Aki a kutyát szereti...
- Téma inditó Hilda1949
- Kezdés dátuma
Szia Fecó!
Az új típusú collie nem a szaporítók terméke, hanem egyes tenyésztők hozták be ezt az új típusút, és a tenyészszemléken szisztematikusan kizárták a tenyésztésből a régi típusúakat (ők voltak a bírók ugyanis). Ez a váltás néhány tenyésztő műve, akik az új típusút akarták nálunk meghonosítani. Tudom a nevüket, de nem publikus. (MEOE)
Egyébként skót juhász nem régóta van Magyarországon, ha jól tudom az 50-es évek táján egy állatorvos, Dr. Kubinszky hozta be ezt a fajtát, persze a régi, nagyméretűt. Az én első kutyám is az ő kenneljének a leszármazottja volt. Elfelejtettem a kennel nevét, a skótosok körében ismert volt.
Én nem akarom bántani az új típusú collie-t se, meg azokat se, akiknek ez tetszik jobban, szó sincs erről, én minden kutyát szeretek. Csak meg kellett volna tartani a régi típust is. Persze kérdés, hogy akkor hányan vették volna az újat. Mert akikkel annak idején találkoztam, és már új típusú collie-jük volt, meglátták az én hatalmas, gyönyörű példányomat, fájt a szívük, és bevallották, hogy ők azt hitték, az övék is olyan lesz, mint az enyém. Sokaknak okozott a kutyájuk csalódást.
Ma már nem okoz, mert ma már mindenki tudja, hogy a collie ez az új fajta. Viszont a fajta népszerűsége alaposan megcsappant. Alig látni ma már collie-t. Mi kertvárosban lakunk, ahol mindenütt van kutya, rengeteg fajta van, de collie-t csak egyet ismerek.
Mi egyébként a város keleti részén lakunk, Rákosmentén.
Nem tudom, miért nem jelenik meg Neked a kép, nekem megjelenik.
off .Régebben a képeket csak az állandó tagok látták , a bejelentkezett tagok sem. az uj verzióban nem tudom hogyan van, de ha nem vagy bejelentkezve ezzel függhet össze ,mert nem tud a gép állandó tagnak azonosítani. on.
Ez meg az én volt kutyám kinőtt bennünket túl nagy lett nekünk már, vissza adtuk a lányomnak.
Ő Morzsi ,és puli golden retriver keverék, itt még kicsi talán négy hónapos.
Szia atapata!
Köszönöm a segítséget, csak azt nem értem, hogy a 66. oldalon a képeim bejelentkezés nélkül is láthatóak.
( Ócsai láperdő - #652 ) Nem tudom, hogy sikerült akkor.
Most kutya nélkül vagytok? Hogy bírjátok?
Üdv
Fecó
Csatolások
-
Az otthon kutya nélkül.jpg
Szia Jászladány!
Előre bocsájtom, nehogy félre érts, nem veled akarok kötözködni, eszembe se jutna ilyen és nem neked szól és amúgy is hogy szabadon idézzem Bendegúzt - én nem olyan családból származom - !
Mert akikkel annak idején találkoztam, és már új típusú collie-jük volt, meglátták az én hatalmas, gyönyörű példányomat, fájt a szívük, és bevallották, hogy ők azt hitték, az övék is olyan lesz, mint az enyém. Sokaknak okozott a kutyájuk csalódást.
Ma már nem okoz, mert ma már mindenki tudja, hogy a collie ez az új fajta. Viszont a fajta népszerűsége alaposan megcsappant.
Alapvetően csak azt nem értem, hogy azok az emberek, akiknek ez csalódást okozott, azok a küllemet tartották fontosnak (ekkor értem a csalódottságukat), vagy a fajta tulajdonságait és akkor már a küllem másodlagos, viszont szerintem ez a fontosabb. A fajta tulajdonságai alatt azt értem, hogy okos és önfejű, mint a tacskó, családszerető, mint a retriver, örökmozgó, mint egy vizsla vagy agár, engedelmes, mint egy németjuhász, nagy mamlasz mint egy bernáthegyi és még sorolhatnám.
A tacskónk egy játszótéri keverék, de számunkra ő a legszebb. Borcsa talán kisebb mint a társai és nem olyan bátor, de nem baj, a hibáival együtt is nagyon szeretjük és nem kesergünk azon, hogy nem olyan nagy, mint amivel a többi gazdi dicsekszik (és súlyban sem).
Esetleg a TV-ben látták annak idején egy kutyás filmet és mindenki olyan kutyát szeretett volna (Beethoven - bernáthegyi Rex felügyelő - Kántor - német juhász stb.), mert most az divatos és azt hitték, hogy minden kutya csodakutya? Pedig mennyi törődés van egy kutyával. Nem egyszerűen egy kedvtelésből tartott játékszer, hanem egy ÉLŐLÉNY.
Na mindegy, már kimorogtam magam és mert türelmesen végigolvastad, elmesélem a mindennapi reggeli szertartásunkat Fánikával. Fáni a konyhában alszik egy relax fotelban.
Minden reggel, amikor kimegyek reggelizni a konyhába, ő odajön az asztalhoz és csendben leül. Én veszem a párizsiját és 3 szeletet levágok. Kettőt felkockázok és a kis tálkájába rakom. Egy spec. füttyszóra lát csak neki enni, de mielőtt füttyentenék neki, kicsit kötözködünk. Megkérdem, hogy ő is kér-e zöldpaprikát a reggelijéhez és arra vár-e, vagy esetleg a doki bácsit kell kihívjam, mert az éjszaka szájzárat kapott és azért nem eszik, majd megkapja a várva várt füttyjelet és nekilát az evésnek. A 3. szelet párizsi engem illet, így ellenőrzöm, hogy ehető-e a reggelije. 
Miután pillanatok alatt eltünteti a 2 szelet párizsiját, csendben visszavonul és alszik tovább. Így indul minden reggel nálunk.
Előre bocsájtom, nehogy félre érts, nem veled akarok kötözködni, eszembe se jutna ilyen és nem neked szól és amúgy is hogy szabadon idézzem Bendegúzt - én nem olyan családból származom - !
Mert akikkel annak idején találkoztam, és már új típusú collie-jük volt, meglátták az én hatalmas, gyönyörű példányomat, fájt a szívük, és bevallották, hogy ők azt hitték, az övék is olyan lesz, mint az enyém. Sokaknak okozott a kutyájuk csalódást.
Ma már nem okoz, mert ma már mindenki tudja, hogy a collie ez az új fajta. Viszont a fajta népszerűsége alaposan megcsappant.
Alapvetően csak azt nem értem, hogy azok az emberek, akiknek ez csalódást okozott, azok a küllemet tartották fontosnak (ekkor értem a csalódottságukat), vagy a fajta tulajdonságait és akkor már a küllem másodlagos, viszont szerintem ez a fontosabb. A fajta tulajdonságai alatt azt értem, hogy okos és önfejű, mint a tacskó, családszerető, mint a retriver, örökmozgó, mint egy vizsla vagy agár, engedelmes, mint egy németjuhász, nagy mamlasz mint egy bernáthegyi és még sorolhatnám.
A tacskónk egy játszótéri keverék, de számunkra ő a legszebb. Borcsa talán kisebb mint a társai és nem olyan bátor, de nem baj, a hibáival együtt is nagyon szeretjük és nem kesergünk azon, hogy nem olyan nagy, mint amivel a többi gazdi dicsekszik (és súlyban sem).
Esetleg a TV-ben látták annak idején egy kutyás filmet és mindenki olyan kutyát szeretett volna (Beethoven - bernáthegyi Rex felügyelő - Kántor - német juhász stb.), mert most az divatos és azt hitték, hogy minden kutya csodakutya? Pedig mennyi törődés van egy kutyával. Nem egyszerűen egy kedvtelésből tartott játékszer, hanem egy ÉLŐLÉNY.
Na mindegy, már kimorogtam magam és mert türelmesen végigolvastad, elmesélem a mindennapi reggeli szertartásunkat Fánikával. Fáni a konyhában alszik egy relax fotelban.
Miután pillanatok alatt eltünteti a 2 szelet párizsiját, csendben visszavonul és alszik tovább. Így indul minden reggel nálunk.
Huszky Kutyafajta
Rendkívül vonzó, „nevetős” ábrázatú, közepes termetű kutya. Koponyája domború. Füle feláll. Szeme színe lehet kék, barna, felemás (egyik kék, másik barna), és úgynevezett 'kevert' színű is (azaz, egy szemen belül két szín). Ezenkívül a vörös színű kutyáknál a borostyánszínű szemszín is megengedett; szeme ferde metszésű. Háta egyenes, ágyéka feszes, mellkasa mély. Végtagjai egyenesek, izmosak, túlzásoktól mentes csontozatúak, mely mérsékletesség az egész felépítésükre vonatkozóan is iránymutató. Farkát a hátvonallal vízszíntesen vagy sarló alakban a hát fölé hajlítva hordja mozgás közben, nyugalmi állapotban lelóg. Bundája közepesen hosszú, dús, selymes. Színe leggyakrabban farkas- vagy ezüstszürke, de lehet vörös, krém (gyakori a küllemvonalaknál), pinto (foltos), fehér illetve izabella fehér.Tulajdonságai: Igazi falkaállat: családszerető, hűséges, békés, ám érzékeny és egy makacs.Alkalmazása: Kanadában és az Egyesült Államok északi részén elsősorban a szánhúzó versenyek megbecsült sztárja. A terület- és személyvédő ösztön igen fejletlen ebben a fajtában, ezért őrző-védő munkára nem alkalmas.Marmagasság: kan 54-60 cm, szuka 51-62 cmTesttömeg: 16-27 kgAlomszám: 4-8 kölyökVárható élettartam: 10-14 év
Rendkívül vonzó, „nevetős” ábrázatú, közepes termetű kutya. Koponyája domború. Füle feláll. Szeme színe lehet kék, barna, felemás (egyik kék, másik barna), és úgynevezett 'kevert' színű is (azaz, egy szemen belül két szín). Ezenkívül a vörös színű kutyáknál a borostyánszínű szemszín is megengedett; szeme ferde metszésű. Háta egyenes, ágyéka feszes, mellkasa mély. Végtagjai egyenesek, izmosak, túlzásoktól mentes csontozatúak, mely mérsékletesség az egész felépítésükre vonatkozóan is iránymutató. Farkát a hátvonallal vízszíntesen vagy sarló alakban a hát fölé hajlítva hordja mozgás közben, nyugalmi állapotban lelóg. Bundája közepesen hosszú, dús, selymes. Színe leggyakrabban farkas- vagy ezüstszürke, de lehet vörös, krém (gyakori a küllemvonalaknál), pinto (foltos), fehér illetve izabella fehér.Tulajdonságai: Igazi falkaállat: családszerető, hűséges, békés, ám érzékeny és egy makacs.Alkalmazása: Kanadában és az Egyesült Államok északi részén elsősorban a szánhúzó versenyek megbecsült sztárja. A terület- és személyvédő ösztön igen fejletlen ebben a fajtában, ezért őrző-védő munkára nem alkalmas.Marmagasság: kan 54-60 cm, szuka 51-62 cmTesttömeg: 16-27 kgAlomszám: 4-8 kölyökVárható élettartam: 10-14 év
Csatolások
-
husykz kutza.jpg
Szia Fecó!
Tudom, mire gondolsz, és ebben egyet is értek Veled, de úgy gondolom, ebben az esetben másról van szó.
Én megértettem azokat, akiknek csalódást okozott, hogy a kiskutyából, amit megvettek és hazavittek, nem az a fajta fejlődött ki, amit vártak. Persze nekem is minden kutya kedves és szeretnivaló, és nem a küllem az elsődleges, hisz nekem is sok keverék kutyám volt és van most is, de azt is megértem, amikor valaki egy bizonyos fajtára vágyik. Akkor szeretné, ha mind a külső, mind a belső tulajdonságok - legalább megközelítőleg, de lehetőleg minél inkább - arra a fajtára lennének jellemzőek, amilyet szeretne. Ezért is fizet sok pénzt érte. Nem zsákbamacskát akar venni.
A belső tulajdonságok mellett nyilván esztétikailag is szeretne gyönyörködni a kutyájában, hisz valszeg a külseje miatt is választja az adott fajtát. Én pl. a külseje miatt is szeretem a skót juhászt és az orosz agarat, és ha kiadok több tízezer Ft-ot egy kiskutyáért, akkor szeretném, ha skót juhász vagy orosz agár lenne belőle, nem pedig tacskó, bár a tacskót is nagyon szeretem.
Visszatérve a csalódott skótosokra, ott még az a probléma is fennállt, hogy a kutya belső tulajdonságai sem feleltek meg az elvárásoknak. Mint említettem, a kisebb termetűek gyengébb, labilisabb idegzetűek, félénkek, ugatósak, pontosan ellentétei a nagyobb termetűeknek. És aki pl. őrző-védőnek is szánta a szép skót juhászát, az jogosan csalódott.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szerették a kutyájukat, persze, hogy úgy is szerették, amilyen lett, de nem olyan kutyát akartak. És ez szerintem becsapás, pláne, hogy ezek a kutyák akkor sem voltak olcsók, és most sem azok.
Ha találok egy kutyát, és befogadom, persze, hogy mindegy, milyen külsőleg vagy belsőleg, szeretem úgy, ahogy van. Ha elfogadok egy kiskutyát, aki mindegy milyen, csak legyen egy kutyám, az is rendben van. De ha valaki kedvel egy fajtát, amihez ragaszkodik, és amilyet szeretne, és kiad sok pénzt, hogy legyen egy olyan kutyája, akkor jogos elvárásnak tartom, hogy olyan kutyát kapjon, amilyenre vágyott.
A tacskótok nagyon édes!
Nekünk életünkben először két kutyánk lett egyszerre.... mindig ölték egymást.... s az egyik drágát el kellett ajándékoznunk az egyik nagoyn kedves barátnak...
Hiába csak egy kutyáról is van szó, de mindig gondolunk:| szegény elajándékozottra... hisz családtag volt...
Hiába csak egy kutyáról is van szó, de mindig gondolunk:| szegény elajándékozottra... hisz családtag volt...
Részleteket is megtudhatunk pl. milyen fajtájúak, neműek és korúak voltak?
Szia Jászladány!
Igen, így most már értelek és igazad van !!!
Friss képek, és ami a képek mögött van, de nem látható: amíg esznek, addig én kettőjük között állok, nehogy a kicsi odapofátlankodjon a nagy táljához és a nagy nehogy megkapja a kicsit. Szerencsére elég inteligencsek (ahogy egy kedves ismerősöm mondaná) és menet közben is jól lehet fegyelmezni őket. Amint látod, Ferkó elég hamar megtanulta, hogy csak akkor kap enni, ha nyugodtan leül - lefekszik a tálkája elé. Hétfőn jön a doki bácsi és oltásokat kapnak mind a hárman.
Ami meg a tanítást illeti, este, amikor megjövök a munkából, egy picit játszunk kint az udvaron, azután felkerül rá a póráz és úgy is játszunk kb. 5 percig. Az első napon még rágta a pórázt (most az ötödik napnál tartunk), de már egyre kevésbé zavarja és futkározik anélkül, hogy a szájába venné és harapdálná. A 3-4 napon úgy próbáltam elterelni a figyelmét a pórázról és annak rágásáról, hogy kedvenc játékával vontam el a figyelmét, majd labdáztunk egy kicsit.
Holnap is estig dolgozom de vasárnap megpróbálok majd készíteni pár fényképet, ahogy a nagy labdával a szájában szaladgálna ha tudna.
Igen, így most már értelek és igazad van !!!
Friss képek, és ami a képek mögött van, de nem látható: amíg esznek, addig én kettőjük között állok, nehogy a kicsi odapofátlankodjon a nagy táljához és a nagy nehogy megkapja a kicsit. Szerencsére elég inteligencsek (ahogy egy kedves ismerősöm mondaná
) és menet közben is jól lehet fegyelmezni őket. Amint látod, Ferkó elég hamar megtanulta, hogy csak akkor kap enni, ha nyugodtan leül - lefekszik a tálkája elé. Hétfőn jön a doki bácsi és oltásokat kapnak mind a hárman.
Holnap is estig dolgozom de vasárnap megpróbálok majd készíteni pár fényképet, ahogy a nagy labdával a szájában szaladgálna ha tudna.
Nehéz a kölyökkor
Történetek a mi kis életünkből.
1. a #717 -ben láthatjátok, hogy milyen etetőt csináltam nekik. Ez két napig működött, azután Borcsa (az idősebbik) nem volt hajlandó enni, hátrább ment és lefeküdt. Csak akkor evet, ha kivettem az edényét és egészen elé raktam. Először nem tudtam, hogy mi a baja, majd miután 3 alkalommal is eljátszotta ezt, kezdett derengeni valami nálam. Ma keté fűrészeltem az közös etetőt középen és kissé távolabb tettem egymástól. Így már Borcsa is jóízűen lakmározott. (a kicsi eddig sem zavartatta magát). Időnként bizony nehéz kitalálni, hogy mit is akarnak.
2. Mivel még nincs meg minden oltása a kicsinek, így ő csak a kertben hancúrozhat. Délelőtt nagyot játszottunk a kertben. Délután pedig elmentünk Borcsával egy nagyot sétálni. Ő már hozzászokott, hogy amikor tudunk, elmegyünk sétálni. Sajnos amióta korán sötétedik, és gyakorlatilag 1/2 6-kor már korom sötét van, így csak a hétvégére korlátozódnak a séták, vagy ha korábban haza tudok jönni a munkából. 2 órát voltunk oda, ami fizikailag is és pszichésen is elfárasztotta, mivel séta közben rengeteg inger érte (autók, nagy forgalom) és folyamatosan gyakoroltuk a "elől megyek és én irányítok" -ról való leszokást. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy húz, mint egy mozdony hanem finoman mindig előre megy gyengén feszesen tartva a pórázt.
Hazaérve a kicsi örömmel üdvözölte. Az udvaron még labdáztunk egy kicsit közösen, azután bementünk én ebédelni, Borcsa pihenni, Ferkó meg csak velünk akart lenni. Borcsa elvonult a lépcső alá és pihenő üzemmódra váltott. Ferkó nem akarta annyiban hagyni és ment hozzá, hogy játsszál velem. Borcsa Finom morgással tudtára adta, hogy most nincs kedve. Ferkó egy darabig hagyta. Éppen végeztem az ebéddel és indultam Ferkóhoz, hogy egy kicsit foglalkozzak vele.
Pont kiléptem az ajtón, amikor Ferkó újabb akcióba kezdett, hogy Borcsát játékra bírja. Nem kellett volna. Borcsa felmordult és odakapott Ferkónak elég keményen. Ferkó fájdalmas nyüszítéssel szaladt fedezéket keresni. Mindez előttem történt.
Szerintetek mit kellett volna csinálnom?
1 - Borcsát leszidni amiért bántotta Ferkót. Ferkót pedig megvigasztalni?
2.- Tudomást sem venni az esetről, rendezzék le egymás között a rangsort. Hagyni, hogy Borcsa tiszteletre nevelje Ferkót?
Kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Az esti vacsorakor már szófogadóan és tisztelettudóan viselkedett mind a kettő. Szó nélkül ettek egymás mellett, bár igaz, hogy mint mindig, ott álltam felettük (közöttük).
Sziasztok!
Történetek a mi kis életünkből.
1. a #717 -ben láthatjátok, hogy milyen etetőt csináltam nekik. Ez két napig működött, azután Borcsa (az idősebbik) nem volt hajlandó enni, hátrább ment és lefeküdt. Csak akkor evet, ha kivettem az edényét és egészen elé raktam. Először nem tudtam, hogy mi a baja, majd miután 3 alkalommal is eljátszotta ezt, kezdett derengeni valami nálam. Ma keté fűrészeltem az közös etetőt középen és kissé távolabb tettem egymástól. Így már Borcsa is jóízűen lakmározott. (a kicsi eddig sem zavartatta magát). Időnként bizony nehéz kitalálni, hogy mit is akarnak.
2. Mivel még nincs meg minden oltása a kicsinek, így ő csak a kertben hancúrozhat. Délelőtt nagyot játszottunk a kertben. Délután pedig elmentünk Borcsával egy nagyot sétálni. Ő már hozzászokott, hogy amikor tudunk, elmegyünk sétálni. Sajnos amióta korán sötétedik, és gyakorlatilag 1/2 6-kor már korom sötét van, így csak a hétvégére korlátozódnak a séták, vagy ha korábban haza tudok jönni a munkából. 2 órát voltunk oda, ami fizikailag is és pszichésen is elfárasztotta, mivel séta közben rengeteg inger érte (autók, nagy forgalom) és folyamatosan gyakoroltuk a "elől megyek és én irányítok" -ról való leszokást. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy húz, mint egy mozdony hanem finoman mindig előre megy gyengén feszesen tartva a pórázt.
Hazaérve a kicsi örömmel üdvözölte. Az udvaron még labdáztunk egy kicsit közösen, azután bementünk én ebédelni, Borcsa pihenni, Ferkó meg csak velünk akart lenni. Borcsa elvonult a lépcső alá és pihenő üzemmódra váltott. Ferkó nem akarta annyiban hagyni és ment hozzá, hogy játsszál velem. Borcsa Finom morgással tudtára adta, hogy most nincs kedve. Ferkó egy darabig hagyta. Éppen végeztem az ebéddel és indultam Ferkóhoz, hogy egy kicsit foglalkozzak vele.
Pont kiléptem az ajtón, amikor Ferkó újabb akcióba kezdett, hogy Borcsát játékra bírja. Nem kellett volna. Borcsa felmordult és odakapott Ferkónak elég keményen. Ferkó fájdalmas nyüszítéssel szaladt fedezéket keresni. Mindez előttem történt.
Szerintetek mit kellett volna csinálnom?
1 - Borcsát leszidni amiért bántotta Ferkót. Ferkót pedig megvigasztalni?
2.- Tudomást sem venni az esetről, rendezzék le egymás között a rangsort. Hagyni, hogy Borcsa tiszteletre nevelje Ferkót?
Kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Az esti vacsorakor már szófogadóan és tisztelettudóan viselkedett mind a kettő. Szó nélkül ettek egymás mellett, bár igaz, hogy mint mindig, ott álltam felettük (közöttük).
Ki megy be előbb az ajtón?
[FONT=&]Ma reggel folytatódott a rangsorvita.Kint voltak az udvaron. Irén be akarta engedni őket a verandára. Ferkópofátlanul Borcsa előtt furakodva akart berohanni, mire Borcsa megint rendreutasította. Kimentem a nyüszítésre. Mind a ketten odajöttek és bá Ferkónyüszített, nyomta oda a pofikáját Borcsához. Most mind a ketten a lábam alattfekszenek egymás mellett. így egyelőre nem irigylem Irént, lesz gondja velük,csak nehogy a fejére nőjenek.[/FONT]
[FONT=&]Ferkóval már gyakoroljuk a kertben a pórázhoz szokást. Játszunkkint egy kicsit, majd felkerül rá a póráz és úgy játszunk tovább, majd sétálunkkörbe-körbe az ő tempója szerint. Közben folyton korrigálni kell, mert mégrendszeresen rágná a pórázt a séta helyett, de egyre kevésbé zavarja(egyelőre).[/FONT]
[FONT=&]Ma reggel folytatódott a rangsorvita.Kint voltak az udvaron. Irén be akarta engedni őket a verandára. Ferkópofátlanul Borcsa előtt furakodva akart berohanni, mire Borcsa megint rendreutasította. Kimentem a nyüszítésre. Mind a ketten odajöttek és bá Ferkónyüszített, nyomta oda a pofikáját Borcsához. Most mind a ketten a lábam alattfekszenek egymás mellett. így egyelőre nem irigylem Irént, lesz gondja velük,csak nehogy a fejére nőjenek.[/FONT]
[FONT=&]Ferkóval már gyakoroljuk a kertben a pórázhoz szokást. Játszunkkint egy kicsit, majd felkerül rá a póráz és úgy játszunk tovább, majd sétálunkkörbe-körbe az ő tempója szerint. Közben folyton korrigálni kell, mert mégrendszeresen rágná a pórázt a séta helyett, de egyre kevésbé zavarja(egyelőre).[/FONT]
Szia Fecó!
Az én véleményem az, hogy a 2-es verziót válaszd. Amíg csak arról van szó, hogy Borcsa oda-odakaffan Ferkónak, hogy most nincs kedve játszani, vagy idegesíti, ebbe nem szabad beleszólni. Később Ferkó már a Borcsa szeme állásából is tudni fogja, hogy most békén kell őt hagyni. Meg kell tanulnia a kommunikációt, és a később nem lesz köztük probléma.
Csak akkor kell beleszólni, ha Borcsa letámadja Ferkót, leteperi, maga alá gyűri, na erre már rászólnék Borcsára. De csak azért, hogy korlátozza a "nevelést" a "kaffogásra", amit jelen esetben tesz. Borcsa helyesen kommunikált, szerintem ebbe nem kell beleszólni.
És ha elfogadsz tőlem még egy tanácsot (mint aki két domináns kant nevelt együtt egy lakásban évtizedekig), bár a Te kutyáid különböző neműek, ezért kevesebb az esély az összezördülésre, én mégis tanácsosnak tartom, hogy amennyire lehet, kerüld a feszültséget okozó szituációkat. Ezért pl. ne etesd őket együtt, egymás mellett, még úgy se, hogy evés közben lássák egymást. Sokkal jobb a kutyáknak, és nyugodtabban esznek, ha a kert két különböző pontján kapják meg az ételt úgy, hogy nem látják egymást. Ez nekem tapasztalatom.
Először mindig Borcsának tedd le a tálat (mert ő a rangidős), aztán menj a másik kiválasztott helyre, és ott tedd le Ferkónak. Ehhez persze Ferkóval meg kell értetni, hogy neki várnia kell, de pillanatok alatt meg fogja tanulni. Ha kell, addig vedd pórázra, és úgy vezesd az etetőhelyére. Mindig ugyanott etesd őket, és hamarosan maguktól is oda fognak menni etetéskor, ahová le szoktad tenni a táljukat. Ott fognak várni az ételre.
Az én kutyáim a ház két bejárati ajtajánál esznek, az egyik az első ajtónál, a másik a hátsónál. Mindkettő a maga ajtajánál várja a kaját. Amíg lakásban laktunk, az egyik kutya a fürdőszobában evett, a másik a konyhában. Ők is a maguk helyén várták a táljukat. Aztán amikor mindkettő végzett, cseréltek.
De előbb szépen távolról megvárják, amíg a másik is befejezi az étkezést, és otthagyva a tálat jelzi, hogy "cserélhetünk".Nekem ez így működött mindig, mert az etetés elég súlyos feszültségforrás, még békés kapcsolat esetén is.
És még egy: ha az etetési időn kívül kapnak valamit, jutalomfalatot, vagy bármit, mindig mind a kettő kapjon. Sose csak az egyik. Így lehet elkerülni, hogy összekapjanak a kaján, mert nem azzal fognak foglalkozni, mit kapott a másik, hanem látva azt, hogy a másik majszol valamit, egyenesen hozzád fognak jönni, hogy ők is itt vannak, nekik is adj. Ha nem tartod be ezt az "igazságosságot", akkor egymás között próbálnak osztozkodni, aminek pofozkodás lesz a vége. Az első falat lehetőleg Borcsáé legyen, de rögtön utána kapjon Ferkó is.
Én pl. ki szoktam tenni a konzervesdobozt a kutyáimnak, mert szeretik kinyalni. De csak ha két konzervesdoboz van. Ha csak egy van, egyiknek sincs nyalakodás. Ha csak egy cobák van, akkor kettévágom, vagy egyik se kap. Akárcsak két testvér esetében: nem lehet csak az egyiket megajándékozni.
Hát igen, ez is egy feszültségforrás, "ki megy elöl". Ebbe szerintem nem kell beleszólni, nem is nagyon tudsz. Nálunk is mindig a domináns egyed tört előre az ajtónál, még elébünk is. Valszeg a sétánál is azt fogod tapasztalni, hogy ha pórázon vezeted őket, Borcsa az élre fog törni, és igyekszik mindig Ferkó előtt menni, legalább egy orrhosszal. Ezen se kell problémázni, a másik kutya általában elfogadja ezt a szituációt. Ha mégsem, és mindkettő meg akarja előzni a másikat, akkor kell közbeavatkozni, különben úgy fognak húzni, mint egy szánkót.
Nálunk a német-juhász a dominánsabb, ő megy mindig elöl, de a keverékemet ez nem zavarja. Ballag szépen utána. Ha mégis a keverék kerül előre, a német-juhász nyüszítve húz az idegességtől, amíg előre nem kerül. Nem foglalkozom vele, csak akkor szólok rá, ha nagyon húz. Ő a vezér, rendben van. Vigyáz is ránk.
De pl. ha a keverékem egy diót majszol, és német juhász a közelébe megy, a keverék felhúzott ínnyel jelzi, hogy "tűnés a diómtól!" És a német juhász csenden odébb áll. Vagy a keverék akkor is vicsorog, ha a német juhász bedugja az ő házába az orrát. Ez az ő háza, ott ő a főnök. A német juhász ezt tudomásul veszi.
Kezdetben összeverekedtek ilyesmin, akkor közéjük zúdítottam egy vödör vizet. Később már elég volt a vödör felé indulnom, azonnal abbahagyták a csetepatét. De most már kialakult közöttük a kommunikáció, most már sosincs köztük hirig.
Feszültségforrás lehet még, hogy "kit simogat a gazda". A szukáimnál erre nem kell különösebben ügyelnem, mert a német-juhász féltékeny ugyan, de amíg a másikat tyutyujgatom, addig őt félreparancsolom. Már tudja, hogy nem jöhet oda, amíg én a másikat dajkálom. (Más családtagok esetében igyekszik kitúrni a társát a pixisből
). De a kanjaim esetében komolyan vigyázni kellett, mert ha Kopit megsimogattam, abban a pillanatban nekirontott a másik kutyának, hogy elverje a háztól. Mert ugye, lám-lám, őt szeretjük, akkor meg minek oda a másik! Feszültségforrás lehet a játék is. "Kivel játszik a gazda". Kinek dobta a labdát. Mindkét kutya meg akarja kaparintani a lasztit, vagy más apportot, és könnyen össze is verekednek rajta. Egy fogócska is válhat feszültségforrássá. Míg ketten, önmagukban gyönyörűen elfogócskáznak, ha megjelenik a gazda, rögtön megindul a rangvita. Ezt is tapasztaltam. Voltak kutyáink, akikkel emiatt nem lehetett együtt játszani, csak külön-külön. Vagy a gyakoribb eset, hogy a kevésbé domináns kiszáll a játékból. Hagyja, hogy a másik vigye vissza a labdát (végül ő már nem is fut érte), és kiáll a fogócskából is.
Szóval vannak ilyen szituációk, amire figyelni kell a békés egymás mellett élés érdekében. Neked most a legkönnyebb, mert Ferkó még kölyök, így aláveti magát Borcsa akaratának, és remélhetőleg a nemkülönbség miatt később se lesznek komoly problémák, de azért számítani kell arra, hogy ha Ferkó ivarérett lesz, neki is kinyílik a csipája. Ezért jobb már most figyelni ezekre a feszültség gerjesztő szituációkra, és betartani bizonyos szabályokat, a többit meg nyugodtan rá lehet bízni a kutyákra. Ők majd lekommunikálják a dolgot egymás között. Csak tettlegesség esetén kell közbeavatkozni, akárcsak a gyerekek esetében.
Legalábbis ezek az én tapasztalataim.
Igen, és válaszoltam is.
Kis történet a sétánkról
Délutáni sétánk a lakópark felé vezetett. Kevés ember volt az utcán. Szembe jött velünk egy unokákkal sétáló nagyszülők.
Elhaladva mellettünk a hölgy odaköszönt, majd megjegyezte:
- Milyen aranyos!
- Köszönöm - válaszoltam
- És mennyi idős?
egy Anthony de Mello történet jutott az eszembe és mosolyogva válaszoltam
- Bizony elmúltam már negyven.
mire a hölgy
-Nem is tudtam, hogy ilyen sokáig is élnek a kutyák! - mondta őszinte csodálkozással
erre a férje mosolyogva odaszólt neki, nem a kutya annyi idős, hanem a fiatalember.
-Ja, én a kutyát kérdeztem, hogy mennyi idős? - szólt újra a hölgy.
Igen , így jár az, aki nem fogalmaz pontosan.
Délutáni sétánk a lakópark felé vezetett. Kevés ember volt az utcán. Szembe jött velünk egy unokákkal sétáló nagyszülők.
Elhaladva mellettünk a hölgy odaköszönt, majd megjegyezte:
- Milyen aranyos!
- Köszönöm - válaszoltam
- És mennyi idős?
egy Anthony de Mello történet jutott az eszembe és mosolyogva válaszoltam
- Bizony elmúltam már negyven.
mire a hölgy
-Nem is tudtam, hogy ilyen sokáig is élnek a kutyák! - mondta őszinte csodálkozással
erre a férje mosolyogva odaszólt neki, nem a kutya annyi idős, hanem a fiatalember.
-Ja, én a kutyát kérdeztem, hogy mennyi idős? - szólt újra a hölgy.
Igen , így jár az, aki nem fogalmaz pontosan.
Hasonló témák
