a testvéremet, mivel szerintük méltánytalanul kiforgatott az örökségből. Erre készültem.
Ám miután befogadtam Jézust a szívembe, és kezembe vettem a Bibliát egyszer csak az alábbi ige elevenedett meg előttem, és egyenesen a szívemhez szólt:

1Kor. 6.6
Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt.
Egyáltalán már az is nagy gyarlóság bennetek, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt?
Sőt ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreknek!


Ha Isten emberi hangon mondta volna ezeket, akkor sem hallottam volna tisztábban. Azonnal letettem mindenféle pereskedésről.
És a Biblia nem csak megszólal, de mindjárt formálja, alakítja is az ember szívét. Mert az embert megrendíti, amikor Isten szól hozzá. Hogy a világ Teremtője ilyen figyelemre méltatja, megszólítja, törődik a dolgaival, tanítja, neveli vezeti az embert; ezt a szeretetet nem lehet elbírni könnyek és térdre borulás nélkül.

Nem csak lemondtam mindenféle pereskedésről, lemondtam az örökségről, hanem ki is békültem a testvéremmel, aki azóta szintén Jézusé lett, és a legcsodálatosabb testvéri kapcsolat van köztünk immár 20 éve. Isten pedig azóta sokszorosan adta nekem vissza azt, amiről az Ő indítására lemondtam. De a legnagyobb kincs mégis a testvérem szeretete, és az Istennel való békességem.

Egy másik anyagiakkal kapcsolatos eset az életemből:
Szomszédunk, egy idős úr, egyszer segített nekünk fuvarozni az autójával. Természetesen felajánlottuk, hogy a benzinköltséget fizetjük. De jóval többet kért annál, mint amennyibe a benzin kerülhetett. Nem éreztem jogosnak a kérését, nem akartam annyit fizetni. Tudtam, hogy ebből sértődés és harag lesz, de nem érdekelt. Nem akartam, hogy becsapjanak.
Este aztán beszéltem az Úrral. És akkor Isten megszólalt ezen az igén keresztül:

Mt. 5.40
Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is.
Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre.


Másnap elnézést kértem a szomszéd öregúrtól, és nem csak a kért összeget fizettem ki neki, de még tettem is hozzá. A jó szomszédi viszony megmaradt, sőt, attól kezdve a szomszédunk elhalmozott minket mindenféle ajándékokkal, és olyan kedves volt hozzánk mint soha azelőtt.
Azóta meghalt, és tudom, hogy nem lett volna érdemes néhány forintért évekig haragban lenni vele, és neheztelni egymásra. Hálás vagyok Istennek a tanácsáért.
Az anyagi dolgok nem könnyű terület. De könyvet lehetne írni Isten anyagi gondviseléséről, amit megtapasztaltam a 20 év alatt, és amit tapasztalok a mai napig, amióta az Úré vagyok. Folyamatosan átélem ennek az igének az igazságát:

Zsolt. 34.11
Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.


Mondanék még két példát lelkész barátom, Zimányi József elbeszéléseiből is arra, hogyan szólal meg a Biblia:

Egyszer megkísértette őt az a gondolat, hogy elégtételt vegyen magáért, és azt az embert, aki feljelentésével őt az 50-es években a KGB kezére juttatta, ő is feljelentse. Megtudta, hogy az az ember, aki akkor már püspök volt, adót csalt, amit Ukrajnában a 60-as években szigorúan büntettek.
De mielőtt elindult volna, hogy feljelentse, még kinyitotta a Bibliáját. Ez az ige szólt hozzá a Példabeszédek könyvéből:

A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;
Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint. (Péld. 24-9,;25.9 )


Tudta, hogy ez neki lett megírva. Mélyen elszégyellte magát Isten szavaitól.
Erre az intésre aztán megkereste a püspököt, és elmondta, hogy milyen szándékkal indult el, de Isten szeretetteljes, kemény keze visszatartotta. A püspök nagyon levert volt, de a barátom azt mondta neki: Nem fogja feljelenteni, mert Jézus lelkülete nem engedi.
Később örült annak, hogy nem kellett hordoznia annak a terhét, hogy egyszer valakit feljelentett.

És még egy igaz eset, amit ő mondott el.

Egyszer egy asszony megkérdezte tőle, komolyan mondta-e azt, amit a prédikációjában mondott: hogy a Biblia beszél. Mert az asszony ezt nem tudta elhinni.
Barátom azonban megerősítette: De igen, ez a könyv beszél. És biztatta az asszonyt, hogy próbálja ki.
Az asszony azonban fejét csóválva, hitetlenkedve ment el.
Néhány nap múltán a barátom abban az utcában járt, ahol ez az asszony lakott. Az asszony meglátta őt a háza ablakából. Kiszaladt az utcára, és izgatottan hívta be a házába: "Jöjjön lelkész úr, mondanom kell valamit!"
És a következőt mondta el:
"Emlékszik, amikor legutóbb beszéltünk, és maga azt mondta, hogy a Biblia beszél? Én ezt nem hittem el. De amikor hazajöttem, mégis csak kinyitottam. És ezt a sort olvastam benne:
"Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz." (Jer. 33.3)
Kiejtettem a Bibliát a kezemből, lelkész úr! - folytatta az asszony. - Ez a könyv tényleg beszél!"

Igen, a Biblia beszél. Még temérdek példát tudnék hozni a magam és mások életéből arra, hogyan szól hozzájuk Isten a Biblián keresztül. De azt, hogy milyen csodálatos, felemelő érzés meghallani belőle Isten szavát, azt nem tudom leírni. Azt meg kell tapasztalni.
Ahogy tanácsol, ahogy fedd, ahogy buzdít, ahogy bátorít, ahogy gyógyít, ahogy vigasztal... mert senki sem tud csodálatosabban vigasztalni, mint Isten az Ő igéjén keresztül.
Az Ő szavai egyenesen az ember szívébe hatolnak.
Amikor lesújtott a gyász a maga fájdalmával, bánatával, kétségbeesésével együtt, Jézus szavai megelevenedve szóltak hozzám:

"Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Ján. 14.27)

Az Ő szavai tényleg "lélek és élet".

"A beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet."
(Ján. 6.63)
 

pitti

Állandó Tag
Állandó Tag
Már vagy jó 10 esztendeje is volt, hogy Isten azt mondta nekem! Te Tamás! Ne kardoskodj már annyit hogy meg védj engem! Ha arra kerül a sor, megvédem Én magamat!!! Neked csak annyi a dolgod, hogy tisztára mossad a nevemet, amit a keresztények bemocskolnak!!!

Ugyanarrol az Istenrol beszelunk? Ugyanis a multkor amikor pacal porkolthoz valo palinkat ittam a konyhaban nekem azt mondta az Oreg, hogy "figyejj Pitti, te kurva rendes kolok vagy de ha nem vagsz bele meg harom gerezd foghagymat a porkoltbe akkor a pokolba kuldelek"
Mond meg nekem, hogy rendes dolog ez az Istentol? Es ha nem lett volna meg egy fej foghagymam akkor most a gyehenna tuzen porkolodnek az idok vegezeteig?
Rolad is mondott furcsa dolgokat de azt most nem akarom reszletezni mert masok is olvassak ezt a topikot.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Pitti!!!!!! :hurra:
Már nagyon hiányoztááááál!!!!!!!!!

Ha elfogy a fokhagymád szívesen küldök! Nem venném a lelkemre, hogy le kelljen menned a melegedőbe ;)
 
Utoljára módosítva:
Ez a történet olyan szép, hogy itt a helye:

A Zuni indiánok magyar apostola

− Pálos volt-e, avagy ferences? Ma már azt sem tudja senki. Hiszen nyomát csupán két írott följegyzés őrzi ebben a gyorsan változó emberi világban. Egyiket ott lelhetjük meg a mexikói állami múzeumban. Néhány elmosódott sor mindössze, amit a híres fölfedező-katona, Francisco Vasquez de Coronado íródeákja körmölt rá ura parancsára a Följegyző Számadások 27-ik lapjára, ilyen módon:

Ama Gergely testvért pedig tiszteletlen és makacs magaviselete miatt a csapat érdekében kiközösíteni kényszerültem, keresztényi cselekedetül engedélyezve számára egy herélt öszvért, két vizestömlőt és háromnapi élelmet, hogy hitványul el ne vesszen. Írták volt ezt az Úrnak 1541-ik esztendejében, egy bivalybőr sátorban, valahol azon a vidéken, amit ma Új-Mexikó-nak neveznek.

Nem nagyon messze onnan, a zuni indiánok sziklás hegyei között áll a másik írott emlék. Magányos hegycsúcson, sziklából kifaragott óriási kereszt lábához vésve hibás óspanyol-nyelven: Itt nyugszik Gregorio Holosi, minden ember testvére, aki a sötétben élőkhöz világosságot hozott. E két följegyzés között egy nagyszerű-magyar ember élete rejtőzik, de már csak úgy lehet összeszedni, szálanként, zuni földön. Tábortüzek mellett, szájról szájra megőrzött, összekuszált mondák formájában.

Három hetet töltöttem ennek a szűkszavú, hegyekbe húzódott indián törzsnek a szállásain, s amit megtudtam, összeszőttem, íme, továbbadom. Coronado a regebeli Hét Ezüstvárost kereste páncélba öltözött csapataival, a kíséretében néhány térítő szerzetes az indiánokat igyekezett megnyerni a kereszténység számára. Igyekezetük azonban meddő volt. Hiszen amíg ők a szeretet Istenéről beszéltek a vadaknak, azalatt a fehér ember kardos, páncélos képviselői a legembertelenebb kínzásokkal igyekeztek rávenni a fogságukba esett indiánokat, hogy mutatnák meg az utat a Hét Ezüstváros felé. S mert a kínzás sem tudta megtörni őket, dúltak, égettek, gyilkoltak és raboltak a spanyolok, amerre csak útjuk vezetett.

Úgy látszik, ezek ellen a kínzások és rablások ellen emelte föl többszörösen a szavát Hollósi Gergely testvér, míg végül is a főparancsnok megelégelte a nyakasságát, elkergette magától, be a vadonba, egyedül, egy öszvérrel s háromnapi élelemmel. Ami ezután történt, azt az indiánok legendái így mesélik el: Egy napon fáradt, sovány fehér ember jelent meg a zuni nép sziklaszállásai felé vezető ösvényen. Az őrök elfogták, megetették s főnökük elé vitték. Miután a zuniak nyelvét nem értette az idegen, a síkságbeli pueblók beszédével kérdezte meg tőle a főnök: — A fehér ember nékünk ellenségünk. Mi az oka annak, hogy nálad nincsen fegyver?

— Én az Egy Igaz Istent hoztam magammal, hogy megtanítsam nektek az ő hitét — felelte az idegen.
— A fehér ember Istenéről hallottam már — mondta haragosan a főnök —, kettős nyelve van és hazug, mint a kígyó! Egyik nyelvével szeretetről és békességről beszél, a másikkal gyilkol és rabol. A mi isteneink jobbak ennél. Nem hazudnak!
— Akikről te beszélsz, azoknak csak a bőrük színe fehér, a lelke fekete, mint az éjszaka — felelte szelíden az idegen, s bár Isten követőinek vallják magukat, annyit sem tudnak róla, mint egy oktalan állat. Az igazságos Isten megbünteti őket, ha eljön az idő. A főnök meg a tanácsot ülő vének hallgatták az idegen szelíd szavait, s mert maguk is békességes emberek voltak, dolgos ezüstművesek, kiknek híre messzi délre, az inkák országáig is elért, végül is úgy döntöttek, hogy ott maradhat közöttük, s beszélhet a Szelíd Istenről, míg kedve tartja.

Így aztán Gergely testvér ott maradt a zunik között. Megtanulta nyelvüket, szokásaikat, s tanítgatta őket a Szelíd Isten hitére. Már harmadik éve élt ott, amikor a spanyol páncélosok újra megjelentek. Jövetelüket vérfagyasztó hírek előzték meg. Naponta érkeztek idegen törzsbeli menekültek, kik elevenen megnyúzott emberekről, halálra korbácsolt asszonyokról és rabságba hurcolt hajadonokról tudtak, s a vallató kínzások ezersok változatáról. A zuni nép fölkészült a harcra. Áldozatot mutattak be a harci isteneknek, eljárták a halálba menők táncát, s mikor mindezzel elkészültek, a főnök maga elé hívatta a sápadt arcú idegent.

— Te beszéltél a magad Istenéről, mi hallgattunk téged, s nem beszéltünk. Most a mi isteneink fognak beszélni a fegyverek erejével. Nyisd ki a szemedet, idegen, és lásd! A sziklaszállások és ezüstbányák alatt, a völgykatlan mélyében ütköztek meg a zunik a betolakodókkal. De a hadi szerencse a spanyolokkal volt, kiket megvédett a páncél a nyilaktól és lándzsáktól. A zuni harcosok fele ott vérzett el a völgyben, míg a maradék sereg a súlyosan sebesült főnökkel visszamenekült a hegyek közé. Mikor a főnököt bivalybőrön hozták haza a szállásra, Gergely testvér bekötözte a sebeit, s térdre borulva imádkozott a seblázas beteg mellett.
— Kivel beszélsz ezen a különös nyelven? — kérdezte a sebesült főnök.
— Istennel, aki mindannyiunk atyja — felelte Gergely.
— Kérd meg ezt a te Istenedet, hogy mentse meg a zuni népet a pusztulástól — nyögte a sebesült —, a mi isteneink nem hallgattak meg minket. Gergely imádkozott. S mikor a páncélosok megjelentek a szorosban, hogy halált és rombolást vigyenek föl a zuni szállásokba, Gergely ég felé emelt karokkal állt a sziklaperem szélén, s Istenhez fohászkodott védelemért. Egyszerre csak füst és tűz csapott föl a szoros fölötti hegycsúcsból, megremegett a hegy, s lángfolyam zúdult alá a betolakodókra. Füst borított be mindent. Remegett a föld. S mire a füst elszállt, és a föld belseje lecsöndesedett, eltűnt a szoros, és nyoma sem maradt a spanyoloknak.
— Beszélj nekünk a te Istenedről, aki még a hegyeknek is parancsol — mondta azon az estén a főnök a tábortűz mellett. És Gergely testvér megkeresztelte a zuniakat az úrnak nevében. Ez volt az első indián törzs mely a maga szabad akaratából fölvette a keresztény hitet. A hálás zuniak sziklakövekből templomot építettek Gergelynek azon a sziklaperemen, ahol az Isten meghallgatta fohászkodását, s a jó Gergely még majdnem negyven évig élt az indiánok között. A monda szerint vadállatokat szelídített meg, halálos betegeket gyógyított, s gyönyörűségesen szép életet élt. A szájhagyomány ma is emlegeti, hogy egyszer egy bogyószedő kislány eltévedt az erdőben, s szülei két teljes napig várták visszatértét, míg végül is elmentek a fehér szenthez, segítségért. Az ráakasztotta egy hegyi oroszlán nyakára a kislány papucsát, s elküldte a vadállatot az erdőbe. Aztán letérdelt és addig imádkozott, amíg a hegyi oroszlán sértetlenül hazavezette az eltévedt gyereket. Az Úr hatalma akkora, hogy még egy vadállat útján is ki tudja mutatni jóságát és kegyelmét azok iránt, akiket szeret. S az Úr Isten mindenkit szeret, akinek tiszta a szíve. Ezeket tanította Hollósi Gergely az őserdők indiánjainak.

1580-ban Don Juan de Onato kormányzó újra megkísérelte új-Mexikó hegyeinek meghódítását. A békességszerető zunik Gergely testvér útján egyezséget kötöttek a spanyolokkal. Az egyezség szerint az indiánok egy bizonyos mennyiségű ezüst beszolgáltatását vállalták, s ezzel szemben Onato kormányzó kötelezte magát, hogy elismeri a zuni nép önállóságát és függetlenségét a spanyol tartományon belül. Az egyezség ellenére néhány átvonuló spanyol zsoldos elrabolt egy fiatal leányt. Felbőszült rokonok követték a csapatot, kiszabadították a leányt, és lemészárolták a rablókat. A jelentés azonban úgy ment a kormányzóhoz, hogy a zunik szegték meg a békeszerződést. Emiatt aztán Onato megtorló hadjáratot rendelt el ellenük.

A megtorló csapatokat egy kapzsiságáról és könyörtelenségéről ismert főtiszt vezette, aki saját maga tervezte ki a leányrablást is, hogy ilyen módon megszerezhesse magának a zuniak híres ezüstkincseit. A szoroson át vezető régi út helyett, amit a láva betemetett, akkor már új út vezetett föl a zuni szállásokhoz, amit nehéz és hosszú munka árán vájtak a sziklába. Közel a völgyhöz, egy tátongó szakadék fölé függőhidat építettek. Ennél a függőhídnál állta el útját a négyszáz főből álló páncélos csapatnak Gergely testvér, egymaga.

— Keresztényekre akartok kezet emelni? — kérdezte az ősz szerzetes. — Nem látjátok az úr templomát odafönt? A parancsnokló főtiszt szemébe nevetett.
— Megígérem neked, öreg, hogy a templom lesz az egyetlen épület, ami állva marad, mire a nap lemegy!
— De uram — könyörgött Gergely —, a nép ártatlan, te magad tudod ezt legjobban! Azok szegték meg a szerződést, akik elrabolták a leányt!
— Hazugság! — förmedt rá a tiszt.
— Az indián nem ember különben sem, csak állat. Félre az útból, barát! Az öreg szerzetes fölemelte a fejét, és hangja mennydörgött a sziklák között.
— Bűnös ember vagy, és gonoszság van a te szívedben, parancsnok! S bizony mondom, ha rálépsz erre a hídra, bűneid súlya alatt leszakad az, mert az Úr mindeneknél hatalmasabb!
— Akkor te is velem jössz a hídra, vén szemforgató — kacagott a tiszt —, a te kegyességed majd ellensúlyozza az én bűneimet!

Azzal maga előtt kényszerítve Gergelyt, csapatainak intve rálépett a hídra. A híd közepére érve Gergely megállt, összetette a kezeit imára, és fölnézett az égre. A következő pillanatban a híd hatalmas robajjal leszakadt, s magával vitte a mélységbe a parancsnokot, páncélos katonákat s az öreg szerzetest. Így mentette meg az úristen Gergely kérésére másodszor is a zuni népet a vérengző zsoldosoktól. Másnap az indiánok felhozták a mélységből fehér jótevőjük összezúzott testét, s eltemették kedves temploma mögé, fent a sziklaperemen. Sírja fölött keresztté faragták ki a kiemelkedő, hegyes sziklacsúcsot. S azóta minden esztendőben, a hídleszakadás csodatételének emléknapján ott gyűlnek össze a kereszt körül, ájtatos megemlékezéssel. Majdnem négyszáz esztendő telt már el azóta, a sziklakőből épült régi templom helyén már csak romok vannak. De a kereszt még áll, rendületlenül, s talpán a mohos, durva vésés: Itt nyugszik Gregorio Holosi, minden ember testvére, aki a sötétben élőkhöz világosságot hozott.

Fenyővirágzás utáni első holdtöltén, ami a mi számításunk szerint július elejére esik, magam is felzarándokoltam a zunik nyomán a sziklakereszthez. A templomok ma már a völgyben vannak, s az ezüstmíves nép rendes házakban él odalent, békésen, nyugalomban.

De ezen a napon valamennyien megindulnak, minden irányból a kanyargó hegyi ösvényeken, ősi viseletükben, némán, komolyan. Mikor a nap lement, ott ültek hatalmas félkörben a kereszt alatt a sziklán, szemközt a mélységes völgykatlannal. Ott ültem én is, mögöttük. Csönd volt, senki se beszélt. Lassan lement a nap, árnyékba borultak a sziklák, kékesszürke árnyék lepte a messzeséget. Gyorsan sötétedett. Hamarosan már minden elmosódott, csak a gerincek körvonalai rajzolódtak föl a csillagokat gyújtó bársonyfekete égre. Aztán egyszerre mélyen lent a fekete sötétség alján megjelent egy fénypont. Mozgott. Jött fölfele. A zuni törzs választott távfutója hozta az égő fáklyát a zuni föld határától föl a sziklakereszthez, pontosan azon a nyomon, melyen valamikor négyszáz évvel ezelőtt egy magányos magyar éhségtől és fáradtságtól elcsigázott testét fölvonszolta ide, magával hozva a kereszténység lángját a sötétben élőkhöz.

Jött, jött a kicsi láng fölfele az éjszakában. Néha eltűnt, majd újra megjelent. Nőtt, növekedett, míg végül is tisztán lehetett látni a lobogó fáklyát, s alatta a fiatal indián éles metszésű, bronz-sötét arcát. Senki se mozdult Csak a futó léptei dobbantak a sziklán, ahogy lihegve érte el a félkör közepén felállított máglyát. Itt megállt, s az égő szurokfáklyát széles lendülettel dobta be a máglya közepébe. A száraz széna pillanatok alatt tüzet fogott s a máglyából fölcsapott a láng a fekete ég felé. A keleti sziklaperemen akkor jelent meg a telehold.

Néma tisztelettel álltak föl az indiánok, komor arcukat megvilágította a máglya tüze. Aztán egyszerre csak halk, zümmögő hangon énekelni kezdtek egy régi-régi dallamot, mely évszázadok során sokat változott, de még így is szíven ütött: Hol vagy, István király?

S egyszerre csak mintha ott állt volna mellettem valahol a sötétben jó Hollósi Gergely maga, ez az erőszak által száműzött hajdani magyar, s rémlett, mintha a hangját is hallottam volna valahol az indiánok szomorú, zümmögő éneke mögött, ahogy a költő szavaival a fülembe súgta: Testvér, olyan mindegy, melyik kapun suhanunk át a végtelenbe?

Forrás: látogatók.hu
Szép napot mindenkinek ! Szép ez a történet csak egy dolgot nem értek a szerzőjét sehol senki sem tünteti fel - mivel több oldalon is találkoztam ezzel az alkotással- amely a méltatlanul "elfelejtett" Wass Albert műve .
 

Szpacsi

Állandó Tag
Állandó Tag
A Bibliai Kánont a Laodiceai Tanács i. sz. 363.-ban állította össze -- Ószövetség és Újszövetség formájában.
Ezt az i.sz. 390-es években 2 tanácson is megerősítették: 393-ban, a Hippói Tanácson, és 397-ben, a Karthágói Tanácson.

Semyassa, a kérdésedre válaszolva:
Hogy 2 Jézus Krisztus lett volna, azt nem hiszem. De Jézusban 2 ember is élt: Sananda Kumára, és Emmanuel-Jézus. Ez utóbbi a lényeges. Mert Sananda Kumára egy világi tanító lett volna, azonban nem sikerült a terveit beteljesíteni, mert azokat Róma Cézárja (a római császár), aki ekkor Tiberius volt, meghiúsította, megakadályozta, ellehetetlenítette. Én erről ennyit tudok.
 
T

tuncu

Vendég
Zsoltárok könyve 92. rész 16. Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!


János Apostol I. levele 4. rész 8. A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
 
T

tuncu

Vendég
Kezdjük az elején!
Biztos voltatok úgy többen,hogy éreztetek ott belül valamit! Hogy valahol éreztétek,tudtátok,hogy van valami...Ott fönt! Aki sokkal nagyobb,bölcsebb,és szeret minket!....Van aki még mindig érzi,de csak érzi...van,aki megakarja,vagy megakarta ismerni Ki is lehet Ő? Van,aki elnyomja ezt az érzést magában... Mindenki maga döntött úgy ahogy!
Azok,akik "tudták,és tudják ezt" ,de nem éltek vele,remélem ez az írás ad erőt,hogy meg is hallja, és újra hallja!
Azok,akik elnyomták,remélem felelevenedik bennük a felismerés..,hogy tényleg!...Valóban volt ilyen!
Azok,akik meghallották,és éltek vele, azok megtartassanak!
Ebben szeretnénk segítséget adni!
Útravalónak csak annyit szólnék minden emberhez: Gondolkodjatok el rajta! Mekkora bizonyság ez, Istentől,Istenről amit minden ember megkap tőle.Mert ezek az érzések belülről fakadnak! És nem ember szájából hangzik el! És a másik bizonyság: MINDENKI megkapta!Ez a tudat érzés az,ami minden ember számára tanúságtétel! Melyben tudtára adja az embernek: Itt vagyok!... De a döntés a TE kezedben van! Keresel-e engem? Aki szeretlek téged! Mert tőlem származol,Én vagyok a Te Atyád,és haza várlak!
 
Oldal tetejére