Decemberi népszokások és az Advent
Decemberi népszokások és az Advent
<!--Dobi Ildikó
-->
A latin népeknél december a 10. hónap neve volt. A név maradt, a naptár változott, így lett a csillagászati tudás növekedésével a 12. hónap. A régi magyar neve: Karácsony hava vagy Bak hava volt.
December elsején kezdték hízóra fogni a nagy ünnepre szánt pulykát. Disznót vágni lehetett, ám legalább a szerdai és pénteki napon nem volt szabad húst enni. Szentestéig általában szigorú böjtöt tartottak a katolikusok, hogy felkészítsék testüket és lelküket a Megváltóval való találkozásra. Az egész hónapot megtartóztatás, befelé fordulás és csendesség jellemezte. Ez az advent ideje.
Advent kifejezésünk a latin adventus Domini (az Úr eljövetele) szóból származik, vagyis a Messiás várását jelenti. Advent kezdete a Szent András napjához (november 30.) legközelebbi vasárnap; a vége pedig december 24. A karácsonyi előtti négy hét kezdetét éjféli harangszó jelzi. Ettől kezdve már nem tartottak lakodalmat, táncos összejövetelt. Az 1611-es egyházi zsinat egyenesen megtiltotta, hogy az adventi időszakban – az első vasárnaptól vízkeresztig – esküvőket, mulatságokat tartsanak. Az asszonyok és a lányok fekete ruhában siettek a hajnali misére, a roratéra. Ezt nevezték valaha aranyos- vagy angyali misének, mert a hívek a hajnali sötétségben indulnak, úgy várják világosságot, miközben éneklik a Rorate caeli de supper…(Harmatozzatok egek…) kezdetű bibliai szöveget.
A máig élő legszebb (főleg városi) szokás az adventi koszorú készítése. Természetesen ez is jelképeket hordoz, és kapcsolódik a téli napforduló ősi népszokásaihoz: koszorú fonása örökzöldekből és a tűzgyújtás. Az 1800-as évek közepén hozta újra divatba Johann Heinrich Wichern hamburgi lelkész. Egy hatalmas fenyőkoszorút függesztett a templom mennyezetére huszonnégy gyertyával, a karácsonyig tartó napok számával, és naponta egyet meggyújtott. Ma már csak a hetek számát jelzik a négy gyertyával, amelyek a karácsonyi liturgia színeit viselik a három lilával és az egy rózsaszínnel. Advent vasárnapjain egyet-egyet meggyújtanak, de csak a szentestén égetik csonkig mind a négyet. A világ kerekét és a fényt jelképezik. A vallás szerint pedig szabadulást a bezárt körből a szeretet erejével.
E hónapban azonban az „ördög nem alszik”, sőt, mindenütt ólálkodik, ezért űzik el Mikuláskor krampusz-figurával és virgáccsal. Gonoszjáró idő lévén, az utcán nem szabad hátranézni, nyitott szájjal járni. Jól be kell zárni az ólakat, istállókat és a kapukat, nehogy rontás törjön állatra vagy emberre.
A Dunántúlon hagymakalendáriumot készítenek, közben kántálnak, a kotlóst termékennyé varázsolják. Újabb szokás gyerekek számára az adventi naptár. A kicsik így számolni tudják a karácsonyig hátralévő napokat, ha minden nap kinyitnak egy ablakot, amiben apró csoki bújik meg.
Forrás:karacsony.hu
Decemberi népszokások és az Advent
<!--Dobi Ildikó
-->
A latin népeknél december a 10. hónap neve volt. A név maradt, a naptár változott, így lett a csillagászati tudás növekedésével a 12. hónap. A régi magyar neve: Karácsony hava vagy Bak hava volt.
December elsején kezdték hízóra fogni a nagy ünnepre szánt pulykát. Disznót vágni lehetett, ám legalább a szerdai és pénteki napon nem volt szabad húst enni. Szentestéig általában szigorú böjtöt tartottak a katolikusok, hogy felkészítsék testüket és lelküket a Megváltóval való találkozásra. Az egész hónapot megtartóztatás, befelé fordulás és csendesség jellemezte. Ez az advent ideje.
Advent kifejezésünk a latin adventus Domini (az Úr eljövetele) szóból származik, vagyis a Messiás várását jelenti. Advent kezdete a Szent András napjához (november 30.) legközelebbi vasárnap; a vége pedig december 24. A karácsonyi előtti négy hét kezdetét éjféli harangszó jelzi. Ettől kezdve már nem tartottak lakodalmat, táncos összejövetelt. Az 1611-es egyházi zsinat egyenesen megtiltotta, hogy az adventi időszakban – az első vasárnaptól vízkeresztig – esküvőket, mulatságokat tartsanak. Az asszonyok és a lányok fekete ruhában siettek a hajnali misére, a roratéra. Ezt nevezték valaha aranyos- vagy angyali misének, mert a hívek a hajnali sötétségben indulnak, úgy várják világosságot, miközben éneklik a Rorate caeli de supper…(Harmatozzatok egek…) kezdetű bibliai szöveget.
E hónapban azonban az „ördög nem alszik”, sőt, mindenütt ólálkodik, ezért űzik el Mikuláskor krampusz-figurával és virgáccsal. Gonoszjáró idő lévén, az utcán nem szabad hátranézni, nyitott szájjal járni. Jól be kell zárni az ólakat, istállókat és a kapukat, nehogy rontás törjön állatra vagy emberre.
A Dunántúlon hagymakalendáriumot készítenek, közben kántálnak, a kotlóst termékennyé varázsolják. Újabb szokás gyerekek számára az adventi naptár. A kicsik így számolni tudják a karácsonyig hátralévő napokat, ha minden nap kinyitnak egy ablakot, amiben apró csoki bújik meg.
Forrás:karacsony.hu
