Ajándék pillanatok Neked...

gyöngyesz · 2009 Október 21

A. Dezső Károly: Reggeli óra

Rózsaszín fellegek
aranyra váltva
megszülik
magzatukat:
a fényt;
feketéből kikevert
zöld száz árnyalata
csurog
a tájra.

Könnyűléptű reggel
harmatuszályát
szétteríti;
igazgyönggyé
csókolja
a napsugár.

miklosnz · 2009 Október 21

A teljesség felé

Ismeritek Weöres Sándor, A Teljesség felé című művét?
Érdemes elolvasni, még érdemesebb meghallgatni Grillus Dániel előadásában. Meghatározó.
Íme egy rövid részlet:

Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

Évicus · 2009 Október 21

Hegyi Éva

Óda a Fényhez

Áldott Fény, mely az Idő kezdetén
felragyogtál az ősködök felett,
mikor elhangzott az Úr ajakán
az első Szó, az első Üzenet:
Legyen világosság!

Áldott Fény, mely az Élet kezdetén
termővé tetted a lakatlan Földet,
és lettek növények és állatok,
benépesültek erdők, hegyek, völgyek,
s megjelent az Ember.

Áldott Fény, mely a nagy Bukás után
átragyogtad a vigasztalan éjet,
s az elveszített Édenért cserébe
ígértél Megváltást és Üdvösséget,
mert irgalmas az Úr.

Áldott Fény, mely a vihar s vész után
tündöklő szivárványként hirdeted
színekre bontva, hogy szeret az Isten,
Ő ma is őrködik a Föld felett,
s ha úgy érezzük, minden elveszett:
Benne van még remény!

Évicus · 2009 Október 21

Sulyok Vince

Hajnali zsoltár

A mindennapok fényektől virágzó,
szagokba fúló szép reggelei,
az ébredések, jó lustálkodások
veled vannak teli.

Szememet kell csak álmosan lehúnynom,
hogy érezzelek, viszontlássalak.
A hajnal pirul piros csókjaidtól,
s nevetnek a falak.

Te vagy nekem a távoli reménység,
a biztonság és igaz nyugalom,
ok és okozat minden dolgaimban,
amig csak akarom.

S mindig akarlak, és nagyon akarlak,
mert szép vagy, mint a kint nyíló bokor,
mely úgy lobog az örjöngő tavaszban,
hogy szinte fuldokol.

Tetőled édes minden ébredésem,
teveled töltöm napjaim teli,
hiányod veled pótolom, amíg csak
a sors így rendeli.

carly · 2009 Október 21

www.tvn.hu_63e81934d591a5b7368d977857892e40.jpg

[FONT=verdana,geneva]Vészi Endre - Az egyszeri csodát[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Az ősz öntöttvas rácsain
égő jelek
a vadrózsák kis tűzbogyói
az ősz öntöttvas rácsain
a kapaszkodó emberindák
kezek kezek[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Fémolvasztó forrasztópáka
lehunyt szemem mögött a Nyár[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Az ősz öntöttvas rácsain
túl kezdődik a hadgyakorlat
fedőnevén a[/FONT][FONT=verdana,geneva] fagyhalál-show
a dombtetőn
túltáplált főtisztek futkosnak
szemükön látcső
gyomrunkba látnak vetett ágyba
női lágyékok sátrait lesik
gyöngyfélhomályu asszonymelleket
leleplezik a nyári látomást[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Hólyagpapiron szabatos terv készül
fókazsír eszkimólét
párszavak a mínusz tizenötben
mondatok zuzmara-köre
és szürke jégplató[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Hát gyújts tüzet és védekezz
mérsékelt égöv fázékony fia
állati bőrök helyett értelemmel
érvekkel védd magad
hogy visszaverd a Tél stratégiáját
s hogy fölmutathasd végre
a Tél fehér drótsövénye fölött
szép karcolatlan arcod
meggyötört öreg arcod
és messzenéző arcod
és szemüveges arcod
kimunkált emberarcod
teremtett remekművet
az egyszeri csodát[/FONT]

miklosnz · 2009 Október 21

Weöres, szeretem

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CMiklosnz%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CMiklosnz%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CMiklosnz%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>EN-NZ</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w

ontVertAlignCellWithSp/> <w

ontBreakConstrainedForcedTables/> <w

ontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> <w:UseFELayout/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format

ther; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:6.0pt; margin-left:0cm; text-align:justify; text-justify:inter-ideograph; mso-pagination:none; mso-layout-grid-align:none; text-autospace:none; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman","serif"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-ansi-language:HU;} h2 {mso-style-priority:99; mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-link:"Heading 2 Char"; mso-style-next:Normal; margin-top:18.0pt; margin-right:0cm; margin-bottom:12.0pt; margin-left:0cm; page-break-before:always; mso-pagination:none; page-break-after:avoid; mso-outline-level:2; mso-layout-grid-align:none; text-autospace:none; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman","serif"; mso-ansi-language:HU;} span.Heading2Char {mso-style-name:"Heading 2 Char"; mso-style-priority:99; mso-style-unhide:no; mso-style-locked:yes; mso-style-link:"Heading 2"; mso-ansi-font-size:12.0pt; mso-bidi-font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman","serif"; mso-ascii-font-family:"Times New Roman"; mso-hansi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:HU; font-weight:bold;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} .MsoPapDefault {mso-style-type:export-only; margin-bottom:10.0pt; line-height:115%;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:72.0pt 72.0pt 72.0pt 72.0pt; mso-header-margin:36.0pt; mso-footer-margin:36.0pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style> ÓDON BAROKK NYOSZOLYA

A bíróék ágya széles,
mint egy bárka terebélyes,
fent négy kopott angyalka,
lent négy behemót tartja.

Számolá négy angyalkája,
kiknek lőn nász-éjszakája,
hány fi és lány csemete
fehér gyolcson születe.

Elviselt sok nemzedéket,
déd-szüléket, ük-szüléket,
ifjan, párba-fonottan,
vénen, végül halottan.

Forgandó nagy idejétül
az ágy köszvényt kapott végül,
moccanásra is zörög,
pározásra dübörög.

Eresztéke addig korhad,
míg egyszerre összeroskad,
lehullnak az angyalok
s arcuk tovább mosolyog.

Évicus · 2009 Október 21

Archibald Macleish

Ars poetica

Legyen a vers tapintható
s néma mint egy dió
titok
mint a kéznek régi pénzdarabok
csöndes mint egy kopott szegélyű kő
egy párkányé ahol moha nő -

legyen a vers szótlan
mint a szárnycsapás
legyen a vers látatlan mozdulat
ahogy a hold halad
tünékeny, mint ha leoldja
az éjt a fákról, gallyaként a hold
tünékeny, mint ha eltűnik a tél mögött
a lélekből, emlék emlék után, a hold -

legyen a vers látatlan mozdulat
ahogy a hold halad

legyen a vers ugyanaz
ne igaz

a minden fájdalmak láncolatára
egy üres kapualj
meg egy cserfa ága
a szerelemre
a meggyűrt füvek
és két fény a tengeren -

ne szóljon a vers
de legyen

Várady Szabolcs fordítása

Évicus · 2009 Október 21

Hegyi Éva

Képek

Láttál-e friss tavaszi reggelen
hófehér szirmú cseresznyevirágot?

Érezted-e a májusi esőben
fölfrissült lombok csöndes sóhaját?

Láttál-e júniusi hajnalon
harmattól nedves, bársonypiros rózsát?

Láttál-e zölden ringó búzatengert
hullámzó szélben, égő pipacsokkal?

Érezted-e a tiszaparti erdő
csodásan fanyar nyárfa-illatát?

Hallgattad-e már hüvös fák alatt
a kis madarak zengő énekét?

Nézted-e már az őszi kék eget
az arany lombok sátorán keresztül?

Láttál-e bíborfényü alkonyon
két fiatalt menni kéz a kézben?

Megfogott-e az édenkert varázsa
egy kicsi gyermek ártatlan szemében?

Láttad-e már az anya mosolyát,
amint ráhajol alvó kisdedére?

Láttál-e nagymamát, ki unokája
szájához nyújtja az első cseresznyét?

Láttál-e ősz embert, ki ráncos kézzel
aranyló szőlőfürtöt simogat?

Érezted-e az ősök szellemét
újjászületni késő unokákban?

Ha mindezt láttad, érezted, csodáltad:
úgy megsejtettél talán valamit
az Örök Szépség szent varázslatából.

Évicus · 2009 Október 22

Ábel Andrea

Tövismadár

"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében,
de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye.
Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik,
amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára,
és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre.
Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének,
hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is.
Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul,
őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben.
MERT A LEGESLEGJOBBNAK MINDIG FÁJDALOM AZ ÁRA... Legalábbis a monda szerint."

(Colleen McCullough: Tövismadarak)

Tudja, mi sorsa,
mi végzete,
árva kis lelkének
hogyan kell élnie,
néma könnycseppek,
mik várják a hajnalt,
s mély csendben temetik
a magányos holdat.
Szíve dobban,
vágyva,
de örök hallgatás
az ára,
élhet így,
de álma halott,
vagy válassza álmát,
ám így utoljára sikolt…
Mit ér az élet,
ha foszlik mindenünk,
mit ér vele a test,
ha haldoklik a lelkünk...
Választottam én is,
mint Tövismadaram,
egyetlen pillanatot,
csak ennyit akartam.
Ezer könnycseppet adnék,
egyetlen mosolyodért,
ezer élet-percet,
egyetlen pillanatért…
Tövisem mérge
árad már testemben,
elérte szívemet
kegyetlen végzetem…
De még egy utolsó,
egyetlen pillanatra,
tekintetedben látom a szikrát,
míg karodban tartva,
lassan csukódik
szemem, életem,
kismadaram hangja,
meghozza végzetem…
Egyetlen pillanat,
mi nekem adatott,
egyetlen pillanat,
szerelmem ennyit kapott,
egyetlen pillanatra,
szívem szívedhez ért,
egyetlen pillanatot kértem,
cserébe életemért.

Évicus · 2009 Október 22

Adam Asnyk

Határok nélkül

Medrében folyik a patak,
S a tenger hullámainak
Vége, bezárják a partok;
Az égbe törnek a hegyek,
Ám odafent véget érnek,
Nem nőnek tovább e tornyok!

De a szív, embernek szíve
Könnyezve, vágyva, szenvedve
Száguldoz a végtelenbe,
Hiszi, hogy ölében hordja
Az öröklétet, s uralja
Az eget is, mindörökre

Benczes Sándor Gábor fordítása

gyöngyesz · 2009 Október 23

Tollas Tibor : TÚLÉLŐK

Legyen csendes az álmuk,
Mert nem haltak hiába.
-letarolt erdő fái úgy
fekszenek vigyázba’.

Földtömte szájuk némán
Kiált időtlen esküt.
Elvetett mag a rögben
A csontmeztelen testük.

Feldőlt sírjukon mécses,
Október tűzvirága,
A holtak jogán kérdez
Választ már mit se várva.

Múltunkat elrabolták,
A sivár jelen hallgat.
Ők élik túl, a holtakat,
A győztes forradalmat.

gyöngyesz · 2009 Október 23

Lelkes Miklós : Jelek

Itt-ott olykor már vörös cseppen
a lankadt, búsongó levélre,
de félig nyárban néz az ősz még
belenyugvón kék messzeségbe.

Ismerem ezt a belenyugvást.
Öröm mélyén is mindig bánat,
s tanít a vers /bár nem szeretnéd/:
akik várnak - azok se várnak.

Virágszemekben őszi könnycsepp,
majd tél-háborúk, nagykabátok,
fájdalmak, múlt, felsíró esők
forgatnak sötétlő világot...

Még érthetőt sem ért az ember,
csak szétszór fa- és kőkeresztet,
s tagadja: menekül a lélek.
Emlékezők sem emlékeznek

vagy emlékek egymásba marnak.
Csillag-jelek gyúlnak, s hiába.
Szépség, fényszívű Csillagisten,
mondd, jeleid senki sem látja?

Látják, de mégis megtagadják.
Miért? Tudom. És mégsem értem
az Embert, mélyre süllyedt álmát,
hitét az embertelenségben.

Jelek...a szekrény télre nyílón
mutatja még jó nagykabátom,
kint őszi nyár, egykedvű kékség,
s bent az utolsó jelet várom.

Jelezz, amíg tudsz, Csillagisten.
Nem hiszek ma már csak a Szépben,
e piros-dalú fájdalomban,
e gyönyörű menekülésben.

carly · 2009 Október 23

Faludy György: 1956, Te csillag

részlet

"ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett."

gyöngyesz · 2009 Október 23

Tandari Éva : Kell…

A magban rejtezik a Holnap

Kell, hogy vállald Sorsodat
Kell hogy lásd a csillagok fényét
Kell érezned a Nap izzó Szeretetét
És kell hinned a Hold erejét;
ezüsttel csillámló éji vizét…
Kell érezd esők éltető cseppjét
kell hinned hólepel tiszta színét…

Kell érezned: Földed mint forog
Kell tudd: fájó szíved percenként
hetven erős riadással fel és feldobog
Véredben kell érezd az ősi Erőt:
az Istentől kapott Mindenség-magot
mit elvetve szülhetsz fiak szívében
Napot, Holdat, Szivárványt s Csillagot
hogy élhetővé tedd, s értelmessé

a nékik és értük is teremtett
Tiszta Holnapot…

Évicus · 2009 Október 23

Csend

Vágy voltam, mámoros, repkedő,
megöltél, azóta csend vagyok,
makacs hálót szövök köréd
és hiába szólsz, én hallgatok.

Majd végtelenné növök benned
és nem leszek többé oltalom,
bár hozzád bújok, átölellek,
de megöllek én is, jól tudom.
</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle>Kormányos Sándor

<CENTER>(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>

Évicus · 2009 Október 23

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD style="PADDING-BOTTOM: 6px" class=idezet colSpan=3 align=middle>

Azon a napon

Hó, te hulló némaság
tiszta fátyladdal teríts be
mosd el sáros vétkemet
s adj új ruhát nekem:
bűn foszlánytól menteset
melyet nem szaggat kín,
sem fájdalom,
egy frissen szőttet
egy tisztát,
azon a fehér,
szép napon.

</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle>Danó Tímea

<CENTER>(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>

Évicus · 2009 Október 23

Szabó László Dezső

Október 23.

Egy bomba robbant a szívemben:
Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, és mit se várva
Egy eszme indult el velünk.
Az idő ősködéből pattant,
És telt vele a csillogó este:
Ezrek és ezrek az utcákon,
Nem lehet ráismerni Pestre.
Az égen száz csillag hunyorgott,
Lenézett egy-két vörös fényre;
Csattant, kiáltott a jelszó:
A rabságnak már legyen vége!
Egy autó oldalán fityegtem,
És alig hittem a szememnek:
Rendőr sehol, s házak tövéből
Asszonyok, lányok integetnek.
„Ruszkik haza!” - dörren az orkán,
„Sztálint ledöntjük!” dübörögtek;
ömlött a nép, torok kiáltott,
a jelszavak meg mennydörögtek
Százfejű szörnyek mesévé váltak,
A provokátort meg kikacagták.
A szobor előtt a nagy téren
Régi világuk megtagadták.
Kemény csapás volt mindazokra,
Akik előtt tapsoltak egykor!
Álltak és néztek várakozva,
Ezer és ezer, százezer sor.
Diadal szállt végig a téren,
S mint tűzvész, orkán ült a tájra:
A magasságban zúgni kezdett
Hegesztőpisztoly kékes lángja.
Motorok zúgtak, erőlködtek,
Megingott végre a Gyalázat:
„Ledöntöttük a Sztálin szobrot!”
Verték, döngették a vázat.
„
2

A Rádióhoz, stúdióba!”
„Vesszen Gerő, a gaz áruló!”
A forró éjszakában indult
Véres útjára száz golyó.
Én is rohantam, és jött Csepel,
Katonák, lányok, asszonyok,
Rendőrök, munkások, ezren, ezren,
Igaz és bátor magyarok.
És sztrájk is indult. Árva népünk
Kezébe vette végre sorsát.
Másnap már vérben fürdött minden,
De feltámadott Magyarország!
Aranybetűkkel, vérrel írva,
Új, nagy fejezetet nyitottunk
Ország-világ történetében:
Szabadságunkat marokra fogtuk!
Új eszme ragyog fenn az égen,
Dátum született a világon,
Mely tűzbe hoz ma minden szívet:
Szabad október 23!

1956. október 27.

Évicus · 2009 Október 23

Wittner Mária

1989. október 23.

Ma értetek szól a harang, a lélek harangja,
ma értetek szól a fohász egy nem zet ajakán,
ma értetek gyúl sok-sok kicsiny mécses,
ma Néktek szól az ifjúság lelkesedése,
ma Rátok emlékezünk s fájón ünnepelünk.
Ma gondolatban együtt járjuk a régi helyeket,
ma lélekben Veletek emlékezünk.
A felnövekvő lelkes ifjúság
méltón he1yetekre áll.
És jön, jön az eleven áradat, kezükben apró kis gyertya ég,
mintha tenyerén tartaná égő szívét.
Könnytől csillogó ezernyi szempár,
emelt fő és hatalmas méltóság,
ez hát a Nép,
a kicsiny és mégis oly hatalmas büszke
Magyar.

memi59 · 2009 Október 23

Hősök voltak<o></o>

(Az 1956-os forradalom hőseinek emlékére)

Hősök voltak nagyapáink,
büszkék vagyunk rájuk okkal:
kilencszázötvenhat őszén
szembeszálltak a zsarnokokkal.<o></o>

Elegük volt a nyomorból,
félelemből, börtönökből.
Szabadságra, fényre vágytak,
ki a sötétségből, ködből.<o></o>

Egybeforrt az egész ország,
mind akit kifosztott, megvert
a gyűlölt rend; bátor szívvel,
kemény kézzel fogva fegyvert.<o></o>

Együtt menetelt a sorban
munkás, paraszt, tanár, diák,
orvos, mérnök s mennyien még!
Csodálta őket a világ.

Aki bűnös meglakoljon,
a népnyúzó vörös basák!
Hagyja el végre hazánkat
az idegen katonaság!<o></o>

Forradalom, szabadságharc,
ugyanúgy, mint akkor régen,
a lánglelkű Petőfi és
Kossuth apánk idejében.<o></o>

De mint akkor vad kozákok,
most csikorgó ádáz tankok
törnek ránk, nyomukban hullák,
vér, romok és friss sírhantok<o></o>

“Győztünk volna – emlékeznek –
összefogva, ahogy kezdtük,
de a világ, ha ámult is,
tétlenül nézte a vesztünk.”.<o></o>

Forró, lázas napok után
újra csönd lett magyar földön,
még több idegen had, bosszú,
bűnhődés, bitófák, börtön.<o></o>

Több, mint félszáz éve ennek.
Újra szabad Magyarország,
szabad akarata szerint
maga intézi a sorsát.<o></o>

Úgy, mint akkor ötvenhatban,
de jó volna újra együtt! –
Hősök voltak nagyapáink,
ezt soha ne feledjük!<o></o>

Udud István<o></o>

carly · 2009 Október 24

www.tvn.hu_7c2c1ff1b789aacd3f6e0e6def1b9e3a.jpg

Keats: Az őszhöz

Halk párák s édes ízek évszaka
Jössz s hű híved, a sárga nap örül
És összefogtok s dús fürtök soka
Csügg a szőlőn a nádtetők körül,
Vén alma-ágat áldott súly töret
S zamat tölt minden őszi magvakat,
Dinnye dagad, feszül édes bele
A mogyoróknak s száz bimbó fakad:
Késő virág, minőt a méh szeret,
S már azt hiszi: örök méz-szüret,
Bár nyári sejtje csordultig tele.

Ki nem látott még téged? Kiszököm
S megleslek gyakran csűrök közelén,
Ülsz gondatlan a téres küszöbön
S hajad lágyan leng a cséplés szelén,
Vagy épp aratsz s halk mákillat hatol
Hozzád s elaltat és nem éri már
Sarlód a szomszéd, reszkető kalászt,
Vagy főd, mint fáradt béresé, hajol
Patak tükrére s friss italra vár,
Vagy bor-prés mellett les lassú, sóvár
Szemed, hogy végső cseppig hullni lásd.

Hol a tavasz nótái? mind halott?
Mi gondod rá! van néked is zenéd:
Míg esti felleg sző be halk napot
S a tarlón rózsák színét szűri szét,
A parti fűzfák közt busongva dong
A szúnyograj, mely száll meg szétomol,
Mert kapja-ejti kényén könnyű lég,
Kövér nyáj béget s visszazeng a lomb,
Tücsök cirpel, veres begy is dalol:
Vékonyka fütty a szérűskert alól
S gyűlő fecskék zajától zúg az ég.

Ajándék pillanatok Neked...

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák