Ajándék pillanatok Neked...

Bitter T. Ákos
Hajnalpír


Rejtett vágy: mosolyt nézni arcodon,
amint ébredsz sértetlen hajnalon,
együtt látni egyazon színeket,
csend szüretjén érezni testedet,
megtört álmodat csókkal folytatni,
esti hangodat újra hallani,
óvni féltőn, akár a viharban,
s mint megmentőd tartani karomban,
fájdalmadra lenni gyógyító tapasz,
bánatodra - hitet adó vigasz,
úrrá lenni a múló perceken,
hinni abban, hogy időnk végtelen;
S ha boldog nyugvás ismét körbefon,
tovább őrizném mosolyt arcodon.

Kulcsár Norbert
Életem legszebb hete

Életem legszebb hete elmúlt, elillant,
Egy pár kép most újra és újra bevillant.
VÉGE, elmentél, szívem összetört, SEMMI,
Egy élet sem lesz elég téged elfeledni.

Első látás, első pillantás, első szerelem,
Az fáj, hogy nem mondhatom neked soha:
- „Legyél velem”. Soha nem látlak többé,
elmentél ÖRÖKRE, Érzem, hogy szeretlek
és szeretlek ÖRÖKRE.

Aprily Lajos: A csavargo a halalra gondol

Uram, a tél bevert a templomodba.
Álltam vaspántos portádon belül
s ámulva néztem botra-font kezemre
sugárban omló fényességedet.
Térdelt a nép, én álltam egyedül,
úgy hallgattam, amit beszélt papod:
"Ez világot szívedben megutáljad
és úgy menj ki belőle meztelen -"

Uram, te ezt így nem akarhatod.

Tudom, hogy földed nagy területéből
egyetlen barlangod jutott nekem,
s megreng az is, ha viharod zenéje
végigrobajlik fenn a tölgyeken.
De ha tavaszod jő, enyém az erdő,
és jó hozzám az erdő: ennem ad,
rigószavaddal kelt a kora-reggel
s odvamba surran este sűnfiad.
Gazdám, a nyár, az ősszel hullt levéllel
új őszig minden gondot eltemet:
mezítláb járom harmatos meződet
s verőfényed füröszti mellemet.
S ha kóborolni küld a nyugtalanság
s nótázva fut mellettem patakod,
kurjantással köszöntöm kék lakásod,
s fütyörészem s Uram, te hallgatod.
Zöld asztalomon vadgyümölcs az étel,
otthon-kínáló tűz nem int felém,
de mondd, volt-e valaha szép világod
valakié úgy, ahogy az enyém?

Ha menni kell, vállamról rongy-ruhámat
egy rándítással elhullathatom,
saruim szíja sem marad velem.
Uram, utálni nem tudom világod,
de indulhatok, amikor kivánod,
igéd szerint: egészen meztelen.

Falu Tamás : Két tükör


Mint amikor két falon szemben
Két fényes tükör egymásba lát,
Láthatsz bennük végtelen sorban
Ezer tükröt és ezer szobát,
Ezer csillárt ezer plafonon,
S ezerszer látod bennük magad,
Úgy megy az ember folyton beljebb.
Éjfélbe múló napok alatt.

Alakja kisebb minden szobában,
Kisebb a fej, törzs, kisebb a kéz,
S mikor eltűnik az utolsóban,
Nincs senki, aki utána néz.

Őri István – Döbbenés

Néha rádöbbenek, hogy
bármikor elveszthetlek
s arra, hogy nem elég
ha csak egyszer mondom,
hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet Veled
vagy velem valami,
hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz
néha őszintének lenni
és milyen könnyű
egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani
ha valami fáj,
arra, hogy mindent tönkretehet
egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet
arra, hogy veszekedjünk
s, hogy mindig csak
jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell,
hogy legyen erőnk arra,
hogy nevessünk
s mindig kell idő arra,
hogy szeressünk.

ADY ENDRE
MEGKÖSZÖNÖM, HOGY VAGY

Ime, megköszönöm neked, hogy vagy,
Hogy hallottál valaha rólam
S ha csak egy kicsit is mulattat szeszélyem:
Jól van.
Ime, menekülni vágynék tőled,
Csak evezőm nincs készen a hajóban
És ha nem fogsz vesztemen mosolyogni:
Jól van.