Advent és Karácsony

Nálunk kicsi korom óta együtt diszítjük a fát. Soha nem volt kérdés, kitől kapjuk az ajándékot. A karácsony a szeretet ünnepe. Az mindig természetes volt, hogy akit szeretünk, annak kedveskedünk kisebb-nagyobb ajándékokkal. Ilyenkor már én is gyártottam szüleimnek, nagyszüleimnek a rajzokat, terveztem milyen "műsorral " rukkoljak elő majd a fa előtt. Készítettünk anyával együtt mindenféle ablakdíszt, kopogtatót. Diszítettük a lakást.Közben rengeteget mesélt, beszélgettünk. Apával mentünk kiválasztani a fenyőt. Ez a mai napig is így zajlik. Ezeket az együtt munkálkodásokat nagyon szerettem és szeretem most is. A készülődés, a meglepetés szerzés öröme nagyon sokat jelentett és jelent nekem.Szerencsére ezek az alkalmak nálunk elég gyakoriak. Mégis ami mássá teszi a karácsonyt, azok inkább külsőségek, hangulatok, illatok, amik csak ilyenkor vannak: a mézeskalács, a fenyő, a szegfüszeges narancs aromája,a város fényei, a házak kivilágítása, a színek (piros, zöld, arany, ezüst), a forralt bor, a puncs,a sült gesztenye illata. Imádom a karácsonyt!

Az én gyerekeim élvezték a csodavárást....és elég sokáig bírtákmár amikor nem is kellet volna hinniük, ők azt szerették a legjobban: a csodát, a várakozást, a karácsonyi dalokat....

loatsy írta:

Ha tudtok valami finom Karácsonyi ebédet, akkor küldjetek egy tippet nekem légyszives!!! Köszönöm!

Kattints a kibontásához...

Válogass kedvedre!

Ligeti János: Karácsony éjszakáján...

Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!
Áldd meg, Isten, a magyart karácsony éjszakáján!
Engedd, hogy a harangszó, ha már mindenüvé elért,
Egymáshoz öleljen szülőt, barátot, testvért
És mindazokat, kiket a sors ma idegen fenyő alá állit,
De lélekben itthon vannak mind egy szálig!...
Kiket - mint tékozló gyermekeket - már elveszettnek hittünk.
Ma hazahozza őket az egyszerű jászolba vetett hitünk
És a magyar röghöz láncoló szeretet,
Mely legyőz minden távot, tengert, gyűlöletet,
Hogy öledbe hozza édes szülő a gyermekedet.
Hitvesnek a hitvest, testvérnek a testvért, barátnak a barátot..
Óh, színezüstben csillogó karácsonyfa, legyél érte áldott!
- Bár ne aludna ki fényed soha, mely lángol karácsony éjszakáján,
Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!
1958<O</O




</PRE><O</OCsatolás megtekintése 45173

Kata53!
Csak ma olvastam ezt a fájdalmasan szép történetet, én is megkönnyeztem.

Fenyőfák vándorútja


Az erdőt vastag hó borította. Mélységes csend és kékes ködpára gomolygott. Dermedten roskadoztak a fák szikrázó-fehér prémes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt közöttük.
- Valaki jár az erdőn! - adta tovább egyik a másiknak. S a magasabbak már azt is látták, hogy a túlsó erdőszélen hatalmas szál ezüstfenyő lépked, s amerre elhalad, nyomában elindulnak a fenyőfák. Izgatott mozgolódás támadt.
- Mi az? - kérdezgették öregebb társaikat a fiatal fenyőcskék.
- Most elindulnak a városba a karácsonyfák - felelték azok nyugodt, méltóságos hangon. A menet egyre nőtt.
- Mindjárt ideérnek - suttogta lázasan egy apró lucfenyő a társainak.
- Ti úgysem kelletek - dörmögött rájuk egy sudár, szép ezüstfenyő.
- Pedig de szeretnék én is karácsonyfa lenni, ott ragyogni az ünnepen! - sóhajtott fel sóvárogva a törpe lucfenyő.
- Te, te csöppség, hiszen nem bírnád az utat a városig. Az ágad mind letörne a gyertyák alatt! - vágott közbe a gőgös fenyőóriás.
- Látod, én nem is megyek! Pedig tudom, szívesen vinnének, de én nem akarok az emberek közé kerülni! A menet odaérkezett eléjük. Legelől hatalmas, mindnyájuknál magasabb, arányos termetű fa haladt.

- A vezérfenyő! - susogták egymásnak áhítattal a helyükön rostoklók. Az öregek tudják, hogy minden esztendőben végighalad az erdőn és kiválogatja az újonnan felnövekedett legszebb szál fákat, hogy elvezesse őket az emberek ünnepére. Nagy tobozszemével csak végignézett egyik-másik fenyőfán, erős ágkarjaival intett neki, s az könnyedén, alázatosan odaállt a sor végére s indult a többi után. Ahogy a vezérfenyő rápillantott a törzsekre, mindegyik fa tudta már, mi a dolga. A szép, egyenes derekú fák rendre bekerültek a menetbe, a kicsinyek a helyükön maradtak, hadd erősödjenek még jövő karácsonyig. S a meleg, barna tobozszempár egyszerre csak végigsimogatta a sóvárgó kis törpefenyőt is.

- A kis fenyő érezte, hogy válik el gyökere a földtől, s ahogy repesve odalépett társai közé, minden lépéssel megnőtt egy fejjel. Úgy érezte, hogy mire a sorba ért, már majdnem akkora lett, mint derekabb fivérei. Boldogan nézett vissza a helyükön maradt fákra, s csodálkozva vette észre, hogy a gőgös ezüstfenyő fölött elsiklott a vezérfenyő tekintete, s az lehajtott fővel szégyenkezve áll az út mentén.
"Érdekes - gondolta magában a kis törpefenyő - hiszen örülnie kellene! Nem is akart a városba menni..."

- A csapat kiegészült. Az utolsó fákat is elhagyták már a kiválasztottak, s az erdőn túli réten megindultak vezetőjük nyomán, a város felé. Hanem a kis törpefenyő egyszerre csak úgy érezte, hogy elnehezül a szíve. Hirtelen előresietett a menet legelejére, s megszólította a méltóságosan haladó vezérfenyőt:
- Bocsáss meg, kérlek - kezdte akadozva, és szépen elmondta neki a szép szál ezüstfenyő dolgát, hogy ő úgy látta, a végén mégiscsak elszomorodott, amiért nem lehet karácsonyfa.
- Aki nem akar velünk jönni, itt maradhat az erdőn - felelte halkan a vezető, s mélyen, figyelmesen rátekintett.
- De hátha megbánta, és most fáj a szíve... - szólalt meg újból bátortalanul a kis fenyőfa. A vándorfenyő fölemelte karját, s a légen át a távolból vékonyan, tépett zokogást hozott utánuk a szél. És mindnyájan érezték, hogy a daliás ezüstfenyő sír.

- Akarjátok mégis? - kérdezte a szelíd vándor, és ők egyszerre bólintottak valamennyien. - Akkor itt megvárjuk.
És alig mondta ki, már látták is közeledni az erdőszél felől, sietősen, szinte futva a hatalmas ezüstfenyőt. Olyan magas volt, mint közülük a legerősebbek. S ahogy elébük ért, minden lépésnél kisebb lett egy fejjel. Mire a sor végére lépett, már ugyanakkor volt csak, mint a legtöbbjük. Szótlanul igazodott a jószívű kis törpefenyő mellé: válluk épp egy vonalba került.

- Akkor hát indulhatunk - szólt a vezérfenyő, és a menet nekivágott az útnak.
http://www.ize.hu/click.php?id=1360...37&PHPSESSID=1bc2c0fa41e8a869e879cf3f59e36763

Gérecz Attila
Karácsonyi ének a börtönben


Szürke falakon túl, messze, gyertyák gyúlnak,
Ünnepi harangok imára kondulnak.
Komor szájunk szélén keserű vonások
– Hallod, Názáreti?
Súlyosak a láncok.
Lüktető városok élete csendesül,
Millió gyűlölet könnyekké szelidül.
Kiégett szívünkön már nem csordul bánat.
– Hallod, Názáreti?
Megtörték a vágyak.
Kacagó kicsinyek ámuló szemekkel,
Derűs emberpárok zsolozsmás lélekkel.
Hajlott hátunk bűnös alázatra görnyed.
– Hallod, Názáreti?
Vedd el életünket!
Fia képe előtt leboruló asszony,
Drága vonásain torzul a fájdalom.
Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak.
– Hallod, Názáreti?
Segítsd az anyánkat!
Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak.
Fásult, néma vággyal szent csodára várnak.
Vasrácsokon átal halvány fényre néznek.
– Hallod, Názáreti?
Peregnek az évek...
Tágult pupillákon tébolyult kín lángja.
Négy zokogva készül a mártírhalálra.
Torkához kap, s felsír álmában a gyermek:
– Hallod, Názáreti?
“Apámat ne engedd!”
Megtiport országon dühöng szilaj átok.
Neved, rohadt dühvel ócsárló pofájok
Káromolva töri csendjét a szent éjnek.
– Hallod, Názáreti?
Megbocsátunk... – Érted!
Túl a szitok zaján felcsendül az ének.
Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek.
Megrendül a börtön, recsegnek a zárak,
Rab torkok harsogják szerte a világnak:
Dicsőség Istennek, békesség a népnek
– Hallod, Názáreti?
Hozzád száll az ének.

(Márianosztra, 1955. dec.)

Az utolsó adat, amit az adventi koszorúról olvastam: 1839-ben Johann Heinrich Wichem evangélikus lelkész által készített, kocsikerék nagyságú, fából készített kör. 23 gyertyát tettek rá. 4 fehéret és 19 pirosat. Vasárnapok és a hétköznapoknak megfelelően. Később került a körre fenyőág és redukálódott a gyertyák száma négyre.
Őszintén szólva nem igazán örülök annak, hogy a mai családok már majdnem bálványnak használják. A kereskedők elhalmozzák vele a világot, de legtöbbjének fogalma sincs, hogy mit is jelent igazán.
Az adventi idő a "magunkba tekintés" ideje. Hangulatát a lila, vagy viola színnel lehet legjobban jelképezni. Ezért az 1;2;4 vasárnapnak lila a liturgikus színe, míg a harmadiké rózsaszín, amely az örömöt jelképezi.
Az adveni gyertyákat is ezek alapján választják és ebben a sorrendben gyújtják meg.

Kedves István!
Együtt örülök veled, hogy örömöt szerzel sokaknak! Soha ne télapó legyél, mert az csaka mesevilágban van. Legyél Szent Miklós eszköze, azaz Mikulás. Sok kedves élményt és Istentől áldott Karácsonyt kívánok neked!

Az előkelő tél

Babits Mihály

Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet,
selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél..
Óh láthatatlan, hűvös angyal
előkelő, gyönyörű tél.

S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s aki boltból az utcára lép,
lágy - fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szívét.

Estefelé kitisztul néha
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt
amelynek ágát föl nem érjük
de gyertyás fénye ránksajog
gyertyásan és csúfolódva néznek
a karácsonyi csillagok.

:656: :23:

Jó ez az oldal.

Szépek! Köszönet érte Mindenkinek!

Vass Albert: Karácsony

Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek jön, jön az égből.
Isten szekerén a mese!


Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
Csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese
Belőle az Isten szeme,
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok tehát emberek,
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha az angyalt lesni
s angyalt lelni a csillagok közt.
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megfürödni.
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!

sziasztok.nálunk a karrácsony az együttlét öröme.ilyenkor mindent ell kell felejteni ami a 7köznapokon nehéz,fáraztó.a mai rohanó világban legalább a karácsony három napja legyen az amikor az ember kikapcsolja magát.el kell felejteni a politikát ,a munkát, a fáradalmakat,és a sok badarságot.
/karácsony este együtt boldogan velünk örül akinek lelke van"