[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Én[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]
......... Az én tudatom színétől lett zöld a smaragd
......... ......... és éledt vörös szín a rubinban.
......... Tekintetem az égre emeltem,
......... ......... és fény gyúlt
......... ......... ......... keleten - nyugaton.
A rózsához így szóltam: "Szép vagy!"
......... ......... és szép lett tőle az.
......... Tán azt mondod, filozófiai tétel,
......... ......... nem költő szava ez.
......... Én meg azt, hogy igazság,
......... ......... tehát költészet.
......... Ez az éntudatom,
......... ......... ami mindenkiben megvan.
......... Épp az ember énje-vásznán
......... ......... alakul ki a világ-alkotó világ-műve.
A filozófus kilégzéskor-belégzéskor egyre mondja:
......... "Nem, nem, és nem -
se smaragd, se rubin, se fény, se rózsa,
......... sem én, sem te!"[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif] ......... Másik felől a Határtalan önmegvalósítása
......... ......... az ember határvonala,
......... mit úgy hívok, Én.
Ezen Én mélyén találkozott össze fény és sötét,
......... ......... forma tűnt fel, érzés éledt,
......... és igenné fakadt a nem a májá varázsigéjeként
......... ......... vonalban, színben; örömben, bánatban.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Hívjad hát ezt tantételnek -
......... Lelkem felörvendett
......... ......... e Világ-Én alkotta gyűlésben:
......... ......... ......... kezében ecset, palettáján színek.
......... A tudós szerint
az öreg Hold - kegyetlen és ravaszul nevető -
mint halál-követ, prédát leső,
......... közelít a Föld kebléhez.
Egy nap majd mérhetetlen vonzásába ölel tengert és hegyet:
......... a halandók világában az Eljövendő új füzetébe
......... ......... alászáll a lapot betöltő Semmi,
......... és elnyeli az éjszakák és nappalok könyvelését;
az emberi hírnevet semmivé teszi a mindentudó halhatatlanság,
......... s a történelemre a végtelen
......... ......... éj tintáját keni.
A búcsúnapi ember szeme
......... ledörzsöli a színeket a világról;
a búcsúnapi ember lelke
......... egybegyúrja az érzéseket.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az erő reng majd minden égben,
......... fény nem gyullad semerre sem.
Lant nélküli társaságban táncol majd a zenész ujja,
......... húrt nem penget.
Azon a napon egyedül marad a költészettelen teremtő
......... a kéktelen égben
a személytelen létezés algebrájával.
......... Akkor e nagy mindenségben
túl és túl, a végtelen és számolatlan szférák között
......... sehol nem csendül e hang:
......... ......... "Szép vagy!"
......... ......... "Szeretlek!"
Vagy talán a teremtő újabb önmegvalósításba fog
......... világkorszakok múltán?
Ismételgeti-e majd a világvégi éjben:
......... "Szólj, szólj,
mondd, hogy szép vagy,
......... mondd, hogy szeretlek!"[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif](Sántinikétan, 1936. május 29.)[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Rabindranáth Thákur (Tagore)
Bengáli versek
Bangha Imre fordításai[/FONT]