Tavaly Zakynthoson nyaraltam, egy csodás szállodában. A szobám a tengerre nézett, előtte csak egy kis füves rész volt, aztán a végtelen víz /néhol szigetekkel/. Kiülve a teraszra koktélt kortyolgatva a Paradicsomban éreztem magam. Anyukám is velem volt, együtt üdültünk. A boldogság általában csak pillanatokból áll, de akkor sokáig, percekig, félórákig, órákig tartott. Azt kívánom, bár mindenki érezne ilyen felhőtlen boldogságot, amikor a hétköznapi gondok háttérbe szorulnak, csak te vagy ott, meg az, vagy azok, akik, illetve akiket szeretsz, és a fenséges, gyönyörű, félelmetes természet.
Milyen koktélt például?
Ez gyönyörű!