A Zsűri Nagydíját nyerte Cannes-ban a Saul fia

Kiderült, a fesztivál második legrangosabb elismerését, a Zsűri Nagydíját nyerte el a Saul fia Cannes-ban. Nemes Jeles László drámája, a Saul fia a rendkívüli fogadtatása miatt már korábban nagyon komoly esélyessé lépett elő, ekkora sikert azonban utoljára 1984-ben ért el magyar alkotás. Az Arany Pálmát meglepetésre a francia Dheepan, Jacques Audiard filmje kapta.

1984 után először nyerte el a Zsűri Nagydíját magyar film, A napló gyermekeimnek után ezúttal a Saul fia alkotógárdája örülhetett a rangos elismerésnek (1985-ben a Redl ezredes kapta meg a zsűri díját, de az jelentőségét tekintve egy fokkal kisebb elismerés a Nagydíjnál, korábbi nevén a Zsűri Külön Nagydíjánál). A díjkiosztó ceremónia vasárnap este hétkor kezdődött, itt jelentették be, hogy kik nyerték a díjakat a fesztivál versenyprogramjában. Az utolsó előttiként átadott díjat Mads Mikkelsen adta át Nemes Jeles Lászlónak, a film láthatóan zavarban lévő rendezőjének. Nemes legfőképp a stábnak köszönte meg azt, hogy hittek benne. Ugyancsak köszönetet mondott a fesztivál szervezőinek, hogy már első nagyjátékfilmjét a versenyprogramba hívták.

A díjátadó után az is kiderült, hogy a Vulcain elnevezésű technikai díjat Zányi Tamás kapta meg " a Saul fia kiemelkedő hangmérnöki munkájáért". Így a magyar stáb összesen négy díjjal gazdagodott Cannes-ban: a Nagydíj mellett a FIPRESCI-, a Francois Chalais és a hangmérnöki díjat is bezsebelte az alkotógárda.

Mi történt a gálán?

Az első bejelentett díjat, a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát a Wave's 98 című film nyerte. Utána a legjobb első filmnek járó Arany Kamerát adta át John C. Reilly. A legjobb elsőfilmes díját a kolumbiai La Tierra y la sombra című film nyerte el, a díjat César Augusto Acevedo, a rendező vette át.

Ezután bemutatták a zsűrit, majd Benjamin Clementine adta elő Bob Dylan dalát, a Farewellt. Ez a dal szólt a zsűrit elnöklő Coen-fivérek utolsó filmjében, a Llewyn Davis világában.

Később Jane Birkin adta át az életműdíjat Agnes Vardának, a Cléo 5-től 7-ig rendezőjének, aki a hatvanas években a híres francia új hullám egyik fontos alakja volt.

A legjobb forgatókönyvnek járó díjat Michel Franco kapta a Chronic című filmért. Következett a a legjobb női alakítás díja, amelyet a francia színész Tahir Ramir adott át. Megosztva Rooney Mara és Emanuelle Bercot lett a legjobb női szereplő. Előbbi a Carolban, utóbbi a Mon Roi-ban nyújtott teljesítményért érdemelte ki az elismerést.

A Zsűri Díját a The Lobster című alkotás nyerte, a díjat a görög rendező, Yorgos Lanthimos vette át. A legjobb férfi alakítás díját Vincent Lindon érdemelte ki a La loi du marché főszerepéért.

A legjobb rendező díját A Bérgyilkos című filmért Hou Hsiao-Hsien rendező vehette át. Ezután következett a Zsűri Nagydíja és a magyar siker: Nemes Lászlót szólították a színpadra.

image.aspx

Fotó: AFP / Valery Hache

Az Arany Pálmát, a legfontosabb elismerést végül Jacques Audiard kapta a Dheepan című filmjéért. Audiard a versenybe meghívott öt francia alkotó közül az egyetlen nemzetközileg is elismert rendező, A próféta című filmjével 2009-ben elnyerte a zsűri Nagydíját. Hetedik filmje három Srí Lanka-i menekültről - egy volt tamil lázadóról, Dheepanról, egy fiatal nőről és egy kilencéves kislányról szól, akik a franciák előtt egy családnak adják ki magukat. Egyikőjük sem beszél franciául, de Dheepannak egy drogbandák által uralt veszélyes párizsi külvárosban sikerül házmesteri állást kapnia. A "család" mindent megtesz a beilleszkedésért, és azért, hogy megértse az idegen kultúrát, de nem tudják magukat kivonni a bandaháborúból, s végül Londonban találnak rá a boldog életre. A főszerepeket amatőr színészek alakítják, Dheepan szerepében Anthonythasan Jesuthasan író látható, aki 16 éves korában maga is a tamil lázadók oldalán harcolt, s 1993-ban menekült Franciaországba.

A Saul fiát (kritikánk a filmről) már a fesztivál első hétvégéjén bemutatták, és nem túlzás azt állítani, hogy a cannes-i filmünnep első napjai alatt mindenki a magyar alkotásról beszélt. A holokausztot új megvilágításba helyező filmet, a rendezőt, Nemes Jeles Lászlót (interjúnk), és a főszerepet alakító Röhrig Gézát már akkor nagyon nagy esélyesnek kiáltotta ki mindenki, többen még a legfőbb díjat, az Arany Pálmára is méltónak találták a művet.

Jake Gyllenhall és a Coen-fivérek ízlésében kellett bízni

A versenyprogram díjairól idén a Coen-fivérek (Nem vénnek való vidék, A nagy Lebowski) által vezetett, kilenctagú zsűri döntött. Az Oscar-gálán és Cannes-ban is több alkalommal díjazott alkotópáros mellett neves művészek adhatták le szavazataikat a versenyprogramban helyet kapó alkotásokra. A zsűriben helyet kapott az amerikai színész, Jake Gyllenhall (Éjjeli féreg, Brokeback Mountain) és női kollégája, a Foxcatcherből és az Amerikai mesterlövészből ismerős Sienna Miller is. Mellettük a kultrendező Guillermo Del Toro (A faun labirintusa, A hobbit), a franciák kedvence Sophie Marceau is szavazhatott, csakúgy mint a 2014-ben a Cannes-ban a Zsűri Nagydíját elnyerő Xavier Dolan (Mommy, Képzelt szerelmek) kanadai rendező, illetve Rokia Traoré énekesnő.

A zsűri vasárnap délelőtt ült össze, hogy döntsön a hét kiosztandó díjról.A fesztivál szabályzata szerint a kilenctagú zsűrinek az Arany Pálmáról, a Nagydíjról, a rendezés díjáról, a zsűri díjáról, a forgatókönyv díjáról, valamint a legjobb női és férfi alakítás kategóriájában kell szavaznia. Csak egyetlen díj adható megosztva, de az nem lehet a fődíj, az Arany Pálma. Lényeges szabály az is, hogy egy film csak egy díjat kaphat. Mindegy egyes díjról a vita után titkos szavazással döntenek a zsűritagok, s a díjat elnyerő filmnek abszolút többséget kell kapnia, azaz legalább öt szavazatot a kilencből.

Nagyon erős volt a mezőny

Ahogy azonban az várható volt, a Saul fia után több másik díjvárományos film is bemutattak a versenyprogramban, így a harc hamar több esélyessé vált a díjakra. Ahogy azt esélylatolgató cikkünkben már kifejtettük, elsőfilmes rendezőt nagyon ritkán díjaznak Arany Pálmával, ez legutoljára Steven Soderbergh Szex, hazugság, videó című alkotásával történt meg, 1989-ben. Magyar film ráadásul még 2015 előtt sohasem nyerte el a filmművészet talán legrangosabb elismerését. Az azonban jó jelnek számított, hogy a Saul fia szombaton elnyerte a kritikusok díját, a FIPRESCI-díjat. Az előző két évben ugyanis az a film kapta az Arany Pálmát, amely egy nappal előbb a kritikusok díját is elvitte. 2013-ban az Adéle élete, tavaly a Téli álom alkotói örülhettek.

Az idei gálát megelőzően fő esélyesként Todd Haynes Carol című filmjét emlegették Cate Blanchettel és Ronney Marával a főszerepben. Ugyancsak lenyűgözte a kritikusokat Hsiao-hsien Hou harcművészeti eposza, a The Assassin (A bérgyilkos). Továbbá a Tim Roth főszereplésével készült Chronic című filmnek is sokan előre díjakat osztottak, míg Paolo Sorrentino Ifjúság című alkotógárdája főleg a rendező eddigi életműve miatt várhatta magabiztosan a díjkiosztót.

Magyar filmek persze kerültek korábban is jutottak a fődíj közelébe. 1966-ban a Szegénylegények (ezt a filmet idén le is vetítették egy különleges vetítésen Cannes-ban), rá egy évre Kósa Ferenc Tízezer napja is esélyes volt. Előbbi a FIPRESCI-díjjal, utóbbi a legjobb rendezés díjával vigasztóladhatott. Utána legtöbbször a zsűri díjának örülhetett magyar produkció: 1971-ben a Szerelem, rá egy évre a 1984-ben a Napló gyerekeimnek, majd 1985-ben a Redl ezredes alkotógárdája örülhetett. Az utolsó rangos magyar díjat Mundruczó Kornél deltája kapta, 2008-ban a Deltát a kritikusok ismerték el.

Ők döntöttek:
CFyRDpPW8AAbPen.jpg


HVG
dij.jpg
 
Nagy-nagy öröm ez az elismerés.
Úgy látszik, nem esett messze az alma a fájától (az apa Jeles András).
A magam részéről megjegyzem, hogy a FIPRESCI-díj elnyerése hosszútávon, a film esetleges klasszikussá válásában többet is jelenthet mint a zsüri díjai. Egy film minőségének megítélésében a díjak közül a FIPRESCI jelenti a legtöbbet - és az a leghitelesebb filmdíj.
A hangmérnöki-díj elnyerése pedig egyenesen csodaszámba megy, úgyhogy külön felhívnám a figyelmet Zányi Tamás teljesítményére is.
 
Én nagyon várom ,hogy láthassam, kíváncsi vagyok mi hozta lázba a "nagyérdemű" zsürit!Véleményt csak azután alakíthatunk a filmről ,ha láttuk!..Mind ezektől függetlenül ,nagyon örülök a film sikerének!!!Gratulálok az alkotóknak!!!!!:)

Én is kíváncsi vagyok a filmre, de talán a korral jár, hogy nem bírok el több szörnyűséget. Pláne gyerekhalált... Én már a Sophie választásától is lelkibeteg voltam.
Mint mozigépész, és mint hajdan nagy filmrajongó, annyi tragédiát, népirtást, borzalmat láttam már a filmeken, hogy nekem egyelőre ennyi elég.
De azért nagyon örülök a film sikerének, kellenek az ilyen filmek, csak hadd nézzék minél többen! Nem mindenki olyan öreg, mint én :) Egy újszülöttnek minden új.
 
Én is kíváncsi vagyok a filmre, de talán a korral jár, hogy nem bírok el több szörnyűséget. Pláne gyerekhalált... Én már a Sophie választásától is lelkibeteg voltam.
Mint mozigépész, és mint hajdan nagy filmrajongó, annyi tragédiát, népirtást, borzalmat láttam már a filmeken, hogy nekem egyelőre ennyi elég.
De azért nagyon örülök a film sikerének, kellenek az ilyen filmek, csak hadd nézzék minél többen! Nem mindenki olyan öreg, mint én :) Egy újszülöttnek minden új.
Azért, mint filmrajongó, a Saul fiát feltétlen nézd meg, mint filmet, mint művet, mert a recenziók alapján úgy tűnik, hogy érdekes lesz mint műalkotás, mint forma is - nem csak a feltehetőleg hitelesen elmondott tartalom miatt. Ritka manapság a műalkotás, a művészet, legalábbis a film terén - nagyon eluralkodott a sematizmus, a rutinszerűség, a középfajúság. Ha a recenziók igazat írnak a Saul kísérletező formanyelvéről, akkor e szempontból is csak azt tudom sejteni (örömteli várakozással), hogy a jelek szerint az alma tényleg nem esett messze a fájától - lásd Álombrigád, Angyali üdvözlet, Senkiföldje... (Az Álombrigádot én például a Szindbád, a Szegénylegények, a Sátántangó, a Tízezer nap... szintjére helyezem - vagyis a legeslegeslegjobbak közé.)
 
Azért, mint filmrajongó, a Saul fiát feltétlen nézd meg, mint filmet, mint művet, mert a recenziók alapján úgy tűnik, hogy érdekes lesz mint műalkotás, mint forma is - nem csak a feltehetőleg hitelesen elmondott tartalom miatt. Ritka manapság a műalkotás, a művészet, legalábbis a film terén - nagyon eluralkodott a sematizmus, a rutinszerűség, a középfajúság. Ha a recenziók igazat írnak a Saul kísérletező formanyelvéről, akkor e szempontból is csak azt tudom sejteni (örömteli várakozással), hogy a jelek szerint az alma tényleg nem esett messze a fájától - lásd Álombrigád, Angyali üdvözlet, Senkiföldje... (Az Álombrigádot én például a Szindbád, a Szegénylegények, a Sátántangó, a Tízezer nap... szintjére helyezem - vagyis a legeslegeslegjobbak közé.)

Köszönöm, kedves Ratalics, igen, én is szeretem esztétikai szempontok szerint is értékelni a filmeket, és manapság valóban ritka az igazi filmművészet.
Egy idő óta azonban azt vettem észre, hogy szinte menekülök a sokkoló, lelkileg leterhelő filmektől.
Láttam azokat a filmeket is, amiket felsoroltál (többségüket vetítettem is sokszor), nekem Jeles Andrástól a Kis Valentino volt a kedvencem, az is eléggé rendhagyó film volt a maga idejében.

A Saulról nekem magyar viszonylatban inkább a Jób lázadása jutott eszembe, azt is Oscarra jelölték anno, és tényleg remek film volt, eléggé megrázó is, de azért mégis emészthető.
Egyébként az általad felsorolt filmeket nagyon kevesen nézték a mozikban, ezért többnyire kis kamaratermekben vetítettük őket, de még azok is üresen kongtak. Remélem, ennek a filmnek nagyobb lesz a nézettsége.
 
Utoljára módosítva:
Egyébként az általad felsorolt filmeket nagyon kevesen nézték a mozikban,
Jó, de minden Sátántangó jegy hármat ér, hehe.

A régieket egyébként annakidején még rengetegen megnézték, Jancsó, Huszárik, Fábry, Kósa... is sokszázezreket, néha millión felülit is produkált a hatvanas években. Amikor a mozi még mozi volt.... Megjegyzem, a csehek, lengyelek ebben is tartják magukat, ebben is alaposan beelőztek minket, márminthogy nem nagyon estek vissza, rendesen nézik a saját filmjeiket is - legalábbis egyelőre, merthogy esetleg ott is bajok lesznek, hogy kihalnak a nagymesterek, és nem nagyon jön mögöttük hasonló színvonal.

A Kis Valentino csodálatos, csak nagyon-nagyon szomorú. Nekem még egy Jóbnál is szomorúbb.
 
Utoljára módosítva:
Jó, de minden Sátántangó jegy hármat ér, hehe.

:) Ez így igaz. De a nézők még így sem díjazták, mert legtöbbször elmaradt az előadás érdeklődés híján.
Bár őszintén szólva nem nagyon emlékszem olyan esetre, hogy a Sátántangót végigvetítettük volna. Két-három óra múltán az az egy-két néző is kiszivárgott a nézőtérről, akik valami megfoghatatlan oknál fogva beültek rá. Mivelhogy dunsztjuk nem volt arról, mire ültek be. De sztem 7 órát akkor se bírtak volna ki, ha tudják. Az még egy monstre hollywoodi blockbusterből is sok lett volna. Talán egy alkalommal, mintha végignézte volna valaki. Meg is voltunk döbbenve. Azt hittük, alszik, de nem aludt. :) Nézte egyedül kitartóan. Asszem az a Sátántangó volt.

Jancsóra valóban volt érdeklődés a hatvanas, de talán még a hetvenes években is, merem remélni, hogy nem csak a pucér nők miatt. :) Neki és Huszáriknak is, akárcsak Bódi Gábornak, vagy Xantusnak volt egy rétegközönsége, akik hűségesen beültek minden filmjükre. Na nem mondhatni, hogy szétverték a mozit, de legalább a kamaratermeket megtöltötték. Bár a Kutya éji dala sokáig ment a Bemben. Jó, a Bem nem volt egy nagy mozi a maga 150 férőhelyével.
A legnagyobb tömeget azonban Bacsó Tanúján láttam. Na, a Tanács moziban szó szerint a csilláron is lógtak. Ilyet én magyar filmen se előtte, se azóta... Leszámítva a vígjátékokat.

Fábryt nem sorolnám ide, ő nem csak egy filmbarát réteget vonzott, ő igazi klasszis, a szememben a legnagyobb külföldi rendezőkkel van egy sorban, nem csak a nyugatiakkal, hanem valóban a csehekkel és a lengyelekkel is, hát nem is csoda, hogy őt is, Wajdát is, Menzelt is, mindig nézték, az ő filmjeikre jöttek sokan, nem csak külföldön, nálunk is. Hát nagyon jók is!
Voltak ugyan még nagyok, Kieslowski, Zanussi, vagy a cseheknél Vera Chytilová, vagy az oroszoktól Tarkovszkij, Nyikita Mihalkov, akiket én is szerettem, de őket is már inkább filmrajongók nézték.
Mostanában valóban nem tudok nagymesterekről, igaz, már nem is mozizok.

Egyébként a Kis Valentino tényleg szomorú film. De az a melankólia is hozzátartozott a 80-as évek fílingjéhez. És akkoriban sem volt divat vidám magyar filmet csinálni. Mi folyton csak búsongtunk. Rettenetes, sötét hátterű filmeken, pedig az Eastmancolor, amire a filmeseink dolgoztak, nagyon jó anyag volt, de olyan sötét filmeket csináltak, hogy alig lehetett látni a váltójeleket a kép jobb felső sarkában. Az öreg gépészek bazi nagy fehér foltokat meg kereszteket véstek a filmekbe, hogy lássák a váltást. Villogtak a jelek bennük össze-vissza :) Jaj, már akkor is de sötét volt a magyar valóság! Négerek harca az alagútban. Vagy csak a világosítóink voltak rosszak, ma sem tudom :)

Tolmácsa voltam egy amerikai producernek, aki nálunk forgatott. Magyarok adták neki a technikai stábot. Elmondta nekem, hogy a jelenet előtt kiszólt a világosítóknak: "Lights!" Azok meg csak bámultak rá. Milyen "Lights"? Hát süt a nap! A producer teljesen le volt döbbenve. Mesélte nekem elképedve: Képzeljem, nem volt "Lights"!
Mondtam, tudom. Én vetítem, max akkor van Lights :) A xenonlámpa. A vetítőgépben. Förtelem sötét volt minden magyar film. Amikor egy bizonyos pergetésszám után bekarcosodott, nem lehetett mást látni rajta, csak esőkarcot. Ja, meg a millió belevésett váltójelet.
 
Utoljára módosítva:
Én is kíváncsi vagyok a filmre, de talán a korral jár, hogy nem bírok el több szörnyűséget. Pláne gyerekhalált... Én már a Sophie választásától is lelkibeteg voltam.
Mint mozigépész, és mint hajdan nagy filmrajongó, annyi tragédiát, népirtást, borzalmat láttam már a filmeken, hogy nekem egyelőre ennyi elég.
De azért nagyon örülök a film sikerének, kellenek az ilyen filmek, csak hadd nézzék minél többen! Nem mindenki olyan öreg, mint én :) Egy újszülöttnek minden új.

Amikor gyerekként betereltek minket a moziba és megnézették velünk a szovjet filmipar remekeit, a háború borzalmairól, a lágerek felszabadításáról és mindezek koronázásaként a jugoszláv Sutjeskát.... - bocsánat, az Apokalipszis most kimaradt -Szóval éjszakákon át fuldokolva nyüszítve sírtam tehetetlenségemben, annyira meg akartam védeni ezeket az embereket. Akkor mikor végre magam választhattam meg mit nézzek, elhatároztam, soha többé háborús film, soha többé népirtás. Elég volt!!!
 
Amikor gyerekként betereltek minket a moziba és megnézették velünk a szovjet filmipar remekeit, a háború borzalmairól, a lágerek felszabadításáról és mindezek koronázásaként a jugoszláv Sutjeskát.... - bocsánat, az Apokalipszis most kimaradt -Szóval éjszakákon át fuldokolva nyüszítve sírtam tehetetlenségemben, annyira meg akartam védeni ezeket az embereket. Akkor mikor végre magam választhattam meg mit nézzek, elhatároztam, soha többé háborús film, soha többé népirtás. Elég volt!!!

Én meg voltam olyan hülye, hogy 13 évesen beszöktem a 18 éven felüli Kék katonára, végignéztem a Sand Creek-i mészárlást, aztán évekig felriadoztam éjjel álmomból, és nem tudtam visszaaludni. Évekig! És még szerencsém volt, hogy nálunk a cenzúrázott (amerikaiak által) változatot vetítették.

A Neretvai csatát is akkoriban láttam, na ott meg amikor elfoglalták a dombot, és lemészárolták a védőket, a sebesült katonának meg átvágták a torkát, hát az is évekre megviselt. Biztos nem véletlen, hogy egy másik változatból ezt a snittet kivágták, de ezzel a filmmel nem volt olyan szerencsém, hogy a cenzúrázott verzsönt fogjam ki.

Az Apokalipszis most-ban meg a tehén lefejezése verte ki a biztit.
Neeeeeeem! Elég volt!
 
Utoljára módosítva:

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

Hi! Does anyone here have the easy deutsch books by Jan richter in English?
hanna322 wrote on pöttyösdoboz's profile.
Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy az Okosodj mozogva DVD anyagát el tudnád-e küldeni? Sajnos a data linkek már nem működnek. Nagyon köszönöm előre is a segítségedet! Üdv.: hanna322
katuskatus wrote on adabigel's profile.
Szia kedves Abigél! Neked sikerült letölteni Az egészség piramisa c. könyvet? Ha igen, elküldenéd nekem? Szép napot kívánok!
ametiszt99 wrote on boyocska's profile.
Szia,nem tudom,hogy megoldódott e a Bauer Barbara könyvvel kapcsolatban a problémád,de feltettem a könyvet ide:
Ne haragudj,de nem vettem észre hamarabb az üzenetedet:):)
ametiszt
Vasas István wrote on kukta's profile.
Kedves Árpád !

Nagyon boldog névnapot kívánok !

Áldott , boldog Húsvéti Ünnepet is kívánok !

Jó egészséget kívánva üdvözöl v.pisti .

Statisztikák

Témák
38,127
Üzenet
4,800,662
Tagok
615,668
Legújabb tagunk
Foss
Oldal tetejére