T
TH6777
Vendég
Igen, ebben nagyon igazad van, a személyiség fejlődik, változik idővel...
Én 21 évesen mentem férjhez, akkor még eléggé kiforratlan voltam. Ma már kevés közös vonásom van az akkori önmagammal, de az alapvető értékek megmaradtak. És tudom, hogy mi az a 2-3 dolog, ami fontos a páromnak, arra odafigyelek, hogy az ne változzon. Mert úgy vagyok vele, hogy ez a férfi nekem mindent megad, amire szükségem van: hű társam, jó apa, figyelmes partner, ő a jobbik felem. Ha ő ezért cserébe azt kéri, hogy minden nap friss meleg étel legyen az asztalon, puhaság, melegség az otthonunkban és megőrizzem a nőiességemet, akkor ez teljesen korrekt szerintem.
Egyébként mindketten változtunk és ezekkel a változásokkal nem mindig könnyű együttélni. Ebben rejlik a napi munka
no ezek általában igy vannak és igy működnek...sztem valójában minden házasság-kapcsolat milyenségét....valamint harmonikus működését....csak is két ember határozza meg....akik ténylegesen benne élnek a kapcsolatban....persze a milyenséget az arányok határozzák meg...hiszen csak akkor lehet jó egy házasság...,ha mindkét fél egyformán veszi ki a részét mindenből...és közös döntések alapján teszik amit...az önzést és egyéni érdekeiket a másikkal szemben kizárva...
azt gondolom...,hogy nagyon is fontos a jól felkészültség és érettség egy házasságra....hiszen maga az érettség.... ami befolyásolhatja pozitiv avagy negativ irányba a kapcsolatot....magának a házasságnak az értékét....
tők mindegy mivel példálozgatnak az emberek a házasságot illetően....a lényeg a két ember mentalitása....öszintesége...egymással szembeni bizalma...önmaga és a másik olybá elfogadása amilyen....stb.
"A jó házasságban nincs egyenlőtlen és egyenlő. Mindkét fél hiányt tölt be a másikban, mindkettő gondolatot ad a gondolatnak, célt a célnak, akaratot az akaratnak, s így gazdagodnak ők. Egy lélek és egy test. Együtt dobbanó szív: egy élet."