Szerintem sem a hazassag intezmenye a hibas. Manapsag az emberek nem veszik komolyan a hazassagot. Mi a felesegemmel 16 eve vagyunk egyutt. harom ev jegybenjaras, aztan hazassah, gyerekek. Elni egy szobakonyhaban borzalmas kroulmenyek kozott evekig ket gyerekkel, aztan vegigcsinalni egy szinte horrorisztikus kivandorlast egyutt, harom borondbol ket pici gyerekkel ujrakezdeni az eletet a terdig ero Camrbdieg-i hoban, lakni a koszos budos alberletben, aztan vegul sajat lakas stb stb, esd a ok megprobaltatas osszeedzett bennunket, mint a katonakat a front. Sok szenvedes egyutt. Amikor egyikunk esett el a masik segitette fel es forditva. Sok siras, sok nevetes elvalaszthatatlanna tett bennunket. Nem mondom, hogy nem veszekszunk neha, mert aki azt allitja hogy ok sohasem veszekednek, az vagy hazudik, vagy el vannak hidegulve. A vita olyan mint a kuktan a goz. Neha ki kell engedni. Szerintem a jo hazassag titka az, hogy egyreszt az ember nem gondol bele a szetvalasba mint lehetoseg, hanem minden konfliktust megprobal hazassagon belul megoldani, masreszt pedig a vegtelen turelem, szeretet, es bajtarasi osszetartas a megprobaltatasok idejen.